Közérdek, 1909. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1909-12-25 / 52. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK 52. szám. Mert a számos állami intézmény, mely közadókbólállittatik, csak alakosság 15u/'0-ának van közvetlen hasznára, valamint az ott elhelyezett temérdek állami ember költekezése a városi lakosság jövedelmét gyarapítja, nép jóléti intézmények hasznát a városi lakosság élvezi és igy 85°/0 adófillérei különös gyümölcseit 15°/o élvezi a maga valójában. Ezen ferdeség eredménye aztán, hogy igen sok millióért építjük ki igazságügyi palotáinkat és pillanatig sem késik városainkban egy-egy uj községi iskola luxuriens felépítése addig egy 10.000 koronás állami iskolának vidéken való megszerzése esztendők előkészítő munkája a koldus helyek újabb terhelése sok protektió és loyalis választási viselkedés után sikerülhet. A culturális fejlődéssel a fokozott tisztasági érzékkel együtt jár első sorban a vízvezeték kérdése, minek tulajdonítható az, hogy Németországban, Belgiumban, mindenütt kitűnő vízvezetékkel találkozunk. Hogy vízvezeték nélkül nincs tisztaság, azt már ott a kis városok tanácsa régen és bölcsen tudja, úgy, hogy ott pl. az északi tenger hires világfürdős homokos partján, hol ivásra alkalmas viz egyáltalán nincs, vízvezeték mégis mindenütt van, melynek noha ihatatlan a vize, de tisztasági tekintetben fontos tényező. A kert és a virág életszükséglet mindenütt. A magasabb kulturális fejlődés gyökerén mint az élet minden vonatkozását befolyásoló dolog, hatalmasan fejlődik az Ízlés. ízlés, mely a társas érintkezésben, a ruházatban, az élvezetek megválasztásában berendezkedésekben mindenben megnyilatkozik. Ez az Ízlés mint fontos társadalmi vonás nélkülözhetetlené tette a virágot, a kertet. A nagy bérpaloták virággal vannak felfuttatva és már az épitésnél beillesztik a horgokat, melyek a növény vezetést lehetővé teszik. Az óriási városok mellett sok-sok Q km. terület villákkal és mesés kertekkel van berakva. A kertekben a kertészet művészetének magas tökélye nyer kifejezést. Mindenütt gyönyörű és mindég ugyanegy szinü virágágyak, szőnyeg ágyak. Mesés fü, gyönyörűen nevelt fák, élő sövények, melyek az elhelyezett szökőkutak és tavacskákkal olyan képet adnak, milyeneket csak egyikmásik színdarab díszletein tündérkertnek festve látunk. Virág az ablakokban, az erkélyeken az asztalon még a szerényebb éttermek 1 frankos dinéinél sem hiányzik. A virág piacz vetekedik mindenütt és minden reggel egy-egy kisebb heti vásárnak népességével. A legegyszerűbb munkás lakás ablakán ott van a kézimunka függöny és a virág. A kettő együtt körülbelül jelképezi a minden társadalmi rétegbe gyökeret vert nemes ízlést. A városok telve parkokkal . . . Köln város óriási boulevardját teljes hosszban ketté osztja a szobrok, tavak szökökutakkal ékes mesés park, mely mükertészeti szempontból vetekedik a bécsi Schönbrunnal, mely pedig a kertészeti alkotás remekművének van széltében elismerve. A kertekben a gyermekek százai mulatnak és jellemző a német egészséges észjárásra, hogy mindenütt ott árulják a gyermekek részére a tejet, langyosan, hidegen, melegen és nagyon nagyon olcsón. Nincs utcza park nélkül és nincs park fa nélkül. Ezt már csak azért jegyzem meg mert sajnos mi igen sok parkot ismerünk melynek egyedüli dísze a kapujában ülő öreg honvéd, régi dicsőségünk hervadó, öreg virágai. Ha esti szórakozás után kérdezősködünk, rendesen egy parkot ajánlanak. Mi a parkban a mi amerikai parkunk szórakozásait sejtjük, a barlang vasutat, a varietét, a pezsgős pavillonokat stb.. Csalódunk és nem találunk ilyesmit, hanem találunk egy mesés kertet óriási üveg fedelek alatt hatalmas pálmaházat, másik óriási üvegfedél alatt a növényország illatos ritkaságait. Találunk végre egy olcsó kitűnő étkező helyet, hol