Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-29 / 22. szám

2

vállalkozás maga-magát és esetleg felnyitnánk a lakosság szemét, hogy uj kereset- f rrás után nézzen.

Gondol’unk csak Kecskemétre. Az idén 4.00 vaggonnal visznek el onnan csak salátát. Micsoda kincs az, mikor Szekszárdon most egy fej saláta 3—5 krajcár ! Ezrek, százezrek jönnének igy be csak a zöldségtermelésből s ez biztosabb, kézzelfoghatóbb, a vagyonosodást százszorta jobban előmozdító nyereség lenne, mint például a városi takarékpénztár nagyon kétséges osztaléka.

Ily irányban igyekezzünk tehát értékesíteni a földből felszökő Isten áldását. Ha kutjaink bő vizének értékét ki nem aknázzuk s még csak utcaöntözésre sem használjuk fel, Szekszárd szomorú hírre vergődik, hogy: mi vagyunk a világ legkönnyel- mübb, legélhetetlenebb nációja...

B.

A üunaföláuári nó'esylet megalakulása.

Dunaföldvárott a társadalmi élet élénkülni kezd. A figyelmes szemlélő előtt sorban vonulnak fel oly momentumok, melyek a régi egészségtelen állapotok megszüntetését s egyben a társadalmi élet egészségesebb irányba való terelését célozzák. A Társaskör uj alapokra való fektetéséről nem is szólva, most legutóbb is két oly egyesület létesült, mely az alapszabályokban körülirt humanitárius feladatok mellett bizonyára az embereket is közelebb fogja egymáshoz hozni s ezzel karöltve a társadalom eddigi széttagoltsága is lassankint meg fog szűnni. S ennek nem is szabad máskép lenni. Mert egy város fejlődését, polgárságának erkölcsi s anyagi jólétét mi sem hátráltatja jobban, mintha annak csekély számú értelmisége egyenetlenségben s súrlódásban él egymással ahelyett, hogy viribus unitis: összetett erővel munkálkodnék a társadalom s közügy becsületes szolgálatában.

Az utóbbi hónapok eseményei egy szebb jövő ébredését sejtetik. Egyebekről ezúttal nem szólva, csak a két uj egyletet akarjuk felemlíteni. Pár hét előtt a Gyermekvédő Egyesület alakult meg dr. Lévai Dezső kezdeményezésére s most ismét egy uj ^egyesület megalakulásáról számolhatunk be. Ez uj egyesület a Dunafoldvári Nő- egylet, melynek létesítésén Xiefergall Nándor főjegyző buzgólkodott. Ez uj egylet keretében kívánja ugyanis Dunaföldvár érdemes főjegyzője a rég vajúdó s már égetővé vált szegényügy kérdését megoldani. S ha az előjelek után Ítélhetni, ez sikerülni is fog.

A községháza tanácstermében volt e hó

KÖZÉRDEK

23-án az alakuló közgyűlés, melyen a város minden felekezete s társadalmi rétege nagy számban volt képviselve. Az elnöki emelvényt Nieférged l Nándor községi főjegyző s a minden szépért önzetlenül fáradó Xiertit Béla foglalta el. A nagyszámú lelkes közönséget Niefergall Nándor üdvözölte magas szárnyalásu beszédben, melynek keretében megható szavakkal vázolta a társadalmi nyomort ^ a rég megoldást váró szegényügyet. Meggyőzően igazolta az uj egylet szükségességét s melegen érző szívvel körvonalazta az egyesületre váró humanitárius feladatokat. Zugó helyeslések kisérték a lelkes beszédet, mely után egyhangúlag határozatba ment a Dunafoldvári Nőegylet megalakulása.

Ezután a fáradhatatlan Xiertit Béla mutatta be a nagy gonddal elkészített alapszabály- tervezetet, melyet az alakuló közgyűlés élénk helyesléssel tudomásul vett.

Majd a választásokra került a sor. Elnök lett Baksay Lászlóné, alel nők dr. Lévai De- zsőné, titkár Xiertit Béla, pénztáros Komád Jakab s azonkívül egy 20 tagú választmány bízatott meg az ügyek vezetésével.

A választmány tagjai lettek: Borovilz Sa- muné, Bruzcr Mihályné, Gatlai Eerencné, Giins Béiáné, Huber Ferencné, özv. Jé lm Ferencné, Kun-Reilter Szerafin, Lindinger Lászlóné, Mallerer Irma, Németh Olga, Xiertit Béiáné, Ősz Anna, Pintér Lajosné, Polgár Ferencné, Ring- bauer Józsefné, Schmidt Lászlóné, dr. Spitzer Károlyné, Slauber Sándorné, özv. Zaáry Istvánná és Zsarvay Jánosné.

Az alakuló közgyűlés tisztikarát éltetve a leglelkesebb hangulatban oszlott szét.

Dunaföldvár, 1009. május 24.

Aliquis.

