Közérdek, 1909. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1909-04-03 / 14. szám
2-ik oidal. KÖZÉRDEK. 14. szám. egybefonta őket a magyarság ügyéért való mindenek feletti gond. Ezen az alapon kell egyesíteni magunkban mindazt, a mi nemzeti törekvésünk javára válik. Egy nagy és talán épen általánossága miatt nem látható vértelen forradalomban élünk, a melyben a Széchényi irányát kell megunkévá tennünk: a gondolkozó, józan és erős munkát, de a Kossuth forró lelkesedésével, buzgó és tűrhetetlen akaratával, a mely nem ismert akadályt a világon. Széchényi, Kossuth nagy szelleme őrködj szerencsétlen, sokat üldözött magyar nemzeted felett! Simkó Aladár. Kapható: Gaál Kálmán drogériájában. Azonkívül minden jobb gyógyszertárban, drogériában és párfumeriában, valamint minden előkelőbb divatárukereskedésben Vasúti átalányok. Gőzölög újra a szemét ! A képviselőház hétfői ülésén a magyar közönség szégyenére, a mely vakon és bárgyún indult utánna, lelepleztek egy csomó sajtót, a mely írásbeli munkákért, czikkek elhelyezése stb. czimen tekintélyes összegeket fogadott el a darabont kormánytól. Pirul az arczunk a szégyentől a midőn e sorokat írjuk. Hisz azok a sajtók, a kik ezen összegeket elfogadták, hivatva vannak a közjó előmozdítására, az ország véleményének irányítására ! És mégis megtették, hogy pénzért bemocskolták az 1848. legszentebb vívmányát. Most a nemzet ítélő széke előtt állanak. ítéljen felettük a közvélemény, könyörtelenül, mint a hogy megérdemlik. Örömmel tölt el bennünket a tudat, hogy a képviselőház elhatározta, hogy minden évben a ház été terjesztendő azon lapok neve, a kik vasúti átalányt, igazi nevén nevezve, subvencziót kapnak a kormánytól. Kiváncsiak vagyunk arra, hogy nem-e okozott ezen határozat két úri embernek városunkban álmatlan éjszakát? Az 1908. évi zárszámadásnál hisszük és reméljük, hogy városunk közönsége is meg fog győződni arról, kik a sajtó igazi tisztességes, meg nem fizetett szolgái. SÜRGÖNY. Hölgyek figyelmébe! ! MF.fiF.RK~F.ZlK' A hétfői országos í ———-----------------VÁSÁRRA A LEGNAGY OBB BUDAPESTI NŐI, FÉRFI ÉS gyermek RUHARAKTÁR. TULAJDONOS : MÜLLER ELEK. Könyvügynökök manipulációi. A fővárosi napilapok, az utolsó hetekben sokat írtak a könyvügynökök általánossá vált visszaéléseiről. Ismeretes dolog, hogy egyes kiadócégek ügynökei illetve ügynöknői, cégük kiadványaival bejárják az országot, s mindenütt Íróknak, szerkesztőknek adják ki magukat, nem túlságos épülésére a magyar újságírásnak; vagy pedig hazug jótékony célok ürügye alatt igyekeznek portékáikon továbbadni. — Ezek a vigéc-fogások nemcsak a sajtó igazi munkásainak ártanak, akiknek gyanús üzletecskéik perfektuálására cégérül használják fel, de ártanak a tisztességes eszközökkel dolgozó könyvpiacnak is, amely az ilyen tisztességtelen kon- kurrencia anyagi súlyát érzi. Legfőképpen ártanak azonban magának a vevő-közönségnek, a melyet félrevezetnek és becsapnak és igen alkalmasak arra is, hogy a magyar közönség amugy is lanyha könyvvásárló kedvét a minimumra csökkentsék. A könyvügynökök manipulációi ellen való óvásnak újabban az adott, aktuálitást, hogy egy fővárosi kiadócég emberi Eötvös Károly munkáival járják be a vidéket, különösen a vidéki zsidóságot, mindenütt azt hangoztatva, hogy a tiszaeszlári por 25 éves jubileuma alkalmából a megrendelés teljes összege „Eötvös Károly alapítvány“ címén zsidó közművelődési alap létesítésére fordittatik s hogy ere a célra a papírgyár ingyen szállítja a papírt, a kiadócég pedig lemond'üzleti hasznáról. És ezt épen annak az Eötvös Károlynak a munkáival teszik, akinek művei nem szorulnak a terjesztésnek ilyen módjára. Sőt: nyomtatott aláírási iveket is mutatnak be ezek az ügynökök, még pedig két féle mutációvaf. Ha zsidó vallásuhoz térnek be, akkor olyant vesznek elő, amelyen az van, „szegény zsidó vallása tanulók“ felsegitésére fordittatik, — ha meg keresztényt keresnek fel, akkor előkerül a másik fajta nyomtatvány, amely már csak általában „szegény keresztény tanulók“ segélyezéséről beszél. — Áz igazság pedig az, hogy ebből az állítólagos alapítványból eddig egyetlen fityinget sem látott semmiféle „szegény tanuló“, de nem látott egyéb kulturális vagy jótékony cél sem, s ha a sajtó leleplezései meg is teszik azt a hatást, hogy kénytelen kelletlen már most juttatni fognak nehány obulust a jótékonyság oltárára is, ezek az obulusok aligha fogják számottevő részét alkotni azoknak a súlyos ezreseknek, amelyeket a könyvügynök uraknak már eddig sikerült a hiszékeny közönség zsebéből kivasalniok. Mindezt pedig egyrészt azért irtuk meg, mert ilyen módon mégis csak jut