Közérdek, 1909. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1909-09-25 / 39. szám
Nagykároly, 1909. szeptember 25. 39. szám. II. évfolyam. KÖZÉRDEK / 90DDI.t6 KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGALÓ TÁRSADALMI HETI LAP. A Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és az Érmihályfalvai Ipartestület hivatalos közlönye. . Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főszerkesztő: DR. BISITZ BÉLA a „Bánya“ és „Közlekedés és Közgazdaság“ szerkesztője. Felelős szerkesztő. Laptulajdonos korlátlan meghatalmazottja: SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre .... 6’— korona. „ * „ fél évre .... 3— Vidékre postán küldve egy évre . . . 7.— „ „ „ „ fél évre .... 3-50 „ Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. Jótékonyság. Irta: Deréki Antal. A kivitelre és módozatokra nézve lehetnek ugyan a vélemények merőben eltérőek, de azt az egyet nem lehet tagadni, sem vitatni, hogy korunkat és társadalmunkat az általános emberszeretet forrásából fakadó jótékonyság szelleme hatja át. Ámde bármily paradoxonnak, bármily ellentétesnek tűnjék is fel, ki kell jelentenünk azt az igazságot: hogy a jót rosszul is lehet tenni, mert a jótékonyságnak csak akkor és úgy van meg az igazán emberi, nemes eredménye, ha az, a ki gyakorolja, benső ösztönből, szivének benső, meleg sugallatából, mintegy kényszeréből gyakorolja és az, a ki élvezi, akinek nyomorán enyhíteni, könnyen apasztani kíván, a jótékonyság élvezhe- tése miatt ne legyen kényszerítve emberi önérzetében megalázkodni és a jótett elfogadása miatt pirulni. Mert gyakran alkalmazzuk jótéteményeiket rossz helyen, midőn például azt hisszük, hogy általa a szegénységet gyámolitsuk, pedig épen ellenkezőleg a rossz szenvedélyeknek nyújtunk vele tápot: hogy világos példával éljek, gyakran találkozunk rongyokba burkolt, de egyébként teljes épségü és egészséges alakokkal, a kik gyengeségünkre támaszkodva, az utcán megindítanak, úgy, hogy önkéntelenül is a zsebünkhöz nyúlunk, hogy nehány fillért dobjunk az elébünk nyújtott kalapba, vagy hidegtől megdermedt, kiaszott kezekbe. De ha mélyebben megfigyeljük a társadalom e szegény, utszéli páriáit, csakhamar meggyőződhetünk, hogy itt a jót rosszul tettük, mert ezek a szerencsédének a keservesen összekoldult filléreikkel egyenesen a pálinkás boltokba, vagy a korcsmába vánszorognak, hogy ott ellenállhatatlan szenvedélyük, — az alkoholizmus — kielégítésére pazarolják az emberiségtől keservesen kikoldult filléreiket... Ezekkel a szerencsétlenekkel, kiknek akaraterejét, a túlzott mértékben élvezett szeszes italok már teljesen megbénították, a társadalom jótékonyságának már egészen más feladata volna: ezeket fel kellene szedni az utcák széléről, a járdákról és kórházakban, gyógyintézetekben elhelyezni, mert ezeknek inkább orvoslásra és nem alamizsnára volna szükségük és ha felgyógyulva otthagyják az intézetet, munkára kell őket szorítani, hogy az emberiségnek és a társadalomnak újból terhére ne váljanak. Rosszul gyakoroljuk a jót akkor is, ha embertársaink nyomorának enyhítésére fényes ünnepségek, táncestélyek és Isten tudja még mi midenféle találékony raffinériávai kieszelt vigságokat rendezünk és kiállítjuk a hiúság és fényűzés vásárát, mely oly rikító ellentétben áll azzal a nyomorral, melyet általa enyhíteni akarunk. A