Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-10 / 28. szám
Szekszárd, V. évfolyam 28. szám Szombat, 1909. julius 10 Kiadóhivatal: Bezerédj István-utca 5. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. •Ide küldendők a lapot érdeklő összes közíemények. Előfizetés : egész évre 10 kor., félévre 5 kor negyedévre 2 kor. 50 fill. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 5 kor. TOLNA VAKMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS M. KIR. SELYEMTENYESZTESI FELÜGYELÖSEG HIVATALOS LAI'JA. Belmunkatárs : JANOS ITS KAROLY. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : BODNÁR ISTVÁN. Es.V es szára ára ‘20 fillér. Szekszárd R. T. Város Takarékpénztára. Annyi sok szó esett róla az utóbbi időben, hogy egészen természetesnek tűnik fel a jelentkezése, ha egyelőre csak — papíron is. Szekszárd város polgármestere egy 32 lapra terjedő füzetben kiadta s megküldte a város képviselőtestülete tagjainak azokat az alapszabályba foglalt pontozatokat, a melyek alapján Szekszárd R. T. Város Takarékpénztárának megalapítását tervezi. Elvégre az alapszabálytervezet azért küldetett szét, hogy az mennél szélesebb körben tanulmány tárgyává tétessék. Megkísérlem tehát a hozzászólást. Nem vádolhat senki részrehajlással, mert nem voltam s nem is vagyok »bankista«, szorosabb nexusba egyik pénzintézetünkkel sem állok, — hacsak nem bűnöm, hogy egyiknek megírtam 50 éves történetét; életem javát azonban számok között, Pénz ő fensége kiszolgálásában töltöttem el, ezen kívül szeretem e város fejlődését, haladását', meg van tehát a jogcím, hogy egyéni véleményemet e lap hasábjain minden mellékérdek, harag, vagy szenvedelem nélkül elmondhassam. Ez azonban senkit se riasszon el, ha velem ellentétes nézetet vall is. Tessék, rukkoljon ki bátran ■— igazi meggyőződésével, mert a felvetett idea annyira fontos, városunk minden egyes polgárának annyira eleven húsába — akarom mondani zsebébe vágó, hogy a kérdéssel foglalkozni nemcsak kívánatos, de egyenesen közszükség, általános érdek. Nyitva áll tehát e lap mindenki számára. Szolgál-, juk a város érdekét ki igy, ki úgy, mindenesetre azonban — szeretettel — egymás fejének beverése nélkül . . . * A városi takarékpénztáraknak elvi ellenzője nem vagyok. Nagyon jól tudom én azt, hogy külföldön mindennapi a községi, városi takarékpénztár, bár legtöbbnél a községi, városi elnevezés ott is csak ama bizonyos cégér, olyan szemközt ordító becsalogató, mint a korcsma ! falára kipingált pintes üveg. A német, de leginkább az osztrák pénzintézetek, jobbára a múlt század elején — bizonyára a nagy vagyon, fejlett műveltség, a kor akkori áramlata s egyéb okokból fílantropikus alapon jöttek létre, nálunk, a tőkeszük országban azonban az eddigi j alakulások jobbára részvénytársasági alapon történtek s nagyon helyesen, mert a magyar szalmaláng — közügyekkel való kevés törődés, nembánomság, sőt bizonyos fokú indolencia miatt, sokkal helyesebb a létrejött intézeteket reális s bizonyos tekintetben érdek- alapra fektetni. Nem elég ugyanis pénzintézetet csak alapítani, de azt vezetni s ellenőrizni is kell tudni, erre pedig sokkal biztosabb az olyan felügyelet, amely bizonyos fokig mégis csak az önérdeknek szemüvegén szemléli a dolgok folyását, mint a bürokratikus ellenőrzés, amely az aktahalmazból olykor-olykor felpislantva, immel-ámmalos