nehány garas talán azoknak a humanitárius céloknak is, amelyek jegyében kizsarolták a megrendeléseket, de megírtuk másrészt azért is, mert ezek a könyvügynökök és könyvügynöknök főként vidéket választották érdemes működésének szinS egy reggel infanteriszt Miartusz arra ébredt fel, hogy „freiter ur“ lett belőle. Persze, hogy senki sem bámult akkorát ezen a hallatlan eseményen, mint ő maga, s a mint a többi öreg bakáktól hallottam, minden nap legalább fél órával korábban kelt fel s ezalatt nem tett egyebet, minthogy a gallérjára varrt csillagot nézte. A csillag meg volt ugyan, de hiányzott a tekintély. Ez volt gefreiter Miarusznak a legérzékenyebb oldala. Mert hiába volt olyan hórihorf as, nem félt tőle senkisem", még a mákszem zabó is kifogott rajta. Szegény Miartuszszal annyi mindenféle bolondságot űztek, hogy más ember már régen kijött volna a béketürésből. Ő azonban csak tűrte szelíden az incselke- déseket s ha néha-néha mégis elhagyta a türelem s az incselkedők közül valamelyiket elakarta csípni, — mig ő esetlen mozdulataival a deliquens után vetette magát, addig az régen hegyen-völgyön túljárt. — Ha az üldözött azután ismét előkerült, gefreiter Miartusz megfenyegette az . ujjával s azután ő nevetett a csínyen legjobban. Mégis a legérzékenyebben az érintette, hogy hiába volt meg a rang az egész századnál nem akadt egyetlen ember sem, aki megadta volna neki az ur címet. Csak per Miartusz traktálták, s hiába veszekedett, káromkodott, nem ért semmit. Élment a kapitányhoz rapportra, aki megparancsolta, hogy urnák címezzék. Na csak ez kellett! Nemcsak hogy nem sikerült az óhajtott titulus megszerzése, hanem még ráadásul jobban csúfolták. Hiába járta a kurtavas, meg a „verschäften“, nem ért semmit, mig végre a kapitány megunta a dicsőséget, s egy reggel elkergette panaszával Miartuszt. De legnagyobb méregbe mégis akkor jött, ha „Regimentsgefreiter“-nek csúfolták. Ez a név pedig úgy ragadt reá, hogy bármennyire is vágyakozott a káplári sarzsi után, s amint mondják a fehér keztyüt már egy év óta megvette s ott tartotta a ládájában — csak nem akart az óhajtott kitüntetés elérkezni. Lassankint ő lett az egész ezredben a legidősebb gefreiter, mig egyszer egy jókedvű baka ráragasztotta a „Regimentsgefreiter“ nevet. Nagyot nézett, mikor én, mint egyéves önkéntes berukkoltam és a legelső érintkezés alkalmával, mint felebbvalómat — gefreiter ur cimen szólítottam meg. Ezzel egészen megnyertem a magam számára. Az ő „cug“-jába lettem beosztva s egész szolgálati időm alatt a legnagyobb rokonszenvvel viseltetett irántam. Tudja Isten, én is úgy megtudtam szeretni ezt a szegény, műveletlen tót fiút, akiben annyi természetes jóságot, annyi romlatlan eredeti kedélyt találtam. Es ha olykor egy-egy finom szivarral, vagy egy kis jó dohánnyal kínáltam meg, nem tudta eléggé kifejezni háláját érette. Nekem sohasem kellett vigyáznom a „risztungomra“. Mert Miartusz atyáskodó gondossággal vizsgált meg apróra minden kiruk- kolás előtt, nehogy a kapitány ur, aki pedig nagyon szeretett az önkéntesek felszerelésén, vagy ruházatán hibát fedezni fel — valami hibát találjon rajtam. És egyszer, mikor egy kimaradás miatt kapitányom harminc napi kaszárnya áristomot mért reám, Miartusz az egész idő alatt ki sem mozdult a kaszárnyából, hanem mindig otthon ült velem. És unalmas napjaimat igazán mulatságossá tette. ügy el tudott beszélni az ő sajátságos ábrándos hangján az ő otthoni életéről, amikor még pásztor korában, künn az Isten szabad ege alatt, nem ismerve sem felebbvalót, sem fegyelmet, élte világát. Elbeszélte, hogy otthon, az ő kis falujában van neki egy hűséges kedvese, aki alig várja, hogy haza kerüljön a katonaságtól, akkor azután elveszi őt és milyen boldogok lesznek. Elővette kis pásztor-furulyáját s elfurulyázta nekem azokat a gyönyörű, ábrándos nótákat, amelyeket künn tanult a pusztán, szerzőjüket nem ismeri senkisem, de mégis olyan szépen, olyan szivrehatóan szóllanak. Talán az erdei madárkától, a havasi széltől tanulják el, annak a csicsergése, ennek a zizegése van bennök összegyűlve s hol mélán, ábrándosán, hol fájdalmasan hangzanak azok, beszélve szerelemről, fájdalomról, boldogságról és boldogtalanságról. Legolcsóbb beszerzési forrás! ELSŐ NAGYKÁROLYI SIRKŐRAKTÁR ÉS TEMETKEZÉSI INTÉZET. Alapittatott 1873. évben. Állandóan raktáron tartok I-ső rendű salgótarjáni és porosz TI J7FI O KO^TTIVFT *ovábbá meszet, I-ső rendű portland és román ______________________________y czementet, valamint többször mosott porosz KO VÁCS-SZENET. Szives megrendelést kér MAKAY JÓZSEF FIA. Nagykároly, Széchenyi-utcza 26. sz. (Saját ház.)
