Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1909-07-17 / 29. szám

Szekszárd, V. évfolyam

29. szám

Szombat, 1909. julius 17

Kiadóhivatal:

B'zerédj István-utca 5. Szám.

Az előfizetési pénzét és hirdetések ide küldendők.

Hirdetések

!egjutányosabb számítással, díjszabás szerint.

Megjelenik minden szombaton.

Szerkesztőség:

Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények.

Előfizetés;

egész évre 10 kor., félévre 5 kor negyedévre 2 kor. 50 fill.

Néptanítóknak,

ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 5 kor.

TOLNA VÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP

AZ ORSZÁGOS M. KIK. SE IAEMTENYESZTESI FELIGYELOSEG HIVATALOS LAPJA.

Belmunkatárs : JATÍOSITS KÁROLY. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : BODNÁR ISTVÁN. | Egyes szám ára 20 fillér.

Minkfcok részesedése n nagy töke áldásában.

A nagy tőkés a nyers izomerő, a munkás örökös harcban állanak egymással. A harc régi keletű s tart a világ végéig. A sok évezredes piramisokat összehordó rabszolga azonban még talán boldogabb volt, 'mint a mai kor munkása, a bányák, kohók, műhelyek szurtos népe. Izmos, hatalmas teste bírta az ütést, alacsony lelke, állatias korlátoltságában talán nem is igen érezte a korbács szegecses végének vipera-csipé- sét, a nagy városok nyomor-tanyáján, alkoholos lehelet között fogant modern munkást azonban érzékenyebb lélekkel verte meg a sors, a korszellem ; a dac, elkeseredés mérge van bele oltva, az öntudat erejének hatalom-érzete dagasztja keblét, ez tüzeli ellenállásra, a kalapács, pöröly időszakonkénti letételére. S minél műveltebb, gazdagabb valamely nemzet, annál elkeseredettebb az osztály vagy mondjuk érdekharc, mert annál kirívóbb a tömegnyomo-r, annál lelketl-áídtóbb a milliók egyért elvének naponkénti érvényesülése. Forr, izzik az egész világ, a szociális olajcsepp valóságos tengerré dagadt s oly őrült keringéssel forog tőle a világ kereke, hogy megrettenve kellene gondolni reá, hogy vájjon mi is lesz az őrült rohanás vége, ha a tapasztalás, a fejlett modern orvosi tudomány be nem bizonyította volna, hogy a bajnak orvossága magában a — bajban

van. A himlőt, a lépfenét vagy mondjuk a veszettséget is e bajok mérgével gyógyítjuk, a szociális betegségeket, kórostüneteket is magával, az ezekből kivont hatékony anyaggal kell meggyógyítani. Hatalmas haladás van ezen a téren is. Halomszámra születnek a munkásjóléti törvények, intézmények, de a leáldozottnak hitt francia gloire itt is megnyithatja a világ szemét.

A mint olvassuk : a francia kormány megbízásából Briand miniszter törvényjavaslatot dolgozott ki, amely szerint a jövőben Francia- országban keletkező uj ipari részvénytársaságoknak két fajta részvényeken kell alapulniok. Tőkerészvényeken és munkarészvényeken. Az alapelv az, hogy minden munkásnak legyen egy munkarészvénye és napibérének arányában részesedjék az a tiszta üzleti haszonban és legyen helyük és szavazatuk az igazgatóság ülésein is. Ezáltal a munkás érdektársa lesz a tőkésnek és nem napszámosa és a vallalat sikerének önkéntes közreműködője. A munkás és munkaadó érdekének ilyen módon való egy- gyéolvasztása biztosítja a vállalat céljának és érdekének az emberek között lehetséges legnagyobb együttműködését. Briand módszerének előnyei vannak a részvényes és a munkás né- i ZŐpontjábol egyaránt. A részvényesek egyenes : érdeke, hogy az igazgatóság ülésein tapasztalt, jártas es erdekelt szakemberek rész'tvegyenek. Azáltal, hogy a munkás részesedik az üzleti haszonban, önként törekedni fog arra, hogy az üzem minél eredményesebb legyen. Az üzletvezetésben való részvéte! utján pedig alkalma lesz megismerni annak nehézségeit és óvakodni fog indokolatlan módon megakadályozni a vállalat sikerét. Ez előnyök mellett a munkás számára meghozza ama változásokat, melyekért a mtinkásság egy évs;ázad óta harcot viv. Szo- ! ciális helyzetét teljesen átalakítja. Mivel nyereség osztalékát napibérének arányában kapja, ez pedig használhatóságától függ, lelkiismeretesen fog dolgozni. Különösen kedvező morális hatással lesz az a körülmény, hogy a munkás találmánya nem irigységet fog kelteni, hanem közbecsülést fog számára szerezni, mivel a tvállalat eredményeiben a munkástársak is részesednek.

