Közérdek, 1909. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1909-12-25 / 52. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK szám. női-divattermében ízléses őszi és téli felöltőket akar vásárolni olcsó árban, úgy tessék a raktárt megtekinteni. CSAKIS A HŐKET ÉRDEKLI, KATZ SÁMUEL A berlini és párisi modellek már megérkeztek. A vétel nem kötelező. Ugyanott mérték szerinti ruhák 1c$ff«1 italosai»!» kivitelben készittetnek. ditva tekintetét a földi bálványok embere elől s feledi a nyelv a hizelgés, ámítás, hazugság szavát, a lélek kiált angyalok mennyei seregének éneke mellett: dicsőség, békeség! Jut legalább hát idő a legszentebbre is: Isten dicsőítésére s a krisztusi szeretet gyakorlásával az emberi nyomor enyhítésében és emberiség békeségének munkálására is. Mintha az antikrisztusok félve tűnnének el, mintha a karácsony a szegények szalmás kunyhójába s a királyok palotájába egy örömet hozna s a Krisztusban egyesítené a népeket, melyek viszálykodnak s a felekezeteket, melyeknél az izzó tengelye az életnek nem a krisztusi szeretedben való buzgólkodás, hanem a felekezetieskedés kezd lenni —- óh fájdalom I — újra. Óh úgy, úgy tetszik, mintha karácsony napján feledve lenne ez, feledtetne a nagy öröm, mely lett Adám árváinak s maradékainak, a Krisztus születésében különbség nélkül. Nemcsak, de felejtve lett az élet nehéz keresztje, a küzdelmekben vett sok fájó seb is, gyűlölet, csalódás, válság s minden bajunk. A bethlehemi mezőkön sietve haladunk vezéreltetve a hit csillaga által pásztorok, királyok, hogy tisztességet tegyünk a szeretet Istenének. Csak egy a fődolog! Az ajándék legyen méltó pásztorhoz, királyhoz s kedves a megtartónak, ki az Ur Krisztus a Dávid városában ! Az lesz pedig bizonynyal, ha tömjén, mirha, arany s ezüst helyett a hit gyümölcsét: jó cselekedetet viszünk! így Istent dicsőítjük, az embernek béke- séget szerzünk! M. Szabó Miklós. Boldog karácsonyt a magyar iparnak! Aki az ipar érdekeinek szentelte életét és aki a folytonos, zavartalan munkának örül, az ez időn nem könnyű szívvel kíván boldog karácsonyt a magyar iparnak. Elszorul szivünk, ha a vigasztalan politikai helyzetre gondolunk. Közjogi viták, forma és időrendbeli kérdések pártokra szakasztják a polgári osztályokat. Odaát, Ausztriában minden párt összefog ellenünk, mindenki egyesül abban a jelszóban: szorítsuk vissza a magyar ipar és politika aspiráczióit. Mi évekig az obstruk- tió átka alatt nyögtünk, a legsürgősebb követeléseink sem juthattak odáig, hogy a parlament komoly mérlegelésre vehesse őket. Azután jött a nemzeti ellentállás, majd egy rövid, alig három esztendős intervallum jután a válság, a végnélküli herczehurcza, az idegeknek és a türelemnek kinpadra feszítése. És szünetelt a produktiv törvényhozási munka. Készen fekszik a munkásbiztositási novella, a tisztességtelen versenyről szóló törvényjavaslat, félkész az ipartörvény. A parlament azonban munkaképtelen. Iparisko- ! Iáink elégtelenek, százával utasítják vissza az ipari pályára készülő ifjakat. Iparfejlesztő intézeteink szervezetlenek, nincs se kellő helyiségük, hiányzik a nervus rerum gerendá- ' rum, hogy a kívánt tempóban teljesítsék kötelességüket és rendszeresen pótolják a százados mulasztásokat az iparfejlesztés terén. Milliárdok kellenek a katonaság fejlesztésére, hadihajókra. Kellenek? Nem vannak. Ezeket ez óriási összegeket elő kell teremteni az adózási képesség magasra fokozásával, ha másként nem, kölcsön utján. És alig maradnak morzsák a magyar ipar szükségletei számára. És az a szomorú, hogy nincs is kilátás j arra, hogy a helyzet egyhamar javuljon ! Ne áltassuk magunkat. Az álmodott u. n. ! nemzeti vívmányok lassankint szétfognak fosz- I lani szemeink előtt. Csak titokban lógunk ér- j tök sóhajtozni. De hiába. Csak egy dolog segíthet még rajtunk, ha a polgári osztályt önérzetre ébresztjük. Egy kis öntudat megtaníthat bennünket arra, hogy a dolgozó, termelő elemeknek kell ebben az országban dominálni. Hogy nem fellegvárak után kell futkosnunk, hanem reális czélokat követni, a polgári osztály felemelését, az összes dolgozó osztályok egyesítését, a kölcsönös gazdasági érdekek biztosítását. Ezen osztályok higgadtan gondolkozó, a gyakorlati élettel állandó kapcsolatban levő képviselői vegyék aztán át i a vezetést a községben, a társadalomban, a parlamentben és alakítsák át ezt a fantomok és jelszavak után hiába futkosó és e futko- sása közben folyvást önmagát emésztő, önmagát gyengítő országot. A komoly munka híveinek, a dolgozó elemek összetartása révén el kell érni a ma még távoli czélt: az ország gazdasági erejének izmos kifejlesztését s a polgári közép- osztály, ebben pedig az iparosság domináló hatalmának