Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-27 / 48. szám
2 a jelent! Tudja, hogy megpróbáltatásokon kell átmenni a nemzetnek, ha élni akar. Hisz az ó gyűlöletet olvasztó, lelkeket megacélozó, sziveket egybeforrasztó csoda- tevőereje kétszer már összehozta a nemzetet. Először a nagy hajnalhasadáskor, amikor >mindnyájunknak el kellett menni«, másodszor, amikor »mindnyájan elmentünk«, mert »kellett«, mert vitt a szivünk mély, ke- gyeletes érzése. S talán most harmadszor is csodát tesz, amikor sirjából ime kikelve, lelkének nagy szomorúságára a visszavonást, egyenetlenséget, az egymást gyilkoló gyűlöletet, — ezt a magyar átkot találja itt, minden felé. — Nagy szellem, áldott szent lélek, szálld meg tehát a gyűlölködő sziveket, ihlesd meg a lelkeket. Csititsd el a fórumon tülekedő kis emberek nagy hangját, egymást tulüvöltő csataorditását. Szűnjék meg e hazában az egymásra licitálás. Legyen mindenki egyforma jó hazafi, de ne legyenek »jobbak« »legjobbak« sőt »legeslegjobbak«, Ez a nemzet ezer esztendő alatt belefáradt a harcba, egyszer valahára már — dolgozni, vagyis — élni akar. B. VÁROSI ÉLET. Szekszárd virilistái. A város választás alá nem eső képviselőinek 1910. évi névjegyzékét a dr. Szentkiráiyi Mihály polgármester elnöklete alatt Török Béla, dr. Beöthy Károly és dr. Martin József tagokból álló küldöttség f. hó 23-án és 24-én tartott ülésein állította össze. A küldöttség a névjegyzéket következőkép állapította meg: rendes tagok : Alapítványi urada- dalom 7656 42, dr. Hangéi Ignác 1813-36, dr. Leopold Kornél 1509-52, Tóth Károly 1420-90, báró Schell Józsefné 134T75, dr. Káldi Gyula 1242 12, Májer János 1137 29, dr. Drágíts Imre 998-46, dr. Pirnitzer Béla 881 60, Szekszárdi Kaszinó 874-80, dr. Spányi Leó 846-72, Adler N. János 818 41, dr. Albers Rezső 770-60, Ujfalussy Imre 776 62, Pirnitzer Antal 733-—, Pirnitzer Manó 732’99, Schmideg Mór 731-61, Ágoston István 702-— Szabó Ferenc 658'56, Szeghy Sándor 642-90, dr. Martin József 642-72, dr. Steiner Lajos 612-32, dr. Abay János 608 96, Török Béla 589'16, őrffy Lajos 586-44, Leopold Sándor 568 37j Kiss Károly 564 24, Bodnár István 564-56, dr. Fent Ferenc 559'56, Stockinger ános 537T0, özv. Fördős Vilmosné 52980, Szondy István 525-26, Schulcz Gusztáv 524-82, dr. Hercegh Gyula 510 80, Stann István 513-82, Boda Vilmos 499 72, Singer Viktor 496 92, dr. Szászy Endre 49508, László Lajos 484 28, dr. Horvát Jenő 480 42, Hirschfeld Mór 474-98, A küldöttség gondjaira bízták tehát a nagyhalat, hogy vigye magával Ráckevére. — Még egy verselő atyafi „rigmust** is készített mellé, mely igy szólt: „lm küldjük ez csukát Jó urunk, hü szívvel, Vegye környül majdan Török borsos izzel És ha elköltésnél Sor jön poharakra: Gondoljon reánk is, Az Laskóiakra!“ Már magában véve a hosszas útra való vállalkozás is nagy áldozatkészségül számíttathatott s mellé még ilyen szives megemlékezés — bizonyára örömöt ébresztett! A deputáció szerencsésen meg is érkezett s az ajándékot a viszontlátás jóleső érzelmei között a honnmaradottak köszöntésével át is adta a lelkipásztornak. — Szegedit mélyen meghatotta az esemény s legott egybehivatván meghittebb barátait, a halat el- készitteté és igy társaságban el is költötték kedélyes hangulattal; a derültséget fokozták még azzal is, hogy Skaricza a jelen voltak tapsai közt a nagy halat lerajzolta a pitvar falára! . . . A küldöttség két napi ott tartózkodás után visszaindult a látogatás kedves emlékével. — íme, ez volt a baranyai hivek ajándéka, melyet még a történeti feljegyzések is megörökítettek. Vájjon a laskói derék utódok emlékeznek-e még reája?! KÖZÉRDEK Kamarás Béla 464’96, Leopold Mihály 460-56, dr. Hilbert István 459"94, dr. Beöthy Károly 451’84, Mehrwerth Ferenc 444-20, Salamon Ármin 44338, Reichl Sándor 44181, Róth Ferenc 44Ü40, özv. Salamon Lipótné 438-68, Leicht Lajos 438-29, Schlézinger Ignác 498-21, Kunczer János 