Közérdek, 1909. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1909-02-13 / 7. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK 7. szám. gások csomópontjába. Ha át-átcsapott is egy-cgy hullám a felekezeti összeütközések territóriumáról a megyére, ezek az emésztő belső küzdelmek mégis más helyen torlódtak össze. Megvédte a Partium népet a terület néprajzi, politikai és geográfiái fekvése. Kassa, Eperjes börtönei, máglyái csak hírből valának ismeretesek ezen a vidéken. S azóta — a legutóbbi esztendőkig — a kölcsönös megértés, az együttműködés elve forrasztotta egybe a különböző felekezetüeket. Volt és van a megye magyarságának más rendeltetése, más czélja, semhogy a vallás szent ürügye alatt és jelszavával egymás bőrére vívjon testvér- harczot. A magyar- kultúra erejét kellett és kell fenntartania és életképessé tennie a sötétséget hozó nemzetiségi rémmel szemben; ennek a magasabb fokú rendeltetésnek betöltése a régi Partium népének kötelessége. Ez a kis darab föld mintegy predestinálva van arra, hogy sziklabástya legyen, melyen a nemzeti- ségi fellendülések éle eltompuljon s mint ilyennek soha sem volt szabad és ma sem szabad ellenálló képessségét felekezeti törekvésekkel csökkenteni. Ennek a tudatában kellene élnie a Szatmár- megyei embernek. S ime, a legutóbbi időben, mintha foltok jelentkeznének a liberalismusnak abban a szüztisztaságu légkörében, mely a szatmármegyei különböző felekezeü polgárokat egybefonta. Észleljük a helybeli sajtókban, városi és vármegyei gyűléseken a társadalmi élet minden mozzanataiban, hogy a felekezetiség baczillusai kezdik megmételyezni, megfertőzni, a mi üde levegőnket. Az emberek kezdik a közdolgokat a tisztán és teljesen magánérdekre tartozó felekezeti szempontok szerint elbírálni és képzelni. A figyelmes szemlélő tekintete igen gyakran megakad ezen. Hát ez nincs rendjén! Egy helybeli sajtónak legutóbbi felekezeti támadása éppen kapóra jött, s más egyébbel ütötte agyon az időt. Kunt üvöltött a fergeteg s a kályhakürtő úgy búgott, úgy zúgott, mint egy évszázados régi orgona. — Ilyen kutya időben haza se lehet menni, — szólt az ezredes s a tiszturak egyértelműig hozzájárultak e kijelentéshez. Az orkán irtózatosan üvöltött, mintha tövestül akarta volna a világot kicsavarni. E percben irtózatosat csattant a kaszinó ajtaja, hogy az üvegablakok csak úgy tánczolnak kereteikben. A másik perczben feltárult a nagyterem ajtaja s szinte bebukott rajta Lachmann kapitány, esőtől, fergctegtől csapzott alakja. Arcza halálsápadt volt s mint őrült hörögte : — Nem láttátok Kovách hadnagyot? Itt kell lennie a gaz kutyának! A tisztek ijedten hátráltak a kapitány előtt, senki sem mert kérdésére válaszolni. Midőn Lachmann másodszor, most már félelmetes dörgéssel ismételte kérdését, az ezredes lépett hozzá, s szelíden, de erélyesen megmarkolva jobb karját, kérlelte: — Ugyan mi lelt kedves barátom. Ilyen időben mit keressz a kaszinóban. Feleséged majd aggódik utánad. A felesége említésére, mint felbőszített oroszlán, magából kikelve lerogyott egy székre s ott fuldokló zokogásba csukló hangon tört ki belőle a keserűség. — Elhagyott, elszökött tőlem a feleségem s még a fiamat is magával vitte. Most már világos volt mindenki előtt, miért kereste Lachmann kapitány