A musyarositásl jutalmak szétosztása.

A magyarositási jutalmak szétosztása a múlt évtől kezdve nagyobb ünnepélyességgel történik. Simontsits Elemér alispán az által ad mintegy nagyobb jelentőséget az odaítélt dijaknak, hogy azokat a vármegye egyes bizottsági tagjaival osztatja ki. Az idén az alispán felkérésére a jutalmakat a következők osztják szét az egyes iskolákban a’ tanulók, tanitók, tanítónők és menház- vezetők közt: Vizsolyi Ákos a gyönki ref. német iskolában 15 koronát, Rund Imre a györei ev., mázai községi, izményi iskolában s a györei tanítónak 145 kor., Leicht Ferenc a hőgyészi iskolákban és tanítóknak 265 kor., Glöckner János az udvari ág. ev. iskolában 15, Meckvárt Ernő a belecskai iskolában 15, a duzsi, mucsi-i rk., a murgai ág. ev., csibráki rk., kurdi rk. iskolákban és a kurdi, csibráki, mucsi-i, murgai tanítóknak 625 kor., Fiáth Elemér báró a diósberényi iskovagy mondjuk meglepetve nézett föl, de rögtön mosolyogva viszonozta Keresztes köszöntését.

Egy mosoly, egy szelíd női mosoly, pláne egy nem várt bájos női mosoly régi dolog, hogy milyen büverővel hat a férfira, még az olyanra is, ki különben közömbös a nők iránt. Keresztes asszisztens nem igen ismerte még tapasztalatból ezt a büverőt. Legfeljebb költeményei után. Node ez azonban úgy aránylik az igazihoz, mint egy telefonon kapott csók az igazi meleg és édes csókhoz. Annyit mégis észrevett Keresztes, hogy a nő, mint Heine leánya: so schön, so rein, so lieb. Tovább azonban nem ért rá az esetleg felkeltett érzelemmel foglalkozni, mert a meglepett idegen szólni kezdett.

— Ah, ön itt, asszisztens ur? — kérdezte bájos tekintetet vetve Keresztesre, ki inkább csodálkozott, mint gyönyörködött, de mégsem hagyta el egészen emlékezete.

— Bocsánat, ha jól emlékszem ugy-e bár egyik hallgatómhoz van szerencsém ?

— Igen, igen, Bodó Berta vagyok — s kacéran kezet nyújtott Keresztesnek.

— Meg sem ismer asszisztens ur ? — tette hozzá bizalmas hangon. — Pedig mindig az első padban szoktam előadásait hallgatni.

— Bocsánat nagysád, hisz tudja, hogy nem érdeklődöm hallgatóim iránt, de most már biztosan emlékezem. S azután félig enyelegve ,— de úgy, hogy egy kis fölényeskedés is kiérzett belőle, — igy-folytatta: De hogy mert nagyfád ide bejönni az én szentéEembe ?

— Hogyan ? Az ön szentélye ? Nem értem asszisztens ur.

— Csodálom, pedig az összes nyaralók tudják, hogy ez a ritkás hely itt az erdőben az én külön helyem, ahol én mindennap fordítok és ahova senki sem jön be.

— Úgy ? No lássa, ha ezt tudtam volna, én sem jöttem volna ide. De mi még csak tegnap jöttünk, s én most először jöttem ide fel, hol ezt a helyet legjobbnak találtam a szórakozásra.

— Ha szabad tudnom, mivel óhajt itt szórakozni ? Szintén írással ?

A tanár ur azonban nagybot nézett, mikor Berta megmutatta neki papírlapját, melyen Faust- forditást vett észre.

— Igazán? Nagysád Faustot fordítja? — és szinte kitépte Berta kezéből az oda tartott papirt.

Egy pillanat alatt átfutotta a papírlapot, aztán nyugodtabban beszélt már.

— Ezt nem hittem, hogy az én hallgatóim közül valakinek Faustot fordítani legyen kedve ,— és tudja is, még pedig nem is rosszul. Lássa, én is éppen azt fordítom.

Berta visszavette papirját a tanár úrtól és mosolyogva mondta:

— Úgy7 látszik, egyeznek ízléseink. De különben nem csoda, hisz asszisztens ur előadásait hallgatom. Csakhogy én ilyen munkát végzek csak, — és össze-vissza irt papírjára mutatott, — mig asszisztens ur . . .

— Oh kérem, az enyém sem különb. De mondja nagysád, eddig már az egészet lefordította?

— Dehogy! Csak a második résznél kezdtem. Ez könnyebb nekem, azt hiszem, mint az első.