436'80, özv. Simontsits Béláné 434-80, Molnár József 428 54, Mehrwerth Lajos 400 18, dr. Tanárky Árpád 398"—, dr. Müller Ferenc 393 88, Tarlós János 383 52, Tóth Gyula 38056, dr. Majer Gyula 377*36, dr. Gulyás József 371-44, Fisshhof Mór 370.78, özv. Fejős Imréné 370 10, dr. Komáromi Gyula 363 72, Népbank 366 36, dr. Kramolin Gyula 327 92, Antal Pál 325-42. — Póttagok : Reichl Ármin 322"20, Fejős Károly 320 02, Csepke Gábor 317-72, dr. Haidecker Béla 314-76, __Pécsi János 313 84, Szászy Antal 305 29, Totth Ödön 303"83, Haspell József 301T5, Mozsgai Sándor 29568, Ettenberger Lajos 279-60, Grünfeld Miksa 278 92, Hirschfeld Ignác 276-—, Fleischer Ödön 271T4, özv. Martin Ferencné 26T76, Frei János Takler 257-39, Ludvig Károly 256 60, Haypál Sándor 252 60 korona. — Városi közgyűlés. Szekszárd r. t. város képviselőtestülete f. hó 27 én, d. u. 3 órakor, a városház közgyűlési termében rendkívüli közgyűlést tart. — Tárgysorozat: 1. A választás alá nem eső képviselők névjegyzékének kiigazítására választott küldöttség jelentésének bemutatása. 2. A tanács előterjesztése a Perczel Mór szobrára adomány megszavazása iránt. Villamos állomásjelzö. A vonatot használó közönségre nagy jelentőségű találmányt szabadalmaztatott a napokban egy geniális, fiatal honvédtiszt. Az elmés talál mánnyal nemcsak a dolog közérdekű voltánál fogva foglalkozunk, hanem azért is, mert a feltaláló vármegyénk fia s igy a feltaláló dicsőségéből vármegyénkre is hárul valami fény. A feltaláló Purth Lajos, a m. kir. soproni 18. honvéd gyalogezred hadnagya, Purth Adolf bátai főjegyző fia s találmánynak célja az, hogy az utazó közönséget állandóan tájékoztassa arra nézve, hogy a vonat mely állomás felé közeledik és ez által az a bizonytalanság és lárma, mely a vonatvezető meg nem értett kikiáltásai kapcsán keletkezik, elkerülhető legyen. Ezen a célon túl nagy szolgálatot tesz a találmány az állomásokon rövid ideig tartózkodó gyorsvonatok utazó közönségének, különösen éjjel és kivált azóta, amióta az állomásokra érkezés előtt nem adnak sípjelet. A találmány szerint a kocsi szakaszban elhelyezett készüléken egy kis tábla ugrik ki, amely jelzi a közelebbi állomás nevét és az időtartamot, amennyi ideig a vonat az állomáson időzik. (Sárbogárd — 1 perc.) A kocsik szakaszaiban elhelyezett összes jelzőkészülékek működtetése egy központból, a vonatvezető fülkéjéből történik, ahol villamos átkapcsoló szerkezet van elrendezve. A vonatvezető, amikor a vonat állomáshoz közeledik, egyszerűen megnyom egy villamos gombot és erre minden kocsiban megtörténik a jelzés. A készülék főrésze a kapcsoló, két tenge- í lyen forgó dob és a jelzőszalag. Az átkapcsoló emeltyű az útvonal menetirányának megfelelően két állásba hozható és e szerint az emeltyű különböző állásánál az útvonal állomásainak neveit mutató jelző szalag egyik dobról a másikra és viszont güngyölödik. A jelezni kívánt áUomás nevének kiugrása után a vonatvezető az áramkört megszakítja, minek következtében az összes bekapcsolt jelzőkészülékek nyugalomban maradnak. Az esetben, ha a jelzőkészülékkel ellátott vasúti kocsit más útvonalon akarják használni, a tengelyekre a másik útvonal állomásainak neveivel ellátott szalaggal felszerelt dobokat lehet alkalmazni. A szerkezet előállítása olcsó, igen egyszerű és nagyon könnyen kezelhető. A találmány iránt vasúti körökben igen élénk érdeklődés mutatkozik a külföldi államok részéről is és különösen Anglia, Franciaország és Svájc nyilvánítanak nagy érdeklődést. Felkérjük lapunk előfizetőit, bogy minden egyes lapszám elmaradását tndatnl szíveskedjenek, hogy a m. kir. postaigazgatósághoz lapunk hiányos kézbesítése miatt jelentést tehessünk. A m. kir. postatakarékpénztár intézménye. — Felolvasta a „Tolnamegyei Általános Tanítói Egyesület“ október hó 21-én tartott közgyűlésén: Dr. DenCZ Ákos miniszteri segédtitkár. — Nagyságos Elnök Ur! Mélyen tisztelt hallgatóság ! A kereskedelmi kormány