Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-27 / 48. szám
1909 november 27. KÖZÉRDEK 3 azt egyrészt biztos, hozzáférhetetlen helyen helyezze el, másrészt kellőleg hasznosítsa, kamatoztassa. E célt vannak hivatva szolgálni az ugyne- vezett pénzintézetek s főként a takarékpénztárak, értve alattuk oly intézményeket, amelyek különböző (részvénytársasági, szövetkezeti stb.) alapon létesülve, részint a belizetett alaptőke, részint a vezető személyekbe vetett bizalom alapján — egyéb felolvasásom körébe nem tartozó célok mellett — tőkék gyűjtésével és gyarapításával foglalkoznak. Ugyanezen célzattal létesítette az 1885. IX. törvénycikk a in. kir. postatakarékpénztárt, amikor az első szakaszban kijelenti: „A magyar korona területén magyar királyi postatakarékpénztár cég alatt a kereskedelmi miniszternek alárendelt állami kezelés és jótállás alatt álló takarékpénztár áliittatik fel, melynek székhelye: Budapest. A m. kir. postatakarékpénztár a betevők által befizetett betétösszegeket gyümölcsö- zőleg kezeli, visszafizetéseket teljesít és általában végzi mindazt, amit a jelen törvény és az annak alapján kibocsátandó miniszteri rendeletek feladatává kitűznek.“ Postatakarékpénztárak alatt tehát oly állami központi intézetek értendők, melyek feladata az ország postahivatalainak közreműködésével azon megtakarításokat, melyek részint csekélységüknél, részint pedig szétszórtságuknál fogva termékeny kihasználásra alkalmatlanok, összegyűjteni, biztosan és gyümölcsözőleg kezelni és a betevőknek kívánságukra ismét visszafizetni. Most már három olyan kérdésről kívánok szólni, amelyeket a laikusok rendszerint fel szoktak vetni. Az egyik, hogy mi indította az államot arra, hogy a fentebbiek szerint meghatározott állami takarékpénztáraknál éppen a postaintézmény közreműködését vegye igénybe ? A másik, hogy melyek azon különleges előnyök, amelyeket a postatakarékpénztár a magán takarékpénztárakkal szemben nyújt ? A harmadik, hogy jogosult-e a főleg régebben hangoztatott azon panasz, mely szerint a postatakarékpénztár a magánintézeteknek konkurrenciát csinál ? Az állami takarékpénztárak körül a posta intézménynek felhasználására az államokat általában s jelesül hazánkat a postahivatalok elterjedtsége, illetve nagy száma, a postáknak a felek részéről úgyszólván a nap egész folyamán való igénybe vehetése és a hivatalok egyforma szervezete vezette. Lássuk tehát a kérdést közelebbről. A postaintézmény a postai üzlet kiterjedése, főleg a pénzküldeményekre és különösen egyes pénzküldési formák, nevezetesen a posta- utalványok, utánvételek, postai megbízatások stb. már magukba véve igazolják a postaintézmény rátermettségét oly összegek elfogadására és illetékes helyükre való eljuttatására melyek takarék- pénztári betétekül bízatnak rá. Azonkívül posta- hivatal csaknem minden községségben van, hálózata a legelrejtettebb vidékekre is kiterjeszke- dik. A kis ember nem kénytelen időt és költséget igénylő utat tenni a takarékpénztár székhelyére, hiszen a postahivatalt megtalálja a maga falujában. E mellett a postahivatalok csaknem az egész napon át nyitva vannak, tehát bármikor felkereshetők betétek berakása, vagy azok visz- szavétele céljából. A postahivatalok teljesen egyforma szervezete a kezelés egyszerüsitését teszi lehetővé s a pénzeknek a vasúton való rendszeres szállítása véget vet a betétek helyi lekötöttségének. Végre azon állandó viszony, mely a posta- hivatalok és a lakosság közt fönn áll, szintén nagyon alkalmas arra, hogy minél több betevő és betét szereztessék. Világos tehát ezekből, hogy az államot csak célszerűségi szempontok vezették a postahivatalok igénybevételére s hogy az állami takarék- pénztár forgalmának lebonyolítására a hatóságo kát, jelesül az adóhivatalokat, jegyzőségeket stb. is épp úgy felhasználhatta volna, ha az előbb vázolt előnyök éppen a postahivatalok mellett nem szóltak volna. Minthogy azonban a forga lom lebonyolítására a posta kínálkozott legalkalmasabbnak, igy tehát a postahivatalokat, mint a postatakarékpénztár ügynökségeit, helyesebben közvetítő hivatalait, kapcsolták be a takarékosság szolgálatába. Látszólag a postatakarékpénztárak a postaintézmény kiegészítő részei, pedig lényegesen elütő feladatot látnak