Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-16 / 3. szám

Szekszárd, V. évfolyam. 3. szám. Szombat, 1909. január 16 Kiadóhivatal: Bezerédj István utca 5. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutáoyosabb számitissal. díj­szabás szerint. Megjelenik minden szombaton. TOLNA VÍ.RM EGY E Szerkesztőség • Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot ér­deklő összes közlemények. Előfizetés : egész évre H5 kor., félévre 5 kor. negyedévre 2 kor. 50 fill. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik. 5 kor. társadalmi, közigazgatási és közgazdasági érdekeit képviselő hetilap. AL ORSZÁGOS M. KIK. SBLIEMTENYESZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAIMA. Belmunkatárs : JANOSITS KAROLY. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: BODNÁR ISTVÁN. Eaves szám ára ‘20 fillér. Olaszországi tanulságok. Az emberszeretet tanát a szociológia hamis, lehetetlen tannak mondja, mert el­lenkezik az emberi természet alapvonásával, amely : az egoizmus. Hát kétségtelen, hogy az ember önző lény. Magaáltatás volna ezt tagadni. Érezzük azt mindnyájan lel­künk mélyén. Bármilyen nemesszivüek le­gyünk is, az első s a fő mégis a saját érde­künk. Ám kellőképpen szemügyre vette-é a társadalomtudomány az emberi lelket, mi­dőn ellenvetését megtette; vizsgálata tár­gyává íette-e annak idevágó egyéb, szokat­lanabb körülmények között is jelentkező haj­lamait? Mert csak igy nyelhet tökéletes, a valóságnak teljesen megfelelő ítéletet. Igaz, mi rendes körülmények között önző lények vagyunk : a mi javunk, a mi előnyünk a fő. De midőn balsors sújtja embertársun­kat, midőn őt kín és gyötrelem közti't lát­juk vergődni, midőn a szenvedések áradat­ként zúdulnak reá, elhagyottnak, mindené­től megiősztottnak tudjuk őt, vájjon akkor is az önzés rideg érzése uralkodik lelkűnk­ben, vagy nem-e inkább szánalom, irgalom ke! bennünk s annak nyomán a vágy, az ösztönzés, a lelkes kívánság, hogy a nyo­moron, szenvedésén tőlünk telhetőén enyhít ■síink ? Bizony, ilyenkor az utóbbi történik. Tapasztaltuk ezt most az olaszországi földrengés alkalmával, mely olyan borzal­mas pusztítást vitt vegbe emberek életében, épségében, fáradsággal, verejtékkel össze­gyűjtött szerzeményükben. Megdöbbentünk, megindultunk egész lényünkben az iszonyú hírek olvasására s könyörületesség kelt a szivünkben s felbuzdulás támadt bennünk a segítésre, támogatásra, áldozásra. És a megdöbbenés pillanatában, ön- feledtségünk állapotában támadt érzéseink, lelkinyilvánulásaink vannak olyan hívek, i igazak, mint a rendes körülmények között jelentkezők . . . Azt mondják, a Magyarország részé­ről Olaszország szerencsétlenei iránt nyil­vánult rokonérzés, részvét, segítés el fogja hárítani a bennünket onnan fenyegető há­borút. A földrengés iszonyatos borzalmaival kellett ahhoz, hogy az embereknek ember­társaik iránt szivük mélyén honoló szeretetét napfényre hozza, amazokat lefegyverezze, talán már kivont kardjukat a hüvelybe visz- szatenni kényszerítse, hogy a testvéreket megismertesse a testvérekkel, Hát mért nem tört magának utat ez a kölcsönös megismerés- földrengés nélkül ? Miért olyan elfogultak, tompák, vakok az emberi szivek, hogy ' csak súlyos csapá­sokra, iszonyú ütésekre képesek föleszmélni, önmagukat igaz mivoltukban megismerni ? A szeretet természettől fogva ott lakozik a szivekben — miért nem nyilvánul az hát magától s miért kell annak nyilvánulásához földindulás, rombolás, dúlás, pusztulás ? Vonjuk le az olaszországi események­ből a tanulságot a magunk számára. Hazánkat háború fenyegeti — nem a keleti háborúra gondolok — önfiai e hazá­nak állanak ellenségesen, gyülölségesen egy­mással szemben. E lap érdemes szerkesztője a multheti számban e helyen hazafias ag­godalmaktól ostromolt, érző meleg szivével rámutatott azokra a vészes következmé- * nyekre, melyeket ez az ellenségeskedés: ! a vallásfeiekezeti gyülölség, türelmetlenség a hazára nézve magában rejt. Miért nem nyílnak meg végül a sze­mek? Miért nem tűnik el már egyszer az elfogultság köde a lelkekről? Vagy már ; annyira eltompultak, hogy jobb, igazabb, tisztább, józanabb belátásra nem is ké- : pesek ? Miért nem eszmélnek föl, miért nem pillantanak magukba, miért nem látják már egyszer át, hogy az ember szive mélyén természettől fogva. Isten akaratából szere­tet honol az embertárs iránt ? Földrengés kell, mely a sziveket megrázza, megdöb­benti ? Iszonyat kell, mely azokat fölriasztja? Ütés, csapás kell, mely az Istentől beléjük ültetett szeretetet föléleszti, föllobbai t;a ? Miért nem éled az fel magától ? Nem elég a szeretetet az ajkon hordozni, ki kell annak világob i, ki kell annak ! sugározni a szívből. Miért nem látják ! be. hogy egy kis ország, szegény or­szág, elmaradott or-zág, melynek kaján a ; szomszédja, melynek területén a vesztere törő nemzetiségek hatalmas sokasága él, - hogy egy ilyen ország nem engedheti meg magának azt a bűnös, istentelen, öngyilkos I kedvtelést, hogy jó, hű fiainak javát, üdvét szolgálni hivatott ereje, energiája vallas­Margit-virágok. Vígan forog a föld tovább . . Ragyog a hold, a nap . . . Nem változott meg semmi sem, Csak: a szivem, Melyben egy húr ím elszakadt! Mért lenne csoda odafönn? Hisz nem történt itt semmi más, Csak lerjhez ment egy lány — Ezért, S egy tört szivórt . . . Mórt lenne nap- s holdváltozás ? SZENDRÖI JÓZSEF. Tört sóhajok. Láz emészti testem, lelkem, Nincs nyugalmam, piiss almom ... , Dúlt agyamban villan, cikáz, ' Eszme, érzés villamszarnyon. Es szivemben bús érzelmek Nyilt tengere zúgva tombol : Tört sóhajok, röpke dalok Születnek a ftjdalomból — De reggelre • . . A sok dalból, tört sóhajból Mar egy hang se jut eszembe — Csak egy könny eg a szemembe’! SZENDRÖI JÓZSEF. Evfia Cselebi XVII. századbeli török világutazó megyénkről. Irta ; Holub József. így Brown Eduard angol utazó, aki Evlia után pár évvel, 1669—70-ben járt nálunk s tapasztalatait igen érdekes utleirásban örö­kítette megc, felemlíti Tolnánál, hogy magyarok és rácok lakják, ,.ez a két nép él ugyanis ezen a vidéken — Írja tovább ,— de nem férnek jól össze egymással, folytonosan civódnak“. S hogy e folytonos egyenetlenkedésnek nem a magyarok voltak az okai, azt egy másik utazónak, Gerlach Istvánnak naplójából7 tudjuk, aki 1573-ban uta­zott le a Dunán s érintette Tolnát is; Gerlach igy ir róluk ép Tolnánál: „A magyarok közt lakik elszórtan egész Bulgáriáig gonosz, tolvaj, áruló nép (ein böss, diebisch und verrätherisch Volckschier), amelvst rácoknak hívnak, horvátul sSr*»-T is- Szent Pál leveleit ismerik el s babonás vallásuk majd olyan, mint a görögöké“. Hihető is, hogv evvel a zabolátlan vad néppel sók baja volt a magyar­ságnak ; a töröknél hiába keresett elégtételt, segítséget, az bizonyára a rácot pártolta, mert az mindig a kezére játszott. Gerlach említi, hogy a rácok „zeigen den Türken oftmahls gelegen- heit Vieh und Dente hinweg zu nehmen.“ Amit Szekszárd környékéről mond Evlia, elég kedvező képet mutat: „a külváros mögött levő halmokon és hegyeken mind rózsaligetes 6 Brown Edouard. Relation de plusieurs voyages faits en Hongrie, Servie etc. Paris, 1674. ' Stephan Ger.achs des Aelteren Tagebuch. Frank­furt a;M. 1674. szőlők, kertek és folyóvizek vannak; levegője, vize és vára kellemes“. Evlia jumus S-án'indult el Belgrádból s tekintve azt, hogy elég lassan haladtak, lehetett augusztus vége, szeptember eleje, mikor hozzánk értek; . érthető, hogy gyümölcsfákkal beültetett, szölőkoszoruzta domb­jaink jó benyomást tettek rá. Pigafetta Márk, aki Verancsics Antal kísé­retében 1566-ban utazott erre, ezt a vidéket mondja a legszebbnek abból, amit Magyaror­szágból látott.?) Szekszárdról Tolnára Jeni Palánka érinté­sével vezetett az ut; ez a kis erősség es város a mai Paiánk-puszta_ helyén feküdt, mely onnan kapta nevét is. Jeni Palánkat, azaz Uj Palankát a török építtette 1596-ban a Sárvíz »húsz ivü« fahidjának védelmére. »Ann3ri igaz — írja Evlia — hogy a maga helyen jótétemény«. Ilyen török erődítmény volt meg ezen a vidéken pl. Dsánkurtazán, Adony közelében és Hamzabég (Érd). Maga a vár kicsi, felhúzható híddal ellátott erősség volt, melyben egy templom és 10 ház állt; őrizetére 100 főnyi őrség és 10 agyú szol­gált. A vár előtt elterülő kis város sem volt nagy: mindössze pár ház és bolt A Sárvíz hídja fölött — mely bizonyára nem volt húsz ivü, mint Evlia a török stilus szokott nagyítá­sával irja — az őrségnek kis fából épült őrház szolgált nyugvóhelyül. A Palanka nemcsak vé­delmi hely volt, hanem egyszersmind vám is, mert a hídon átvitt bor után vámot kellett fizetni, más után azonban nem. Jeni várából — irja Evlia — 4 óra alatt értek Tolna pálinkára. s) Itinerazio di Marc Autftnio Pigafetta. Starine XXII. évf. Zigráb, 1890.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents