Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-30 / 5. szám
5. szám Szombat, 1909. január 30 Szekszárd, M. évfolyam. Kiadóhivatal: Beír red) István utca 5. szám. ál elóflaetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetéseit krgjutáoyosabb számitáss.it, díjszabás szerint Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség’ Bezerédj István-utca 5. szám Ide küldendők a lapot érdeklő ó-szes közlemények. Előfizetés: egész évre 10 kor., félévre S kor. negyedévre 2 kor. S(k fill. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik. 5 kor. TOLNA VÁ HM KG YK TÁRSA I) A LM I, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKLI r KÉPVISELŐ HETILAP. AL ORSZÁGOS 51. KIK. •‘ELYEHTENYE'ZYÉsi FEÍLl GYKLÖsEG HIVATAL«' LAIMA. Helmunkatirs : JANOSITS KAROLY, Felelős szerkesztő és laptulajJonos : H«I)\A II 181 VAN. E K.> es szám nt-a 20 fillér. A felelősség. Irta: Schneider János. Nem gondoltam, mikor a lippai kereskedelmi iskolában tőszomszédja voltam egy fürge, kistermetű fiúnak, hogy IS hosszú év után az ő tette fog inspirálni arra, hogy vezércikk keretében elmélkedjem a pénzintézetek igazgatói és felügyelői felelősségéről. Bilié Mihálylyal pár evvel ezelőtt találkoztam a lippai iskolai napok óta. Meglepett az a hatáskör, amelyet a Dunajötdvári Népbanknál betöltött. Vezértitkár vo.'t névleg, de tényleg korlátlan hatalmi intézője a pénzintézetnek. Hallottam azóta, hogy baja volt intézetével parcellázási dolgok miatt es most találkoztam issnét a nevével, amint a pénzintézet igazgatósága bee-illet es őszinte seggel bt vallja, hogy Bille Mihály pár évi működésé, a harminchat éves, int *z.et összes tartalék tőkéjét elvitte. Elvitte, inéit hamis mérleg (elállításával eveken keresztül, nem létező nagyságú tiszta nyereséget mutatott ki, hogy mint 2000 részvényből 401 tulajdonosa, Így fokozza részvényei külső, látszólagos értékét és az igazgatóság ezt a iTH'fleget-rrdyesnek -találta, a feíügyelóbi- zottság pedig az ismert, immár nevetségessé vált záradékkal látta el. Megdöbbentő ez az eset ! Eveken ke- tesztü leltet hamis mérleget összeállítani és azok a tényezők, akik hivatottak a közva gyón megvedese szempontjából azt össze- állit-ani, felülbírálni, azok evek múlva merjenek elöállaní azzal, amint jelentésükben mondják, hogy csak a főkönyvelői állásban beállott változással konstatálhatják, hogy evek óta a tényleges állapotoknál jobb mérleget publikáltak. Bei-merik tehát, hogy nem értettek ahhoz, amire vállalkoztak, amiért évenként számottevő o-ztalekot tettek el, hogy még ma is hamis mérleget publikálnának, ha véletlenül nj főkönyvelő nem iött volna. De tovább mennek és ez már merészség és nem becsülendő őszinteség. Azt Írják, hogy a korábbi hibák konzekvenciáit teljes mértekben levonják. Ezen sorok olvasásánál azt hinné az ember, hogy vagyonukkal kárpótolni akarják azokat, akik a szép üzleti haszon és kamatoztatás reményében pénzüket a Népbank részvényeibe fektették az yabb időben és azután lemondanak állásuk- ról. Ámde vigjátékszerü befejezést nyer a tragikus kezdetű mondat, mikor úgy vonják e a konzekvenciát, hogy helyüket megtartóik, bár fényes bizonyítékot adtak önmaguk s arról, hogy azon állások betöltésére jogosulttá gal nem bírnak és leírják a jelentkező 132.0!5 K 41 fillért nagy lelküleg a tarta- 'ik alapból, ezzel a 142.900 K 91 fillért 10.838 K 50 fillérre szállítják le. A maguk észéről okotabban igazán nem vonhatták e a — következményeket ! Ha már azonban az anyagi ljelelőssé- fen oly simán keresztül óhajtanak csúszni, tyilván azon könnyen megtámadható okos- odással, hisz a részvényesek nem károsodtak, hisz nagyobb osztalékot kaptak, mint a mi megillette volna őket, határozottan elitet lendó eljárásuknak az a része, hogy ügyet sem vetnek arra, hogy a 132.075 kor. 41 után ók, mint igazgatok 16 százalékot, a fel- ügye/öbizottság fedig J százalékot jutalékul felvettek, vagy s pénzben oly 25 oyj. kor. 25 fillért, amelyhez joguk nem lett volna. Nem go'ndolja a teendőit oly feltűnő pontosan betöltő igazgatóság és felügyéló- bizottság,'hogy azt legaljább is elvárhalnák a részvényesek, hogy önként, bírósági kényszerítés nélkül visszafizessék ezen összeget? Ce ezen etikai részen kívül még egy nagy tévedésben van az- igazgatóság, mikor azt hiszi, hogy adóban- 55.000 korona visszatéiithetésére számíthat. A pénzintézetek adója az igazgatóság bevallása szerint vettetik ki. Ezt a bevallást az intézet igazgatói megtelték. Ha e kötelességüket, más kötelességük elmulasztásával, rosszul tették meg, azért felelősek csak ók maguk lehetnek, sem az államkincstárral, sem a községi