Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-04 / 49. szám

1909 december 4. KÖZÉRDEK 3 sorrendben említem, amint azokban a posta­takarékpénztár intézménye életre kelt. A postatakarékpénztár szülőhazája Angol- Ország. Az a kereskedelmi szellem, amely a szigetországot oly hatalmassá és naggyá tette, ntat tört a postatakarékpénztár gondolatának is. Whitbread parlamenti tag volt az első, ki már 1807-ben felvetette a postatakarék intézmény eszméjét a szegényügy reformja alkalmából. Az eszme meg volt pendítve, de mivel aj volt és idegen8zerü, nem talált mindjárt komoly visszhangra. Megvalósítását azonban siettette az Angol postaigazgatás részéről létesittett postautal­vány rendszer. E forgalom, amelyet 1838-ban léptettek életbe, csakhamar óriási mértéket öltött és mindinkább rászorult a postahivatalok közre­működésére, amelyeknek szaporításáról kellett gondoskodni. Ez a siker uj, meg uj eszméket vetett föl és közelebb hozta a postatakarékpénz­tár megalkotásának lehetőségét. Időközben szá­mos emlékiratot adtak át a kormánynak ez ügyben, aminek meg volt az a haszna, hogy a nyilvánosság is foglalkozott vele. Jelentékeny lökést adott az ügynek Sikes Károly Vilmos bankár, aki a takarékosság népszerűsítése érde­kében nagy tevékenységet fejtett ki. 1859 ben nyújtotta át Gladstone akkori pénzügyminiszter­nek azt az emlékiratot, amelyben a postataka­rékpénztár létesítését tervezi. — Az Angol magántakarékpénztárak akkori züllött állapota és a reformálásukra irányuló akció sikertelensége kellő alkalom volt Gladstone számára, hogy az állam közvetlen igazgatása alatt álló takarék- pénztár eszméjét megvalósítsa oly irányban és formában, amelyet ajánlott. A javaslatot a postaigazgatás a gyakorlati életnek megfelelően átdolgozta és lord Stanley, akkori postaminiszter támogatása alapján Glad­stone 1861 február havában az alsó házban be­nyújtotta a postatakarékpénztár szervezésére vo­natkozó törvényjavaslatot. Mindkét ház elfogadta, a király szentesitette és az intézmény ugyanazon évi december 16 án megkezdte működését. Az a fényes siker, amelyet az uj intézmény aratott, nem maradt hatástalan a többi európai államra sem és a bevált intézménynek a konti­nensre való átültetése lassankint megindult. — Az első állam, mely Anglia nyomdokaiba lépett, Belgium volt. Itt az 1848-iki nagy politikai viharok az addig fönállott takarékpénztárakat a tönk szélére juttatták és alapot szolgáltattak állami takarékpénztári intézménnyel való kísérletekre, mig végre itt is bevonták a postát a takarékos­ság szolgálatába. A belga állami takarékpénztár 1870 január 1-én kezdte meg, mint postataka­rékpénztár működését. Időszerinti sorrendben Olaszország 'a 3 ik állam, amely a postatakarékpénztárt meghonosí­totta, mely ott 1876 január 1-én kezdte meg működését. A postatakarékpénztár létrejöttéig csak 278 magán takarékpénztár működött Olasz­országban, ellenben 2000-nél több lottógyüjtőhely szolgálta a játékszenvedélyt. Ez az utóbbi körül­mény ösztönözte elsősorban Olaszországot arra, hogy Angol mintára szervezzen postatakarék­pénztárt, mely ma már fényes eredményeket tüntet fel. Franciaországban 1818 ban alakult az első magántakarékpénztár, azonban az akkori kormány részéről csak 1866-ban merült föl azon kívánság, hogy Franciaországban az angolhoz hasonló postatakarékpénztár létesittessék. Az emlitett évet követő háborúk eltemették ugyan az eszmét, végre azonban 1881-ben jóváhagyást nyert az a törvény, amely a jelenleg is működő francia postakarékpénztárnak vetette meg alapját. Belgiumhoz hasonlóan Hollandia is nagy J gazdasági válságokkal küzdött a múlt század J közepe táján, aminek legfényesebb illusztrációja, \ hogy Hollandiában még 1880-ban is összesen csak 27 magántakarékpénztár működött. Az irányadó körök tehát, amelyek már régebben foglalkoztak postatakarékpénztár eszméjével, ezt 1881 végén valóra is váltották. Ausztriában a postatakarékpénztár szerve- ^ zése főrugójának azt a körülményt kell tekinteni, hogy a lakosság takarékos részének nem állott módjában megtakarított filléreit takarékpénztár­ban elhelyezni, mert Ausztria 22.493 községe közül összesen 324 községben működött magán­takarékpénztár. — Sok tárgyalás után, ahol a postaintézmény támasztott legtöbb nehézséget azzal, hogy hivatkozott egyes