megalapozását. Ilyen értelemben kívánok boldog karácsonyt a magyar iparnak. Budapest, 1909. deczember 20. Gelléri Mór, kir. tanácsos, az Országos Iparegyesület igazgatója. Wolíram-lámpák j (70% Tantal-lámpák ! áramtakaritás). Villamos főzőedények Csengőberendezések Villanybevezetések legolcsóbban eszközöltetnek. Csillárok kaphatók SINGER MÁRTON ES TARSA cégnél Nagykárolyban (Deák-tér.) Szocziáldemokratizmus. — Befejező közlemény. — Ha igaz az, hogy a vallás az erkölcs őre, akkor eminens fontossággal bir a szocziál- demokratizmus eszközeiben a papok gárdája. Mert amily tiszta eszközökkel dolgozik a szocziáldemokratizmus, ép oly tiszták és szenteknek kell lenni azon tényezőknek, akik a szocziális eszmék körül eredményes munkát akarnak eléri. Tehát, hogy minden egyéb látszata is megszűnjön, meg kell szüntetni a papi birtokokat. Akik fizetség, jövedelem-élvezet nélkül is hajlandók a lelkipásztorokra ! rótt teendőket teljesíteni, az emberek között a szeretet, a békét ápolni: ezek a papok — az Isten szolgái. Ezek nem is fognak félni a szekularizátiótól, hanem lemondanak a birtokukról, mint ahogy lemondanak a királyok önkényes, hatalmi állásukról és felcserélik azt I egy szép, egy magasztos, egy önkéntes emberi szolgálatért. Minél hatalmasabb valaki ma, annál in- j kább imponálhat a jövőnek. Olyan példát szolgáltathat nagy cselekedeteivel, mely tör- I téneti eseményként fog szerepelni az iskolás I könyvekben és méltó tanulságot fog nyújtani tetőn, a felhők között vész el, mintha az egekbe vezetne. Itt a hegygerinczen, hol az ut megszakadni látszik, a szolnoki országút közepe van. A rozsnyói vasútállomásra járó szolnoki szivarszállitó tótfuvarosok delelő helye ez. Festői pont. Fejeddel majdnem beleütődő! a sebesen tovább iramló felhődarabokba, lábaidnál pedig gyémántos ködfátyolon keresztül ősz és tavasz köszöntenek. Jobbról — Rozsnyó-felé — már learatva, keresztekbe van rakva az élet; balról — Szomolnok-felé — még zöld hullámokban ring az éretlen buzakalász. A begy tövében serényen tapad oda Uhorna falucska aczélkékbe játszó sötét mii- tavával, mely a közeli bányavárost védi a hegyekről leomló vizözöntől. Itt ezen a felhőkkel ölelkező hegycsúcson egy vasfeszület daczol az idők viszontagságaival. Régen, mint mondják, 1818-ban, a szomszédos dernői vashámorban öntette Fesztetich Mária grófnő, Andrássy György gróf édes anyja. E nemes grófnő minden izében arisztokrata volt. A rangon aluli és — különösen Bécsben divatba jött — balkézrőli házasságok rendesen izgalomba hozták, hallani sem akart felölök. Amit az urak élvezetből hoztak divatba, a nép tudatlanságból, állatiasságból utánzott, Krasznahorka vidékén is lábra kaptak a vadházasságok s Fesztetich Mária vissza vonulva a világ zajától, a környékbeli nép sebeit gyó- gyitgatta. Gyógyszere a vallás volt. Némelyek tudni vélik, hogy azért öntette és azért állíttatta ide az éghez közel azt a feszületet is, hogy nagyobb vallási buzgalomra serkentse a lakosságot. Ebben ugyan a krasznahorkai pap is segített neki ; elhíresztelvén, hogy a csupán aludni látszó Serédy Zsófia éjjelenként, ide, ehhez a feszülethez jár imádkozni, hát becstelen asszony vagy asszony személy ne közelítsen a kereszthez, mert az menten a halálfia. A köznép különösen a abban az időben, elég babonás volt ahhoz, hogy hitelt adjon az e fajta híreknek. A feszület felállítása után valóságos erkölcsi versengés támadt az asszonyok közt és az volt a boldog, ki a bűneit leimádkozva, vasárnaponkint előbb csókolta meg a megfeszített Üdvözítő lábait. Az uhomai lányok és asszonyok minden vasárnap reggel még ma is körülvirágozzák a kereszt Krisztus alakját s az ottani lelkészek nem emlékeznek olyan ottani házasságra, melyet nem ök áldottak meg. Bárhogy volt is, a köznép kigyógyult veszedelmes bajából, errefelé a vadházasságok nem burjánzanak. * * * Azonban menjünk tovább! Sok, sok esztendővel ez előtt, de a 48— 49-ik szabadságharcz után a bécsi színházban uj színpadi csillag feltűnését ünnepelték. A főúri és művészi világ el volt ragadtatva. Előbbi szokása ellenére keztyürepedé- sig tapsolt, az utóbbi magát megtagadva, az unalmasságig magasztalt, dicsért. Mondják mind a kettőnek volt oka. Az uj csillag tüneményszerü szépség és hozzá tizenhat éves volt. Nagy terjedelmű üde hangjában oly báj és kellem egyesült, hogy a legfásultabb szivekbe is .jótékony meleget tudott varázsolni. Műsoron a „Faust“ ez. opera járta s az uj Margaréta, az ifjú leány gyorsan fellobban. Szerelmét — koránál fogva, — a tiszta lélek harmatos ártatlanságával párosította s úgy borult oda Faust kebelére, bűvös hangjával. nagy kék szemeinek őszinte nyílt te- i kintetével s vörösbe játszó aranyszínű hajá-