valamelyik 60—80 tagú zenekar opera részletek előadásával mulattatja a közönséget. Hiszen vannak ott amerikai parkok ős budák is, de kérdezősködésre jobban öltözött embernek nem azt ajánlják figyelmébe az ottaniak. Hol van ettől a niveutól a mi városligetünk, melyet első sorban a cirkusz és a forgóhinta ural, és ezeknek publikuma tölt meg és melyben az egyedül élvezhető jobb czigany- zenekar muzsikáját a verklik és ősbudáknak hangzavara teszi értéktelené. Hol van a mi Erzsébetterünk sínylődő gesztenyefáival és város majorunk akáczo- saival. Egyedül a Margitszigetről lehet szó, azonban az oda eljutás már kirándulás jellegű és költséges, tehát egy kalap alá nem vehető. A zenére tértem át véletlenül, tehát mielőtt tovább mennék is bátor leszek egyet mást megjegyezni. Előre bocsánatot kérek a t. közönségtől és jó magamtól is, ha talán nemzeti érzésük kezelésében kissé tulöszinte leszek. Nálunk egy pár fővárosi színház jól szervezett zenekarától és a katonazenék egyik másikától eltekintve, csak czigányzenekarunk- ról lehet szó, zenéről beszélve. Tagadhatlanul szép, lelket üditö dolog, gyönyörű melódiáinkat jó czigány-zenekar előadásában hallgatni. De a mi melódiáink csak a mieink és igy európai füleket csak ideiglenesen tudnak gyönyörködtetni. Az idegenek csak speczialitást látnak benne és mint ilyet érdemesítik meghallgatásra. Egy-egy kiválóbb melódia megragadja szépségével az idegen embert, de arról hogy czi- gányzenekar a mi nótáink előadásával nemzetközi társaságot, több nap vagy hét bizonyos óráin állandóan tudjon gyönyörködtetni, arról szó sincs. A magyar nóták állandó élvezéséhez a szöveg ismerete, megértése és átérzése is szükséges, melyre pedig csak magyar ember képes. Idegen fül egyebet mint igen szép változa- tozatos hárem hangfutamot nem hall ki belőle. Hármat mondok, mert rendesen négy soros nótáink első és utolsó sorának zenéje kis változtatással egy forma. Van nekünk remek magyar zenénk mely népdal motívumokkal igazán szép nagy dologgá vált. Ilyenek egyik másik Erkel—Zichi operánk, könnyebb zenében az Ezerév, a János vitéz bájos melódiái, és sok sok más. Annál inkább meglepő fájó dolog, hogy ennek a magasabb zenenek, hivatott interpretálód nyilvános tehát, idegenek által is látogatható helyen nem találjuk. Gzigányzenekarunk divatos operett áriákon kívül magyar nótákból élösködnek. Opera és operett színházaink zenekarát teljesen befoglalják az illető intézetek. Másik dolog pedig a mi szomorúan tűnik fel, hogy a zene nemzetközi volta daczára, külföld zenemű kereskedéseiben, hol pedig minden jeles európai zenemű kapható, nyomát sem találjuk a mieinknek. Felteszem pedig, hogy ha hozzáférhető, ha kapható volna, a Bánk-Bán, Hunyadi László, a János vitéz, az Ezerév, nem a „Körösi Ián“ volna legismertebb, illetve egyedül ismert melódia melyről elvétve tud egy-egy nagyfejü német, vagy hegyes állu franczia. Összegezve a dolgokat, a különbség az, hogy mig külföldön mindenütt jól szervezett színházi, vagy filharmonikus zenekarok nem- közileg élvezhető olcsó sót, ingyen concerteket nyújtanak, addig nálunk 5 perczenként tányérozó, ide-oda kacsintó czigányzene az az mint könnyen grand toelett és külön belépő dij nélkül élvezhet a közönség. Ismét egy dolog, hol a nemzetközi utazó közönség igényei kielégítetlenek maradnak. Pedig a külföldi embernek a zene, a hangverseny olyan leikéhez nőtt szórakozása, hogy annak hiányát tényleg nehezen nélkülözi. Ha pedig azt akarjuk, hogy idegen közönség nálunk jól érezze magát első sorban be kell rendezkednünk ahhoz, hogy európai nemzetközi szokásain ne kelljen változtatnia. A szokásokról beszélve, tagolni bátorkodom a szokás fogalmát. A világban járó ember körülbelől kétféle, hogy mondjam szokás fajt figyelhet meg. 1. Minden népnek saját nemzeti szokásait, melynek