Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-30 / 5. szám
2 KÖZ K R DK K 1909 január 30 A tntke. Miután eleget irtunk már'az egykéről, Írjunk egyszer a hétkeről is, ^ ha az egyke elítélendő, akkor a hétkét dicsérni is illő dolog volna, 4pert van hétke is, csak erről nem igen írnak. Kezdem egy országos hírre vergődött községgel : Nagy-Harsánynval, ugyanis azt olvastuk róla, hogy van 3000 !akoja és 19 tanköteles gyermeke, aztán vagy másíelev óta nem volt keresztelő. Ezzel szemben Mucsinak van 2300 lakója, 370 hétköznapi tankötelese és 140 ismetlóiskolása. 1908-ban Mucsiban »koszoru- zott pályaművek« es a »bizottság« közreműködése nélkül született 108 gyermek, meghalt 40 személy es egy even alul csak 16 gyermek halt el. Örvendetes statisztika Ki örül neki ? Kinek erdeke a sok gyermek ? Bizonyára az egész országnak. A világrendben általános szokás, hogy akinek erdekeben áll valami, hát tesz is érte. Eddig szomorúan azt tapasztaltuk, hogy e népes község érdekében meg nem tettek semmit. Földrajzi fekvésünk szerencsétlen, tartoztunk már a bonyhádi járáshoz, a simon- tornyai járáshoz, mikor aztán a tárnáéi iból kot járást csináltak s hogy a dombóvári elég népes legyen, Mucsit megint, minden kérdezés nélkül, Dombóvárhoz csatolták ; pedig Mucsi Dombóvártól majdnem annyira van, mint az a bizonyos Makó Jeruzsálemtől. Az adóhivatal és járásbíróság meg Gyönkön van. Most újabban azzal boldogítanak: a gyulaji orvosi körzetből kettőt csináltak, hogy a lélekszam ismét meglegyen, megint Mucsit vették elő, Hőgyésztől Kurdhoz csatolták, holott Högyeszen patika és ket orvos is van, aztán az ut valahogy csak megvan, mert a nép odajár hetivásárrá, de Kurdra csak nyaktörő utón lehet jutni, node igerr, van vicinális utunk s hogy fogalma legyen valakinek, hát le is irom. Megkerülünk egy nagy hegyet Tevéi felé, akkor végig megyünk a hőgyeszi erdő mellett, aztán be Csibrakra és Csibrakról Kurdra. Te Deum laudatnus, hu egyszer itt vagyunk. De egy intézményünk van, a postánk ; öt kilót lehet csak feladni, azonkívül egy fityinget se, s ha véletlenül egy kilóval több, kocsit vagy embert kell fogadni, aki tovább viszi. Ez posta, egy 2300 lélekkel bíró községben Valami vasút is készülődött egyszer, a község meg is szavazott 30 ezer koronát, de nem hagytak jóvá. Se vasút, se országút. Ez a mi bajunk. Ki törődik velünk? Senki Pedig szaporodunk. Búza, rozs, krumpli, takarmány kevés termett, borunk az sok van, jó is, de nem tudjuk eladni. s ha valami borvpvő hozzánk is tévedne, \ kép e en volna tavasz előtt- elszállítani az ut mint rlegh.-ij « áfTömásunk pedi • nincs. S mivel | botunk van, vig.m elünk, az adóhátralék meg j szaporodik, az adjt majd borban fizetjük, ha j jön a Végrehajtó. Pl Mint a lapokból olvassuk, a kivándor’ók szama ismét szaporodik, azért az intéző körök-' nek törődni kellene ily népes községgel, nehogy egyszer ók is elkeseredve, vandorbotot fogjanak és itt hagyják a rájuk nézve még kedves de hegyes völgyes szegény földjüket, hajlékukat, aztan van valami 60 zsellér, ezeknek semmijük sincsen, éppen hogy csak az édes magyar levegőt szívják. 4 hónapig nem kereshetnek és földjük csak akkor lesz, ha majdan holttestüket hant takarja.. Franciscus. VÁRMEGYE. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó évi február hó 4-én délelőtt fel 12 órakor, a vármegyei székház gyüléstermében, gróf Apponyi Géza főispán elnöklésével, rendkívüli közgyűlést tart. Az állandó választmány ülése ugyanezen nap délelőtt fél 10 orakor veszi kezdetét. A Simontsits Elemér alispán által összeállított tárgysorozat fontosabb pontjai: A kőz- j igazgatási szakosztály előterjesztése, a gazdasági cselédlakasok építésére vonatkozó szabály- rendeletre vonatkozolag. Az igazoló választmány jelentése a választott vármegyei bizottsági tagok 1909. évre kiigazított névjegyzéke tárgyában. — Dr. Schvetz Antal bizottsági tag indítványa, néhai Petrich Ferenc emlékének jegyzőkönyvbe