a múlt év folyamán elhatározta, hogy a m. kir. postatakarékpénztárt, az államnak ezen egyetlen szociális jellegű pénzintézetét a nép minél nagyobb rétegeiben és köreiben ismertetni fogja. Az okot erre az adta, hogy a postatakarékpénztárt az igazgatóság kezdeményezésére Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter több nagyfontosságu uj üzletággal bővitette ki. E célból határozatba ment, hogy mindazon vezető körök és tényezők, akik a néppel hivatva vannak érintkezni, annak gondolkodásmódjára és nevelésére befolyást gyakorolnak, megkerestessenek ésaz intézet propagálása érdekében felszóllittassanak. E végett megkereste a postatakarékpénztár az ország gazdaköreit, jegyzői egyesületeit és valamennyi tanitókörét. Ezeken kivül felhivást intézett úgy a középiskolai, valamint a különbözői katonai hatóságokhoz is. Valamennyi megkeresett testület és fél a legnagyobb készséggel felelt meg a postatakarékpénztár felszólításának s részben saját maguk igyekeztek a hatáskörükbe eső néppel a postatakarékpénztárt megismertetni, részben pedig tömegesen keresték meg a postatakarékpénztár igazgatóságát avégett, hogy az intézmény ismertetésére egyes alkalmakkor kebeléből küldene ki külön szakelőadót. Főleg a tanitótestületek és egyesületek, vidéki és járási körök voltak azok, amelyek elismerve a kérdés nagy jelentőségét, tömegesen keresték fel a postatakarékpénztárt avégett, hogy saját maga küldjön tisztviselőt a helyszínére. Midőn Tolnavármegye tanfelügyelősége ré széről a hasontárgyu megkeresést kézhez vette a postatakarékpénztár, az intézet igazgatója a legnagyobb készséggel igyekezett annak eleget tenni. Tette ezt annál is inkább, mivel a postatakarékpénztár érdemes igazgatóját e vármegyéhez már a szülőföldnek kedves emléke is fűzi. Mielőtt tehát felolvasásomra rátérnék, első sorban is annak a kedves kötelezettségemnek kívánok eleget tenni, hogy Tolnavármegye általános taniróegye- sülete részére, a postatakarékpénztár igazgatójának, dunaföldvári dr. Halász Sándor miniszteri tanácsos ur Öméltóságának üdvözletét átadjam. Ezekután rátérek felolvasásom tulajdonlóé- peni tárgyára, a m. kir. postatakarékpénztár intézményének ismertetésére s kérem az igen tisztelt hallgatóságot, hogy ehhez szives türelmével és figyelmével megajándékozni méltóztassék. A m. kir. postatakarékpénztár intézménye. A kezdetleges ember kevéssel beérte és megelégedett azzal, amit a természet neki 'az évszakok változása szerint nyújtott. Mindamellett a tapasztalás és szükség korán rávitte annak felismerésére, hogy bizonyos életszükségleteit nem mindig s nem közvetlenül szállítja neki a természet s hogy ha élelmi avagy ruházati szükségletét mindenféle körülmények közt biztosítani akarja, azokról előre kell gondoskodnia oly időben és olyan alkalmakkor, amidőn ebbeli szükségleteinek megszerzése a legkönnyebb. Az ember tehát rájött arra, hogy akkor, amikor valamiből kisebb- nagyobb mérvű fölöslege van, abból tegyen el arra az időre, amikor ahhoz egyébként nem juthat, még pedig annyit, amennyiie előreláthatólag saját és övéi létfentartására feltétlen szüksége lesz. Egyszóval megtanult spórolni, takarékoskodni. Amikor az idők folyamán a terménygazda ság helyét a pénzgazdaság foglalta el, vagyis amikor a pénznek mint értékmérőnek általános beszerzési képességű természete lépett előtérbe, termény, iparcikk, stb. helyett pénzt kezdett az értelmes és előrelátó ember megtakarítani, mert pénzért mindennemű természeti szükséglete beszerezhető lévén, egyáltalán nem, vagy már csak részben állott fenn annak szüksége, hogy élelmiszereket, ruházatot fentartásának eszközeit köz vétlenül halmozza fel és takarítsa meg. A készpénz azonban egyfelől nagyon köny- nyen eltulajdonítható, másfelől éppen mindent pótló természeténél fogva igen keresett cikk lévén, pénzbeli feleslegét senki sem tartja szívesen otthon ládájában elzárva, hanem azon van, hogy 1909 november 27.