ruházatban, lakásban, életmódban, étkezésben, szórakozásban meg vannak sajátságos jellegzetes vonatkozásai és megkülönböztetünk nemzetközi szokásokat, melyeket az idegenforgalom nagy nemzetgazdasági fontossága kapcsolatosan az európai ember tudás vágyon alapuló járás-kelésével, honosított meg. A nemzeti szokások mint speczialitások, mint látványosságok fontosak, a nemzetközi szokások ellenben az idegen forgalom alaptényezői érdemelnek figyelmet. A nemzeti, népszokások emlegetése messze esik tárgyamtól igy csak az idegen forgalom szempontjából a nemzetköziekről teszek említést. 1. Étkezés. Elsősorban az olcsó reggelinek dúsnak kell lenni. Vajnak, gyümölcsnek, gyümölcsíznek, méznek hiányozni nem szabad. A kávét hazánk és Ausztria egyrészét kivéve a kávé és tej adag fordított sorrendjével isszák. Sok kávé parányi tej, süteményt külön számlában nem tesznek. Az ebéd sok fogás és kis adag mindenütt desserr mely sajt. gyümölcs, vajból, tortából áll seholsem hiányzik. A vacsora szintén. A pinezér nem várja a vendégtől, hogy felsoroljon mindent, kész számlát, ad a közönségnek. A mi fö az ilyen étkezési módot nem csak egy pár hatalmas fényes, hanem kis olcsó de tiszta éttermekben is kapja az ember. Az étkezések fix áron adatnak. Nálunk egy pár nagy danaparti szálloda éttermébe van ugyan fix áru ebéd de az 5 koronán kezdődik, mig általában külföldön az u. n. prix fix a fentiekben körvonalozott jó ebédért 2—2 k. 40 körül váltakozik. Milyen helyzet előtt áll tehát a külföldi átutazó nálunk. Vagy fizet az Ízlésének és szokásának megfelelő hosszú kis adagokból álló ebédért 5 koronát, vagy pedig ha 2 koronáért akar ebédelni kénytelen egy kisebb körúti vagy mellék- utczai étteremben étlap szerint leves, hús, főzelékből álló ebéddel beérni. Nemzetközies szóval minden nyugati államban általánossá a vált, penzió rendszer szokása. Nálunk ismeretlen fogalom, szállodáinkban, inkább egy pár privát (rendesen özvegy urinő) egyén tart fen hangzatos czimek alatt olyan kis zugszálló helyiségeket, melyben pansio rendszer mellett lehet lakni, de ez nem idegenek inkáb szerényebb vidékiek számára van berendezve. Pedig feltétlenül szükséges ez a rendszer ha számot akarunk tartani arra, hogy Európa járó-kellői otthonosan érezzék magukat nálunk. Az utazó ember ugyanis mint már több Ízben említettem nem hitbizományos és igy meghatározott ide g, meghatározott tervvel és előre megállapított kis költségvetéssel utazik. Költségvetése előirányzatához határozottan kell ragaszkodnia mert különben úti terve volna változtatásnak alávetve, mi pedig előre váltott körutazási jegyére való tekintettel nehéz is, de különben is bosszantó körülmény. Hogy lehet előirányozni egy olyan helyen való tartózkodás költségeit, hol semminek nincs meghatározott fix ára. Mindenhelyen és azt tudja és kalkulálja az utas ember 7—9 frankért kap első rendű pensióL Bátorkodom kérdezni, miképen látja el igényeinek megfelelően magát nálunk 7—9 koronából az az idegen. Ebből látszik, hogy nálunk nem európai járó-kelők számára, hanem különféle vagyoni állású belföldiek számára vannak különböző niveauju szállodák berendezve, szóval specziá- lis nemzeti szokásaink túlsúlyban vannak és egyelőre kizárták az európaban általánossá vált rendszert és igy nem is remélhető, hogy idegen országbeli utasok jól érezzék magukat nálunk. Ezen dolgok objektiv elbírálásánál fontos kérdés már most, hogy vájjon ha el is fogadnák szállodáink a pensió-rendszert, azok keretében van-e módjuk követni külföld szállodáit ? Nem tartozik tulajdonképeni tárgyamhoz, mégis egy rövid pillantást vetek ezen kérdés mélyébe is. Az étkezési árakat szállóinkban — noha sajátságosnak tűnik fel — nem az élelmiczikkek ára határozza meg, hanem a regie. A külföldi szállók alkalmazottak, berendezkedések tekintetében nagyobb regievei dolgoz-
