Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-06 / 6. szám
2 KÖZÉRDEK 1909 február 6 mezítelen képekben üldözi majd a törvény, de ha szálanként kitépi az igazi melegágyból — a színpadról is, mert ha valahol — a megérzékitö művészet segélyével itt tesz az legnagyobb rombolást. Ezek jutnak eszunkbe a Medgyaszay- féle kupiék hatása alatt, melyek egyetlenegy este nagyobb rombolást tesznek az ártatlan, hamvas, fiatal leány-lelkekben, mint tesz a nagy kerítő: az élet, talán egy i egész életen át. De még más is a toliunk hegyére jó. i A határozott rosszalás, elitélés. Ezzel azon- | ban nem tudjuk fit illessünk. A rendezőséget nem, mert azt hisszük, teljesen jóhiszemű volt. A művésznő már inkább megérdemelné. Utóvégre is tudnom kell, hová lépek be. Ha keresztyén templomba megyek, feltétlenül leveszem a kalapom, ha zsidó templomba, ott meg fennhagyom, a mohamedán templomban engedem, hogy legalább a mezitlábat jelképező papucsot felhúzzák a lábamra. Alkalmazkodom tehát. S ó nem akart, vagy nem érezte, hogy alkalmazkodnia kell? Éppen ez az, ez a baj, ez az igazi jaj, ez mutatja az óriási erkölcsi veszedelmet, hogy mar egy ilyen művelt művészi lélek sem tud disztingválni s — Budapestnek nézi a vidékét. B. Az utca népe. Irta : Balassa Sándor. A társadalom közérzésének, erkölcsi szint jenek és értelmi előhaladasának közös folyam - medre minden időkben az utca volt. A családi lakóházakból indulnak ki azok a forráserek, amelyeken az emberi társasélet egyes cseppjei a zárt helyről a szabad levegőre, a nyilvánosság elé jutnak, hogy társaikkal találkozva, ele- 'Ten patakká és folyóarrá egyesüljenek. Így válik az utca a lakosság élő-mozgó folyamává, amelyben elvegyül li családi ember s a közélet részesévé lesz. Jelentéktelennek szoktuk nevezni azt a kis parti folyót, amely rövidke utat jár bé s hamar eljut az enyészethez s elmerül a tengerbe. Az ilyen parti folyó a használhatóságát csak kis térre pazarolja, áldásait is keveseknek osztogatja. Társadalmi életfolyamatunkat is igy bíráljuk el. Mennél hosszabb valamely eszmeMága a táncestély azonban páratlan sikerűnek mondható. Szekszárd társadalma régen volt ily impozáns számmái együtt, i em is em- • iékszünk mulatságra, hogy ily szorongásig megtelt volna a nagyterem. A közönség már fél kilenckor elfoglalta helyeit. Ekkor érkezett Simontsits Béláné, az óvoda elnöke' is, kit a rendezőség az előcsarnokban várt s a terembe lépésekor a Rákóczi- indulóva! fogadott. A pontosság azonban a francia mondás szerint csak fejedelmek erénye, nem a művészeké is, igy bizony jó fél tiz utánig várakozott, a közönség a szereplőkre. A műsor után tánc következett, talán mert érezte a közönség, hogy kínos zavarból mene- kedett, annál fesztelenebb, csapongóbb volt a jókedv. Bizony még reggel 7 órakor is voltak bostonzók. A fényes sikerű táncestélyen részt vettek : Asszonyok: Özv. Babits Mihályné, Bajó Jánosné, Bajó Pálné, özvegy Barakovics Ferencné, Bodnár Istvánná, Boros Zoltánné, 'Bún Lajosné (Paks), Ciriák Frigyesné (Kaj- mád, Cservény Lukácsné, dr. Csizmazia