Közérdek, 1909. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1909-11-06 / 45. szám
X Nagykároly, 1909. november 6. 45. szám. II. évfolyam. KÖZÉRDEK o f. ( j, i KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGALÓ TÁRSADALMI HETI LAP. A Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és az Érmihályfalvai Ipartestiilet hivatalos közlönye. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főszerkesztő : DR. BISITZ BÉLA a „Bánya“ és „Közlekedés és Közgazdaság“ szerkesztője. Felelős szerkesztő. Laptulajdonos korlátlan meghatalmazottja: SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre .... 6'— korona. „ „ „ fél évre .... 3-— „ Vidékre postán küldve egy évre . . . 7.— „ „ „ „ fél évre .... 350 „ Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. m ÜSSggii Czimkórság. — Jó napot kegyelmes uram ! — De jó színben vagy méltóságos uram! — Itthon van a nagyságos ur!? Így beszélnek nálunk, ebben a tejjel-mézzel folyó Kánaánban. — Monsieur! — mondják mindenkinek Francziaországban. — Herr! — szóllitják egymást Németországban. — Mister! — a czime Amerikában a honpolgárnak. Mindebből azt láthatjuk, hogy a világ legnagyobb urai Magyarországon élnek; vagy talán egyebet lát a szocziologus mindezekből!? Talán azt, hogy nálunk az emberek nem arra fektetik a fősulyt, hogy ki mennyit s mit produkál, hanem hogy azt a stílust — a mi megilleti, esetleg meg se illeti, megkapja s hogy mindenki annak nézze, a mi éppenséggel nem ő s legalább egy fokkal nagyobb czimmel illesse, mint a mi őt megilleti. A czim a fő. A királyi, az udvari tanácsosság, a cs. és kir. kamarásság, a nemesség, a báróság s az ezekhez hasonló kitüntetések, ezek igazítják a mi közéletünket s társadalmi életünket egyaránt. Mintha ebben merülne ki a jó hazafi, a hazájának hasznot hajtó polgár tevékenysége, mintha ebben kulminálna minden érdem s ez emelné a haza nagyságát, vinné előbbre kultúráját, szerezné meg gazdasági virágzását. A czimkóság, ez volt a hanyatló nemzetek mindenkori átka. Itt rejtőzködik a méreg, mely az egész társadalmi életet megmételyezi, mely csirályábau kiöli a nemesebb intencziókat s mely végeredményében egész országok sírját megássa, egész nemzetek sorsát megpecsételi. A czimkórság leküzdésére indított akczió- nak első kövét a parlament tanácskozása alapozta le. A mely azt kívánja, hogy senkinek, kinek módjában van a czimkórság malmára vizet hajtani, a ki azáltal, hogy közel van ahhoz a konyhához, a melyben a különféle czimeket, kitüntetéseket gyártják, hogy ezeknek ne szabadjon mindezekből semmit sem elfogadniok. A képviselő ne legyen nemesítve, bárósitva, sem királyi, udvari tanácsosi méltóság ne díszíthesse s egyéb kitüntetéseket sem szabadjon elfogadnia. Ez az indítvány azonban csak a kezdet kezdete. Mert nemcsak a képviselők vágyakoznak gomblyukaik feldíszítésére, nemcsak azok egyetlen vágya a közönséges emberek közül való kiválás, nemesitek" bárósitás s egyéb által, - nemcsak az ő névjegyük nyer nagyobb fényességei, ha azon a királyi, vagy udvari czim díszeleg. Oh nem 1 A polgári elem is utánozza azokat, kik a kiváltságot a czimek- ben és nem a tettekben, cselekedetekben találják. A czimkórság, e veszélyes miazma kiirtására az egyetlen helyes módszer az összes czimek, kitüntetések eltörlése. Ne díszítse a kabátok gomblyukát az a barbár korra emlékeztető fényes gyermekjáték, a melyeknek a különféle uralkodók szeszélye különféle neveket kölcsönzött. Ne adományozzák a királyi, udvari tanácsosi czimeket, mikor azok mindig csak a czimek maradnak és soha egyetlen kitünteted sem a királynak, sem az udvarnak tanácsot nem ád. Ne nemesítsünk, bárósitsunk, sőt ellenhezöleg tegyük egyformává külsőleg az embereket, hogy azután ők maguk jöjjenek arra az eszmére, hogy az egyesek külömbsé- gét belső kiválóságokban találják meg. Francziaországban az összes rendjeleket s czimeket eltörölték. Csak a legújabb kor hibás rendszere teremtette meg az egyetlen becsületrendet, kiváló honpolgári erények jutalmazására, de ott is már mozgalom indult meg ez egyetlen s tényleg felesleges eziezoma megszüntetésére. Amerikában, a szabad polgárok ez államában, . nem ismernek semmiféle külső megkülönböztetést. Ott mindenki annyit ér, ameny- nyit belső tartalma értéknek megállapít. S ime ott látjuk