Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-31 / 31. szám
2 KÖZÉRDEK melyek ez irányban hathatnának, talán a legerősebb a viszonyoknak olyaténképen való alakulása, amelyeknek közepette a szőlőknek ezeken a területeken való művelése, egyrészt a túltermelés okozta rossz borárak, másrészt a művelési költségek emelkedése s végül a szóban forgó területek talajának soványabb minősége folytán bizonyos határon túl egyáltalában nem fokozható aránylag csekélyebb hozama mellett, hasznot hajtó gazdálkodás lenni még- szíinik. Az imént említett három tényező közül a szóban forgó területek talajának természete olyan,' amelyen lényegesen változtatni módunkban nem áll, a munkabérek s általában a kezelési költségek pedig olyanok, amelyekre nézve a helyzetnek csak rosszabbodását várhatjuk, egyedül a túltermelés tehát az a tényező, melyet a hegyi és homoki szőlőterületek megmentése érdekében korlátozni lehetséges s ha e te rületek megmentését országos közérdekűnek elismerjük — korlátozni szükséges is. A túltermelés előidézésében, ha nem is a beültetett területek nagyságával, de a termelt bor hihetetlen mennyiségevei az úgynevezett lapi szőlő- területeknek jut a legnagyobb rész. Ezeken az elsőrendű búzatermő földeken ugyanis minőségileg ugyan silányabb, de meny- nyiségileg annál nagyobb eredményeket produkál a talaj kitűnő minősége. Nem megy kivétel számba, ha ezeken a lapi földeken 70, 80, 100, sőt ennél is több hektoliter terem 1000 Q-ölön. Ezek a borok minőségüknél fogva komolyabb árakra számot. nem tarthatván, azelőtt soha nem hallott ár'akon nagy kínálattal lepik el a piacot. 8 mig a rendkívüli nagymennyiség mellett igy is kivételes jövedelmet biztosítanak, a tulajdonképeni szőlőművelésre való területeken termelt borok árát lerontják. De ugyanakkor, amikor ebben az irányban az árakat lerontva hatnak károsan, a gabonafélék s igyjtözvetve a kenyér megdrágulása tekintetében is fejtenek ki hatást. Mert ilyen módon éveken át megannyi búzatermő föld vonatik el természetes rendeltetésétől. Hogy ez mekkora különbséget eredményez, annak kiszámításához közelebbi adatok nem allanak rendelkezésemre, de nem tartom érdektelennek felemlíteni, hogy maga a szőlő- műveléssel foglalkozó munkáselem ezzel a kérdéssel olyan irányban foglalkozik, hogy a lapi szőlőkben teljesítendő munka bérét, mivel kenyerének megdrágulását nagyrészt a búzatermő területek ez utón bekövetkezett csökkenésének tudja be, fel akarja emelni. De ha a lapi szőlőknek ebben az irányban kifejtett hatását alárendelt jelentőségűnek tekintjük is, a bor értékesítésére gyakorolt káros befolyásukat kicsinyelni nem Jehet. Értesülésem szerint Németországban ugyanazon baj ellen akként történik a védekezés, nők egy csapata is sorfalat alkotott. Rendezőik éppen osztogatták a román nemzeti szalagos mellcsokrokat s hogy ünneprontóknak ne találjanak, közülünk is elfogadtak néhányan ily kokárdát, sőt egy-kettő fel is tűzte a roman jelvényt, amellyel a román nép mögött szépen meghúztuk magunkat. Húsz tagból álló társaságunk és a csendesen hangzó magyar beszéd azonban csakhamar felénk fordította a közfigyelmet s a hagyományos magyargyülölet megnyilvánulása — sajnos — ez alkalommal sem maradt el. Románul értő kartársaink tolmácsolása után lángoló arccal és ökölbe szorult marokkal, de egyszersmind bölcs mérséklettel hallgattuk a meginduló inzultusokat és átkozódásokat. Szerencsénk csak az volt, hogy a román királyi család megérkezése és a pár perc múlva berobogó udvari vonat dübörgésé, a »Gotterhalte« és a »Hurrá* örömzaja, de főképpen a megeredt zápor elnyomta azt a sok durván sértő ocsmány támadást, amiket le kellett nyelnünk, de megemészteni már nem tudunk. Ezekkel a tapasztalatokkal nagyon találóan ismertük meg oláh szomszédainkat, no meg azokat az oláhokat, akiknek gyermekei Magyarországon nevelkednek. Húsz magyar tanító kedves emlékekkel hagyta el a Bucsecs havas tövében páratlan szép Sinaja nyaralótelepét, ahol az előkelő román világ pazar fényűzéssel nyaral, de szeme a gyémántfénynél is erősebben szikrázik — a magyargyülölettől. Megfogadtuk mind a húszán, hogy a Romániában szerzett ismereteket és