el és a postaintézménynek semmi befolyása sincs a takarékbetétek nyilvántartására, gyümölcsöztetésére és őrzésére. így van ez a m. kir. postatakarékpénztárnál is. Ezen intézmény — mint a törvény idézett §-ából is kitűnik — egy teljesen önálló állami vállalkozás, mely a postaintézménnyel csupán ügyleteinek lebonyolitása tekintetében áll összeköttetésben, de annak, illetve a postaigazgatásnak semmiféle tekintetben alávetve nincs, hanem ellenkezőleg, a postatakarékpénztári külső i szolgálat köz vetítésé vei megbizott postahivatalok egyúttal a postatakarékpénztár közvetítő hivatalait képezvén, e minőségűkben az ezen szolgálatot illető minden ügyekben a postatakarékpénztárnak vannak közvetlenül alárendelve és az ettől nyert utasításokat vonakodás nélkül, felelősség terhe mellett teljesíteni tartoznak. Netán felmerülő minden panasz orvoslásáért, bárminő felvilágosításért, tehát az érdekeltek nem a postaigazgatóságokhoz, hanem a budapesti m. kir. postatakarékpénztár igazgatóságához kell hogy forduljanak, amely bárkinek is a legkészségesebben áll rendelkezésére. * Áttérve azon előnyökre, melyeket az állami kezelés és jótállás alatt álló postatakarékpénztár nyújthat a magán takarékintézetekkel szemben, ezeket a következőkben csoportosíthatom : 1. A feltétlen biztosság és állami szavatosság. A postatakarékpénztári betétekért ugyanis az állam teljes szavatosságot vállal úgy, hogy a betétek biztosságát mindaddig, tűig maga az állam fizetésképtelenné nem lesz, — ami pedig manapság kizártnak tekinthető, — veszély egyáltalán nem fenyegeti. Minthogy a betétekért az állam felelős, az intézmény biztonságát még az a körülmény sem érintheti, hogy ha például minden betét felmondatnék, mert az állam ez esetben is nemcsak a tényleg befizetett tőkét, hanem ezen felül az esedékes kamatokat is más, rendelkezésére álló pénzekből akadálytalanul fizetni képes és köteles. 2. Kiváló előnye a postatakarékpénztárnak, hogy oly csekély összegeket is elfogad betétül, aminőket más pénzintézetek nem tartanak érdemesnek az elfogadásra. Az az 1 korona, mely nálunk minimális betétösszegül van megállapítva, a magántakarékpénztárnak ugyanolyan kezelési munkát és költséget okozna, mint a minőt egy 100.000 koronás betété, minélfogva a magántakarékpénztár, mely elsősorban a saját hasznát keresi és nem szociális célokért küzd, nem találja érdemesnek, hogy ily csekély összegek gondozását magára vállalja. Ellenben a postatakarékpénztár nem a saját érdekét keresi, hanem főcélja a csekély keresetűek fillérjeinek összegyűjtése, a takarékossági hajlam fejlesztése ; felkeresni igyekszik a legtávolabbi zugban élő egyént, hogy netán összekuporgatott filléreinek biztos elhelyezést és haszonhajtó gyümölcsöztetést szerezzen. 3. A további kedvezmények közt az első helyet foglatja el az a törvényes rendelkezés, hogy a postatakarékpénztárnál elhelyezett betéteknek csak 2000 koronát meghaladó összege foglalható csak le, mig a 2000 koronán aluli összegre — kivéve, ha bűnvádi eljárás alapján történt a lefoglalás — sem birói, sem közigazgatási utón végrehajtás nem vezethető és a betétkönyvecskére harmadik személy részéről megtartási jog nem érvényesíthető, vagyis 2000 korona erejéig a netán zálogba vett betétkönyvecskét a tulajdonos beleegyezése nélkül idegen személy nem értékesítheti. 4. Kedvezményszámba megy a betétek adó- és illetékmentessége, a betevőknek az intézettel való portómentes levelezése, még ajánlás esetén is. Ezekhez a kedvezményekhez — mint nem- kevésbbé értékes — csatlakozik még a betétkönyvecskék elvesztése alkalmával követett eljárás. Amig a magántakarékpénztárak könyvecskéi csak hosszadalmas birói eljárás utján sem- misithetők meg, addig a postatakarékpénztári betétkönyvecskék vagy egyáltalában nem nyilváníttatnak semmiseknek, hanem helyettük uj, az eredeti betétet feltüntető könyvecskét adnak ki, vagy rendszerint igen rövid tartalmú és teljesen díjmentes eljárás után nyilvánítják őket semmiseknek és állítják ki az uj könyvecskét. * Már most önként következik azon 3-ik kérdés, hogy az említettek szerint nagy anyagi és erkölcsi erővel felruházott állami intézmény nem lép-e fel a magán takarékpénztárak oly versenytársaként, amellyel ezek a rendelkezésre álló eszközök