Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-25 / 52. szám
52. szám Szekszárd, V. évfolyam. Szombat, 1909. december 25. Kiadóhivatal: Bezerédj István-utca 5. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutányosak-b számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Előfizetés : egész évre 10 kor., félévre 5 kor. negyedévre 2 kor. 50 fül. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 5 kor. TOLNA VÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATASI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP AZ ORSZÁGOS M. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Belmunkatárs .1A NŐSÍTS KAROLY. ©Kanácsonij ünnepén. Dó, Rogy jössz ujpa s ujpa szent hapácsouy, eTaay üli meg rf hépges szícehet; Del vagy, fiogy a szem szeSB jöoőBc fásson, Dfof a favaszfóf a jég megpeped. ©tt jó, Rogy itt nagy esznténgeh i’ifága, De Töfdpe száffé meitgopszdg maga, (Csapjon magasra fcf a Ráta fángja: Döftefszett az iidoösség csil’faga. Diai nafi csiffag, a te érkezésed (Ssiffag mutatta eßetfeRem fefett; szüfefésiiitk a te sziifetésed, fel jászof iij étet fiöfcsője tett. éfetkútfő uagy, Rogy fiafáft se fdssuiih, Dfcgyfia-fiitiinh eßenned oer gyökeret, $ Dezépfo csiffag a mi szent paffásunh, ^Kcfy Dlozzdd, a Rofdogságfioz rezetfel boldogság efRagyta a oifágof, *?)iíept bégedet etnaggott a nifág. dicsőséged, magyar nép, fiunyni fátod; DG ooftáf egykop ?! 0Cem ismerni pád. Dejjef és mézzef fcfyó Dfanaáijod DfitSen, erköfesfien ntáp-máp sopvadoz; S^í-em „ttagyszepü fiafáf“ fesz a fiafáfod, .^étednek mécse fomfidit fiamradoz. dfüint pad ofajfa szefíd ofajfáBa: DCrisztusfia oftaftáf fiajdandn, 8 törzsöd Büszkén szökkent merész suddrfia, DGcresztyénséged efső fiajnafdn. szerkesztő és laptulajdmios: HÓDNAK ISTVÁN. S jött újra éj s azv éjre újra fiajitaf, $ zsendüft gyümöfesöd, pirult koronád, Dtitért, fiazdérf hüzdpe annyi bajjaf, $zcp neoedet méffóan ltordozdd. *£)Cagy most az Álmai; Rúsufása rajtad. Áíépem, Rogy nem nagy -sem Rét' sem Rideg; DGözönyödért sír a Sióit miattad, Dfogy effogy, rész, fiafófian a fiited. Dérj pissza a te édes DézusodRoz, © kednes, drága, áfdott ünnepen; (i'safddnak és Razáitah difii jót Roz : aKotttfaffan erhöfcs, Dsténféfcfem! cBáittfia Dtdrol’y. Menjünk Betlehembe! Irta: Magyarász Ferenc. 0 boldog kor, jöjj vissza egy szóra ! Jöjj vissza, boldog gyermekkor, a te karácsonyi varázsoddal ! Jöjj -vissza azzal a várakozással, mely maga i§ édes volt és hetekkel előre megaru nyyzta álmainkat. Jöjj vissza a lélek eg> szerűségével, mely oly őszintén 'és igazán tudptí /'.rvendeni minden csekélységnek ! Jöjj vissza a szív ártatlanságával, mely egyértelmű volt az éden boldogságával. Jöjj vissza, te valódi karácsony ! Zöidelő fád ne hullassa el lombjait sohasem, ragyogó gyertyácskáid bár lobognának mind- végiglen ! Ó mert a gyermek Jézus születésének csak a gyermekded lélek örvendhet igazán. Nem az a lélek, melyre oly kemény kérget Kg} es szám ára 20 fillér. vont az élet nehéz küzdelme, hogy semmi érzékkel sein bir már az ily természetű gyönyörűség iránt. Nem az a lélek, melyet az élvezetek tulsága fásulttá tett. Nem az a lélek, melynek minden ereje csupán a Mammon szolgálatára van lekötve. Nem az a lélek, melyet féktelen ambíció ragad a magasba. Nem a modern társadalomnak háborgó, békétlen lelke, mert az meg nem érti Betlehemet és az ó boldogságát. Mit is keresne Betlehemben az a lélek, melyet a gond, a harc, a csalódás keményre fagyasztott? Elveszítvén hitét az ideálokban, vájjon mit is gondoljon, mit is érezzen istállónak, pólyácskának, jászolynak láttára ? Fel tud e a kézzelfogható valóságról az eszményi valóságig emelkedni ? Meg tudja-e érteni, hogy nemcsak máról holnapra el az ember s hogy a földi élet maga nem cél csak eszköz ? Mit is keresne Betlehemben a kényelmét szerető, élvezni vágyó lélek ? Mit talál ott ? Készvétlenséget, mely a hideg éjszakába űzi ki a világ megváltóját, mielőtt e világra jött volna. Istállót, aminőt a kelet gondatlan szegénysége hevenyében