Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-04 / 49. szám
2 KÖZÉRDEK 1909 december 4. a vonatgyorsitás kérdésének immár megtörtént eldöntését. * A miniszter a fogadtatást szerdán délelőtt fél 12 órára tűzte ki s óhajtásához képest a küldöttség csak szükebb körű volt. A felutazásban akadályozott Simontsits Elemér alispán felkérésére felutaztak s a kihallgatáson megjelen tek a következők: Forster Zoltán vármegyei főjegyző, dr. Szentkirályi Mihály polgármester, Nagy György gazdasági tanácsos, Virányi Károly tolnai főjegyző, Ezer József főbiró, az OMKE. képviseletében Wolf Henrik nagybirtokos, az ipartestület részéről André István és végül Bodnár István, lapunk szerkesztője. A miniszter a Szterényi, Tóth Jáüos államtitkárokkal, majd Apponyi Alberttel folytatott politikai tanácskozás miatt a kitűzött időnél valamivel későbben lépett be a fogadás helyéül kijelölt vörös terembe. A küldöttség tagjai harsány éljenzéssel fogadták s miután a küldöttség szónokának formális kérésére helyett foglalt egy bársony széken, • Szabó Károly képviselő a következő beszédet intézte hozzá: „Kegyelmes uram ! Nem szivesen háborgatjuk Nagyméltóságodat a politikai élet teljes zűrzavarának eme komor, vigasztalan napjaiban, midőn a hazafiui gond és aggodalom teljes súlyával nehezül Excellenciád- nak hazáját szerető és nemzete sorsa miatt aggódó lelkére ; és ha mégis bátorságot vettünk magunknak arra, hogy itt megjelenjünk : ez amellett tesz tanúbizonyságot, hogy igen fontos érdekeink fűződnek azon kérés teljesítéséhez, amelyet előterjeszteni akarunk. Midőn a múlt esztendő februárjában egy tekintélyes számú küldöttség jelent meg Tolnavármegyéből Nagyméltóságod előtt, a sárbogárd— szekszárd—bátaszéki vasút fejlesztését kérve: Excellenciád kegyes volt kilátásba helyezni, hogy a menetsebesség fokozása, a személy- és teherforgalom elkülönítése a 3 évre tervezett vasúti beruházások keretében meg fog történni. Az Ígéretet — mely minket biztató reménységgel töltött el — nemsokára követte a tett, amennyiben a kért fejlesztés előföltétele: a vasúti felépítmény megerősítése Nagyméltóságod által elrendeltetett és ez év folyamán be is fejeztetett. A végzett munkálat felülvizsgáltatván, az minden tekintetben kifogástalannak s igy a gyorsabb közlekedésre alkalmasnak minősíttetett. És amidőn ezek után bízvást hittük, hogy azon régóta óhajtott, fokozott sebességű közlekedés kezdetét veszi: keserű csalódás lett a mi osztályrészünk, az illetékes szakközegek azon kijelentést tevén, hogy csak a májusi menetrendben lesz életbe léptetve a menetsebesség fokozása. Ezen értesülés vármegyénk érdekelt részének, — a nyomorúságos közlekedés által két és fél évtizedes nehéz próbára tett, — a türelemnek ritka példáját adó lakossága körében zúgolódó panaszra szolgált okul, még csak félév múlva nyujtatván kilátás arra, hogy a gazdasági életünket megbénító jelenlegi állapot megszűnik s oly sokszor fölpanaszolt sérelmünk végre-valahára orvosolva lesz. Azért jelentünk meg Nagyméltóságod előtt, hogy ezen, reánk nézve oly káros terv megváltoztatását kérjük, bizalommal esedezvén Excellenciád előtt, hogy az immár technikai nehézségekbe nem ütköző menetgyorsitást, ha nem is teljes mértékben, legalább részben elrendelni méltóztassék és pedig olyformán, hogy már december folyamán a Bátaszékről reggel 7 óra 19 perckor induló személyvonat teljesen mente- sittetvén a teherszállítástól, csatlakozzék a Fiúméból délelőtt 10 óra 6 perckor Sárbogárdra érkező gyorsvonattal s viszont a Sárbogárdról este 6 óra 7 perckor induló személyvonat 40 kilométeres sebességgel közlekedjék Sárbogárd és Szekszárd, illetve Bátaszék között. Szeretjük hinni, hogy a májusi menetrend összeállítása alkalmával az intéző körökben meg. lesz a lekötelező készség az eddigi mostoha elbánás jóvátételére, igazságos és jogos érdekeink megvédelmezésére, jogos igényeink kielégítésére, nemcsak az összes vonatok járásának gyorsítása, hanem a baja—szabadkai csatlakozás tekintetében is, amely újabb összeköttetés előnyeit csak a kedvező csatlakozás biztosíthatja Tolnavármegye s közelebbről Szekszárd éskörnyéke javára. Azcrt ezúttal csupán reá mutatunk erre s köszönetét mondván ama hálára kötelező kegyes jóindulatért, melyet igazságos ügyünk istápolá- sában Excellenciád részéről tapasztalni szerencsénk volt, ismételten kéijük, hogy a lehető legszűkebb keretekbe szorított és immár semmi nehézségbe nem ütköző kérésünket kegyesen teljesíteni méltóztassék.