pénztárral szemben ezért kártérítést nem igényelhetnek. Tehát ez is olyan ősz szeg, ami a mulasztók a fal megtérítendő, mert ezzel a régi és ü; Tr^z vény esek 'egyaránt károsodnak. Erkölcsi lehetetlenségnek tartom, hogy ezeknek tudatában a részvényesek az igazgatóság javaslatát elfogadhassák, meit ezzel ugyan teljesen illiizóriu'sá tennék a ke reskedelmi törvény rendelkezéseit, sőt még alapnélküli jutalékkal jutalmaznák is őke t. De nem az a célom, hogy direktívákat’ adjak egy közgyűlésnek, hogy miként lépjen lel azokkal szemben, akik egy lelkiismeretlen tisztviselő és a félszeg társadalmi felfogás áldozatai. . Igen, a társadalmi felfogás áldozatai ők és a vidék pénzintézetei tisztviselői karának becsületességén mullik az, hogy az igazgatóságok és felügyelő bizottságok nagyrésze nem kerül ezen helyzetbe, amilyenbe most a Dunalöldvári Népbank vezetői kerültek Ennek pedig oka az, hogy jelenleg a szakértelem es a keieskedehni ismeretek nyújtják a legkisebb kvalifikációt vidékén ahhoz, hogy valaki igazgató, vagy felügyelő bizottsági tag lehessen. Alig találunk esetet arra, hogy valamely pénz intézetet hosszú eveken keresztül szolgáló tisztviselő nyugdíjba vonulván, helyet kapjon azon intézet igazgatósága, vagy felügyelő bizottságában. Név, társadalmi állás, vagyon és nem tagadható családi összeköttetés kell ahhoz, hogy valaki ezen, ha nem is rendkívül fényes, de még mindig nagyon tisztességes jövedelmi állásokba bejuthasson ; hogy van-e legcsekélyebb szakértelme, azt ugyan ki kere-né?Ha valahol, úgy itt alkalmazható az az örökigazságu közmondás, amit fényesen elismernek a részvényes urak mindenfelé, hogy akinek az Isten állást ad, ad hozzá tehetséget is. Csak ritka ember az olyan, aki állásának erkölcsi és anyagi felelósségteljességét áti erezi és ő-zbevegyült fürtökkel is igyekezik elsajátítani a szakdolgokat, mint azt láttam egy szekszárdi pénzintézet igazgatójánál, akinél éppen gyakornoki állás ügyében jártam máslélévt izeddel ezelőtt es akit a könyvviteltan mellett találtam, mert köteles- ! ségének tartotta elméletileg és gyakorlatilag egyaránt tudi i azt a dolgot, amely a I becsületesség után az első kellek arra, hogy. valaki egy pénzintézet igazgatója, vagy felügyelője lehessen. Mert ugyan a milliókkal dolgozó pénzintézet -vezetőinél található 1 2UÜ—300 ezer korona vagyon elégséges e arra, hogy megtérüljön a betevők és részvényesek kára, ha szakértelmük hiánya ! miatt rövid idő alatt is százezreket lehet elvinni ? Azután annak az anyagi felelősségnek is mennyi, de mennyi kibúvója van Ügyesen összehozott közgyűlés, a szavazati jog megszerzésé sek alapszabályszerü korlátozása stb. mindinegannyi mód,a a felelősség illu/óriussá tevésének Ugyan, kérdem ezek tudatában, nem fontosabb e a feltétlen becsületesség mellett, a 40—50 ezer korona vagyonnal szemben a szakértelem, amely a bűnös manipulációt csirájában ké- i pcs megfojtani és meg tudja menteni az intézetet a pellengérre állításon kivűl attól is, hogy a betevők és részvényesek vágyó-- nukat veszíthessek? A dunaföldvári eset megmutatja, hogy ! szakítani kell az edd gi felfogással. A pénzintézeti életből a túlságosan előtérbe nyomult társadalmi és vagyoni tekintély-rendszert vissza kell szorítani, az igazgatóállásoknál feltételül kell kikötni a mérleg- ; képességet, a felügyelő bizottságnál pedig azt pláne a legelső kelléknek kell tekinteni, mert hogyan tudja az, az igazgatóság és a tiszt viselőség szakszerű munkáját megbírálni, megvizsgálni, aki maija azt elkészíteni képtelen. Hisz a felülvizsgálat mindig nehezebb. mint az, alapmunka elkészítése. Pedig hány felügyelő bizot^ági tag van a vidéken, aki a mérleghez alig konyit valamit, aki legfeljebb abból élősködik, amit régebben működő társától ellesett és az ilyenek megvizsgálnak egy mérleget gyakran és sok helym, pár óra alatt. Hol itt a biztosíték tehát az intézet hitelezőire, részvényeseire nézve? A mostani viszonyok között, mig a társadalom „ nem teljesen helyes felfogása meg nem változik, vagy mig az állam nem intézkedik, hogy revizorok legyenek, akik hivatalból ellenőrizzék a pénzintézetek sáfárkodását, addig a görnye dező tisztviselő becsiiletessege csak az egyedüli es biztos alap; ha az valahol megdől, akkor, mint mikor a tűzhányó működni kezd, megmozdul a föld, úgy meginog a talaj a pénzintézet alatt is és gyakran romjai alá temeti a jóhiszemű betétest, riszvényest, a tehetetlenségében vergődő igazgatóság és felügyelő bizottság pedig levonja a konzekvenciákat, vagy az intézet fölszámolását kéri, avagy ha a krízis kisebb, — leírja a veszteséget a tarialéka'apból.
