Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-25 / 52. szám
1909 december 25. KÖZÉRDEK S feltüntetett mértékben már gondoskodott volna, az állami segélyt képviselőtestületi határozat alapján a városi rendőrség fejlesztésére, közegészségi intézmények (csatornázás, vízvezeték) létesítésére, vagy város rendezési és fejlesztési célokra kell fordítani. A város háztartását terhelő rendes kiadásokra azonban az állami segély összege fel nem használható, ilyen célokra a költségvetésbe fedezetül be nem állíthatók és a városi pótadó leszállítására nem fordítható. A rendezett tanácsú városok tisztviselői a törvényjavaslat szerint a Vili—IX. fizetési osztályokba soroztainak. Jár tehát a tisztviselőknek e szerint a Vili. fizetési osztály (polgár- mester) 3. fokozatában 2600, 2. fokozatában 4000, 1. fokozatában 4400 kor. fizetés és (Szek- szárdon) 780 korona lakbér. A IX. fizetési osztály (főjegyző, tanácsnok, rendőrkapitány és ha a magángyakorlattól el vannak tiltva, az ügyész, orvos és mérnök) 3. fokozatában 2600, a 2. fokozatában 2900 és 1. fokozatában 3200 korona fizetés és 600 korona lakbér; a X. fizetési osztály (alkapitány, I. oszt. aljegyző, számvevő, pénztáros es ha a magángyakorlattól el van tiltva, az állatorvos) 3 fokozatában 2000, 2. fokozatában 2200, 1. fokozatában 2400 korona fizetés és 540 korona lakbér; a XI. fiz. osztály (közgyám, iktató, nyilvántartó, irodatisztek) 3. fokozatában 1400, 2. fokozatában 1600, 1. fokozatában 1800 korona fizetés és 480 korona lakbér. A fizetési osztályokba sorozott városi tisztviselők, a fizetési osztályokon belül az egyes fizetési fokozatokba az állami alkalmazottakra érvényes szabályok szerint lépnek elő. A segélyezés hire sok reményt keltett a városi tisztviselők, a segéd- és kezelőszemélyzet sorában és most a karácsony szent ünnepére a közölt tervezet sok szép reményt tép szét. Jegyzők gyűlése. A központi járásbeli községi jegyzők egylete Furt Adolf bátai főjegyző, egyleti elnök elnöklete alatt folyó hó 21-én a vármegyeház kistermében tartotta ez idei rendes közgyűlését, melyen a tagok szép számban jelentek meg. A közgyűlés megnyitása után Purt Adolf terjesztette elő nagy gonddal megszerkesztett részletes elnöki jelentését, melynek bevezető részét közérdekű voltánál fogva következőkben közöljük : Tisztéit közgyűlés! Az országos politikában uralkodó aggasztó zűrzavar, a parlament alkotó munkájának szünetelése talán az állami élet egyik ágában sem érezteti annyira káros és sorvasztó hatását, mint a közigazgatásban, melynek az állami szervezetben ugyanaz a feladata, mint a vérkeringésnek az emberi testben. És azért, mert a törvényhois hozzánk házasodott, édös apám is, szülém is még élvén vannak, nekünk is kedves bogarunk, Jánoskánk is legény számba mögyön már, ötöd magunkkal vagyunk, szolga legényt se tarthatunk, elmúlik esztendő, mire egy öltöző cifra ruha kerül rám, most is a tavalit hordozom. No ugyan mennyi a birtoktok ? — veti közbe egy hang. Mennyi ? hát az édös uraméval együtt alig ötven holdra való. Abból bizony kásmirra, ha telük. Aztán, mit adjunk a Jánosunknak, mikor ma-holnap házosodni vató löszön ? Bizony csak nőm kapi meg Garzóék Évikáját, hanem csak alább való leány után nézhetünk. Hát biz' úgy igazad van Evicám, kapja fel a szót megint más, lám Bötös Mihály bátyám is, meg Külüs Pali bátyám is többed magukkal voltak, aztán mi jutott rájuk ? alig huszonöt-harminc hold birtok. Lám, Garzó Jánosék, meg Borsos Pálék okosan cseleködték, összegyűlt a rokonságban két kézre mindön birtok, van is a Garzó Judikának meg a Borsos Évi- cának módja. Szülikéjük mindön hónapban majd Bajára, majd Szekszárdra indul ; olyanok is mint a csöppentött angyalok. így rakják eleinte szóval, később meg majd tettel is azt a gyönyörű teremtést, akit Isten örömében teremtett a magyar földre. No de hát menjünk csak sorjába. Csakugyan is úgy lett, amint a zsák hagyta, kapufélfába vert három szeg aggatta. Két álló esztendőn Sárika bíborban járt el a játszóra ; ott lebegett vállán a lépőben, ott repült a lezás nem képes a fejlődni vágyó élet folyton szaporodó igényeinek kielégitésére működni, az egész közéletnek