“ A miniszterre láthatólag nagy hatással volt a halkan, szép szónoki hatással elmondott beszéd, s a nyílt, egyenes, leplezetlen, igaz szavakra a Következőleg válaszolt: „Tisztelt Barátom és tisztelt uraim ! Nem egyszer volt már alkalmam jelét s bizonyságát adni vármegyéjük iránti jóindulatomnak és szeretetemnek. Örömömre szolgál, hogy erről ezúttal is tanúságot tehetek s növeli örömömet azon körülmény, hogy éppen az általam annyira becsült képviselőjük tolmácsolta kérésüket, — aki állandó érdeklődéssel viseltetett ezen ügy iránt és oly sokat fáradozott a siker érdekében s aki mióta képviselő, nagy odaadással szolgálja kerülete érdekeit, híven teljesiti kötelességeit minden irányban és nagy hűséggel áll oldalam mellett abban a küzdelemben, mely politikai életünkben jelenleg vivatik. Engedjék meg, hogy ez alkalmat fölhasználjam arra, hogy kérjem önöket: viseltessenek teljes bizalommal képviselőjük iránt a jövőben is, mert ő erre méltó s egyúttal ajándékozzanak meg engem is bizalmukkal, szeretetükkel. Ezeknek előre bocsátása után örömmel jelentem, hogy imént elhangzott kérésüknek készséggel eleget teszek, méltányolva azon okokat, amelyekkel kérésüket támogatták. E szerint a jelenlegi menetrendben a következő változás történik : A 4001 számú vonat Bátaszékről reggel 7 óra 5 perckor fog indulni, Sárbogárdra délelőtt 10 óra 6 perckor érkezik, hol csatlakozást nyer a fiumei 1005 számú gyorsvonathoz. A 4201 számú vonat Dombóvárról éjjel 3 óra 55 perckor fog indulni és Bátaszékre reggel 6 óra 51 perckor érkezik s itt csatlakozik a 4001 számú vonathoz. A 4201 számú vonat ebben az esetben elveszíti ugyan Dombóvárott az 1003 számú gyorsvonathoz a csatlakozást, de az 1010 számú budapesti személyvonathoz való csatlakozása épségben marad. A Sárbogárdról Bátaszékre jelenleg este 6 óra 7 perckor induló 4004 számú vonat menet rendje pedig a 40 kilométeres menetsebesség alapul vétele mellett a következőleg fog alakulni: Sárbogárdról indulás este 6 óra 2 perckor, Szekszárdra érkezés - ff* óra 21 perckor, indulás este 8 óra 31 perckor, Bátaszékre érkezés este 9 óra 15 perckor. E vonat tehát Szekszárdra 52 perccel, Bátaszékre 1 óra 7 perccel érkezik korábban, mint jelenleg. Ami pedig e változott menetrend életbeléptetésének idejét illeti, őszinte sajnálatomra, csak a jövő évi január 1-ére tehetek Ígéretet, mivel oly sokféle előintézkedés megtétele, törvényes formák és határidők betartása szükséges, hogy előbb semmi körülmények közt sem léptethető életbe.“ A küldöttség természetesen harsány éljenzéssel fogadta a miniszter kijelentéseit, amely meglepetés volt annyiban, hogy ilyen audienciákon rendesen kitérő válaszok szoktak elhangzani A miniszter azonban kiválóan figyelmes volt, előre tanulmányozva a kérdést, a menetrend változásra vonatkozó közlést, úgy, amint szakreferensétől megkapta, Írásban mindjárt át is nyújtotta a küldöttség szónokának. Szabó Károly képviselő meghatva vette át e figyelem jelét s rögtönözve körülbelől a következőkép válaszolt Kossuth szavaira : „Kegyelmes Uram: Bár talán szokatlan dolog, engedje meg Excellenciád, hogy imént elhangzott s minket örömre és hálára hangoló kijelentéseire röviden reflektáljak. Úgy vármegyénk érdekeltségének, mint e küldöttségnek nevében őszinte köszönetét mondok Nagyméltóságodnak irántunk mindenkor tanúsított jóindulatáért, mely ezúttal kérésünk teljesítésében jut kifejezésre. A magam részéről pedig fogadja Excellenciád mélyen érzett hálámat a csekélységemre és képviselői tevékenységemre vonatkozó megtisztelő nyilatkozatáért. Viszonzásul legyen szabad kijelentenem azt, hogy amiként én, mint Nagyméltóságod egyik igénytelen közkatonája, tántorithatlan hűséggel állok a zászló alatt, mely