Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-25 / 52. szám
1909 december 25. KÖZÉRDEK 9 A rókales. — Bővödesti história. — Jó egypár éve, mikor még nem zavarodott össze a természet rendje és karácsonykor esett a hó, nem husvétkor, egyszer hófúvás következtében a leglassubb vicinális vasu- tunk „Füberek—Viszontag-puszta“ nevű állomásán kellett töltenem a szent esét. Egy darabig a szép holdvilágnál a közeli fekete fenyőerdőben sétáltam, aztán beszorultam a III. osztályú várószobába, mert ott jó meleg volt. A tüzes kályha mellett egy szabadságos tüzér szundikált, vele szemben egy vén vörösszakállas erdész pipázott. E mellé telepedtem én is és ő csakhamar mesélni kezdett : „Hej, ma ép 25 esztendeje különb bővöd- estém volt! Segéd voltam akkor a kalandosligeti kerületben. A gazdám kutya-kemény ember volt és éjjel-nappal üzött-hajtott. Ha hó volt, akkor szüntelen a duvadakat üldöztük. A gróf az ősszel sokalta a rókákat s e miatt az erdőmester megszidta a gazdámat, aminek aztán én ittam meg a levét. Otthagytam volna régen az öreget, ha nem lett volna a Magda lánya, de az odiifüzött a házhoz. Adventban nagyon sok hó esett s a rókák oly szemtelenek lettek, hogy már nemcsak az őzeket támadták meg, hanem rákaptak a gazdám „orpingtonos“ barom- fiaira is. Az öreg ettől olyan dühbejött, hogy nekem megígérte, újévkor elkerget, ha nem lövöm agyon az udvarba bejáró rókát. Adám és Éva napján segítettem a disznóölésnél s a gazdám ott fogott vacsorán. Aztán meggyujtottuk a kis karácsonyfát, amit a Magda csinált, éjfél felé pedig eljött a lányért a nénje — mert anyja nem volt — s elvitte a faluba éjféli misére. Mivel szép holdvilág volt, magam puskával kiültem a tornácra, ahonnan végig látott az ember a havas udvaron s lestem a rókát ... A faluban másodikat harangoztak éjféli misére, majd beharangoztak, az északi szél szépen odahozta a hangot, de a rókát csak nem hozta az ördög. Kegyetlenül fáztam, a róka csak nem jött. Tekintetes ur, a ruhája után vadászembernek látszik, tudhatja, hogy a róka nem szokott megjönni, ha várják. Noliát az enyém se jött, bár a Magda is megjött már az éjféli miséről. De én csak ültem az ablakja mellett, fáztam és sóhajtoztam, de bemenni nem mertem a szobámba, ki kellett használni a holdtöltét. Egyszer csak kinyílik a Magda ablaka s kiszól a kislány, hogy „jöjjön be János, az Isten szerelméért, hiszen megfagy karácsony éjjelén !“ — „Nem szabad Magda, mert elszalasztom a rókát!“ — „Hiszen innen is lesheti az ablakon keresztül mig egy kicsit fölraelegszik.“ — Persze bementem! . . . — Hanem bajt csinált a Magda daxlija. Az kiszökött, amikor én bementem s mikor alaposan megfázott, elkezdett tutulni. Ettől felébredt az öreg s kijött, hogy beeressze a kutyát. Magdánál világosságot látott, benyitott s ott látta a lányát, amint a divánon ülve ráhajtotta a fejét a hanyag segédje vállára . . . — Nem várt az öreg újévig. Másnap pak- kolnom kellett. De Szilveszterre kinevezett a gróf „Embervágó“-ra jágernak s farsang utoljára a Magda is odaköltözött. „Hát bizony az külömb karácsony éjjele volt, mint ez a mai, pedig már éppen 25 esztendeje ! így végezte az öreg, aztán rágydftott a kialudt pipájára. Én elhittem neki s úgy láttam a tüzérnek is tetszett a dolog, mert ugyancsak pödörgette a kis bajuszát. A vasúti bakter bejött, megpiszkálta a kályhát és azt mondta „már meg esik a hó.