Gézáné. Dömötör Miklósné, dr. Éry Mártonné, Elbert Izsóné, Fekete Mihályné, Fink Kálmánná, Fent Lászlóné, özv. Guzmits Zsigmondné, Gonda Béláné. Haidecker Károlyné (Dunaszentgyörgy), Holub Jánosné, Hoffmann Sándorné, Hock Istvánná, Kiss Károlyné,' özv. Korbonits Dezsőné, Kontsits Elemérné, özv Kontsits N., Kovács Dávidné, Klieber Györgyné, dr. Káldi Gyuláné, Leicht Lajosné, Leopold Miksáné, Leopold Lajosné, Mirth Lászlóné, Mathis Kálmánná, dr. Müller Ferencné, özv. Orosz Lajosné, Parragh Józsefné (Dunaszentgyörgy), Pesthy Endréné (Űzd), Pazár Dezsőné, dr. Pir- nitzer Béláné, Rác Józsefné, Rill Józsefné, özv. életnek az útja, annál magasztosabb a hivatása, tökéletesebb a célja és hasznosabbak az eredményei. Társadalmi életünk útjait egyengetni, tisztogatni tehát nemcsak minden embernek joga, hanem első kötelessége is, mert vele saját sorsán, nemzete jövójén és embertársai boldogulá sán munkálkodik. Felületesen gondolkodik az, ki unalmas frázisnak tartja a manapság szélté- ben-hosszaban hangoztatott intelmet, hogy közéletünk az erkölcsi romlás, a vallásközöny és a hazátlansá? lejtőjére került. A jobb családok asztalánál és az iskolapadokban most is felhangzik a mindennapi kenyerünket és bünbocsánatot kérő ima ; lelkesülve hallgatja a család es iskola gyermeke a nagy idők történelmi meséit s ünnepi áhítattal énekli Kölcsey himnuszát: szóval a csalód és iskola népe mé;j mindig az Isten és haza jegyében él, de csak a zárt falak és betett ajtók őrizete mellett. Megérjük rövidesen azt is, hogy a család és iskola istenes és nemzeti hangos imádságára is rá fog törni egy másik nép : az utca népe, mert neki a szent szó és dal már ósdi, — ő mar nem kér, hanem követel kenyeret is, meg földet is. A hazaszeretet legszentebb ünnepeit sem tarthatjuk már meg zavartalanul az Isten szabad ege alaL, mert az ideálokért lelkesülök táborát lehurrogja és nyilvánosan bemocskolja az utca elégedetlenéinek terrorja. Eljutottunk tehát ahhoz a veszélye; helyzethez, hogy a társadalom és iskola két különböző téren mozog. Eltávolították egymástól, mert merőben ellentétes alapokon állnak és más életben más irányelveket vallanak. : * Iskolai életünket ismeri mindenki, mert benne nevelkedett, szelleme átjárta a társadalom gyermekét még akkor, mikor fogékony lelke es ! ismeretgyiijtésre nyílt memóriája sok törekvés- | sei fogadta be az eleje adott tiszta erkölcsi és ismereti anyagot. De kilép a gyermek az iskolából a társadalmi élet színterére, ahol előtte mozog a serdülők és felnőttek világa : az utca nepe. Az iskolás gyermek a padsorok közt eléje rajzolt emberpéldányokat, mint a földi erenyek élő alakjait, naponta éles megfigyeléssel kei esi az utcán. A járó-kelő emberseregen legelőször azokon akad meg a tekintete, akiket a felnőttek és játszótársak mosolygo tekintettel figyelnek s bohókas megjegyzésekkel csipkednek. Megáll e vig embercsoportnál a tiszta lelkű kis gyermek, nézi, figyeli a mosolygó arcokac. Az ő piros kis arcan is kialakulnak a kedély eleven vonásai, de rémület száll a kis arcra