utánnézéssel, bizonyos dolgokat észre vehet, tisztán azonban mégsem láthat s az egész vezetést át nem tekintheti. A hivatalos s általánosan lanyhának ismert ellenőrzés tehát az első aggályom, de még ezt is le tudnám küzdeni, ha olyan fényesnek látnám az uj takarékpénztár városmentő angyalának felénk csapkodó szárnyait. Megingathatlan meggyőződésem ugyanis az, hogy a községi vagy városi takarékpénztárak csak olyan helyeken prosperálhatnak, hol a hiteligények nagyok, azok kielégítése hiányos, vagy egyenesen rossz, szóval, hol a pénzszükséglet és kinálat között a természetes arány egy és más okból ki nem elégítő. Az első kérdés tehát az : szükséges-e Szekszárdra s egyáltalán a vármegyébe uj pénzintézet. Nem ! A minapában e lap élén kifejtettem ezt, tehát nem ismétlek. Szekszárd három pénzintézete s a tolnai intézet fiókja ugyanis a hiteligényeket egészen kielégítik. Itt van ezeken kívül a vármegyei gyámpénztár, a vármegye — mondhatni — legnagyobb pénzintézete, amely a legélöbb tiltakozás az ujabbi *bank<-alnpitási tervezetek ellen. Nem kívánok most célozni az ott előfordult 130 ezer koronás nagyobb sikkasztási esetre, csak arra, hogy könnyű visszatérítési kötelezettség s 6 százalékos kamatszedes dacára is ennél a pénztárnál 4 év alatt 2 millió koronát fizetett vissza a vármegye adós közönsége. Ez tehát nem mutat egyebet, mint azt, hogy nemcsak Szekszárdon, de egész Tolnamegyében a pénzkínálat és pénzszükséglet között már is foroitott a viszony. S mit akar Szekszárd város uj pénzintézetével, olcsóbb kölcsönöket nyújthat talán majd, mint saját gyámpénztára, amely még a tulajdon pénzeit sem tudja magánfeleknel elhelyezni, hanem olcsó kamatlábra pénzintézeteknél..kénytelen gyü- mölcsöztetni ? Szekszárd város összes arvapénze ugyanis 625,000 kor. Ebből 215.000 korona értékpapír, 300.000 korona pedig takaréktáriiag gyümölcsözik, úgy hogy a gyámpénztár, a kö- rülbelől 40 ezer koronát kitevő magán kötvényeken kívül, 3 éves fennállása alatt csupán csak 70 ezer koronát tudott jelzálogos kölcsönökre elhelyezni. Talán a jövőben többet tud, mert ugye az adósok nem törődnek az uj betáb- lazasi költséggel, majd tömegesen fogják felmondani másutt kölcsöneiket, csakhogy a városnál lehessenek »boldog« adósok?! Avagy talán van itt fejlett kis- vagy gyár-ipar s kereskedelem, amelyek a váltó, folyó számla, értékpapír üzlet terén ütik helyre a csorbát ? Persze a most meglevő intézetek is csak összetett kezekkel fogják nézni a városi takarékpénztár fényes gyarapodását. Nem lesznek még figyelmesebbek a kölcsönvevőkkel, nem fizetik meg még jobban a pénzkihelyezés körüli ügynöki szolgálatot s nem élnek talán represszaliakkal ? Például, ha a város elviszi tőlük alapjait, ott gyümölcsöző tőkéit, nem mondják-e fel ők is a város jelentős kölcsöneit ? Vagy talán a város mondja fel ? Persze, mi az a korábbi visszafizetéssel járó 20—25 ezer korona Storno dij ? — hisz özönleni fog hozzá a pénz, a nagy betétesek ott helyezik el ezreiket, a vármegye közönsége is odaviszi százezreit, a kisember is megkuporgatott filléreit, — talán, hogy ne kelljen messzire fáradni a városi végrehajtónak, ha az adóhátralékhoz — foglalási alapot keres ? Lesz hát garas bőven. Elannyira nagy lesz a pénzbőség, hogy az 56. § máris védekezik a túlságos betétáldás ellen, az uj intézet ugyanis nem