Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-29 / 22. szám
22. szám Szombat, 1909. május 29 Szekszárd, V. évfolyam. Kiadóhivatal: Bezerédj István-utca 5. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Előfizetés: egész évre 10 kor., félévre 5 kor negyedévre 2 kor. 50 fill. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 5 kor. TOLNA VÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP A£ ORSZÁGOS M. KIR. SELYEMTEBÍYESZTÉS1 FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Belmunkatárs : JANOSITS KÁROLY. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : KODNAK ISTVÁN. Egyes szám ára 20 fillér. Öntözési kísérletek. Gazdaságilag fejlettebb nemzetek nem teszik fel országuk sorsát, jövőjét, hogy úgy mondjuk, egy —- blattra, szembeszáll- nak, alkudoznak magával a természettel is és sokszor annak akaratával szemben is kicsikarják a jelentős, sőt nagysikerű gazdasági eredményt. Májusi esőre másutt is éppen olyan szükség van, mint minálunk, de ha az mégis elmarad, egész országrészek nem mennek tönkre, nem jutnak az élien- halás szélére. A belterjes gazdálkodásnak egyik konstatálható sajátossága a termelési sokoldalúság. Ne zsaroljuk a földet ugyanazon egy veteménnyel, búzával, kukoricával, zabbal, árpával, stb., de felváltva termeljük benne mindezeket. Hát ennyire mi is volnánk. A váltógazdaság alapelvéig eljut ma-holnap már a legnyomorultabb felvidéki falu is, de tovább sok előkelő uradalom sem. A föld kellő kihasználása, kivált ha az eltérést jelentene a régi sablontól, úgyszólván, ismeretlen fogalom. Például még minálunk Tolnában, az ország gazdaságilag egyik legfejlettebb vái megyéjében sem lehetett egy tervezett gyár részére 2000 holdnyi kendertermelést biztosítani s hogy Német- s más országok példájára például kertészeti kisérletekkel is vesződjünk, ahhoz meg egyátalán semmi kedvünk. A magyar ember lenézi, megveti azt a bolgár kertészt, ki idevetődik s egész nyáron ott guzsgol veteményei között s taposó malommal hajtja fel az öntözésre szükséges vizet. Pedig az 5—6 száz forint tiszta hasznot gyűr zsebre egy hold föld után. O e helyett inkább sóvár szemmel a jövő-menő felhőket fürkészi, vájjon megereszti-e az ég az ő csatornáit vagy sem? Ha igen, akkor jó, ha nem, ez ugyan nem jó, de hát az »Isten csapásával szemben mit tehet a nyomorult ember?« Pedig tehetne. Tehetné azt, amit a bolgár kertész. 0 mellette is ott van a viz, csak egy pár forintnyi befektetés kellene, megöntözhetné szomjas rétjét, nem bőgne éhes marhája a takarmányinség miatt, vagy vízzel áraszthatná el pár négyszögölnyi földjét s neki is lenne télire valója. E helyett Búdba nyugalommal adja meg magát a sorsnak. Más helyeken : Belgiumban, Dániában félország viz alá meríthető, nálunk a nagy Széchenyi után még csak most kezdenek tüzetesebben foglalkozni az öntözés kérdésével. Specialiter Tolnavármegyében már hire-hamva sincs annak a kezdetleges öntöző műnek, amelyet Csapó alispán az akkori lelkes generációval a Sió-viz felhasználásával Szekszárd környékén kezdeményezett. A Duna-Tisza ujabbi szabályozásának s az uj csatornák létesítésének tervét azonban már olyan irányban dolgozták ki, hogy Magyarország e nagy éléstárát öntözni lehessen. Gyönyörű idea a hortobágyi legelőnek vízzel, öntöző csatornával való ellátásának kérdése is. Ez azonban a jövő zenéje. Annál közelebb jár a valósághoz Darányi Ignác kísérletezése. Arról olvasunk ugyanis a lapokban, hogy a földmivelésíigyi miniszter rendeletére az összes gazdasági akadémiákon öntöző müveket rendeztek be. A miniszter intézkedett, hogy az öntözés, mint a gyakorlati oktatásnak tárgya már az idei tanulóévben taníttassák. Breznóbányán, Kecskeméten, Pápán, Szentimrén, Szentmiklóson, Karcagon, Adán, Rimaszombatban, Békéscsabán és Hódmezővásárhelyen már rendszeresen tanítják az öntözést. Kecskeméten a szélmotorral kapcsolatos öntözési müvet, Breznóbányán a csörgedeztető rendszert alkalmazták a vizierő fölhasználásánál. Több földmivesiskolában ártézi kút fúrásával gondoskodtak megfelelő vízről. Most készítik Csíkszeredán, Kisszebenben és Komáromban az ott lévő földmives-iskolák földjén a vízmüveket. Az öntözés gyakorlati tanítása elsősorban a rét- és kertöntözésre terjed ki. Ennyire tehát már volnánk, azaz volnának mások. De hogy mi is legyünk valamennyire, akaratlanul is az az idea tolakodik a toliunk hegyére, hogy hát a mi ár- I tézi kutaink felesleges vizével mi lesz? Meddig hagyjuk még könnyelműséggel tovább folydogálni ? Nekünk is van gazdasági