“ Az óra tizenkettőt ütött. Rengh 0. SZÍNHÁZ és művészét. Színház. Szombaton Az elvált asszony asszony került színre Kállay Kornélia felléptével. Rajta kivül Lorándi Tivadar, Fehér Vilmos, Kispálffy János s mint hálókocsi társaság igazgató Kertész Lajos tűntek ki leginkább. A darab azonban nagyon borsos volt az itteni közönségnek. Vasárnap délután A jókedvű parasztot, este a Nánit adták. Kállay Kornélia. Kispálffy Vass Jenő tűntek ki. Hasznos tag Varga Ilonka is. Hétfőn ifjúsági előadásul Az erdészleány operett, este pedig Az árendás zsidó került színre. Kertész Lajos mint árendás és Szalóky Szidi nagyon ügyes volt, Kállay Kornélia, Bakó Lajos és Kispálffy János sok tapsot aratott. Kedden, dec. 21-én előadásra került a Sasok cimü vígjáték. Ezen siker Kertész Lajos (műépítész). Kendy Andor (rajzoló) és Erdei Flóra (műépítész neje) főszereplőké volt. Szerdán, dec. 22-én Tatárjárás operett adatott elő. Káli: y Kornélia és Fehér Vilmos volt az előadás fő erőssége. Csütörtökön Erdély Géza tillinkó-müvész felléptével »Tyukodi Lőrinc« került színre. Pénteken nincs előadás. Szombaton délután fél 4 órakor, fél helyárakkal a »Parasztkisasszony«-t, este a »Kurucz furfang«-ot adják. TANÜGYI HÍREK. Rovatvezető : Nagy Béla. D] elnök. A tamási-i községi iskolaszék elnökévé 1909. dec. 15-én Németh Géza községi főjegyzőt választotta meg. Helyi előléptetés. Az 1910. évi államköltségvetésben 162 állami el. iskolai tanitó, illetve tanítónő fog 200 koronás helyi előléptetésben részesülni. Adomány. A tolnai izr. isk. 5 szegénygyermeket fog tejesen felruházni sajátjából. Ajándék. A simontornyai községi iskolaszék az ottani Óvodások karácsonfájára 90 koronát adományozott. Tankötelesek pontos lskolábajárása tárgyában 1909. nov. 20-án 92.964. sz, alatt igen erélyes rendeletet küldött le a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter a vármegyék közigazgatási bizottságaihoz. Felhívta a bizottságokat, miszerint utasítsák az iskolaszékeket és gondnokságokat, hogy a tankötelesek beiskolázását, valamint az iskolábajárást hatáskörükben minden rendelkezésükre álló módon biztosítani igyekezzenek, mert rengeteg sok az igazolatlanul mulasztók száma. A községi elöljáróságokat szigorúan utasítsák, hogy mulasztók szülőit minden személyi tekintetek nélkül, büntessék meg, hogy igy a mulasztás kevesbedjék és az iskolázás rendes legyen. A Tihanyi féle jubileumot rendező-bizottság 29-en d e. 10 órakor Szekszárdon a polgári fiúiskola tanácstermében értekezletet tart. Személyi pótlék. A 113.577/1909. szám vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet szerint, olyan községi és felekezeti tanitó, ki az igazgatói teendőkért dijat kap, személyi pótlékra fel nem terjeszthető. Igjniágl egyesület van vármegyénkben: Bonyhadvarasdon, Dombovárott, Faddon, Felsőnyéken, Gerjenben, Miszlán, Mucsiban, Német- kéren Ozsákpusztán és Gindlicsaládon. Gazdaszövetség van vármegyénkben: Bölcskén, Diósberényben, Felsőiregen, Gyönkön, Kányán, Nagyszokolyban, Pincehelyen és Sza- kadáton. Népkönyvtár van vármegyénkben • Nagyszokolyban, Németkéren, őcsényben, Sióagár- don, Szakoson, Szálkán, Szakadáton, Tevelen és Váralján. Kérelem. Az iskolaszéki elnök urakat felkérem, hogy az összes tanítók nyugtáit egyszerre egy borítékban küldjék be hozzám látta- mozás végett, hogy a munkától es expediálástól a postát megkíméljük. Tanfelügyelő. KÖZGAZDASÁG. Amivel nem törődünk. Irta: Szél 6áspár. Minden szőlősgazdának — űzze az akár kisebb, akár nagyobb arányban a bortermelést — nem lehet más célja termésével, mint az, hogy azt lehetőleg minél kedvezőbb feltételek mellett értékesítse. Az értékesítés útja — épp úgy, mint az ipari cikkeknél, a bornál is — a kereskedelem, mely a termelő s a fogyasztó közönség között a küzvetitő szerepkörét van hivatva betölteni. Azzal a lényeges különbséggel azonban, hogy mig az iparos szavatossága gyártmányának a forgalomba jutás mozzanatával alig terjed tovább s a kereskedelem felelősséget nem visel, addig a bortermelőnek termését illetőleg nemcsak a tőkétől a kereskedelemig, hanem innen a bornak a fogyasztóhoz való eljutásáig, tehát a kereskedelem alatt, sőt azon túl is vannak kötelességei, még pedig — miután a borkereskedelemben mindig az ország egész szőlészete közelebbről, úgyszólván közvetlenül van érdekelve — igen nagy horderejű kötelességei. Ezekről a kötelességekről most, hogy boraink a kereskedelem számára már-már megértek, s a külföld előtt ismét lényegesen vesztették hitelüket, nem lesz érdektelen kissé bővebb ismertetést nyújtani, tájékoztatóul egyszersmind megszívlelendő figyelmeztetésül különösen azon szőlősgazdák részére, akiknek e kötelességekre nézve téves, vagy homályos fogalmaik vannak, illetve egyáltalán nincsenek. A szőlőtulajdonos messzeható kötelességeit megvilágítandó, kétségtelen tényként szögezem le, hogy valamely ország bortermésének a kereskedelemben való szereplési arányát elsősorban az illető bor minősége határozza meg. Más szóval: minél kevesebb, értékesebb valamely ország bortermése, természetesen annál nagyobb lesz a forgalma, élénkebb a borkereskedése. A bor minősége — mint tudni fogjuk — a szőlő faja és érettségétől, valamint az éghajlattól s a talaj minőségétől függ. Értékét és becsét — mint tán szintén tudni fogjuk — a zamatadó anyagok mennyisége, a laasanként fejlődő kellemes zamatos illat, a sav és alkohol tartalom, illetőleg a tarthatóság, tisztaság, jó iz, szép szin és fény kölcsönzi a bornak. Minősége, értéke és becse együttvéve — ezt már kevesebben fogják tudni — a szőlő növelésénél s a szüretelésen kivül, a bor iskoláztatásától, kezelésétől függ. Gondos kezelés a közönségesebb minőségű boron is sokat segíthet, mig gondatlan kezelés a legjobb bort is semmivé teheti. É tekintetben bizonyára lesznek tapasztalataink, amelyeken okulhattunk mi is eleget — ha ugyan okultunk. Legfőbb kötelessége ennélfogva a termelőnek — a szakszerű szőlőraivelés és szüretelésről ezúttal nem szólva — a bort — kivált, ha kevésbé becses, illetőleg gyengébb minőségű az — a lehető leggondosabb kezelésben részesíteni. Megkívánja azt a saját érdeke, mert az iskoláztatott bor versenyképesebb és előnyösebben értékesíthető a szabályellenesen kezeltnél ; de megkívánja azt — általános nemzetgazdasági szempontból — az ország egész borászatának érdeke is, annyival is inkább, mert a tisztátalanul, vagy rosszul kezelt bor — ha netán idegen piacra kerülne — az ország termésének hírnevén feltétlenül csorbát ejt, bemocskolja, sőt tönkre is teheti azt. Áttérve ezek után a mi speciális viszonyainkra, konstatálom mindenekelőtt, hogy azok a talaj és éghajlat, valamint a mind nagyobb és tágabb tért hóditó — de még mindig nem eléggé általánosított — szakszerű kezelés kölcsönös behatása alatt, mint puszta élvezeti cikk, de úgyis mint hatásos gyógyszerkülönlegesség, egyaránt becsesek, értékesek. Hitelükből azonban — mint már emlitém is — újabban megint sokat vesztettek, aminek oka éppen a hiányos kezelésben keresendő. A magyar bor hírnevén esett csorbát ki kell köszörülni. Kötelességünk az. És kötelességünk továbbá, ha ezt a munkánkat már teljes siker koronázza, állandóan éber szemmel őrködni afelett, hogy újabb csorba ne essék rajta. Mi módon teljesitendők e kötelességek ? Akként, hogy nagy gond fordítandó arra, miszerint kizárólag csak minél tisztábban és lelkiismeretesebben kezelt borok haggják el az ország határait. Nehéz, de megoldható feladat, amelyhez azonban valamennyi szőlősgazda közreműködése szükséges. E célból fel kell világositani a kisgazdákat elsősorban is arról, hogy csakis a becses s a kevésbbé becses, de kezelés álal megjavított minőségű bor tarthat számot arra, hogy állandóan tárgyát képezze a kereskedelemnek. Az a bor ellenben, amely kevésbbé gondosan kezeltetik, vagy szakszerű kezelésben egyáltalán nem részesül és ennélfogva jóság és tarthatóság tekintetében teljesen számításon kivül esik, az ország -határain belül vándorolhat ugyan kézről-kézre, mert igy vajmi kevés vizet zavar; de a külföldi kereskedelemből egyenesen ki kell zárni az ilyet azon oknál fogva, mivel egész szőlőgazdaságunk hátrányára szolgál az, ha rossz áruval látjuk e a külföldi piacokat. Megérti ezt mindenki. Ezt a lépést azért tartom elkerülhetetlenül szükségesnek, mert a borkereskedőt arra szorítani nem lehet, s arra serkenteni nem szabad, hogy a külföldre szállítandó bor vásárlásánál kizárólag azokat a vidékeket keresse fel, ahol csupa nemes bor terem, azokat a vidékeket pedig, ahol csak