ösz- szetáko),. Jásznlyt, melyet a legszárnyalóbb képzelet setnképes trónussá avatni, csak a hit. Mit is keresne Betlehemben a kincskereső lélek? Hiszen a végső nyomornak képét láthatja otthon, mely akkor is csak keserű, ha békével tűri is az ember. A szegénység tanyája ez s akik benne meghúzódnak, a szegény pásztoroknál is szegényebbek, mert alamizsnájukra szorulnak. TÁRCA. Feleségemhez. Beteg vagy te rózsám Látom az orcádat, Meghalványitja azt Az epesztő bánat. Miért borul úgy el, Szép szemed sugára, Még ha ezer csókot Hintek is reája! Mondod: régi dal volt, Szépen szólt az ének, Most már minden múlik, Leszünk aggok, vének. Igaz. Virág hervad, De ki tehet róla, Hogy ha elhullatja Levelét a rózsa. De téged nem hervaszt Sem az ősz, sem a tél, „Piros pünkösd napján Hajnalban születtél." KÁLMÁN DEZSŐ, A királyszin selyemkendö Irta : Kovach Aladár. Komoly tudósok böngésznek a vén levelesláda fenekén, az avas Írások közt, hogy a hazai történelem nagy eseményeinek apró szálvégeit megkaparithassák. Egyszer-másszor kezük ügyébe kerül a sok lim lom között valami regi inventáriom, a mai hivatalos nyelven leltár. Össze vagyon ebben Írva »Uramnak, Nagyságának, Asszonyomnak, Nagyságának« minden rendbeli marhája, aranyja, ezüstje, veretes fegyverei, csótáros szerszámjai, borosedények, lábas jószágok, menték, nadrágok, nyusztos süvegek, aranyos, himes főkötők, varrott párnahéjak, patyolat előkötők, gyöngyös, bogiáros pártaövek és sok más szépséges holmik, amiket az ur meg az asszony, kit legény, kit meg leány avagy házas korában kapott vagy szerzett. Meg bizony, igen szép sorrendben vágynak írva, amint a punktumos összeíró egymásután be- j járta az öregházat, palotát, kisházat s kit-mit talált bennük, bötiibe vetette az osztályos atya- í fiák gyönyörűségére. Gyönyörűséges is lehetett ám valamikor az aranyas, gyöngyös párta, hét rend igazgyönggyel ; az aranyas pártaöv drágaköves boglárokkal, no meg az »item Nro« alatt összeirt »egy királyszinü szoknya jeles alkalomra«. Ki- rályszinü szoknya, jeles alkalomra! De jó is I volna tudnunk, milyen is volt hát ez a szoknya, ; mi is volt hát az a jeles alkalom? Ezüstszínű, puha testű, apró férgecskék, a molypillék álcái futosnak és tűnnek el a sárgult írások hajtásai között; ezek már lakmároztak a királyszinü szoknyán. A tudós urak azonban törjék csak az eszüket rajta, vájjon micsodás értéke is vagyon a királyszinü szoknyának a magyar tör - : ténelem lapjain. Az édes hazának egy kicsike szöglejet nyúlik az öreg Duna menten, Tolnavármegye- ben. Itt még tudják, hogy milyen az a királyszin. A tulipános láda fenekéről nem az ócska inventáriom kerül elő, hanem az a féltve őrzött ; gyönyörűséges királyszinü selyemkendő, amit az anyányi leány, boldog menyasszony avagy j a fiatal menyecske borit gömbölyű keblére ün- j nepnapon. A régi magyar királyszinü szoknya, meg ■ a tolnamegyei Sárközben még most is divatos királyszinü sejömkendő úgy látszik, hogy egy { idősek. A sárközi lányok rég porladozó ügön | szülői* tudnák csak megmondani, hogy mikor \ kapták fel divatnak. Annyi azonban bizonyos, hogy nem is vérbeli sárközi lány, kinek királyszinü selyemkendője nincsen. Olyan ez a kendő, mint a nemesi címer; holmi gyütt-ment betelepült ugyan nem viseli; ősi származású sárközi leányt meg menyecskét illeti ez; hagyomány- kep szállott ez szüléről leányra, kitudja mikor- 1 tói fogva. De hát, milyen is az a kendő ? Egészben ( fekete selyem, de a négy >zélét tenyérnyi szé- , les szege futja körül. Ezek ketteje egy sarokra j vágva gyönyörű kék, más ketteje más sarokra ! vágva gyönyörű piros. A kék szegékben öt-öt piros rózsa, a piros szegékben ót öt kék rózsa pompázik. Azonkívül a kék szegés széleken hosszú piros selyem rostok (rojt), a piros szegés széleken meg hosszú kék selyemrostok omlanak alá. Hát ilyen gyönyörűséges a királyszinü selyemkendö. * A Sárközben az anya: édes szüle; az öreg; ! anya: ő r e g szüle vagy s z ü 1 i k e ; a dédanya: ügön szüle (ükön-ős, K—g lágyulással;.