Mindez uj perspektívát tár szemünk elé a jövő ipari életének fejlődésére s a munkásosztály egészen uj alapon való szociális berendezkedésére nézve.

Mi ennyire még nem jutottunk. Tudunk ugyan már egyes vállalatokat, amelyek még a francia példa előtt keresztülvitték a munkások üzleti részesedését s amikor a nemzetközi szocializmus erőszakos utón kereste a maga vélt igazát, az említett vállalathoz az érdek láncával odakapcsolt munkás-elem fényesen ellentállt minden hangzatos csábításnak és mintegy testével védelmezte munkaadóját — vagyis ez esetben — érdektársát.

Ez az uj módszer tehát mindenesetre be fog válni s mivel törvényhozásilag előbb idegenben alkalmazzák, bizonyára minálunk is nemsokára beszélni fognak róla.

Addig azonban még sok a termi való. Első sorban azonban a munkás-népen a sor. Az állam eddigi szociális törvényei s a most készülők is a lehető legjobb indulattal vannak a dolgos kezek érdekei iránt, sajnos azonban, ezt a jóindulatot — tisztelet a kivételnek — nem igen tapasztalhatjuk a munkás-osztály zöme részéről.

Kivált a fejlettebb gyárvárosok tárnak

Itthon . . .

Itt szent a csend. Forrongó küzködés,

Te világlárma nyugalomra térsz-e ? Elszenderülsz tán nyomasztó éjszakák Lélekdermesztö, sápadt lidérce ?

Itt nincs uralmad. Ez nem a te hazád:

Burjánzó bűnök tartott mezeje

Ez, ahol pusztul minden, ami rossz,

S csak jónak van, de gyarlónak nincs helye.

S a mint az erkölcs tiszta homlokára Magasztos szende dicsfény ráborul:

Az éjszakának sorvasztó lidérce Bújva, megtörtén, lopva elvonul.

Nyugszik minden. Az élet elpihen.

De im a csendet szélvész járja át,

A természettel szörnyű csatára kél A lidérc . . . Hallom haldokló jaját. . .

Duzs Sámuel.

Előadás az esperanto nyelvről

Folyó hó 15-én, csütörtökön, délután 5 órakor tartotta meg Medgvesi János, a »Magyar Esperantisták Társasagáénak titkára azt az előadását az esperanto nyelvről, melyre lapunk múlt heti száma a közönség figyelmét felhívta volt.