iktatása iránt. — Kolozsvár- megye s Ábauj-Tornavarmegye körlevele a vármegyei központi és járási számviteli intézménynek törvényhatósági hatáskörbe helyezese tárgyában, — Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Bács Bodrog varmegye közönségének, a vármegyei nyugdíjalapok országos szervezetté alakítása es állami kezelésbe vetele tárgyéban hozott határozata. — Szabolcs vármegye körlevele, a tűzoltói intézmény terhei viselésénei mutatkozó aránytalanságok törvényhozás utján leendő rendezése ügyeben. — Turócz- s Hont vármegye körlevele a községi és körjegyzők nyugdíjügyének országosan leendő szervezése ügyében. — Debrecen szab. kir. város és Hajduvarmegye körlevele a »Ne teniere« kezdetű pápai decretum érvénytelenítése tárgyában a m. kir. kormányhoz es az országgyűlés képviselőházához intézett feliratának támogatása iránt. — Zemplén vármegye körlevele a Rákóczi-háznak Borsiban j leendő felépítése és Rákóczi fejedelem szüloha- j zanak az allam áltál leendő megvásárlásé' tárgyában — Alispani előterjeszte- az I9U9 évi j fosoíozasxkhoz polgári elnökök es oivosok ki- i üldése tárgyában — A tiszti ügyészi vélemények közölt: Szekszárd r t város ■kérvénye, hmlaegeiö kemence lete^itesenek anyagi támó- ! gatása iránt — Szakosztály Ülések. Toinavármegy*» közigazgatási szakosztálya és igazoló vá'us. t- mánya l-én, bíráló választmánya pedig 3-án ülést tart VÁROSI ÉLET. Városi közgyűlés Szekszárd r. t. város képviselőtestülete f. hó 23-án dr. Szentkirályi Mihály polgármester elnöklete alatt közgyűlést tartott, melyen a következő határozatokat hozták. 1. Az önálló gazdasági ismétlőiskola 1998,9. évi költségelőirányzatát 2670 kor. bevételle1, 2124 kor. kiadással s tehat 546 kor felesleggel elfogadták. 2 A po'gari leányiskola építésénél előforduló asztalos, lakatos és mázoló munkák kivitelével a Bácskai asztalos szövetkezetét, a fiú iskolai tornaterem építésénél előforduló ha- son'ó munkák kivitelével Hirerth Ignác szekszárdi asztalost bízták meg. 3. A Delicia cuk- rázda által bírt, Szekszárd szállóbeli üzlethelyiséget a legtöbbet ígérő F.nxödy Benő és társainak adták bérbe 1250 kor. haszonbérért. 4 Hunyadi Károly illetőségét megtagadtak. 5 A polgármesternek. Kamarás Bélának a vármegye] által teljesített jeghordás ügyében beadott inter pellaciojára adott válaszai tudomásul vettek. KÖZSÉGI ÜGYEK. Megfelebbezett biróválasztás A Közérdek múlt heti számában »Községi j ügyek« rovaia alatt hasonló címmel megjelenti sorokra a következőket közlöm : Horváih Ferenc e közleményeben a vá-1 lasztás alkalmával olyan szerepet tulajdon:'] nekem, a minőt én nem vittem. Sőt közleményei azt a látszatot kelti, mintha en tényktdesem-1 mel felebbezesének alapot adtam volna, mint haj a választással, annak eredményével én sent] lennek megelégedve. Valótlan allitasai közepette csekélységemet] igyekszik előtérbe tolni. Azt irja. hogy: »Stern] Árpád, megyebizousagi tag es községi kej: -I viselő sajatkezüleg irt es aláirt i .'en más ti zen-j Vendégeink. Irta: Krammer Zsófin. I. Medgyaszay Vilma. A Király-szinház színpadi bejárata előtt beszélgettem Csiszér Arlurral, mikor valaki elsuhant mellettem. Felnéztem. Üde, édes leány- arcból, élettel, lélekkel teli arcból két nevető, fényes szem ragyogott le rám; a piciny ajk szögletén finom mosoly játszott és dallamos hang csengett a fülembe: Medgyaszay Vilma volt. Néztem. Hat ez az a bájos, kedves művésznő (a hires énekesnő: Medgyaszay Ilka leánya és a nagy Megyery unokahuga), akinek szépségénél csak a művészete nagyobb. Az a ragyogó, igazi, vérbeli művészet, amely hatalmába kerít mindönkit, nagy, szent ihletettségé- vel belelopja magát a szivünkbe. Ez a bársonyos, sima, lágy hang, mely olyan graciózusan, bájosan csendül Medgyaszay Vilma ajkán, bor- zolgatja puhán, melegséggel az érzéseinket, játszadozik velük könnyedséggel, tölt el bennünket harmonikus szeperzéssel. Azokkal a lélekkel kiszínezett dalokkal, édes szavakkal, eleven