— Milyen nagyszerül Én épp a második

1909 május 29

Iában 15, Glöckner Béla a felsőnánai ág. ev. iskolában 15, Bévárdy József a keszőhideg- kuti ág., ev. iskolában 15,_ Riíhl György a kétyi ág. ev. iskolában 15, Óvári Ferenc a ka- laznói ág. ev. iskolában 15, Linde Gyula a kis- tormási ág. ev. iskola s varsádi tanitó részére 165 kor., Döry Frigyes a tabódi, bonyhád- varasdi rk. iskolák, teveli, zombai tanitók között 280 kor., Vébér János a kisvejkei rk., a mucsfai ág. ev. iskolában s tanítónak 130 kor., Szenl- iványi Miklós az apart rk., nagyvejkei rk. iskola és tanitó részére 130 kor., dr. Hagyműssy Zoltán a belaczi, kakasdi rk. iskola, szálkái tanitó részére 180 kor., dr. Miiller János a báta- apáti ág. ev., börzsönyi községi iskola s a báta- apáti tanitó részére 130 kor., Marhauzer Imre a bonyhádi ág. ev. iskola, bonyhádi tanitók és menházvezetőnő részére 415 kor., Perczel Dezső a czikói rk. iskolában 15, Valter Ádám a grá- bóczi rk., a mórágyi ref., a mőcsényi rk. iskola, grábóczi, mórágyi tanitó részére 245 kor., Fehér Zoltán a lengyel! rk. iskolában s tanítónak 165 kor., Diczenty Pál a hanti rk., nagymányoki rk. iskolában 30 kor., Bernrieder János a kisdorogi iskolában 15 kor., Gyalogh István a kismány^oki ág. ev. iskolában 15 kor., Szinger Bálint a ma- josi ág. ev. iskola és tanitó közt 165 kor., Lúd- wigh József a nagyszékelyi ref. iskolában 15 kor., Szabó Károly az alsónánai ág. ev., a báta- széki községi iskolában és tanítóknak 480 kor., Fekete Ágoston a tolnai, mözsi rk. iskolákban s a tanitók és tolnai menházvezetőnőnek 280 kor., Kämmerer Ernő dr. a paári rk. iskola, ottani tanítónők és tanitó része 265 kor., IíainrikJJy Pál a kocsolai rk. iskolában 15 kor., Rassovszky Julián a dunakömlődi rk. iskola és tanítónak 165 kor., Bakay Dezső a bikácsi ág. ev. iskolában 15 kor., Kovács Seb. Endre a nemeskéri rk. iskolában 15 kor., Kurz István a györkönyi ág. ev. iskolában 15 koronát, összesen 4520 koronát.

Az alispán kiutalva a fenti összegeket, felkérte az egyes bizottsági tagokat, hogy érintkezésbe lépve az iskolaszéki elnökséggel s igazgató- tanítókkal, a fenti dijakat a helyszinén, a záróvizsga alkalmával osszák szét s a jutalmat nyert növendékek nevét vele közöljék.

HÍREK.

— Előfizetőinknek, munkatársainknak és ol vasóinknak boldog pünkösdi ünnepet kívánunk.

— A táblai elnök Szekszárdon. Balogh Károly, a pécsi Ítélőtábla elnöke, Módly Béla elnöki titkárral e héten a kaposvári kir. törvényszéket vizsgálta meg. Junius hó 2-án pedig Szekszárdiba érkezik.

— Helyettesítés. Simontsits Elemér alispán, főispánhelyettes az újonnan rendszeresített árvarésztől féltem. De kérem, hogyan jutott eszébe nagysádnak, hogy éppen Faustot fordítsa ?

Berta aztán megmondta, hogy ő csupa ^ passzióból hallgatja az előadásokat, roppantul kedveli az irodalmat, de azért nem akarja ezzel a kenyerét megkeresni. Sőt megvallotta, hogy egész rajongással. hallgatja különösen Keresztes előadásait s Faustot is azért fordítja, mert Keresztes oly hévvel beszélt róla, hogy még inkább megkedvelte e müvet.

— És az egészet le szándékozik fordítani ?

— Nem tudom még, majd meglátom, hogyan sikerül.

. — Okvetlenül nagysád; csak forditson, fordítsa le az egész részt, inkább magam is segítek, ha szükség lesz rám. Hisz ez nagyszerű lesz. Nagysád a második, én az első részt forditom s aztán kiadjuk. Fordították: Bodó Berta és Keresztes Mihály.

De itt már észrevette a tanár ur, hogy7 tilos talajra került, nem is folytatta tovább a beszédet, hanem leültek szépen és fordítottak.

Azóta Keresztes asszisztens ur ritkán fordít magánosán. Észrevette, hogy mennyivel köny nyebben megy a munka kettesben.

... És Keresztes Mihály ur minden este mélyen elmerülve sétálgatott a holdvilágnál sokáig . . . Elgondolta, hogy az lesz ám a legszebb és legnagyobb fordítás, melyet önmagában fog végbevinni. Mert hát elvégre azt a segítséget meg is kell hálálni, de meg sokkal jobban is fog festeni a kiadandó diszmü címlapján igy: Fordították: Keresztes Mihály és Keresztesné Bodó Berta . . .