Közérdek, 1909. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1909-10-23 / 43. szám

\ Nagykároly, 1909. október 23. 43. szám. II. évfolyam. KÖZÉRDEK I W V­KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGALÓ TÁRSADALMI HETI LAP. Ä Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és az Érmihályfalvai Ipartestület hivatalos közlönye, Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főszerkesztő : DR. BISITZ BÉLA a „Bánya“ és „Közlekedés és Közgazdasás“ szerkesztője. Felelős szerkesztő. Laptulajdonos korlátlan meghatalmazottja: SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre „ „ „ fél évre Vidékre postán küldve egy évre » » » «1 évre Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. 6'— korona. 3— „ 3*50 " A pletyka. Nagykároly, 1909. október 22. (St. J.) A magyar születésű, de német nyelvű, nemcsak szellemes, hanem nagytudásu Nordau Miksa erkölcsbölcsészeíi írónak, már régebben közforgalomban van egy világhírű müve, mely­nek czime: „Az emberiség konvencionális ha­zugságai.“ Bár magyar fordításban is megje­lent, nálunk csak kevesen ismerik és akik is­merik, sem mérlegelik talán kellőleg értékét, pedig bátran állíthatjuk, hogy a könyvnek egy müveit és gondolkozni szerető ember asztalá­ról sem volna szabad hiányoznia. Az illusztris szerző vaskövetkezetességü logikával mutatja ki e nagyszabású müvében, hogy egész politikai, nemzeti, gazdasági, val­lási, erkölcsi és társadalmi életünk, noha foly­tonosan az igazságot és annak keresését és szeretetét hirdetjük, a konvencionális hazugsá­gok végtelen lánczolatából áll, mely hazugságok az igazság fényének áttörését nemcsak gátolják de annyira ránehezednek egész közéletünkre, hogy már a hazugságok is az igazság látsza­tával birnak. E nagytudományu munka egyik fejezete a rágalmakról és az ezeket szülő pletykákról szól; érdemes elolvasni, még érdemesebb meg­szívlelni. A pletykákról akarunk mi is itt — e helyen — egyet-mást elmondani és mert ez a téma oly nagy, hogy egy czikk szűk kereteiből sziate. kikivánkozik. A legnagyobb objektivitással a pletykának csak a társadalmat befolyásoló ká­ros és romboló hatására kívánunk szorítkozni. Keressük, kutassuk és lássuk, hogy mi­ből és hogyan keletkezik hát a pletyka? Úgy keletkezik, mint a hólavina: egy erősebb szá­raz gályát a földre sodor a szél; a galy neki indit egy lazán álló hóréteget, mely a meredek hegycsúcsról megindulva, mind nagyobb és nagyobbra fejlődik egész görgeteggé : ez a gör­geteg saját súlyának nehezétől szédületes gyor­sasággal hömpölyög a völgybe le és mire leér, oly óriássá növekszik és oly vehemens erőt nyer, hogy a völgyben elterülő házakat és fal­vakat is menthetetlenül maga alá temeti. Hát épen ilyen a pletyka is; némely unat­kozó asszonyok, vagy férfiak, kik egyébb szel­lemi szórakozásban nem találják kedvtelésüket, az uzsonnakávé vagy a korcsmái asztalok mel­lett, azzal szórakoztatják egymást, hogy az egész társadalmat töviről-hegyire a nyelvükre veszik, megkritizálják: a meglevő és meg nem levő hibáit sorra szedik és amit egymástól nagy mohón hallottak, másr.trp már bővített és ja­vított kiadásban tovább adják, nem törődvén vele, hogy az ekként megindított pletyka nem­csak egyes embereket, családokat, de az egész társadalmakat megmételyezheti, erkölcsileg pel­lengére állíthatja, sőt egészen maga alá temet­heti ; mert a pletykázók és pletykákat terjesztő egyének lelkiismerete rendszerint nagyon tág szokott lenni és a legtöbb esetben azzal védik magukat: „én nem tudom“ —■ „csak úgy hal­lottam, magam sem tudom kitől“ — „úgy mondják“; de fájdalom, ennek a „mondjáknak“ sohase akad gazdája és inig a pletyka terjesz­tői a „nemtudomság“ bő könenye alá rejtőz­nek, addig a pletykával, rágalommal sújtottnak még a megtorlás fegyvere sem nyújthat elég­tételt, hanem csendes visszavonultságban sirat­hatja a pletyka által eltemetett becsületét, tönkre, tett boldogságát, feldúlt családi békéjét . . . Hogy nálunk, a mi szomorú társadalmi életünkben, nemcsak a nők, hanem a férfiak is űzik a pletykálás utálatos mesterségét, hogy a szenzácziót hajhászó sajtó is belenyúl a család szentélyébe és a nyilvánosság előtt pellengére állítja a legtisztességesebb embereket is, nagyon elszomorító és kétségbeejtő jelenség, mert ta­pasztaltuk, fájdalmasan tapasztaltuk, hogy ez még a közügyekre is kártékony kihatással van, de tapasztaltuk azt is, hogy ezt a társadalmat a mesterségesen terjesztett pletykák, besugások, rágalmazások választották és forgácsolták úgy szét, hogy ennek helyrehozásához az egész társadalom őszinte és erkölcsi bátorságára, el­lenállásra volna szükségünk . . . Ezt úgy érthetnők el leginkább, ha min­den pletykát terjesztőt érdeme szerint előbb le- lepleznők, azu án pedig a társadalom közös­ségéből kiküszöbölnénk. Nem nagy általános­ságban kell a vádat emelni: „azt mondják.