országrészeknek, mint Bukovinának, Dalmáciának távolságára s j igy a takarékpénztári forgalomnak rövid időn belül a központban való lebonyolítása nehézségeire, 1883 január 1-én az osztrák postatakarékpénztár mégis megkezdte a működését. Németország ezidőszerint, — főleg politikai tagozottságára való tekintettel — postatakarék­pénztárt nem létesített ugyan, sajátságos azonban, hogy annak a birodalomnak, amelynek képvise­lete annyira ellenáll a postatakarékpénztár meg­honosításának, akaratán kivül mégis van posta­takarékpénztára. Helgoland szigetének a biroda­lomhoz való csatolásával birtokába jutott a né­met birodalom az e szigeten már 1883-han az akkori Angol anyaintézet mintájára készült postatakarékpénztárának. Romániában 1880 ban, — Svédországban 1884-ben, — Oroszországban 1893-ban, — Finnországban pedig 1887-ben lépett életbe a postatakarékpénztár. Legújabban meghonosodott ez az intézmény Bulgáriában és Törökország­ban is. Ezek szerint tehát a pirenei félsziget államai (Spanyolország és Portugália) és Sveicz, a Balkánon Szerbia, Montenegró nélkülözi az európai államok közül a postatakarékpénztár intézményét. A postatakarékpénztár intézménye azonban nemcsak az európai államokban vert szilárd gyökeret, hanem ma már kiterjedt a többi négy világrészre is. így Ázsiában e téren is vezető állam Japán, ahol 1875 május 1-től működik a posta­takarékpénztár. Britt-Indiában 1882 április 1-én kezdte meg az intézmény működését, — Ceylon szige­ten pedig 1885 május 1-én. Az afrikai államok közt Cap földön 1884 január 1 - je óta működik a postatakarékpénztár. Azonkívül a francia és olasz postatakarékpénz­tárak fiókjai révén vannak még Afrikában is postatakarékpénztárak. Amerikában eddig csak Canada államban látjuk a postatakarékpénztárt, ahol 1808 óta működik. A többi amerikai államokban csekély hajlandóság mutatkozik az eszme megvalósítása iránt. Ausztráliában Viktoria államban 1865 óta, Uj Zeelandban 1867 óta működik postatakarék­pénztár. Az angol gyarmatállamokon kivül posta­takarékpénztárt találunk inég Tasmániában 1882 óta és Havay-szigeten 1886 óta. * Utóljára hagytam a magyar postatakarék­pénztár keletkezésének történetét, hogy azután az intézet szervezetének és működésének főbb vonásait ecsetelve, felolvasásomat befejezzem. A takarékosság előmozdítására szolgáló intézmények hiányos voltát hazánkban élénken tárja elő az az indokolás, mely a postatakarék­pénztárról szóló törvényjavaslatot kisérte. — A törvény létrejöttét megelőző időszakban, 1884-ben hazánkban 370 magántakarékpénztár volt. Átlag 756 négyszögkilometer területre esett egy-egy takarékpénztár. Ha pedig a takarékpénztárak számát a lélekszámmal vetjük össze, kiderül, hogy mig a Duna balpartján 28.000 lélekre ju­tott egy-egy takarékpénztár, addig az erdélyi részekben egy-egy ily intézet 87.000 lélekre esett. Nyilvánvaló, hogy a kis emberek a lakó­helyüktől távoleső takarékpénztárakat foglalko­zásuk, de főképp az ut költséges volta miatt fel nem kereshették. E hiányosság csakis a posta- hivataloknak a takarékgyüjtő szolgálatba való bekapcsolása révén volt megszüntethető. Kormányköreink behatóan tanulmányozták e kérdést, de az eszme csak akkor kezdett határozottan kibontakozni, midőn az Baross Gábor államtitkárnak és későbbi miniszternek érdeklődését felkeltette. — Előzetes tárgyalások után a törvényjavaslatot mindkét hát elfogadván, Ő Felsége azt 1885 május 11-én látta el szente­sítésével s az intézmény 1886 február 1 én kezdte működését 700 postahivatal közvetítésével. A hálózat évről-évre fokozatosan kiterjedt úgy, hogy ma a Szent István koronája alá tartozó orszá­gokban, — tehát beleértve Horvátországot is — kevés hijján 5.000 postahivatal látja el a közve­títő szolgálatot. * A m. kir. postatakarékpénztár élén minisz­teri tanácsosi rangban egy igazgató áll, kit aka­dályoztatása esetén kifelé is az aligazgató helyet­tesit. Az intézet tisztviselői kara 700 ember s a beérkező és azonnali intézkedést igénylő ügyda­rabok száma naponként 20—60.000 közt válta­kozik. Ez a szám már magiban jellemzi az in­tézet hatalmas s úgyszólván1 napról-napra növe­kedő arányait. Maga az intézet saját palotájában működik, mely Lechner építész tervei szerint magyar stí­lusban középületeink legérdekesebbjei közé tar­tozik. Hatalmas termei akkorák, hogy