Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-31 / 31. szám
31. szám Szombat, 1909. julius 31 Szék szárd, V. évfolyam. Kiadóhivatal: Bezerédj István-utca 5. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutányosatb számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden szombaton. KÖZÉRDEK Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Előfizetés: egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 5 kor. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP AlZ országos M. KIR. SELYEMTESYÉSXTÉSI felügyelöseg hivatalos lapja. Belmunkatárs: JANOSITS KAROLY. Felelős szerkesztő és laptulajdonos BOD.\AR ISTVÁN. Egyes szám ára 20 fillér. A lopi bortermelés korlátozása. — Simontsits Elemér alispán jelentése. — Lapunk más helyén tüzetesen foglalkozunk alispánunk nagyobb szabású időszaki jelentésével, kivonatosan közölve annak vármegyénk közigazgatását érintő egyes részleteit. Érezzük azonban, hogy a jelentésnek alábbi része nemcsak a bizottság tagjaira, vagy csupán csak e vármegye bortermelő közönségére nézve kiváló fontosságú, de méltó a szélesebb körben való megismerésre is, éppen azért alispánunknak ezt a külön tanulmány-számba menő javaslatát az alábbiakban egész terjedelmében itt közöljük. »A mezőgazdasági termények értékesítése, mondhatni kivételesen magas árakon történik, amely jelenségnek nyomában az élelmicikkek, különösen a lisztnek nagy drágasága tűnik fel. Nyomasztó viszonyokkal és nehézségekkel küzdenek azonban a szőlősgazdák a borértékesítés terén, mert dacára annak, hogy a bor ára a lehetetlenséggel határos mértékre szállott alá, borkereslet még sincsen. A pincék nagy része telve van még a tavalyi borokkal, a hordók ára és a munkabér jelentékenyen felemel- l kedett. Ily körülmények között különösen egyes kiválóan bortermő helyeken a szőlősgazdák helyzete valósággal válságosnak mondható. A válságnak ez az érzete s a mind súlyosabbá váló helyzet nyomasztó hatása készteti a szőlőműveléssel foglalkozók tömegét azon utak és módok keresésére, melyeknek segélyével aggályos helyzetükön javíthatnának. Nem érdektelen e tekintetben az a mozgalom, mely a szekszárdi szőlősgazdák körében évekkel ezelőtt keletkezett s a legutóbb egy konkrét javaslatot eredményezve, jutott legalább egyelőre befejezéshez. Itt ugyanis a saját kárukon okult termelőket mind jobban áthatotta az a meggyőződés, hogy sorvasztó bajukon csak valamely megfelelő érdekképviselet megteremtése utján segíthetnek. Az érdekképviselet szükségességének felismerése által" irányítva, beható tanulmány tárgyává tétettek az érdekképviseletek különböző alakjai, köztük a borraktárak, a szövetkezetek, a részvénytársaság, mig végül az e tárgyban megtartott népgyülés a hatósági érdekképviselet eszméjét tette magáévá, lévén ez a többé-kevésbé parciális érdekképviselet mellett a legáltalánosabb, az összes szőlősgazdákat magában foglaló' s egyébként is gyakorlati szempontokból a legeredményesebbnek, a legbiztatobbnak mutatkozó. Ez a kezdeményezés azonban, ha a legnagyobb siker koronázza is, természetesen csak Szekszárd baján fog segíteni. Egész ható erejükben fenmaradnak e mellett azok a tényezők, amelyek a borértékesítés nehézségeit fokozzák, mert a borértékesítés nehézségei csak tüneti jelenségei annak a tulajdonképeni bajnak, mely a magyar bortermést általában fenyegeti s melynek felkutatásával foglalkozni, tekintettel azon nagy jelentőségre, melyet a bortermelés