tapasztalatokat elhozzuk haza, sőt értékesítjük is — a magyar iskolákban. Balassa Sándor. hogy egy Morgen kiterjedésű búzatermő földre, ha szőlővel van beültetve, lOO márka adó vettetik ki. Ez az intézkedés első tekintetre a tulajdonjogba való beavatkozás súlyos esetének látszik, de közelebbről megtekintve a nemzeti termelés nagy érdekeivel bőven igazolva van. A tulajdon jogának e közérdekből való korlátozása a magyar törvényhozás terén sem ismeretlen fogalom. Így pl. az 1879. évi XXXI. törvénycikkben foglalt erdőtörvény 4. §-a kimondja, hogy »az irtás tiitatik oly erdőkben, melyeknek talaja másnemű gazdasági mivelésre állandóan nem alkalmas. Az ily talajon álló erdők feltétlenül fenntartandók.« Az ezen törvényszakaszban foglalt jogmegszoritás kétségtelenül annak a nemzetgazdasági érdeknek a szolgálatában all, hogy ezek a területek a nemzeti termetesből ki ne maradjanak, ami természetüknél fogva okvetlenül bekövetkeznék, ha velük tulajdonosuk azt tehetne, amit akar s igy róluk esetleg az erdőt kiirthatná. Ha lehetséges volt a tulajdonjog ilyen megszorításával védelmezni az erdőgazdasággal kapcsolatos érdekeket, miért ne volna lehetséges ugyanilyen módon megvédelmezni a szőlőgazdaságot is. Hisz kétségtelen,' hogy amint van feltétlen erdőtalaj, vagyis olyan, amely kizárólag csakis erdőgazdaság utján hasznosítható, eppen úgy van feltétlen szőlő-talaj is, értve ezalatt a hegyoldalakat és homokterűleteket, amely 'másként mint szőlő- mivelés által jövedelem forrássá nem tehető. Mindezek alapján azon előterjesztéssel vagyok bácor a tek. Törvényhatósági Bizottság ele járulni, hogy a l'öldmivelésügyi m. kir. miniszter úrhoz a búzatermő földeken széltében lábra kapott szőlő művelés ineggntlása érdekében szükséges intézkedések, illetőleg kezdeményező lépések megtétele iránt feliratot intézni méltóztassék.« Eddig tart az érdekes indítvány, amely kétségtelenül uj oldalról világit reá a lapi bortermelés - gazdasági válságot előidéző kérdésére. Nem tudjuk, irányadó helyen megfontolás tárgyává teszik-e, tény azonban, hogy vármegyénknek az itteni helyzetet alaposan ismerő közgyűlése egyhangú helyesléssel foglalt állást mellette s külön feliratban is megkereste a m. kir. földmive- lésügyi minisztert, hogy a lapi bortermelés korlátozásával is mihamarabb siessen a válságba jutott magyar bortermelők segítségére s azoknak a már-már reménytelen helyzetből való kiszabadítására. Börgönd és Szarajevó cim alatt Bartal Béla, vármegyénk eme nagy gondolkodója éles, de minden izében igaz vezércikket irt »Az Ujság«-ban vasúti politikánk rövidlátásáról. Így, amint már lapunkban is többször kifejtette, szól a szerajevói természetes, vagyis legrövidebb összeköttetésről, a mohács-baranyavári 30—40 kilométernyi kiépítetlen darabról, a magyar vasut- közlekedes e szégyenfoltjáról, továbbá a vuko- vár—samaci csatornáról stb. »Minden azonban várhat, de — Börgönd nem.« Többek között igy folytatja: »Tizenhat milliót költöttünk a balatoni vasútra; ez — mert csak félmunkát tettünk ott s csak zsákvasutat csináltunk belőle éppeirnyu- gat felé, a honnan legrosszabb a balatoni összeköttetés, nem folytattuk az osztrák határig, vagy legalább a déli vasút bécsi vonaláig — drága félmunka marad, mely az ország nagy és sürgős forgalmi bajainak égető szükséges orvoslásától vonja el az anyagi erőt. Hisz abból a 16, illetve a forgalmi deficitet is kapitalizálva, 17—20 millióból, mibe ez a vonal kerül, meg lehetett volna a boszniai rövidítést, a vác — aszódi vonalat és még vagy a becsei Tisza-hidat, vagy a gombosi Duna-hidat, vagy a vűkovár—samaci csatorna nagy részét csinálni s ezzel az ország forgalmi csődjét megakadályozni, a vasúti deficitet eltüntetni. És ha ezt megtettük, akkor azután megépíthettük volna az igazi balatoni vasutat, amely Székesfehérvártól kiindulva (Budapest és Fehérvár közt a déli vasút úgyis előbb-utóbb államosítandó lévén), a legrövidebb utón a Balaton mentén egy nagy egységes vonalat képezne Grác és Svájc felé, egy oly olyan vonalat, mely a budapest—brucki vonal budapest—győri sza- szakaszát tehermentesíti, egy uj rövid exportvonalat képez Budapesten és a Dunántúlon át nyugat felé és nem lábatlankodik — mint a börgöndi vonal — üres vonataival a budapest— fiumei vonal legtulterheltebb adony—budapesti egyvágányú szakaszán.