játékkal, mély érzéssel, melyek az igaz művészetet teszik. Igen, ez a bársonyos, lágy hang, mely most a fülembe zsongott, zummogja el pajzánul, pajkosan, huncut vidámsággal azokat a kis- francia izü dalocskákat. Ennek a hangnak a szépségé, nemessége, szine teszi meleggé a »János vitéz« kis Iluskájának kedves, egyszerű alakját, ennek a hangnak a fénye emeli érvényre az egyik legmelódtkusabb muzsikát, a »Van, de nincs« holdsugár-románcát, mint ahogy a legnemesebb aranyércet a finom vésü- zés juttatja érvényre. Utána neztem. Már eltűnt előlem. Elbúcsúztam Csiszértől és mentem az utcára. Amint a csendes Csengery utcából kiértem a forgatagos Király-Utcába, szinte magam előtt láttam még. A villamosok csengetése, a zúgó, hömpölygő emberáradat között csak egy ringó alakot láttam, csak egy dallamos hangot hallottam, két nevető, szem ragyogott le reám az üde leányarcbol": Medgyaszay Vilma, akinek nagy szépségénél csak a művészété, az ő bájos, csupa lelek, csupa élet művészété nagyobb. 11. Molnár Ferenc novellái. »Muzsika* és a »Gyerekek.« Előttem két novellás kötet, rajta egy név, mely szinte fogalommá, jellemzéssé vált: Molnár Kereng neve. Lapozgatom őket. Nagy fekete betűk tátognak rám mereven, hidegen, mint ha lélek sem laknék bennük (hej, pedig mennyi lakik) és én szinte falom őket mohon, lázasan. Aztán táncolni kezdenek a betűk. Lehunyom a szemem. Es mégis látok. Nagy ka’eidoszkop forog előttem. Nagy kaleidoszkóp, csupa színes, káprázatos gondolatokkal teli. Piros-kék-sárga, hideg-meleg színek forognak benne. S egyszerre csak semmi. Nagy fekete, óriási sötétség, amelyben szellem- alakok kelnek ; megborzogat valami: a hideg feielmetes sötétsége : megdermed bennem valami, rémes szárnyak csapkodnak körülöttem, (talán néma éjszakában a locsogó Dunapartról jöttek ide, ahová a Fernande kisasszony vittg. a gyermekéi) hideg veríték ül ki a homlokomra, mintha a komor életnek s a fenséges elmúlásnak lehe suhanna át. És utána valami végigsimogat lágyan, jóságosán, szelíden, amig a szememből két nagy, forró könvesepp pereg lefelé, le a szivemre és felolvasztja benne a hidegséget, a feleimet, a sötétségét. Nagy feJ nyesség támad belül, fény es melegség es va!amil csöndes, jóleső szomorúság : a nagy szeretetnekj a meleg, sugárzó nagy szeretetnek jelenvak'3 sága ébreszti. Felnyitom a szemem. Nem történt semmi] Csak Molnár Ferenc novelláit olvastam. Az] egyik (»Muzsika«) felnőtt emberekről irodott, aj másik (mint a címe is mutatja). *Uyerekek* rőll Milyen emberekről? Ks hogyan? Egy-egy od -j vetett moi datban, egy szobán, egy színes lel írásban mennyi gondolat. Es a kikről egyik-] másik szól. Szomorú, sapadt emberei ennek nagy, ennek a szép világnak. Koldusai, lézen-j göi, ide-oda bolyongó bus alakjai annak a nagyi annak a fényes, csillogó, belül nyöszörgő, horkoló, korhadt, penészes nagy varosnak, a s<>| tét, a néptelen éjszakának. Néha szinte atbor- zong rajtunk, amint gyűrött arcukkal futnak hd a kelő nap elől, mikor • z életnek a mély sötét-l ségét látjuk meg az arcukon, azét a sötétséget, mely a kavéház-füstös éjszakából íródott rás Már-már elfordulunk tőlük, mikor egyszerre a lelkű-cet mutatja meg, ezeknek a látszólag züllött alakoknak vérző, szomorú lelkét, melyei megtiport, meggyötört, megtépázott az életj szent réteggel vont be a fájdalom ; a csüggedt,; sápadt arcból okos leiekkel teli szemek ragyogj nak. És most már nem félünk, nem borzadunk tőlük, hanem nagy, meleg szeretettel szeretnénk hozzájuk fordulni, olyan meleg szeretettel, mini a milyen az iró hangjából csengj ki, mikor kéc szóval öleli őket keblére : »Édes UsUéreim Még a gonosztevőben is, akit a tisztitó tűzbőí visszaküldték egy napra a földre, aki fehér arcú asszonya nevével szúrta a kést szivébe, mielőtt odajutott, aki dürva mindenkivel s akit mindenki lök s mikor visszajön, a leánya kezét üti meg, ő még abban is megtalálja az embert. Az a gyerek nem érezte az ütés fájdalmát, az ugjl]
