Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1909-07-17 / 29. szám

2

KÖZÉRDEK

1909 Julius 17

e tekintetben élénkbe elszomorító képet. Valami izzó gyűlölet, kimagyarázhatlan elkeseredés üli meg a sziveket s talán a sok ferde tanítás áldatlan eredménye az, hogy bármi üdvös dolog történjék is, akár az állam, akár egyesek részéről a munkás-nép javára, azt majdnem minden esetben bur- zsoa-tempónak, kizsákmányolásra irányuló merényletnek tüntetik lel és hirdelik.

Az ily elvele pedig nem egymáshoz közeledését, de egymástól való eltávolodását jelentik azoknak, akiket közös érdekeik a békés együttmunkálkodásra utalnak. Nem kellene tehát elfelejteni egyik részen sem, hogy sohasem lesz itt sem megelégedett munkás, sem megelégedett munkaadó, mig közös érdekeik tudatának magaslatáig fel nem emelkednek s hogy a hosszas huzavona nemcsak az ő együttes boldogulásuknak van kárára, de gátolja kívánatos megszületését a fejlettebb magyar gyár- és kézműiparnak is.

Béke, egyetértés, ez legyen tehát a jelszó. Munkásainknak legelső sorban is tartózkodtok kell a szélsőségtől, kevesebbet törődni a hangzatos politika félrevezető jelszavával, különösen felhagyni a külföldi iparhoz viszonyított túlzott követelésekkel, igy megtörténhetik a közös érdektársak egymáshoz közeledése, sót egymással való barátságos találkozása s mint a fejlett iparú francia földön tervezik, nálunk is elkövetkez- hetik s el is fog következni az a boldog időszak, amikor a munkás a vállalat előnyeiben való réízesedése folytán nem ellensége, nem napszámosa, de érdektársa lesz a most annyira gyűlölt tőkének.

S ez lesz "" 'pari világ megújulása, vő"- ' 'ületése. ,,r B.-.^fizetőinket fel- ... előfizetési dijaik mielőbbi szives beküldésére.

A kiadóhivatal.

feljebb a latin s a görög nyelvvel foglalkozik, aztán minden idejét az alkotásnak szenteli. Vezetnek is minden téren. Ezzel szemben mit látunk idehaza ? A mi gyermekünk még saját anyanyelvét sem tanulta meg tökéletesen s már keressük mellé a német nevelőnőt, aztán jön a francia, sőt néha az angol is. E négy nyelvet még kettővel megszaporitja a gimnáziumi: a latinnal s a göröggel. Ha olyan szerencsétlen az illető agyonművelt, hogy nemzetiségi vidékre kerül, ott még vagy valamely szláv, vagy az oláh nyelvet is elsajátíthatja hetediknek. így már aztán művelt ember 1 így nevelünk mi kitűnő vigéceket 1 Mert nem ilyenekből válnak ám a Spencer Herbertek, az Edisonok, az Ibsenek, a Goethék s az egész emberiség többi jóltevő fáklyavivői, akikből egy többet ér, mint egy millió bármily sok nyelvet beszélő vigéc.

Mi, magyarok, kimerülünk már a nyelvtanulásban, az alkotó munkára nem marad időnk, pedig az alkotásra kevés nemzetben van annyi képesség, annyi erő, mint bennünk. A nyelv csak a nyelvész szemében lehet cél, másnak mindenkinek csak eszköz 1 Ezt meg kell tanulnunk már végre-valahára ! Alkotnunk kell minden téren nagyot, maradandót, ha nem akarunk végkép elmerülni az ismeretlenség óceánjában. Bármennyi nyelvet beszéljünk is, ezzel még nem visszük előbbre egy lépéssel sem az emberiség haladásának zászlaját.

Ha van nemzet a világon, akinek érdekében áll, hogy a nemzetközi nyelv gyönyörű álma valóra váljék, az első sorban a magyar! Ebben a biztos tudatban csatlakozzunk a magasztos eszme zászlaja alá 1

*

Aki a »Magyar Esperantisták Társaságéinak szekszárdi csoportjába be akar lépni, szándékát Bajó János várm. árvaszéki ülnök urnák jelentse, aki kellő tájékoztatással szívesen szolgál. Magyar esperanto nyelvtanok kaphatók Krammer Vilmos könyvkereskedésében. (5 fillértől 3 koronáig terjed az áruk különféle kiadásokban.)

A csendörlaktanya.

Tűrhetetlen lakásviszonyaink között szinte csodaszámba megy, hogy a városi rendészeti teendőknek a csendőrség által való ellátása j folytán, Szekszárdon elhelyezett nagyobb számú csendőrség részére ezideig is többé-bevésbé megfelelő férő helyiség biztosítható volt. Az együttes elszállásolásra azonban egyedül csak a jelenlegi lakás áll rendelkezésre, ez is csak részben, mert úgy a tisztek, mint a nős altisz- . tek a laktanyán kívül kénytelenek lakni s igy, ha a lakás tulajdonosa felmond vagy teljesíthetetlen követelésekkel lép fel, az elé a kényszer- helyzet elé van a belügyminisztérium állítva, hogy a csendőrséget Szekszárdon feloszlassa.