nemzetgazdaságunk keretében képvisel, nézetpm szerint a magyar közélet tényezőinek elutasithatatlan kötelessége. Legyen szabad azért e kérdéssel,- ha csak röviden is, egy kissé foglalkoznom. A múlt év őszén érkezett hozzám a föld- mivelésügyi m. kir. miniszter urnák egy leirata, amelyben reá mutatva arra, hogy az ország területén beültetett szőlőterületek összkiterje- dése immár elérte azt a nagyságot, amellyel a szőlőterületek a filloxera pusztításait megelőzőleg bírtak, a bortermelő közönség figyelmét a helyes borkezelés követelményeire hívja fel. A bortermő területek kiterjedése tekintetében, tehát a múlt évben ott tartottunk, ahol a filloxera pusztításait megelőző időkben. Önként merül fel a kérdés, hogy ha az összes bortermő terű*- let ma is csak akkora, mint a mekkora a filloxera előtti időben volt, miért nincsenek ma is akkora árak, mint akkor voltak ?• Kétségtelenül azért, mert ugyanakkora területen ma sokkal több bort termelnek az országban, mint akkor; másszóval mert a szőlők intenzivebb művelése túltermelést idézett elő. A filloxera felléptének azok mellett a károk mellett, amelyeket okozott, nemzetgazdasági szempontból, megvan az a nagy haszna, hogy azok« a nagy kiterjedésű homokterületek, amelyek azelőtt gazdaságilag egyáltalán nem müveltettek, tehát úgyszólván semmiféle hasznot sem hajtottak s forgalmi értékkel is alig bírtak, ma mint igen tekintélyes jövedelmek forrásai vesznek részt a nemzeti termelés munkájában. Ezeknél a sovány hegyoldalaknál úgyszólván az egyedüli művelési ág a szőlőművelés, melynek segélyével azok hasznosíthatók. S tekintve azt a nagy kiterjedést, mellyel a kizárólag szőlőművelés utján hasznosítható hegyoldalak és homokterületek az országban bírnak, alig hiszem, hogy valaki kétségbe vonhatná, hogy ezen most említett területek haszonhajtó gazd sági kihasználásának biztosítása a jövőre nézve is, elsőrendű országos nemzetgazdasági érdeket képez. Csak egy tekintetet kell vetni azokra az adatokra, melyek azt igazolják, hogy összkivitelünkben a bor évente mily óriási értékkel szerepel, hogy teljes világosságban álljon előttünk, milyen általános jelentőségű vagyoni romlást jelentene az, ha ezek a területek szőlőművelésre bármely oknál fogva nem használtathatván, parlagon hagyatnának. Azok között az okok között, a Flórához. Azt mondtad, ugy-e, hogy hódolatomnak Nincs semmi célja, de értelme sincs ? S e céltalan hiábavaló érzés, Énnekem mégis milyen drága kincs ! Mert van-e célja a kis hóvirágnak, Az első sugár, melyet életre költ, Van-e értelme annak, hogy tavasszal Gyönyörű, himes ruhát ölt a föld? Mi célja, értelme a szivárványnak ? — Hiábavaló, múló, szirtes iv! — S a réti ködfátyolnak, a mely alatt Tündérnép táncol, avagy harcot viv ? És mire jó, hogy ősszel a zöld erdő Rikító — tarka szint kap egyszerre, S kristálynál csillogóbbá teszi végül A fagyos művész gyémánt ékszere! 8 e céltalan poezis nélkül mégis Milyen volna a világegyetem ? — Csak olyan sivár, fakószürke volna Mint Flóra nélkül az én életem. 