természetes, ösztönszerü baladás vágya mesterséges módon vissza van fojtva. Közgyűléseink és értekezleteink alkalmával meg szoktunk vitatni egyr-egy törvényhozási terméket, mely aktualitásánál és jelentőségénél fogva arra legalkalmasabb, hogy behatolva annak mélyébe, megismeijük a törvényhozás intencióját és munkájának vezéreszméjét, hogy megtaláljuk a helyi viszonyok különfélesége szerint változó lehetőségek arányában a törvényhozási akarat gyakorlati alkalmazásához a megfelelő módot és ! eszközt, hogy annak életbeléptetésénél lehetőleg j egyöntetű eljárást kövessünk. De most a törvényhozás ezúttal — munka- képtelensége miatt — gyűlésünknek tápanyagot és életnedvet nem nyújthat. Addig is, inig sikerül neki a nemzet szebb jövőjének perspektíváját szemeink előtt megnyitni és az arra vezető utat biztosan megalapozni, mi sem indokoltabb, hogy mi is foglalkozzunk egy olyan kérdéssel, mely helyzetünkből kifolyólag szoros összefüggésben áll a majd munkaképességét visszanyert törvény- hozásnak egyik elsőrangú, természetes és elodáz- hatlsn feladatával, melynek helyes megoldásától függ, hogy előttünk szabad legyen az ut, mely az orsz. jegyzői karban rejlő szellemi és erkölcsi erő értékének megfelelő célhoz vezet, hogy kezünkben legyen anyagi és erkölcsi felemelkedé síinknek kulcsa. Értem ez alatt az orsz. jegyzői kar szervezettségének állapotát és hogy ebből kifolyólag milyen hatást gyakorolhatna a törvényhozásra, különösen a közigazgatási reform érdekében. Nagyon érdekes, érdemes és aktuális témának tartom ezt a kérdést abból a szempontból, hogy arra hivatott elemek bővebben foglalkoznának vele. Én csak röviden az orsz. jegyzői kar szervezetével akarok foglalkozni, mire alkalmat és okot szolgáltat nekem az orsz. központi jegyzői egyletnek legutóbb tartott közgyűlése, melyen a vmegyci egylet megtisztelő bizalmából, mint egyik kiküldöttnek nekem is szerencsém volt résztvehetni s engedje meg a tisztelt közgyűlés, j hogy az ott szerzett benyomásokról, megfigyelésem eredményéről egy kis- vázlat keretében számot adjak. Erre nemcsak azért érzem magamat kötelezve, hogy ezáltal a kiküldetésemben, irányomban megnyilvánult kitüntetést megköszönjem, hanem hogy az én megfigyelésem eredménye bírálat tárgyává tétessék első sorban azok részéről, kik szintén részt vettek a központi gyűlésen és tár- gyilagosmegvilágitásáltal tiszta képet nyújtsanak az otthon maradt kartársainknak arról, hogy a mi legsajátosabb ügyünk milyen intézésben részesül szervezetünk legmagasabb fóruma, az országos központi közgyűlés és ennek vezetősége részéről. Három irányban tettem megfigyelést, még pedig: vegőben az ugrósban édes ura vőlegény szal- lagja. Bizony nem volt isten-áldás két forduló nyáron. Egyszer aztán végre, harmad esztendőre, gólya szállott Bogár Pálék háza tetejére. Épült is a sátor, a csöröglő* sátor; Bogár szüle, Sárikának édös asszonyanyja, no meg édös szülikéje kettős nagy erővel pöhölyt raktak pöhölyösre, árnyat borítottak, maguk szőtte vászon árnyat a kis menyecskére. Volt is nagy csöröglő, majd az egész falu volt rá hivatalos; hetven vagy tán nyolcvan leány meg menyecske volt a komaasszony s vigságos zajuktól Bogárék portájuk ugyancsak nagy hangos. Tűnve tűntek aztán napok meg esztendők, nem született aztán sem leány, sem gyermek. Sárika orcája hol sárga liliom, hol meg piros rózsa, aszerint, amint a gondos öreg szülék, meg a tudós asszony keze szedte róla vagy virulni hagyta, de a királyszinü kendő ott virított rajta, minden vasárnapon eljárt a játszóra. Egyszer aztán nagy esemény történt. Pali gyerek surján legényke korában elvádolt a boldogabb hazába. Itt hagyta a Bogár apját, az ügön szüléket, magvuk szakadtára; édes anyját selyemkendőjére, selyem rokolyára, lépős- ugrós vasárnapi játszójára. Szomorú lett a ház, meg az egész vér- ség; jajoknak jajjai, sirámok siráma járta át a háznak minden zegjét-zugját, de biz’ a Palikát, a vérségnek szemefényét, erre a világra többé vissza nem zokogták. Sárika, az anyja ott ült hideg ágya mellett, azt ugyan ember fia onnan el nem szólit1. a közgyűlés közszellemére; 2. barátainkra; 3. a vezetőségre vonatkozólag. Az országos jegyzői