legkezdetlegesebb számítás szerint is bebizonyítható, hogy az ekként elpazarolt ezresek és milliók megtakarítása által mennyi nyomort megszüntethetnénk, hány keserű könnyüt felÁmerikai történet. (Egy magyar globetnetter naplójából.) — Nyugalmasabb napjaimban — kezdte Vadnay mester, vidám társaságtól körülvéve — én sem riadtam vissza egy nehány jó tréfától, mely amerikai Ízlésnek megfelelőleg sokszor a vaskosságba is átcsapott. De a fődolog volt előttem, mint minden amerikai előtt egyáltalában, hogy a nevető izmok működésbe jöjjenek, ha sokszor felebarátaink rovására is. A saint-Iouisi társaság körülbelül 15 ifjú tagja, közöttük én is, elhatározták, hogy egy nagyobb bicykli kirándulást rendeznek a város természettől fogva gyönyörű vidékére. A korai hajnali órákban indultunk útnak. Mindnyájan kitűnő szerkezetű kétkerekűnkön. Egészen könnyedén öltözködve, a bicyklisták megszokott dressében. Már pár órája lehetett annak, hogy Saint- Louist elhagytuk, midőn egy kies partvidék mellett karikáztunk. A nap, legforróbb nyári évszak lévén hihetetlen erővel tűzött alá, úgy, hogy már alig bírtuk szusszal a kerákpározást. Végre egyikünknek kitűnő ötlete támadt. A vízpartján kerékpározva, különben természetesnek is rünt fel, hogy jó lenne forró s átizzadt testünket a hüs viz hullámaiban kissé megfüröszteni. Az ötlet még ki sem pattant homlokomból, már mindnyájan leszállottunk a kerékpárról s a másik percben már vígan ott lubickoltak a csendes tó még csendesebb hullámaiban. Engemet kivéve. Mert én úgy találtam, hogy az elfáradt forró testnek nem tesz jó szolgálatot az amerikában nem szokatlan jéghideg forróvizben való lubickolás attól tartva, hogy meghűlök, nem vettem részt a társaság kitűnő mulatságában. Senkit sem tudtam azonban visszatartani attól, hogy a fürdést abbahagyja. Mikor láttam, hogy engemet magamra hagyva, az egész társaság jól belemegy a mindinkább szélesedő forrásvíz medrébe, oda kiáltottam társaimnak, hogy én azalatt majd előre megyek s a legkö- zelebbi utszéli vendéglőben jó villásreggelit rendelek számukra. Óriási lelkesedéssel fogadták indítványomat s én felkapva kerékpárom] a tovaszáguldtam az országút porában. Még mielőtt eltávoztam volna, előbb az egész társaság ruháját, egy szál inget sem kiméivé, összecsomagoltam s a közeli erdőségben elrejtettem. Mindegyiküknek csupán a ruhát kiegészítő kis zsoké zsapkát hagytam hátra. Gyors iramban távoztam az előttem ismerős országúton. Tudtam, hogy alig tizperc- nyire onnan, egy jobbfajta korcsma terpeszkedik az országúira s oda igyekeztem. Csakhamar a korcsma előtt voltam. Lé- lekszakadtan rohantam a gazdához s egész valómból kikelve újságoltam, hogy a saint-Iouisi elmegyógyintézetből mintegy tiz-tizenöt őrültnek sikerült őreiket lefegyverezni s elmenekülni börtönükből s most teljesen mezítelen száguldanak az intézetből elorzott kerékpárokon az országúton, félelembe ejtve minden élőlényt. Azt is előadtam, hogy úgy vettem észre, mintha ütjük éppen ebbe a csárdába vezetne s figyelmeztettem őkét, hogy lássák el magukat Csakis a nőket érdekli, KATZ SÁMUEL tekinteni női divattermében Ízléses ŐSZI és TÉLI FELÖLTŐKET akar vásárolni olcsó árban, úgy tessék a raktárt megA berlini és párisi modellek már megérkeztek. A vétel nem kötelező. Ugyanott pair* ruhák'tm legdivatosabb kivitelben készíttetnek.