0 . . ■ • Trónörökösünk uárósa Romániában. — Eredeti megfigyelés a »Közérdeke számára. A magyar közérdeklődésnek a célpontja a múlt héten Sinaja volt, mert e nyaralóhelyre várta a román király fejedelmi vendégét: a mi trónörökösünket. Folyó hó 10-én a közeli magyar vidékekről sokan keresték fel a regényes fekvésű Sinaját, hogy szemtanúi legyenek trónörökösünk ünnepies fogadtatásának annál inkább, mert magával hozta leendő királynénkat is. A brassói szakipariskola szünidei rajztanfolyamának hallgatói (köztük én is) tanáraink vezetésével szintén e napon indultunk romániai kirándulásunkra. Hazánk különböző vidékeiről összesereglett tanítóink e társas kirándulásban tanulságos alkalmat találtak arra, hogy ünnepi, díszes keretben lássák meg a szomszédos Románia Kárpátvidékét: a Bucsecsalját, a rajta élő román szomszédaink néprajzát és kultúrájuk egyes jelenségeit. A közeli szomszédság már a szép Cenk-hegy tövébe : Brassó városába is betelepített egyes intézményeket, amelyek- a román zárkózottság bélyegét viselik és erről hamarosan fel is ismerhetők, de ezeket itt elnyomja a dicséretesen előrehaladott magyar kultúra, amely Brassót uralja. A gyönyörűséges tájképekben gazdag Tö- mös-szoros nyaraló völgyén vonatunk már átrobogott és mi kiváncsi érdeklődéssel lestük az ország határszélén járkáló román katonai őrszemet. Ott kerülgette ez a csücskös sipkás vitéz a mesterséges határdombot a hegytetőn és e napra külön megrendelt pózzal tisztelgett a határszélen füttyentő vonatunknak. Predeálra értünk ! Rokonszenves hatással láttuk a magyar trikolór megfelelő elhelyezését Predeál vasúti állomásán. Itt határszéli szemle alá kerültünk, ezen azonban könnyen és hamarosan túl estünk. Igaz ugyan, hogy a bizalmasan melegítő nap elől szerettük volna egyetlen csomagunkat: a felöltőt — visszatérésünkig — egyik oláh viskóba becsempészni, de hiányzott úgy a nap, mint az oláhok iránt a mi bizalmunk, igy aztán felöltőnket és esernyőnket megtartottuk. S ez jó is volt, mert a hamis nap későbbre eltitkolt záporésője ellen, meg a ránk zúdult oláh durvaságok elől ezek takartak el bennünket. Predeálról gyalogszerrel indultunk a festői szép Bucsecs-völgyben Azuga romániai község felé. A vasút mentén gyakran találkoztunk egy-egy vassisakos oláh csendőrrel, akik nem annyira az igazolványok, mint a képzelt gyilokszerszámok iránt érdeklődtek. Ilyen felszerelésünk azonban nem volt, igy aztán zavartalanul folytathattuk utunkat. Jóleső érzéssel töltötte el a kiránduló társaságot az a fényes ünnepiesség, mellyel Fe- rencz Ferdinánd trónörökösünket zászlódiszben várta a román vasutmenti legkisebb falu is. A lobogó zászlók között örvendezve fedeztük fel a mi trikolórunkat is és ily hatás alatt meg voltunk győződve arról, hogy a sokat emlegetett magyargyülölet élvezetétől ez a nap megkímél bennünket. Kedves előzékenységre találtunk az azugdi üveggyárban, ahol hétfalusi csángó testvéreink mosolygó arccal fújják többi között a «Diana sósborszesz« palackjait is, sőt a magyar földről ide származott azugai vendéglős jó paprikás ebédről meg magyar nótát játszó cigányzenéről is gondoskodott. Innen a Busteni nyaralótelep vasúti állomására mentünk, ahol nagy érdeklődéssel figyeltük a Sinaja felé induló személyvonatra várakozókat, gyönyörködtünk a fiitterkarikáktól csillogó román nőviseletben és a pór nép nemzeti ruhájában. Evvel a vonattal utaztunk mi is Sinajába. A zászló és szőnyegdiszben úszó sinajai vasútállomásra érkezve már ott láttuk a pályaudvarra kivezényelt román katonaság diszcsa- patját, a különféle katonai és polgári előkelőségek is lázas készülődéssel várták a fél óra elteltét, amikor az udvari vonat meghozza Románia fejedelmi vendégét: Ferencz Ferdinánd trónörököst. Hogy a fényes fogadtatást jó közelségből lássuk, az állomás utcai homlokzata elé mentünk a nép közé, a hol a magyarországi romá-