azonnal, mikor fölismeri, hogy a jókedvű szemlélők egy eltorzult arcú, részeg emberen mulatnak, aki már véresre verte arcát az utca kövezeten, Eszébe Schneiderbauer Józsefne, Schneider Jánosné, Stann Istvánné, Szentpéteri Józsefné (Paks), özv. Sass Istvánné, Sass Lászlóné (Borjád), Szondy Istvánné, Szabó Ferencné, dr. Spányi Leóné, özv. Simontsits Béláné, Scholz Gusztavné, dr. Szászy Endréné, Simontsits Andorné, özv. Treer Józsefné, Veber Sándorné, Vilcek Sándorné, Wigand Jánosné, Wolf Henrikne, Wallacher Lajosné, Ziegler Frigyesné. Leányok : Babits Angyalka, Ciriák Szeréna (Jánoshalma), Cservény Ilonka, Csók Kató (Dszentgyörgy), Fink Margit, Harsónyi Szilvia, Horváth Sárika, Herceg Mariska, Körmendi Vilma, Krammer Zsófiira, Kajos Erzsébet, Komá- romy Blanka (Budapest), Klieber Gizella, Kraut- szak Hermin, Kron Mariska, Kiss B'anka (Gyulaj), László Anna, Lőrincy Kreszti, Mathis Erzsiké, Nászay Palika, Nászay Ilonka, Ocskay Ilonka, Orosz Flóra, Pesthy Lidiké (Űzd), Parragh Mártha, Rill Mariska, Reichl Elza, Reichl Olga (Budapest), Skultéti nővérek, Sfcabó Mariska, Stann Sárika, Stann Mariska, Szondy Erzsiké, Szondy Lili, Szabó Juliska, Takáts Irénke (Paks), Treer Ilonka, Wendl nővérek, Wigand Janka, Wigand Edith, Zsiga Ilonka (Pécs), Heckler Gizella (Szentpéteri.) Jegyeiket megváltották : gróf Apponyi Gézáné (Hőgyész), Kovács Sebestyén Endréné (Bpest), Simontsits Béláné 50—50 koronával, Sztankovánszky Jánosné (Kajdacs), gróf Zichy Gyula (Pécs), Percei Lajosné (Kajdacs), Bezerédj Pálné (Hídja), Dőry Jenőné (Tüske) 30—30 kor., gróf Apponyi Sándorné, egy kanonok (Pécs), Kolozsváry Róza (Lemberg), Vizsolyi Ákosné (Alsópél), br. Schell József, Uray Leona báróné (Remetemező) 20—20 kor., Vaszary Kolozs (Esztergom) 15 kor., Dőry József és neje (Dombóvár) Csávosy Gyula (Bpest), Tost Gyula jut a nemrég tanult bibliai Noé története, de nincs az utca népe között egy ember sem. aki embertársa undok bűnét röstellené. nem rejti el e szégyenembert a járo-kelők elől senki, sőt mulatnak rajta, mert elvesztette az eszét. Szerzett tehát a gyermek az utcán egy uj fogalmat: a szégyenember az utcán mulatsago~. így aztán kárba veszett és n gyermek lelkében hazugsággá vált a tanító alkoholellenes oktatása, mert arról győzte őt meg az utca nepe, hogy a részeg embert szeretik. E fogalom megrögzítésére állandó példákat szolgáltat a sok korcsma-helyiség, amelyekből vasarnaponkint bőven dülede/.ík a munkaszünetet kedélyesen élvező, tántorogva járó sok ember. Természetadta utánzásnak kell tehát tekintenünk azt, ha a gyermek — csak lopva is — belekóstol a boros kanoséba es várva-várja az első alkalmat, ’hogy egy-egy korcsmái dáridi t végignézzen és ennek részesévé szegődjék. Az ilyen helyzetek juttatják aztán a mindinkább növekvő gyermeket az első szivarhoz, az istenkáromlás csattanójához, a ferde emberismerethez, a józan becsület és igaz leikiismeret le- gya ázásához, amelyben vigar. úszik az u:ca nepe. Komolyabb és értékesebb hírlapjaink is feljajdulnak mar köztisztességünk ós erkölcs- illedelmünk e mérhet en visszaesésen. Elérkezettnek látja már a'Tr.