Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-06 / 10. szám
Szekszárd, V. évfolyam 10. szám Szombat, 1909. március 6 Kiadóhivatal: Bezerédj István-utca ő. Szám. Az előfizetési pénzek és hirdetései ide küldendők. Hirdetések legjut.inyosabb számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség r Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő Összes közlemények. Előfizetés : egész évre 10 kor., félévre 5 kor negyedévre 2 kor. 50 fill. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 5 kor. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP A 7. ORSZÁGOS M. KIK. SBLYEMTENYESSSTÉS1 FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Uelmunkatárs : JÁNOSIJA KAROLY. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : BODNÁR ISTVÁN. Egyes szám Ara 20 fillér. Nemzeti eszmények. Ferenczy József dr. egyetemi tanár, Garay János szelidlelkü életiroja szólalt meg az elmúlt héten Budapesten, de ez alkalommal tüzes, soviniszta beszédet intézve az ifjú magyarokhoz Égy aránylag szíik környezetben, a Bethlen Gábor-körben tartott előadást a fenti címmel, amit elmondott azonban érdemes, hogy szélesebb rétegekben, sőt az egész országban is mindenütt meghallják. A magyar ifjúsághoz, az ,,ifju magyarokhoz'* szól ő sok közvetlenséggel, teljes igazsággal, igazi honszeretettel. Tőlük várja, hogy mint az uj csehek, vagy uj törökök, ők is vegyék programmjukba Magyarországnak újjáalakítását. Szükséges azonban ehhez, hogy az ,,ifjúság feleszméljen s megváltoztassa tanulmányainak, törekvéseinek s életpályájának irányát, mert e nélkül szomorú sors, siralmas helyzet, veszedelmes katasztrófa vár reánk.“ A nagy hatást keltett előadáshoz nincsen mit hozzá tennünk. Aláírjuk annak minden betűjét. Mines magyar ember, aki ne osztaná igazságait. Álljon tehát itt az érdekes felolvasás kivonatolva, a maga valóságában : A felolvasó nemrég hallotta a kultuszminisztériumban, hogy busz segédtanfelügyelői állásra 24U pályázó jelentkezett, köztük egyetemet végzett családapák. Valósággal ijesztő jelenség, hogv a kenyérért folytatott élethalál-harc sem íifq'a TljíiSagünkat eltéríteni az iskolázott proletariátus mezejéről. Pedig nemcsak az önfentar- tás érdeke, de a nemzeti ideálok megvalósítása is más pályákra utalja a magyar ifjúságot. E pályák között első helyre teszi a katonatiszti pályát, a mely megfelel úri hajlamainak, könnyű életmódot kedvelő természetének, de faji es nemzeti jellemvonásának is. Hiába sürgetjük addig az önálló magyar hadsereget, de még a magyar vezényszó behozatalát is, a mig a közös hadsereg tisztikarában csak 2G százalék a magyar, tehát 74 százalék az idegen, hogy ne mondja ellenségünk. A magyar ifjúságnak el kellene özönlenie a diplomata pályát, s mégis erről éppúgy le hagyja szorítani magát, mint a katonai pályáról. Pedig a magyar faj kiválóan alkalmas a diplomata pályára is, mert értelmes, ügyes és ékesszóló. Emellett hazánk közjogi helyzetének javulása, állami önállóságának érvényesülése szempontjából egyaránt végtelenül .fontos, hogy ifjúságunk erre a pályára is tóduljon. Nagy részben ennek tulajdonítja, hogy ifjúságunk alig törődik azzal, hogy mi lesz a közelmúltban an- nektált Boszniával és Hercegovinával, a melyet éppen úgy