kar közszellemét illetőleg a következő megfigyelést tettem: hogy a fórumon történt felszólalásokból, mint az ismerkedés alatt folyt magánbeszélgetésből kitűnt, hogy az országos jegyzői karnak minden tagja, kivétel nélkül, a községi közigazgatás mai állapotát, azon ellentétnél fogva, mely a gyakorlati élet követelményei és a községi törvényiek immár legnagyobb részben elavult, kivihetetlen, nevetséges és megszégyenítő rendelkezései között fennáll: tarthatatlannak találja, melyen csak egy olyan — alapjából egészen uj — községi törvénynek alkotása által lehet segíteni, melyT a közszellem igényeinek figyelembe vételével épül fel. A község első embere és a község fzellemi vezetője — a községi jegyző — között fennálló viszony természetellenessége, a jegyzői teendők és a rendelkezésére álló munkaerő közti aránytalanság, a jobbágyság korára emlékeztető fegyelmi eljárás, melylyel örökös lelkiismereti rabságban lehet tartani a községi jegyzőt, mind olyan kerékkötők, melyek lehetetlenné teszik, hogy a községi közigazgatás lépést tarthasson a kor szellemével. És hogy a községi közigazgatás még nem mondott csődöt, csak egyedül és kizárólag a községi jegyző önfeláldozó, önzetlen és lankadatlan munkásságának és még ennél is nagyobb, tiszta és példás hazafiasságának köszönhető. — - De azon szomorú tapasztalat, hogy emberfeletti munkája sem alulról, sem felülről nem részesül megfelelő méltányolásban és elismerésben, szivét- lelkét megtölti elégedetlenséggel, keserűséggel, mely elébb vagy utóbb — ha nem sietnek segítségére — nyíltan is ki fog törni, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel sérelmeinek orvoslást szerezzen. Sajnos, ezen szilárd meggyőződésű, öntudatból kiforrott közszelleni még nem található fel az országos központi egylet parlamentjében. Ez idő szerint még csak ott tartunk, hogy kartársaink közül a kiválóbbak, az isteni gondviselés által megáldott éleslátásukkal nemcsak rámutatnak a panaszaink, sérelmeink és bajaink okforrásaira, de bátorsággal kijelölik az orvoslás egyedüli helyes és alkalmas útját és módját is. Élvezet volt hallgatni a megváltozott életviszonyok következtében a XX. századbeli köz- ségi jegyzőnek megváltozott hivatásáról, szociális feladatairól tartott fejtegetésüket, melylyel nemcsak a jelen állapot tarthatatlanságáról győztek meg bennünket és azt a kívülünk álló még kis kört, mely ügyünk iránt érdeklődik, velünk érez és velünk tesz, hanem bebizonyították előttünk a bennünk élő reformtörekvések jogosultságát és tették mindezt azzal a meggyőző erővel, melylyel csak az igazság bir és tették mindezt abból a célból, hogy érezzük az öntudatos testtihatta. Nem sirt, nem jajongott, csak az ajka mozgott remegő rángással s szemeiből dehogy könnyek : villámok cikkáztak.Talán az ég ellen ? dehogy is az ellen ! Valami rettentő vihar dúlt abban a végig babonázott, végig gyötört anyai kebelben, ki tudja ki ellen ? Mikor aztán végül Palikát sirolták, valami égi"fény villant meg Sárikának agyán. Király- szin kendőjét egyetlen rántással lekapta kebléről s be a sírba dobta s azután még valamit utána rebegett az ajka. Végül oda szól urának: menjen kigyelmetek, hagyjanak magamra; menjen kigyelmed is a fia torára, én még itt maradok istenfát ültetni a fiam sírjára. Csöndes a temető, az uj sir ott domborul, Sárika nagy sírván, szakadó könnyei minden egyes csöpje oda hull az istenfa bokornak tövébe. Majd lassan csitulván, három ágat szakit a bokorról, kebelébe rejti s mélyen felsóhajtva e szavakat ejti: »istenfa erősíts, Istenem segíts meg; édes fiam tova szálló lelke, hogyha majd meghívlak, gyere hozzám vissza.« A torozó gyászpép ülte már a tort javában, mikorra Sárika egyetlen fiának sírjától hazaért. Megállt a küszöbön s nézte, vizsgál- gatta a torozó hadat. Egyszer aztán, miként a nyári szél ha suhint a lombokon s levél, ág, por, giz-gaz magasra kavarog, utána meg viharfelhő nyargal, majd megnyilamlik az ég tágas kapuszárnya s omlik ki belőle villám, dörgés, zápor, határvágó jégvihar, úgy zudult a torozók fejére Sárika szavának tengerár özöne. Itt van kigyelmetek látom mind, sorjában. Megjött Jkigyelmetek valahány az eggyemnek