Excellenciád kezében lobog: úgy az a választókerület is, melyet a törvényhozás házában képviselni szerencsés vagyok, föltétien bizalommal, hü ragaszkodással viseltetik Nagyméltóságod személye és politikája iránt. Bár ennek kijelentésére nincs ezúttal egyenes megbízatásom, de jogot meritek erre a szeptemberi beszámolóm alkalmával szerzett tapasztalatokból. Választókért’ letem mind a tizenegy községében lelkes éljen.' kisérte azt a már akkor előre megtett kijei' 8emet, hogy én mint vezéremtől, Nagyn1 godtól el semmi körülmények között nr kadok. Joggal állíthatom tehát, hogy eme kérdésben is azonosítja magát v Meg vagyunk arról győződv uram, hogy az ország tüggetlensf nak túlnyomó nagy többsége ’ jggel és bizalommal sorakozik agod által tartott zászló alá és h' -ló, ha nagy küzdelmek után is, d ,egerősit minket e meggyőződésbe!.' . izzó hazaszeretete, bölcs mérséklete, ne .tja s égé z politikai szereplése, amelyek teljes, biztosítékot nyújtanak nekünk aziránt, hogy miként hazánk függetlenségéért, önállóságáért soha nem lankadó kitartással küzdött s munkálkodott eddig, úgy a jövőben is Excellenciádra vár a szerep, hogy vezesse nemzetünket a szabadság és függetlenség ígéret-földje felé! E meggyőződéstől áthatva kérjük Istent, hogy Nagyméltóságodat hazánk és nemzetünk javára tartsa meg nekünk még sokáig s a megvívandó küzdelemben vezesse diadalról-diadalra !“ Kossuth Fefencre láthatólag mély hatást tettek az elmondott szavak s azokra a következőkép válaszolt: „Tisztelt uraim! Lehetetlen, hogy az én tisztelt barátom szavaira néhány kijelentést ne tegyek. Az én lényemmel annyira össze van forrva az az ut, a melyen egész életemben járok, hogy én arról soha letérni nem tudok; nem is akarok. De hogy elérhessük a célt, amely felé törekszünk, számolnunk kell az utunkban álló nehézségekkel s a körültekintő, lassú haladás célhoz vezető útját nem szabad fölcserélnünk a kockázatos politika utjával, mert nemcsak a jövő küzdelmének sikertelenségéhez vezet igen könnyen, de veszélyezteti az eddig kivivott eredményeket is. Éppen ezért követeltem a pártban magamnak azt a jogot, hogy — mint vezér — én válasszam meg a küzdelem idejét, módját s eszközeit s ha ennek következtében a párt egy része el fordult is tőlem, úgy érzem, hogy akkor cselekszem hazám és nemzetem javára, nemzeti önállóságunk biztosítása érdekében, ha azon az utón megyek, melyen elindultam s melyen a bennem bízók serege követ. Legyenek meggyőződve arról, hogy miként a politikai életben való részvételem első percétől kezdve soha más cél nem lebegett előttem, mint hazánk teljes függetlensége: úgy ezután is e cél felé törekszem szivem, lelkem minden erejével s ha előre haladt korom miatt tán nem is jutok el a célhoz, de hogy a célhoz jutásban nekem is van és lesz nem csekély részem, azt meg fogja mutatni a jövő. Ezek alapján ismételten bizalmunkba, szere- tetükbe ajánlom magamat.“ — A miniszter ezután bemutattatja magának a küldöttség valamennyi tagját, mindegyikükkel kezet fogott, mire a kihallgatás véget ért. — Ez már ugyan nem tartozik a dologhoz, de mint hü krónikás feljegyzem azt is, hogy a küldöttség visszavonulása után, amint nekünk ott melegében elmondták, Kossuth Ferenc környezete előtt a leghiztelgőbb szvakkal nyilatkozott képviselőnkről. „Kevés olyan képviselő van — úgymond — az egész Házban, akit jobban becsülnék és szeretnék, mint Szabó Károlyt; férfias nyíltságában, egyenességében és hűségében feltétlenül bizni lehet.“ — Ezek az elismerő szavak s mindnyájunk hálája, azt hisszük, elég szép jutalom képviselőnknek közlekedési viszonyaink javítására irányított lelkes munkájáért és sikeres közbenjárásáért. A m. kir. postatakarékpénztár intézménye. — Felolvasta a „Tolnamegyei Általános Tanítói Egyesület“ október hó 21-én tartott közgyűlésén: Dr Dencz Ákos miniszteri segédtitkár. — (Folytatás és vége.) Nem akarok tisztelt hallgatóim szives türelmével visszaélni, de a postatakarékpénztárról nyújtani szándékolt kép nem volna teljes, az intézmény történelmi fejlődésére vetendő visszapillantás nélkül. Itt az egyes államokat abban a