a magyar király ősi jogának címén annektáltak, mint annak idején Lengyelországot. S legyen elkészülve a magyar ifjúság, hogy Boszniából és Hercegovinából éppen úgy osztrák tartomány lesz, mint lett Galicia, mert politikai életünk tele van hazugsággal, hisz egyik első közjogi méltóságunk sem felel meg a valóságnak, a midőn magát Horvát-Szlavon-Dal- mátországok bánjának nevezi, holott Dalmáciát Ausztria számítja tarományai közé. A magyar ifjúságnak lenne föladata, hogy tömegesen bevonuljon Boszniába és Hercegovinába és teljesítse a magyarság keleti missióját. A magyar bányamérnököknek kellene kiaknáz- niok Bossznia és Hercegovin« hegyeit, a- magyar erdészeknek kezelésbe venni az erdőit s magyar mérnökök hivatása lenne szabályozni vizeit, építeni útjait, hídjait és vasutait. Kossuth Lajos adta ki a jelszót, hogy Tengerre magyar. De a magyar ifjúság a helyett, hogy nagy számmal menne a tengerész pályára, itthon marad és hivatalra les. Nagyon kevés nálunk az igazi képzett pénzügyi.szakember. Nézze végig bárki a magyar pénzintézeteket, banküzleteket, hány tör- zsökös magyar család sárjadékát látja vezető állásokban. De szinte bűnös könnyelműség a magyar apák és magyar fiák részéről az a lenéző kicsinylés, a mellyel az ipar és kereskedelem iránt viseltetnek. Hiába állanak előttünk a nagy példák, hogy Angliát világkereskedelme tette a tengerek urává s hogy Franciaországot felülmúlhatatlan Ízlésű ipartermékei tették Europa népeinek bankárává. Az intelligens magyar apa nem adja ipari, kereskedelmi pályára fiát, hiaba látja maga előtt az ipari és kereskedelmi tevékenység révén megvagyonosodott Dréhereket, Méhnereket, Lauffereket, Fischereket, Kuneual- dereket, Magazinereket, Haggenmachereket s egyéb Deutschlöndereket. Általában nem becsülik a munkát s miként már Trefort panaszolta: „felette sokan akarnak az állam terhére élni.“ Meleg rokonszenv kiséri a magyar ifjúságot, valahányszor Petőfi szobrát megkoszorúzza, Eötvös vagy Széchenyi sírjához elzarándokol, vagy kegyeletes szónoklatokkal járja végig'a kerepesi-uti temetőben a pihenő nagyjainak sir- halmait, de mennyivel nagyobb volna örömünk, ha azt tapasztalnék, hogy müveiket olvassa, tanításaikat szivébe vési és követi is. Feledésbe merültek Trefort, Pulszky Ferenc, Beksics Gusztáv müvei, annyi értékes, követésre méltó tanulságukkal egyetemben. Bizonyára nem aktuális politikai jelszavakra gondol, de nemzeti jövőnkre, a mikor igy kiá't fel : Nemzeti egység és nemzeti hadsereg! Ez legyen a magyar itjuság jelszava a jövőre. .Meg kell teremteni az egységes magyar nemzetet, ha tűzzel, ha vassal, ha vérrel. El kell tiporni a nemzetiségi izgatókat, hogy fajunk szupremáciája biztosításának akadályai elháruljanak. Mert ha nem tudjuk elérni, hogy kultúránk felsőbbsége mellett a magyarság számban Két vonat. Megyünk le délnek, éjszakról jövet. . . Csattognak, búgnak a vaskerekek, Nyögnek a sinek a vonat alatt, Ahogy felettük zúgva átha ad, Füstje a légben messze kavarog — Megyünk le délnek, mi, az utasok. Egy másik vonat jön kelet felül, Olyan kicsinek latjuk messziről, Mikéntha gyermekjáték lenne csak; Utasait a távol napnyugat Varja haza kedves vendégekül — Ezért siet, rohan kelet felül. Megyünk le