a legnagyobb haladást a kultúra, a műveltség terjesztésében, ott a legnagyobb anyagi bőséget s az ipar, kereskedelem hihetetlen előhaladását. Tekintsünk csak körül a mi sziikebb társadalmi életünkben s látni fogjuk azt a szőrI! uu Olcsó bizony Jent a szép valódi BORSALINO kalapotis ott vcüemOlcsó bolt-e a KERTÉSZÉ> Melyik a „Kalapkirály"? IJ Akkor gyerünk pajtás oda bevásárolni, ahol még nri és nüi divatcikkeket is bámulatos olcsó árban kapunk! Hol van es a különös üzlet ? — Nagykárolyban a Deáktéren, • • így tanuló felvétetik. “^5 Medvevadászaton. Éjfél után 3 órakor már készen állott az egész vadász társaság. A máramarosi hosszú oláh szekerekre felkapaszkodva csendes döcögőssel indultunk a Felsővisótól északra fekvő Borvölgyi. Vályá-Vinuluji völgy felé. A néma éjszakából csak a millió csillaggal teleszórt égboltozatot láttuk. Az apró hegyi lovak biztos lépésekkel vontatták szekereinket a meredek utakon. Lassankint hajnalodott. Legelőször a Piet- rosz és a Giblesz hegyóriások körvonalai alakultak ki a szemhatáron. A felkelő nap sugarai mindinkább élesebbé tették a körvonalakat. Csakhamar az egész vidék a hajnal fényében fürdötí. A hegyek oldalait s a völgyeket betakaró zöld legelőkön miliárd harmctcsepp szikrázott a rezgő napsugárban. A rengeteg erdőségek októberi lombozata a piros, sárga és zöld színek ezernyi finom variációjával szőtte meg ezt a csodaszép szőnyeget, mely a haldokló természet utolsó ünnepi köntöse, hogy néhány hét múlva a halál hófehér leplének szemfedője boruljon rá. A Válya-Vinuluji-fürdőtelephez érve, kis hegyvidéki lovak nyergébe kapaszkodtunk fel, hogy neki induljunk a hegyszakadékoknak, melyeken biztos léptekkel járni csak e lovak tudnak, meg a máramarosi rutén és oláh. Aki csak a városok aszfalt és beton járóját ismeri, annak fogalma sincs arról, minő utakon járva, a vad természet minő viharos akadályaival viaskodva kell e szegény és becsületes népnek megélnie. Utunk többnyire szédítő hegyoldalokon vezetett. Lent a mély völgyben úszott a sziklás medrii patak. Óriási fenyő és bükktörzsek hevertek százával benne, emlékeztető jeléül annak a rettentő tusának, melyet tavasszal az olvadó vizár vívott meg a hegyekkel. Felettünk egekbe nyúló bércek oldalán óriási bazalt sziklák tömegei függtek, mintha a hegyeknek kidíiledo szemei lennének, megvető tekintetet vetve ránk, kapaszkodó férgekre s azt kérdezve tőlünk : — Mit kerestek ti törpék a mi birodalmunkban ? — Uraim ! Leszállni a lovakról 1 — Szólott vezetőnk, az öreg medve vadász Csubán Vaszily. Ez az ember már tizenhárom medvével állott szemben és valamennyit leteritette. Úgy ismerte e roppant területet, mintha ő lenne annak királya. Néhány szóval megadta utasításait a haj- tóknak. Azok a hegynek északi oldala felé húzódtak, mi pedig a déli oldala felöl indultunk megkerülni. Puskánkat kézben tartva, dobogó szívvel, némán, egyetlen hang nélkül baktatunk libasorban előre. Útközben az öreg ujjávai rámutatott egyre-egyre közülünk, azt jelezvén, hogy itt van a hely a (stand) melyet el kell foglalnia. A hegynek túlsó oldaláról kürt riadás hangja hallszik. A hajtás megindul. Az emberek vad ordítása, kutya csaholása, kelep pergés, puskalövés a hangoknak oly ijesztő zűrzavarát alkotják, hogy ami vad a bekeritett területen meglapult, annak fel kell riadnia. A vadász visszafojtott lélekezettel figyel minden neszre. Ujját a fegyver ravaszán tartva, csupa szem és fül. Egy róka közeledik felém. Ravasz óvatossággal menekül egyik bokor mögül a másik mögé. Lompos farkával egy száraz ágba akad, melylyel zajt csinál s ettől megijedve, eszeveszetten rohan tovább. Majd egy karcsú őzike surran el a bokrok mögött. De mit törődöm én rókával, őzzel, mikor medvét várok. A hajtők hangja mindinkább közeledik. Az izgalom fokozódik. Egy buta harkály kala- pácsolása bosszant. Megállapítom magamba r hogy lövök, ha innen jön, hogyan, ha onnan? Ügyelek arra, hogy szembe ne lőjem, mert ez veszedelmes. Már körül belől két órája, hogy a hajtás megindult és még nincs semmi. Újabb zörrenés a bokrok között. Felkapom fegyvereMegérkezte^ legszebbé!lei!d|tat0sab'; QRONVALD IZIDOR •gj? O S ZI és T E L I KELMEK Jutányos árak! Gróf Károlyi-tér. női divatáru kereskedésébe. :: Nagykároly, Wagner-ház. Pontos kiszolgálás! HBRHfflBBB