A dolgok ilyen állásában a város, melyre nézve ennek az eshetőségnek a bekövetkezése nem lehet közömbös, tárgyalásokat folytatott a csendőrkerületi parancsnoksággal, illetve ennek utján a m. kir. belügyminiszterrel, a város által emelendő csendőrlaktanya építése iránt. Ezeknek a tárgyalásoknak eredményeként terjesztette elő városunk agilis polgármestere a képviselő- testület junius 19-iki gyűlésén a laktanya építésére vonatkozó javaslatot és az épület tervét és költségvetését.

A tanács javaslata szerint a laktanya a Wosinszky Mór-utcai u. n. Augusz-kertre épülne, úgy hogy a Wosinszky utcára nézne az emeletes főépület, a Muzeum-utcára pedig két 2—2 altiszti lakást magában foglaló földszintes épület.

A dupla főépület földszintjének utcai részét 2 őrs-iroda és 8 legénységi szoba, udvari részét az iskola és étkező-terem, 2 pihenő szoba, 2 fogda, konyha, éléskamra és lépcsőház foglalja el, emeletén lenne elhelyezve a szárnyparancsnok 4 és a szakaszparancsnok 3 szobás lakása (mellékhelyiségekkel), a szárny- és szakasz- * parancsnok,-úgy segédmunkások irodája, hadapród szoba, nőtlen altisztek szobája és a kézisajtó helyisége.

Az altiszti lakásul szolgáló Muzeum-utcai földszintes épületek mindegyikében 2 szoba, előszoba, konyha és éléskamrából álló két lakás van tervezve.

A Haja Béla szekszárdi építész által készített terv kivitele a költségvetés szerint 104 860 koronában van előirányozva, amihez járul még a teleknek körülbelül 9000 koronát kitevő vételára s igy az összes befektetés mintegy 114.000 koronát tenne ki.

A képviselőtestület, amint tudva van, az építést attól a feltételtől függőleg határozta el, ha a csendőrség a város által befektetett összeg 7 °/0-át évi haszonbérül megfizeti és 25 éves szerződést köt és ha a teleknek, mely jelenleg a br. Augusz-árvaház alap. tulajdonát képezi, megvételét a vallás- és közoktatásügyi miniszter megengedi.

Az építés esetén tehát városunk egy szép épületet nyerne, melynek ára bizonyos idő alatt az épület jövedelméből nyerne fedezetet s igy a város polgáraira megterheltetéssel nem járna, sőt az építési költségek befizetése után jövedelmező vagyonná válnék, ezenkívül pedig létesítése szociális tekintetben is fontossággal bir, amennyiben a fenálló már-már tűrhetetlen lakás- viszonyokat kedvezően befolyásolná, minthogy a csendőrtisztek, nős altisztek és a csendőr- legénység által jelenleg lakott helyiségek a lakást keresők részére felszabadulnának.

Mindezeknél az okoknál fogva a város lakossága örömmel várja az építés kérdésének kedvező eldöntését, amely hisszük, nem késik soká.

Hajsza a „Közérdek“ ellen.

Másnak igazán nem nevezhetjük azt a hamarjában nem is kvalifikálható sajtóügyi eljárást, amelyet a sajtófelügyelettel megbízott pécsi kir. ügyész ur folytattatott le a szekszárdi kir. ügyészség bevonásával lapunk kiadóhivatala, illetve 5 olyan köztiszteletben álló személyiség ellen, akiknek a Közérdek kiadásához talán éppenséggel csak annyi közük volt és van, mint amennvi kÖ7.p lphpt p pmpln coifAíírrtr;

amennyi köze léhet ? kir. ügyész urnák a sakor bűnbakul előrá Nem adjuk a mt akiknek van némi étik működése s általában dethetésének szent jogi nem prejudikálhatunk a getlen Ítélkezésének —

pmelő sajtóügyi án detronizálá- •éhez.

ét, de azoknak, a szabadsajtó szabad hirst már, amikor »íróságok füg- ü mindenkor

elfogulatlannak, hozzáférhetlennek ismertünk, és annak hirdetünk ma is — mintegy kötelességünk leplezetlen őszinteségében elmondani I ennek a hónapokon át tartott meghurcoltatásnak I hiteles történetét.

Az elmúlt évben e lap szerkesztője és ki- adóhivatala közvetlenül külön-kiilön felhívást kapott dr. Sárospataky József pé^si kir. ügyész úrtól, amelyben mindketten felhivattak, hogy a mennyiben a lap az 1848. XVIII. törvényezikk értelmében nem volna bejelentve, azt 3 hónapon belől, a jogkövetkezmények terhe alatt jelentsék be. Ha azonban a bejelentés megtörtént! volna, a íelhivás természetesen tárgytalan.