Kovách hadnagyot. hogy felemeljük intő szavunkat az ellen a megvetésre méltó törekvés ellen, mely a felekezeti érdekeket akarja belevinni a megyei és városi ügyek intézésébe. A közösügy és közérdek, a megye és a község nem arra való, hogy azon a felekezeti törekvések köszörüljék harczra karmaikat. Ennek a megyének — ismételjük — egy erős kulturális góczpontot kell alkalmazni ezen a helyen, hogy a magyar kultúra melegségét belevigye minden ajkú polgár ereibe. A nép haladásának, fejlődésének és jövendő boldogságának ellensége az, aki e megye lakóinak lelkét megmételyezi az alacsony számitásu felekezetieskedés maszlagaivai. Ez szól Érmihályfalva polgárságának is, a hol a társadalmi életet, községi és egyébb közös ügyeket felekezetiség szerint irányítják. Ha talán vannak olyanok, akiknek érdekükben állana az, hogy a városi, községi és megyei dolgok intézésében is felállítsák — a huszadik század szégyenére — a felekezeti válaszfalakat, ám tegyék, ők lássák, ha póruljárnak, de nekünk, e lapnak és minden modern embernek, kötelességünk figyelmeztetni a megye és Érmihályfalva polgárait a felekezetieskedés nyavalyájára, mig nem késő. Vigyázzunk! Elvégre is be kell látnunk, hogy a felekezeti szempontok szerint nem lehet intézni a közdolgokat! Üzlet áthelyezés ! Van szerencsém a nagyérdemű vásárló közönség szives tudomására hozni, hogy eddig a Széchényi-téren volt Szokolovszky-féle házban évek óta fennálló —— mészáros üzletemet = Széchenyi-utcza — Weiss La jós-féle hasba — helyeztem át, ahol legnagyobb pontosság és tisztaság mellett mindennap friss hús áll a vevóközönség rendelkezésére. Több évi tapasztalataim a vevóközönség megnyilvánuló igényei kielégítését biztosítja. Kiváló tisztelettel: Torna István, mészáros és hentes. Mindenki tudta, hogy Kovách a legutóbbi időben erősen csapta a szelet a szép kapitány- nénak, de arra, a mi bekövetkezett senki, még álmában sem mert volna gondolni. Hiszen Lachmanékat mindenki turbékoló gerlepárnak képzelte, házukat pedig a földön megvalósult paradicsomnak, a boldogság fészkének. S ime! A tisztek sajnálkozva vették körül a szerencsétlen kapitányt. Mindenki tudott egy vigasztaló, avagy enyhítő szót számára. De Lachmann csak legyintett kezével, mint aki már leszámolt sorsával . . . Mikor az ezredes kíséretében elhagyta a kaszinó helyiségét a tisztek tisztán hallották, midőn könnyes szemeit törölgette, hogy dör- mögte magában : — Nagyon is boldog voltam ! . . . . . . S azóta nem látta többé senki sem vidámnak Lachmann kapitányt. Egy futó mosoly, egy elröppenő vidám ábrázat, soha el nem húzta vonásait. Szigorú, kimért és rideg volt ezentúl viselkedése. Feleségéről és Kovách hadnagyról semmi hirt sem hallottak. Lachmant pedig kérelmére más garnizonban helyezték. De azért ott is ismerték élete regényét és senki sem faggatta, miért olyan szomorú! Lachmann pedig nem kerülte a társaságot. Színházba is eljárt. De a legjobb élez, mit szerelmes ajk faragott a társaságban a legkiválóbb komikus a színházban öt mosolyra nem fakasztotta. Egy este tiszttársaival együtt mulatott, Az antiszemita fővezér. Lapunk vezér- czikkében foglalkoztunk a városunkban mindinkább lábra kapott felekezeti gyűlölködés kérdésével, most egy oly esetet jelentenek lapunknak, amely