délnek, éjszakról jövet • • - Kelet felöl elébünk úgy siet A messze sikon a másik vonat Es egyre női, egyre elób halad; Talán biz a mienkkel versenyez, Ahogy megy délnek éjszakról jövet 0 meg, a másik, jön kelet felül •. ■ Egyszerre elvész a szemünk elül; Mi befutunk egy sziklatorkolatba Es ö, a másik, zúgva, zakatolva Felettünk egy vasúidon átkerül S úgy megy nyugatra szép kelet felül. S mi tovább délnek, éjszakról jövet . ■ ■ Csattognak, búgnak a vaskerekek; Mögöttünk már a sziklatorkolat, Ahol átjöttünk a vashid alatt S ö átrobogott a fejünk felett, Hogy megyünk délnek éjszakról jövet. Ki tudja, hogy megy, keletről jövet, Nyugat felé a másik, hány szivet Ragad magával, melyekkel roken Szivek itt vannak im vonaton S találkozniok sohasem lehet, Éjszakról vagy keletről jöjjenek 1 HONTHY ISTVÁN. Kabinet-kép Lágli-r Sándorról és Kálmán Dezsőről 40 éves papi és irói Jubileumuk alka'mábói. — A »Közérdeke számára. — Az ember múltja az egész ember s ez az egyetlen, ami után az illető megítélhető. Így mondja ezt egy jeles angol író — es milyen igaza van! Az előttünk lepergő napok esemenyei, békatávlatból szaggatott összevisszaságnak tűnnek, de plasztikus egésszé domborodnak, ha a múltban, e hű tükörben vizsgáljuk ... S egy festmény, egy portrait nem -úgy tükrözi-e hűen vissza a jellemet, a lelki tulajdonokat, az érzelmeket, ha bizonyos távolból vesszük szemügyre ? Lehet valaki ma munkás, szorgalmas, de vájjon nem szalmalárrg-e ez csupán ? Nem jő-e el a holnap, amely annak tétlenségét bizonyítja, akiről még azt hittük tegnap, hogy lelkesen kitartó ?! Négy évtized elég nagy távolság arra, hogy helyes, igaz képet alkothassunk magunknak! Akik négy évtizeden át szolgálták a hazát, az egyházat, a társadalmat szóban és írásban, szószékről és fölolvasó asztal mellől hirdetve magasra törő eszméiket, azok lelkes munkálkodása iránt mindenki elismeréssel tartozik ! Négy évtized sok kedves dolgot megterem, de nyomában ott van sok csalódás is. S ha ennek dacára lelkesen munkálkodnak tovább, ez azt bizonyítja, hogy nem önző célért cselekedtek, nem azért, hogy hálára kötelezzenek, hogy a hajlongok seregét teremtsék meg, hanem magáért a szent célért, a nemes ügy érdekében. Ez pedig csak a nagy lelkek tulajdona. Nagy lelkek ők, kik erős elhatározással haladtak mindig előre, s haladnak tovább ma is . . . Nagy tudás, széles látkör, magas, intellek- tualismus s igaz lelkesedés tüzelte őket munkára 1 Az egyik, mint egyházi iró, majd meg a magyarosításról és az egyke-rendszer ellen való védekezésről irt kiváló értekezéseivel tűnt ül. A másik jeles tárcáival, melyek mindegyikét tőrül metszett magyaros észjárás jellemzi — tett szert közbecsülésre s jutott be a hivatott irók gárdájába. Azonkívül mindketten szellemes felolvasásaikkal, melyekben a társadalmi félszeg- ségeket ostorozták kíméletlenül — széles körben közismertekké lettek. S nevük, hírük nem szorult ott a két domb övezte kis faluban, nem Túlszárnyalta a dombokat, átröppent a rónán; délnek és éjszaknak, — mindenfelé tisztelettel, elismeréssel ejtették azt ki s szívesen ‘olvasták munkáikat. Kölesdi »papfi« volt minegyik. Az egyik, a »pap Sándorka«, a luteránus pap fia, a »pap Dezsőké« meg a kálvánistáé. Az első 1843 ban