A lap az időbeli kiadója, az akkor még fennállott Báter János cég, a hozzáintézett megkeresést a szükséges további eljárás végett lapunk szerkesztőjének adta át, felelős szerkesztőnk azonban, támaszkodva arra, hogy a bejelentést a lap megindulásakor, Tolnavármegye j akkori alispánjánál, — bár arra a Közérdek, mint nem politikai lap egyáltalán kötelezhető sem lett volna — csupa előrelátásból már j megtette s annak tudomásul vételét vele az alispán végzésileg közölte is, az ujabbi bejelentést mint feleslegest, éppen az ügyészi iratban foglaltakhoz képest teljesen mellőzte.

Mily nagy volt azonban úgy a szerkesztő, mint a kiadóhivatal csodálkozása, amikor négy hónap elteltével bűnügyi kihallgatásra idéztetett a szekszárdi rendőrkapitány által, dacára annak, hogy úgy a szerkesztő, mint a kiadóhivatal I telies jóhiszeműsége mellett szolgáltatott bizonyságot Tolnavármegye alispánjának ama, utólagos helyreigazító átirata is, amelyben rekti- fikálva előbbi téves értesítését— a bejelentésnek évekkel előbb végbement, tényleges megtörténtét hivatalosan is elismerte. Azt hihetné min- ' denki, hogy ezzel az ügy a maga természetes rendje szerint teljesen befejezést nyert, pedig dehogy, a pécsi kir. ügyész ur most meg abba kapaszkodott bele, hogy a szerkesztő által annak idején tett bejelentés hiányos, mivel abban a lapot előállító nyomda megnevezve nincs s igy mintegy felülbírálva az alispánnak a beje- ' lentést elfogadó végzését s teljesen figyelmen kívül hagyva azt, hogy az úgynevezett köteles példányt nemcsak a szekszárdi kir. ügyészség utján, de teljes négy éven át, direkt utón is I megkapta, most már nem a szerkesztő, de egyedül csak az ismeretlen kiadóhivatal ellen for- ( dúlt s elrendelte annak kinyomozását. Hát bizony ez nem ment olyan könnyen. Időközben ugyanis a volt kiadó, a Báter János cég meg szűnt, illetve beleolvadt a Molnár-féle nyomdai részvénytársaságba, anélkül azonban, hogy az utóbbi cég a Közérdek kiadását átvette volna.

A tulajdonképpen való zaklatás aztán itt kezdődik. A Molnár-féle cég igazolta, hogy a lap kiadásához semmi köze, csupán csak a nyomást teljesiti, ennek folytán többre, mint a nyomdai köteles példányok beküldésére nem kötelezhető, amit meg is cselekedett; a sajtóügyi pécsi kir. ügyész ur azonban mindezzel be nem érte, hanem, — bár időközben a bejelentést úgy felelős szerkesztőnK, de maga a j részvénytársaság is újból megtette s bár — hallomásunk szerint az itteni ügyészség is az ügy teljes elejtése mellett nyilatkozott — ismételten megkereste a szekszárdi kir. ügyészséget, hogy a büntető eljárást most már [ úgy a Báter cég volt tagjai, valamint a Mol- I nár-féle cég ö igazgatósági tagja ellen is folytat- | tassa le. Erre aztán a szekszárdi kir. ügyészség vezetője, bár eljárása meg nem magyarázható, mert a pécsi kir. ügyész urnák nem alárendeltje, igy felsőbb utasításra nem hivatkozhat, | sőt hasztalan utal a »kartársi összeköttetésből folyó kötelesség, gyenge mentségére is, a I többszöri kihallgattatás pellengére után mégis | csak vádat emelt a»szabadlábon levő vádlottak« | ellen, még pedig a Báter cég ellen a bejelentés i elmulasztása, a Molnár-féle részvénytársaság 5 igazgatója ellen pedig ama vétség miatt, hogy a változást, vagyis a lapnak a cégnél való előállítását be nem jelentették.

A vádlottak természetesen védekeztek, igy teljesen kimutatták a vád tarthatatlanságát, vagyis először is azt, hogy a Közérdek, mint nem politikai lap bejelentésre nem is kötelezhető, továbbá, hogy a bejelentés különben is megtörtént s annak helyessége a kir. ügyész ur által 5 év elmúltával felül nem bírálható, végül, hogy a nyomda a 48-as sajtótörvény értelmében csakis a nyomdatulajdonos nevével ellátott 2 y példány nyomtatvány beterjesztésére kötelezhető.

A kir. törvényszék, a Hazslinszky Géza kir. törvényszéki elnök vezetésével tartott ülésén el is fogadta a védekezést, a vádiratot !