igazolja, hogy felszólalásunknak elérkezett az ideje. Az múlt hét szombati napján csekély hóesés voll. Ezen a napon az izraelita vallásfelekezethez tartozó polgárság tudvalevőleg zárva tartja az üzletét s igy minthogy egész délelőtt vallási ájtatossággal van elfoglalva, csak délután intézkedett a járda letakaritása iránt. Ezt a napot várta Demidor Ignácz. Előleges értesítés nélkül felíratta pribékjeivel az összes zsidó kereskedőket,- maga elébe czitálta őket s nehogy feleb- bezés utján vallási gyakorlataik teljesítése indokából felmentessenek a birság alól, megbüntette egyenkint 2—2 koronára. Maga az eljárás a törvényes eljárás látszatát viseli magán, de váljon nincs-e a városnak több olyan utczája, a hol napokig elseperetlenül áll a hó. Mi határozottan állítjuk igen, sőt el is áruljuk, hol láttuk. A városi tisztviselő urak lakása előtt. Demidor ur úgy látszik, feledi azt, hogy a nemzeti küzdelem alatt elkövetett hazafiatlan eljárása daczára, jelenlegi állását éppen azoknak köszönheti, a kik ellen most antiszemitizmusból tör, pedig jól tenné ha vigyázna, mert a 20-iki fegyelmi vizsgálat folyamánya még lehet az is, hogy azoktól fog kenyeret könyörögni, a kiket most hatalmi őrjöngésében a legkíméletlenebbül üldöz. ÉRTESÍTÉS. Van szerencsém tisztelettel a nagyérdem- közönség szives tudomására hozni, hogy febü ruár hó 1-étől kezdve a tűzifa árakat a következőképpen reducáltam: 1 köbméter I. oszt. cser hasáb tűzifa 7 K. 1 köbméter cser botfa . . 6 K. 1 vasúti kocsi I. oszt. cser hasábfa 100 q beszállítva .....................148 K. 100 kilogramm 1. oszt. porosz kőszén 5 K. Egyben felhívom a t. építkezők figyelmét épületfa-raktáramra, hol mindennemű deszka, faragott és fűrészelt fenyők, zsindely, különféle tetőcserepek, valamint faragott tölgyfák minden méretben igen jutányos árban kaphatók. A nagyérdemű közönség szives pártfogását kérve, vagyok kiváló tisztelettel: HERSKOVITS HERMAN, épület és tűzifa kereskedő. Mindennemű kerékgyártó czikkek = jutányos árban kaphatók. = valamely vándor orfeumtrupp előadásán. Már a mint ő mulatni szokott. Éjfél felé jár az idő, midőn szolgája táviratot hozott neki. Ideges kezekkel tépte fel a veres pecsétet s azután végig futott rajta. Arczán mély fájdalom vonaglott keresztül. Majd zsebregyürte a táviratot, szolgáját pedig hazaküldte. Az orfeumtársaság komikusa izetlenkedett a színpadon s épen valami elkoptatott régi szójátékkal akarta az unatkozó társaság idegeit felvillanyozni, ám hasztalan kísérlet. De nini, mi az?! Egy harsány kaczaj honorálja a komikus silány erőlködését. Lachmann kapitány kaczag, csak úgy folynak a könnyei szempilláiról. A tisztek nagyot néztek a kapitányon, s szájról-szájra jár: A szomorú kapitány nevetett! Még sokáig együtt mulattak a tisztek, de senki sem volt olyan jókedvű, mint a szomorú kapitány. Faggatták is érte a többiek, de Lachmann mindig csak azt hajtogatta, mi közben csak úgy dőlt belőle a kaczaj! — Majd megtudjátok reggelre! Reggelre azután ott találták a szomorú kapitányt ágyában, átlőtt halántékkal, arczán fájdalmas mosolylyal. Kezében az éjjel 'apott táviratod szorongatta. Mikor elakarták olvasni, senki sem tudta kibetüzni az írást, valami nedvesség egészen elmosta. . . . Talán a reáhullajtott könnyek?! . . .