egy-egy- ben 150—200 tisztviselő végzi fontos és lázas munkáját. A készpénz és értékpapírok hatalmas tiizmentes szekrényekben, külön páncélteremben vannak elhelyezve, amely terem ujnyi vastag acélburkolattal van borítva s az előtte felállított katonai őrség senkit sem bocsát a közelébe, aki nincs megfelelő s az igazgató által sajátkezüleg kiállított igazolvánnyal ellátva. Közel 200,000.000 korona érték van itt i felhalmozva s az üvegtetejü ki és befizetési csar­nok kupolája alatt elhelyezett pénztárak előtt a nap folyamán százakra menő embertömeg vár sorsára. Naponta átlag 2,000.000 korona kerül itt kifizetésre s rendszerint ennél jóval nagyobb összeget szoktak ugyancsak naponként befizetni. A postatakarékpénztár működése két fő­ágra oszlik és pedig a takaréküzletre és a csekk­üzletre. Utóbbi inkább kereskedelmi jellegű lé­vén, arról, mint felolvasásom keretében nem tar­tozóról — nem kívánok szólni. Csupán a taka­réküzlet főbb vonásait említem fel. A postatakarékpénztár betevője korra és nemre való különbség nélkül bárki lehet, tehát Írni nem tudók, kiskorúak, gondnokság alatt levők, úgyszintén jogi személyek. Bárki válthat betétkönyvecskét és pedig akár maga, akár 3-ik személyek részére. Az utóbbi esetben betevőnek azt tekinti az intézet, akinek a javára a köny­vecske kiállíttatott, mig aki helyette az első be­tétet teljesítette, befizetőnek neveztetik. A taka­rékkönyvecske nem bemutatóra, hanem névre szól, birtoka tehát személyazonossághoz van : kötve. Nem hiányoztak régebben felszólalások, melyek e formaságokat kifogásolták, mint olya­nokat, melyek az eljárást nehézkessé teszik s ez okból nem alkalmasak arra, hogy az intézményt a kis emberrel megkedveltessék. Ez tévedés. Mert eltekintve attól, hogy csaknem az összes külföldi postatakarékpénztárak betétkönyvecskéi is a személyazonosság elvén alapulnak, ennek al kalmazását már az a szempont is indokolja, hogy a törvény bizonyos kivételes kedvezményekkel ruházván fel a betevőt, arról is kellett gondos­kodni, hogy ezen kedvezményekkel visszaélni ne lehessen. E mellett a betét biztonságát is na­gyon emeli, ha a visszafizetés nem egyszerűen a betétkönyvecske bemutatójának, hanem csak a jogos tulajdonosnak eszközöltetik. A vissza­fizetésnek kétféle alakját ismeri a postatakarék­pénztár, úgymint a rövid utón való és a felmon­dás alapján alapuló visszafizetést. Mindkét eset­ben joga van a betevőnek, hogy betétjének fel­vételére harmadik személyt hatalmazzon föl. Rövid utón, tehát azonnal visszafizettetik a betét az intézet központi pénztáránál korlátlan összegben, 50 korona erejéig pedig a betétköny­vecskét kiállító postahivatalnál. Felmondás utján való visszafizetések azok, amelyeknek alapján bármely más postahivatalnál történhetik vissza­fizetés. Utóbbi esetben a visszafizetés bizonyos határidőkhöz van kötve, amelyeket betétköny­vecskéjének tudnivalói közt mindenki megta­lálhat. A betéteket ez idő szét int 3 százalékkal kamatoztatja az intézet, a zárt betétekért azon­ban, amelyekről azonnal szólani fogok, 3*6 szá­zalékot fizet az intézet. 2 koronán alóli betéteket az intézet elfogad ugyan, de nem kamatoztat. Kis összegek össze­gyűjtésére az úgynevezett takaréklapok szolgál­nak, amelyekre 1 koronáig 10 filléres bélyege­ket lehet ragasztani s ha már eléretett az 1 ko­rona, ezt a postahivatal betétül már elfogadja. A betétek sem időre, sem összegre, sem az elhe­lyezés helyére nézve korlátozás alá nem esnek, ellenben a kamatoztatás határai meg vannak szabva. Az egyéni személyek betétjei ugyanis csak 4000 koronáig bezárólag kamatoznak, a jogi személyeké pedig 8000 koronáig ; ezen felüli betétekért azonban az intézet már nem fizet ka­matot, hanem amennyiben a betét ezen magas­ságot elérte, az intézet hivatalból figyelmezteti betevőit ezen körülményre azzal, hogy amennyi­ben a hozzája intézett felszólításra 30 napon belül a nem kamatozó összeggel nem rendelke­zik, részére hivatalból 4 százalékos m. korona­járadékot szerez be. Természetes, hogy az igy beszerzett értékpapír kamata a betevőt illetik és az kívánságához képest vagy tőkésittetik, vagy neki elküldetik. Ezen hivatalból eszközölt értékpapír vásár­láson felül foglalkozik az intézet — felei meg­fcp.rP.RPSP. alanián -- rpsTiprp. rpnríszprps él'-

Next

/
Thumbnails
Contents