korlátoltabb voltánál fogva versenyezni alig képesek ? Ez az aggodalom régebben tényleg felmerült, eredményeiben azonban alaptalannak bizonyult, mert Angliát kivéve, sehol sem észlelték a magántakarékpénztárak számának csökkenését, hanem ellenkezőleg mindenütt, ahol a postatakarékpénztárt léptették életbe, a magántakarékpénztárak száma szaporodott, a betétek pedig tetemesen növekedtek. Angliában sem a postatakarékpénztár működésének hatása alatt csökkent a magántakarékpénztárak száma, hanem a csökkenés az angol intézetek belső bajaira ve zethető vissza. A magánvállalkozásban az üzérkedés! mozzanat a túlnyomó, az állam ellenben haszonra nem néz. Oly bankszerü üzletformákat, amelyek a magánpénztáraknál meghonosulvák, a postatakarékpénztárak általában mellőzik. Viszont a magántakarékpénztárak eszközeik és kiterjedésük korlátolt voltánál fogva nem tekinthetik sérelmesnek, ha az állam az e célra legalkalmasabb postahivatalokat bízza meg a tőkegyűjtés munkájával, mely ily módon lehetővé válik oly vidékeken is, melyek mostoha viszonyok közt élnek és a közgazgasági szellem alkotta intézményeket nélkülözni kénytelenek. Ilyképpen az állam a takarékpénztári szolgálat tekintetében a külterjes jellegű működésre fektet súlyt és végső céljaiban inkább szociális, erkölcsi eredményeket kíván elérni; ellenben a magántakarékpénztár tevékenysége inkább belterjes jellegű és céljainak követésében a magángazdasági érdekek dominálnak. Az állam az üzérkedés jellegét távoltartja magától az által, hogy kiválóan egész kis tőkéket gyűjt azzal a célzattal, hogy azok nagyobb összegre emelkedvén, azután a magán takarék- pénztárakban helyeztessenek el, hol magasabb kamatot is kapnak, mert az állam szándékosan ad kisebb kamatot, épp azért, hogy e tekintetben se okozzon konkurrenciát a magántakarékpénztáraknak. Ugyanily cél vezeti az államot, amikor a betétek összegét kamatozás tekintetében egy maximális határhoz köti, továbbá a be- tótkönyvecskéket is csak egy betétkönyvecskére korlátozza. összegezve tehát az eddig mondottakat, a postatakarékpénztár úgy jelentkezik, mint az államnak takarékpénztári vállalata, melynek létesítésére világszerte az a körülmény folyt be, hogy a magántakarékpénztárak részben számbeli, részben berendezési fogyatékosságuknál fogva azon érdeket, hogy a kis emberek megtakarításainak nyújtsanak menedékhelyet, kielégíteni képesek, vagy hajlandók nem voltak. * Miután immár egy megközelítő képet igyekeztem nyújtani a postatakarékpénztár intézményének mibenlétéről s mielőtt rátérnék a postatakarékpénztári intézmény történelmi fejlődésének vázolására, talán nem lesz érdektelen felemlítenem, miszerint mindazon államokban, ahol a postatakarékpénztár már meghonosult, gondoskodás tárgya volt és ma is az a törekvés, hogy a takarékosság ébrentartásán kívül oly köröket is bevonjanak a postatakarékpénztárak érdekkörébe, amelyek vagy egészen távolesnek a postahivatalok működésének körétől, vagy amelyeknél a közvetítés a postahivatalok körén is elterjeszthető. így keletkeztek az úgynevezett hajótaka rékpénztárak. Ezek a hadihajókon működnek, szolgálatukat nem postaalkalmazottak, hanem a hadihajó kivezényelt tisztje, rendszerint a kapitány látja el, aztán partra szálláskor ejti meg a leszámolást az anyaintézettel. Kiterjesztették a közvetítő szolgálatot az egyes államoknak külföldön, nevezetesen keleten működő postafiókjaira is. E réven az illető ország alattvalóinak mód nyílik arra, hogy a postafiók utján az anyaintézetnél betéteket gyüjt- hessenek. Ilyen gyüjtőfiókjai vannak Franciaországnak Konstantinápolyban, Salonikiban, Smir- nában és Alexandriában. Olaszországnak szintén Alexandriában. A gyarmatokon Franciaországnak Algírban, Tuniszban, Tangerben és Olaszországnak Tuniszban, Masszánában és Asszanában. A postahivatalok közvetítésén tulteijeszkedő tőkegyűjtést hivatvák teljesiteni a penny bankok, fillértakarékpénztárak Angliában. Hivatásuk, hogy a legcsekélyebb tőkét magukhoz vonzzák és annyira növeljék, hogy a postatakarékpénztári betétminimum e.érése után azt az állami takarék- pénztárnak beszolgáltassák. Továbbá Angliában, Belgiumban és Olaszországban a postahivatalokkal való összeköttetés révén az úgynevezett iskolai takarékpénztárak.