« Kemény de igazsáj aztán az utolsó évek forgaum pumiKajai. »Megépítjük a középdunai hidat, de mivel ; a bankkrizis blokkirozza külföldi hitelünket, ezt csak egy vágányura csinálják s a Dunát a hid felett nem szabályozzuk, úgy hogy télen árviz: zel fenyegeti a hidat és a hozzávezető vasutat, | nyáron pedig veszélyessé teszi a hid alatti 1 hajózást. Milliókat ölünk be vaggonokba, mozdo- f nyokba; de már az útrövidítésére, mint ezt a vácz—aszódi klasszikus példa mutatja, nem tel- ; lik, pedig útrövidítés nélkül hiába vesszük a a vaggont és mozdorfyokat. Szidjuk az osztrákot Bosznia miatt, de épp úgy, mint nyugat felé, a saját területünkön, se a Dunán se a mohács— baranyavári szakaszon nem teszünk semmit. Olaszország vígan exportálja háromszoros j távolságból szőlőjét Németországba, mi — va- I suti mizériáink miatt — belefuladunk borunkba.« • — Hát mindez szép, de mikor: aszemek nem látásra, a fülek nem hallásra vannak berendezve ! Közigazgatásunk. — Toloavármegye alispánjának időszaki jelentése. — Vármegyénk négy havi közigazgatásának minden tekintetben hü képét adja az a terjedelmes jelentés, amelyet Simontsits Elemér alispán terjesztett a vármegye e hó 29-iki nyári rendes közgyűlése elé. Megszoktuk már alispánunk tartalmas voltát. De a kezeink közt levő 15 nyomatott oldalra terjedő hivatalos Írásról nemcsak azt konstatálhatjuk, hogy jól sikerült pillanatnyi felvétel az a varmegye közállapotáról, de azt is, hegy az abban felvetett közkérdések megvilágítása L sajátos, eredeti felfogassal történik s alispánunknak magasabb néző pontjai vannak az igazi, hamisítatlan magyar közigazgatásról. A nagy gonddal kidolgozott terjedelmes L jelentést kivonatilag a következőkben ismertetjük : A vármegye közalapjainak állása. A vármegye közalapjainak állaga, a szekszárdi m. kir. adóhivatalnál junius hóban megejtett váratlan pénztárvizsgálat szerint összesen: 7.594,964 kor. 31 fillér. A közbiztonság. A közbiztonság állapota kielégítő, a közrend jelentékenyebb megzavarása sehol elő nem fordult. A közigazgatás menete és a szűkmarkú belügyminiszter A közigazgatás menete általában rendes volt s igazolt panasz, úgy a községi, mint vármegyei közigazgatás területén csak szórványosan merült fel. Hangsúlyozza azonban a jelentés, hogy a jó közigazgatasnak azon erkölcsi feltételein kivül, melyeket a tisztviselők lelkiis- | meretes kötelességtudása és ügybuzgalma szolgáltat, megvannak a maga anyagi feltételei is, amelyek nélkül egy a modern igényeknek meg- t felelő közigazgatás a legnagyobb buzgóság mellett sem képzelhető el. így utal azokra az aggályt keltő nagymérvű törlésekre, melyek a vármegye 1909. évi költségvetése felülbirálata j alkalmával a folyó évben újra megismétlődtek. S igy folytatja »Magukkal az egyes törölt, ille- I tőleg redukált tételekkel itt közelebbről nem kívánok foglalkozni, mert maga az 1909. évi költségvetésre vonatkozó belügyminiszteri rendelet a közgyűlés tárgysorozatának egyik pontját képezi, a vármegyek háztartásáról szóló 1883 : XV. törvénycikk rendelkezéseinek taglalásába sem bocsátkozhatom, mert az, bár a konkrét esettel való vonatkozásában érdekes tanulmány f tárgyát képezhetné, célomtól, a megyei közigazgatási érdekek megóvásától messzire vezetne; csak. azt akarom konstatálni, hogy a magyár közigazgatás életjelenségei, melyek között a vármegyek költségvetési jogának miként való kezelése éppen nem a legkisebb jelentőséggel bir, nem az önkormányzat megerősítését zengő szálló ige divatjának adnak igazat, hhnem az ellenkezőnek, mert az a processus, amely észlelhető, nem a megerősödésnek, hanem az összezsugorodásnak a folyamata. A paksi főszolgabírói hivatal megépité sének tengeri kígyója. Ezt a régóta húzódó kérdést az alispán még az idei év folyamán végleges megoldás elé kívánja juttatni, felhatalmazást kér tehát a szükséges tárgyalások és intézkedések folyamatba tételére, a netán szükséges ideiglenes szerződésnek a törvényhatóság utólagos jóváhagyásának fentartása mellett — megkötésére —