szakiskolánk, nem lehetne-e tehát a minisz- j tér jóindulatát megnyerni, hogy a kísérletezést Szekszárdra is terjessze ki ? Ha valahol, itt fizetné csak ki magát egy modern kertészet. A régi állami szőlőtelep, amely jelenleg a város tulajdona, kiválóan alkalmas erre a célra, mellette folyik el a két ártézi kút vize. A város már csak a példaadás szempontjából is kezdhetne ott valamit, még csak különösebb miniszteri támogatás sem igen kellene hozzá, kifizetné a Szeressetek engem. Szeressetek engem ! Ne nézzétek, hogy nincs szép külsőm, szép arcom, Hogy csak a szenvedés dalait sóhajtom S hogy reménytelenség bus lakója lettem . . . Szeressetek engem ! Fáj nekem az élet! Ha odaöleltek szánón szivetekre: Gyógyír a szeretet sok fájó sebemre, Ha odaöleltek . . . mert úgy fázom . . . félek . . .' Fáj nekem az élet . . . Egyre nevét áldom. A nevét, amelyet feledni szeretnék S mégis a szivembe egyre zengő szentség. Soha el nem hangzó örök imádságom — Csak a nevét áldom . . . Szeressetek engem 1 Hátha a szivembe lesz egy njabb, szebb nyár, Hátha elfelejtem, hogy ő nem szeret már! — Hátha, hátha egyszer őt is elfelejtem ? Szeressetek engem ! Kriizselyi Erzsiké. A tanár ur fordít . . . Irta: Brunner András. Keresztes Mihály asszisztens az egyetem német irodalmi tanszékén. Aránylag elég fiatalon jutott e díszes állásba, még alig látszik harminc évesnek. És ezen sikerét kizárólag saját tehetsé! gének és szorgalmának köszönheti. Gyakran ; helyettesíti az öreg professzort a katedrán s az ! ilyen alkalom valóságos ünnep úgy őrá, mind pedig a hallgatókra nézve, mert olyan hévvel, igazi odaadással senki sem tud beszélni Heinéről, Göthéről s a többi német nagyokról, mint ő. Különösen a női hallgatóit ragadja magával ilyen alkalmakkor, kik előadás után rendesen nagy óvációban részesítik a fiatal, ideális tanárt. Szabad idejében a német klasszikusok fordításával foglalkozik előszeretettel s megjelent Heine-forditásait szívesen olvassa a közönség. A vakációra Göthe Faustjának fordítását tűzte ki céljául. Ilyen hatalmas munkára csak tartósan zavartalan időben vállalkozhatott, amire pedig a vakáció legjobb alkalmul kínálkozott. A főváros aránylag nyugtalan és zajos élete azonban kevésbé alkalmas az ilyen munkára, mint a vidék valamely magányos, zajtalan helye, azért Keresz- ! tes Mihály egy balatonmelléki csendes nyaraló- j helyet választott munkahelynek. Remélte, hogy itt teljes odaadással fog dolgozhatni müvén s • emellett egy kis szórakozásra is nyílik alkalom. Sok szórakozást nem igényelt, mert nagyon megválogatta társaságát s igy nem lehetett kilátása, hogy e kis helyen megfelelő társaságot talál. Különösen a nőkkel szemben igen tartózkodó volt, s azért nem is volt jó hire a nők között. Múzsájának szentelte minden idejét, mely szerinte pótolta a szerető nő enyelgéseit is. Most is csöndes helyet keresett ki magának a Balaton északi oldalán fekvő kies erdőben s ott szigorú napirend szerint dolgozott. Ismerte ugyan mindenki a nyaralók közül, de ha feléje tévedtek is, kikerülték s a nők csak any- nyit mondtak valami sajátságos mosolylyal: — A tanár ur fordít . . . Legfeljebb sajnálták az okos, szép fiatal tanárt, de mindenki beletörődött abba, hogy a tanár ur csak fordít . . . A szép nyári napokkal együtt teltek az asszisztens papírlapjai. Már afeletti örömében sietett egy reggel rendes helyére, hogy nemsokára elkészül az első rész. Közel volt már padjához. Megállt. A nap már kiemelkedett a hegyek mögül és pompás üde levegővel volt telve az erdő. A madárkák tele torokkal dicsőítették a sürü fák közt a szép reggelt. De Keresztes nem erre figyelve állt meg. Hanem észrevette, hogy az ő padját más valaki foglalta el. És érdemes volt megfigyelni az ő padjára letelepedett idegent, mert azt a tanár azonnal kivehette, hogy az illető fiatal nő. De többet nem, mert háttal ült feléje. Egy ideig tétován állt. Annyit az asszisztens úrról is fel kell tételeznünk, miszerint nem azon gondolkozott, hogy miképen szökjék meg most ismét, hanem inkább azon, hogy mi módon ismerkedjék meg az idegennel. Nézte a hölgyet, ki ruhájáról ítélve előkelőnek látszott. Nagy ka- rimáju szalmakalapja alól sűrűén fénylett elő sötét haja a rávetődő napsugarakban. Hanyagul, előrehajolva ült s előtte az asztalon egy kis könyvet, papirt és irónt vett észre Keresztes. — Ügy látszik, ő is fordít. Nem is lehet olyan kellemetlen vendég — gondolta. Tovább nem várt. Kis kerülővel eléje ment s köszöntötte a hölgyet, ki erre kissé izgatottan,