“ nyíltan, bátran meg kell nevezni azt, aki mondta o/csó bolt-e a K E R TÉSZÉ.- qjcs^ j}jB0/ty resta nép valódi fí ÖRS ALI NO kalapot is otf vettem. II | Melyik a „halapkirály“ ........... ~......— ----------------------—~:r:==------B) j gfw T T Akkor gyerünk pajtás oda bevásárolni, ahol még úri és mii divatcikkeket is bámulatos olcsó árban kapunk! 1J I • i Hol van est a különös üzlet? — Nagykárolyban a Deáktéren. ISüT Egy tanuló felvétetik. "Hg} • • II Séták a nagyvilágban. — „Közérdek“ eredeti tárczája. — Lesiklottunk az Adiián, a jónai tengeren, a Földközin is. Íme látjuk silhouette-jét Port­saidnak ! A párás levegőben, halványuló esti égen, finom, sötét kontúrokkal rajzolódik ki: keletázsia világforgalmának az első fontos ka­puja. Először az óriás méretű világitó tornyot pillantjuk meg. Villamosfénye messze szórja su­garait. Átrezegnek a vizen... eltűnnek és újra elővillannak. Kaczag sok fiatal matróz szive. Örül nagyon ennek a révbe csalogató fénynek. Majd az éjjel-nappal zakatoló kotró-gépeket lát­juk, Számum homokját sűrített levegővel vissza­írják. rózsalevélszinü sivatagára. És kibontakozik a szén és füstfellegekből sürü árbóc-erdeje a kikötőben elhorgonyozott hajóknak. Itt-ott minarettek karcsú fehér tornyai integetnek. Apró lampionokból turbánt, fényes mohamedán vasárnapi turbánt gyújtottak meg rajtuk Allah igaz hivői. Reszket, hüvösödő lég­hullámzástól a sok naiv kicsi fény. Gyújtogatja mohamedán keblek hitéö Kerül-fordul nagy, fáradt hajónk. A néhány száz méter hosszú hullámtörö gátat kerüli meg. € ........ Vé gre horgonyt vetünk. Büszke, sötét hajónk­hoz libben vidám, fehér bárkaraj. Apró pillék ők a mély vizen. És jönnek, mint a nyilak, hosszú, keskeny lélekvesztőkön, csoda hajlékony vékony aranybarna testű fellah gamin-ok. Csi­nosan, ügyesen odafurakodnak mindenüvé, ahol pénzt lehet szerezni. Oly kedvesek, bolondok, vakmerők! Kicsikarják a rezeket még a nem könnyen adakozóktól is. Nyájas európai világturisták, ha más ellen­szolgálatot nem, de azt csak megkívánják, hogy e rezekért vízbe vessék magukat. Vígan, fürgén per; ze bele is ugranak ők akárhányszor, nagyon szívesen. Pedig tudják az ördögadták, hogy ott lenn a kékkristály vízben undok cápák leselked­nek. Mennyi kis társuknak — kik ittt koldulnak a parton, — harapták már le vagy a kezét, vagy a lábát. Sőt a fejét is. Ma azok legalább nem koldulnak ! Nem válogatós a cápa ; leharap amit elérhet. Muszáj, kell táplálkozni. Szépen csörren még a rézpénz is, ha gaz­dag európai ur előkelőén megcsörgeti. És bi­zony érte bukfencet vet a vízben a cápák közt is: az ember fia — a fekete, a civilizálatlan is. Ki ne értené a pénz őrjítő muzsikáját ? 1______ Moz galmas a fedélzet. Hozzák hajónkra az élelmiszereket. Jön, eg/re jönnek fehér meg színes turbános, sápadtképü, mélyszemü arabok. Kö­zönyösek. Lanyha, tunya keleti nyugalom öm­lik el rajtuk. Csak szemükben lobbannak vad, erős tüzek. Hangjuk lágy, félénk, könyörgő. Képes kártyákat, virágokat, csipkéket, tarka szö­veteket és mindenféle apróságokat vételre kínál­nak. Ők a keletiek, nyugat vendégeinek. Sir sza­vukból a bus meghunyászkodás, de pillantásuk éles dárda — és nem a szivekbe: az erszények mélyére kíván bejutni. Furcsa, deprimáló benyomást kelt a szem­lélőben ez a város, amely Afrika végtelen si­vatagának futóhomokjára van építve. Kikötőjé­ben mégis oly élénk a forgalom, mint a leg­nagyobb kikötővárosokéban. Keletről visszatérő hadihajók, gyors postagőzösök, vagy teherhajók itt szerzik be további utjukhoz a szenet, vizet és élelmiszereket. A szénberakás mestersége több mint háromezer arabnak ad kenyeret. Szénfeke­tét igaz, de mégis csak kenyeret, ami nagyon kell. Egylovas, könnyű kocsikon megyünk be Port-Saidba. Élénk, zajos, mozgalmas maga a I I w Megérkeztek a legszebb és legdivatosabb ŐSZI és TÉLI KELMÉK ­..................... Ju tányos árak! GRUNVALD IZIDOR Gróf Károlyi-tér. női divatáru kereskedésébe. :: Nagykároly, Wagner-ház. :: Pontos kiszolgálás!

Next

/
Thumbnails
Contents