Bizony-bizony Szekszárd városa, mely négy éven át volt az itt szerkesztett esperanto világlap révén az esparanto világ középpontja, több érdeklődést tanúsíthatott volna az előadás iránt. Alig ment 25-re a hallgatók száma. De ez a kis közönség figyelemmel, igazi érdeklődéssel hallgatta a budapesti tanár lelkes fejtegetéseit, amikor a nemzetközi érintkezés szükségességét s annak lehetőstgét bizonyítgatta. Miután a nemzetközi nyelv létesiilhetésenek elméleti és gyakorlati akadályait cáfolgatta, áttért annak bizonyítására, hogy a nemzetközi nyelv csakis műnyelv lehet s hogy erre egyik nemzet nyelve sem alkalmas, sem a kihalt nyelvek (latin, görög), mert ezek igen nehezek, tökéletes megtanulásuk éveket rabol el, vagy nemzetközi nyelvvé tételük, nemzetiségi féltékenykedést, elégedetlenséget támasztana. Ezután áttért a műnyelvvel való hosszas kísérletezések történetére s végül kifejtette, hogy miért bizik az esperanto (remélő) nyelv jöv jében, fenmaradá- sában s elterjedésében, mely immár 22 éves múltra tekinthet vissza, amennyiben megalkotója, Zamenhof Lajos dr. varsói orosz orvos 1887-ben adta ki első nyelvtanát. Az előadás végén az esperanto nyelv elterjedt voltának bizonyítására egész halmaz' folyóiratot s képes levelezőlapot mutatott be az előadó s ismertette a múlt évi drezdai esperanto kongresszus eseményeit.

Nem célunk ez alkalommal s e helyen annak birálgatásába bocsátkozni, hogy mint minden emberi alkotás, ez a műnyelv is mennyiben viseli magán a tökéletlenség bélyegét, vagy mennyiben tökéletesebb boldogult elődeinél s hogy az egységes világnyelv eszméje megvaló- sitható-e, vagy csak szíép álma lesz-e örökké az emberiségnek. Mindaz terjedelmesebb szaklapokba illő, hosszad fejtegetésekre vezetne. Megelégszünk a hű, krónikás tárgyilagosságával, annál is inkább, mert az esperanto nyelvvel kapcsolatban varosunkban most megindult mozgalmat eszür.k ágában sincs csirájában elfojtani. Sőt ellenkezőleg! Arra hívjuk fel olvasóink figyelmet, hogyha még álom volna is a

nemzetközi nyelv eszméje, az oly gyönyörűséges, oly fenséges álom, mely, hacsak félig valósul is, megérdemli, hogy érette küzdjünk, dolgozzunk erőnktől telhetőleg. (Aztán melyik fenséges eszme nem álom s ábránd e földi életben ?!)

Gondoljunk csak arra az eshetőségre, hogy a termelő gazda, az iparos, a kereskedő anyanyelvén kívül csak ez egyetlen világnyelvet tanulva meg, a világ minden részével közvetlen üzleti összeköttetésbe léphet! A tudós ma életének legnagyobb s legszebb részét nyelvek tanulására kénytelen elfecsérelni csupán csak azért, hogy a szakjába vágó dolgokat, műveket megismerhesse ; de mire igy a továbbépítéshez a téglát véres-verejtékkel összehordotta, összeroskad, vagy legalább is kimerül, úgy hogy a legtöbb művét eszme — csira alakjában magával kénytelen a sírjába vinni. A másik tudós ismét kezdheti aztán elől a téglahordáson. Ha minden ember csak az anyanyelvét tanulná meg az iskolában, de azt aztán tökéletesen s ezen kívül még csak a könnyen elsajátítható nemzetközi nyelvet, nem kellene az embereknek jóformán egész életüket a nyelvek tanulására tecsérelniök. így mindenki kora ifjúságától kezdve az alkotó, produktiv munkának szentelhetné életét. Mennyit nyerne ezzel az emberiség!

Korunk legkiválóbb gondolkodója, az angol Spencer Herbert főművének egyik helyén ezt mondja: Minél több a receptív munkája egy embernek, annál kevesebb a produktív munkája. Súlyosabb igazságot aligha ejtett még ki ember a száján s nem akarjuk megérteni. Mit jelent ez a jelen esetre s általában a nemzetekre is alkalmazva ? Nézzünk körül a világban. A nagy nemzetek; első sorban az angol, a francia s a német saját nyelvén kívül leg-