űvelt társadalom a végső határidőt arra, hogy az emberisegrek ez a lelki gyomja minél gyökeresebb irtás ala kerüljön. Közigazgatasi és büntető bíróságunk hiv.i- talszobái es börtönei már a szorongásig tele vannak a társadalmi rend cégéreseivel, akik közrendeszetiink erejét is teljesen lefoglaljak. Így következett be aztán a megszokott állapot, hogy az utcainkon tántorogva káromkodó honpolgárt a rendőr kikerüli, a szivarfüsttől elka- bult gyermeket a jaro-kelő ember egy szánni más pillantás után szaladni hagyja, a köteles tiszteletadásra pedig még a hófehér aggastyán sem számíthat Az állatvédelem jószivü őrei azonban séta- utjukban is szorgosan feljegyzik és jelentésbe foglalják a kocsis nevet, aki — közmegbotrán kozásra — ostorcsapásokkal kínozza a teherrel megnyomorított párat. A jól gazdálkodó háziasszony naponta külön pásztort állít a libái mellé, nehogy eltévedjen közülök csak egy is. A parasztmenyecske a napnál is korábban kel, hogy a kis malacokat a kondás elé hajtsa és jó gondjaiba ajánlja. A nagy város utcáin kószáló ölebet pedig az úri ház egesz családja, cselédsége, sőt meg a sarki hordár is lelcksza- kadva keresi, hogy idejekorán megmentsék valami idegen kutya marásától. lés kerdem: ki venne annyi bátorságot, (Bpest), dr. Beöthy Károly, özv. Theodmovits Lajosné, dr. Haidekker Béla, Török Bélái Őrffy Lajos, dr. Hangéi Ignác, Gyérey Riehárd (Ozorai, Walter Antal (Pécs), Kämmerer Ernőné (Bpest), Várossy Gyula (Kalocsa), Sztankovánszky Maria (Kajdacs), Pozsgay József (Pécs), Kovách Gyula (Kisvejke), özv. Serly Gusztávne (Nagykáioly), gróf Széchenyi Sándor (Nagydorog), Medve Zoltánné (Bpest), dr. Hagvmássy Zoitan (Bonyhad), Szévald Móric (Tamási), Sztankovánszky Janos (Kajdacs), Szeghy Sándor 10—10 kor., dr. Mayer Gyula, Szenicey Géza (Paks) 6—6 kor., Vajdits Gyula (Pécs), Romaisz Ferenc (Bátaszék), Takács Gyula (Dszeritgyörgy), RasoVszky jJulián (Paks), Marton Kálmán 5—5 kor, Oravszky László (T.-Némedi), Hanny Gábor (Pecs), Streicher József (Paks), Szenicey Cecilia (Paks), Percei József (Adorjánpuszta), Jakab László, Steinfeld Béla, Végess Janos, Fekete Ágoston (Tolna), Ágoston Istvánné, Steiner László, Jankovits Gyuláné-HorváthGy., Szabó János, Eisler Manó, Mikec Endre 4—4 kor. Felültizettek: Csapó Vilmosné (Bpest) 50 kor., Percei Dezső 26 kor., Simontsits Elemér 21 K., Dőry Jenő 16 K , SimontsitsAndor 15 kor., Dőry Etelka 10 kor., Szévald Oszkár, Bún Lajos (Paks), Wolf Henrik, Fischer Imre, ifj. Leopold Lajos 10—10 kor., dr. Fent Ferenc, Krammer Vilmos 8—8 kor., dr. Leopold Kornél, Hermann Béla, dr. Percei Béla 6—6 kor., Reich Ármin, Szabó Ferenc, Cigier Frigyes, Schultz Gusztáv, Leopold Sándor 5—5 kor., Leicht Lajos 4 kor., dr. Kramolin Gyula 3 kor., Boros Zoltán, dr. Káldí Gyula, dr. Sonnevend Frigyes, Tomcsányi Lajos, Kertner Mihály, dr. Spitzer Márk, dr. Müller Ferenc, Elbertlzsó 2—2 kor., Perlaky József, André István, özv. Barakovits Ferencné, Horváth Mária, Stockinger János, Ujkéri Antal 1—1 kor.