lesz köteles uj betéteket elfogadni, ha azokat gyümölcsözővé nem teheti. De vajjoh oly sok lesz-e a betét a valóságban ? Nem tudom. Hálátlan a próféták szerepe. így nem is jósolok, hanem e kis, talán mégis csak megszivlelésre méltó bevezetés után áttérek a részletekre. * Ki ne helyeselné az intézet nemes célját: »Mindenkinek, de különösen a szegényebb néposztálynak betétek biztos és gyümölcsöző elhelyezésére módot és alkalmat nyújtani s Szekszárd polgárságának vagyonosodását, jólétét előmozditani s abban állandóan közreműködni. (1. §.)« Igen, de e szép hivatással szemben ott áll éppen a vagyonos polgárság feje felett, mint örökös Damokles-kard, a 7. §. kér- lelhetlensége : >A takarékpénztár összes kötelezettségeiért Szekszárd r. t. város közönsége egész vagyonával ée összes jövedelmével felelős « Hát ezt a felelősséget vállalhatják egyesek, de kétségbe vonom, hogy összes polgárságunk vállalni hajlandó. Nagy teher ez egy város nyakán, még ha nem történik is mindjárt visszaélés, történhetik azonban. Nem most, de később, valaha, mert biz most is fenntartom a ^hivatalos vizsgálatok ismert lanyhaságáról s megbízhatatlanságáról szerzett, előbb hangoztatott tapasztalataimat. Én tehát mini képviselőtestületi tag legalább a magam részéről nem találok törvényes, tie még csak erkölcsi alapot sem arra, hogy kimutatható reális haszon nélkül, csupán remélt nyereség fejében ilyen súlyos vagyonjogi felelősséggel terheljem a város polgárságát. Mert más az, ha hasznos beruházásokra szavazok meg ezreket, százezreket. Ott megmarad a kézzelfogható ellenérték, de itt csupán csak jó reménység fejében dobálózom az előre nem is sejthető, X mennyiségű ezresekkel, ehhez pedig talán még sincs jogom, sem nekem, de talán másnak sem, mert ma városi képviselők vagyunk, de jövőre talán már nem. Azt hiszem, sokan gondolkoznak igy, sőt az alapszabálytervezet is megerősíteni látszik e felfogásomat, t. i. hogy nem prejudikálhatok a jövőnek. A kereskedelmi törvény, illetve gyakorlattól eltérőleg, ugyanis a 4. §. szerint az intézet fennállása határidőhöz kötve nincs. Fennáll mindaddig, inig megszüntetését a város, mint tulajdonos, jogérvényesen el nem határozza. Tehát ebben az évben költséges berendezéssel felállítjuk, a jövő évi képviselőtestület pedig, — ha úgy akarja, megszüntetheti ? Hát ez sincs egészen igy rendben. De lássuk a 8-ik §-t: A takaréktár forgó és üzemtőkéjét képezik többek között a város házi, alapítványi és gyámpénztárának betétjei. Megszűnik tehát a gyámpénztár kölcsönadása? Vagy csak az árvák felesleges pénzét használja az uj takarékpénztár? Más pénzintézetek legalább összéTalapjaikkal felelnek az ily pénzekért. De mi lesz itt a gyámügyi törvénynyel, amely az árvapénzek kötelezvényre való kihelyezését csak háromszo- ros jelzálogi biztosítással engedi meg? Az igazgatóság saját belátása szerint az árvapénzt váltókra, kézi zálogkölcsönül, hitelkötvény kölcsönként is kihelyezheti? Lehet ez, vagy az igy származható esetleges veszteség is elfér a város közönsége összes vagyonával való felelősségének bő köpenyege alatt ? Mindezek súlyos kérdések, valamint az is az, hogy elégséges lesz-e az igy s más utón remélt betét, egy csak középforgalmu pénzintézet boldogulhatására is. Mert azt értem, hogy az intézet csak annyi betétet fogad el, amennyit elhelyezni bir, de válsá_
