Közérdek, 1909. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1909-02-13 / 7. szám
7. szám. KÖZÉRDEK. 3-iK oldal. SINGER MÁRTON ÉS TÁRSA VILLANYVILÁGITÁSI és VILLAMOS CSENGŐ BERENDEZÉSI ÜZLETE. NAGYKÁROLY, Deák Ferencz-tér 14. sz. FELHÍVÁS. Van szerencsénk t. czimed szives tudomására hozni, hogy sok oldalról hangoztatott óhajnak engedve, a villamos berendezések jó karban tartására átalány rendszert honosítunk meg. E szerint minden oly fogyasztó, aki 10 villamos lánggal rendelkezik 1 korona havi dij ellenében abba a helyzetbe jut, hogy felszerelésének rendbentartását vállalatunk végzi el. 10 lángtól 30 lángig 2 korona 30 „ 50 „ 3 „ 50 „ 100 „ 5 „ 100 „ 200 „ 10 „ havi csekély díjfizetés ellenében érthetik el, hogy villamos felszerelésüket állandóan jó karban tartjuk és minden felmerülendő hiányt a nálunk tett bejelentés után azonnal saját költségünkön helyre igazítjuk. E célbői különben állandóan alhalmazott szakembereink által minden előfizetőnk villamos felszerelését havonta, a szükséghez képest gyakrabban, jelentés esetén pedig azonnal megvizsgáltatjuk és rendbe hozhatjuk. Látható ebből, hogy a közönség csekély havi dij mellett jelentékeny előnyhöz jut. Megjegyezzük, hogy minden előfizetőnek hatálya ugyan egy évre terjed, de az előfizetési dijak — a fent jelzett csekély dij — havi részletekben is fizethetők. Wolfram lámpák 70% áram megtakarítás. Wolfram lámpák minden helyzetben égnek. Tisztelettel Singer Márton és Társa. Kossuth asztaltársaság tánczvigalma. F. hó 6-án folyt le a Polgári Olvasókör dísztermében. Bátran elmondhatjuk, hogy az asztaltársaságnak aligha volt még ily sikerült mulatsága, bárha az előző évi tánczvigalmak is bizonyos nimbust szereztek az asztaltársaságnak. És e kiváló siker a rendezőség érdeme, kiknek élén Drágus István, Steib Antal, Orosz Lajos és Kabelik Gyula állottak, a kik valóban derék és hálás munkát végeztek. A szombat esti hangulat a báli hangulatnak nem kedvezett. Az utczákon csúnya, csatakos volt az idő. Lassan permetezett az ólmos eső s a köd ráült a városra. Halványan pislákolt az utczai lámpák fénye s elhaló világuk alig világítják meg a Kaszinóba siető fehérruhás leányokat, kiknek galléraik alól előkaczag egy-egy pajkos fodor, s a tova illanó kocsikat, melyek szintén a Kaszinó-felé törekednek. De ez őszies hangulat egyszerre rózsássá válik a fényesen feldíszített és kivilágított termekben, hol a fekete ruhás, szallagos rendezők gárdája sürög-forog s vezetik be az érkezőket. Nagyon kedves dolog volt, hogy senki sem feszélyezte magát azért, hogy esetleg ő érkezik meg elsőnek, hanem mindenki igyekezett első lenni s igy a Kaszinó termei már nyolcz óra után tömötten megteltek igen szép közönséggel. Háromnegyed kilenczkor érkezett meg a bálanya helyettese Ilosvay Katalin kisasszony a kit a rendezőség szívből jövő éljenzéssel fogadott, majd Orosz Lajos biz. elnök karján nyoszolyó-leányok és vőfélyek kíséretében bevonult e terembe. Ez a bevonulás nem volt szemkáprázta- tóan fényes, de annál bájosabb, annál kedvesebb. Suhogó selymek, bársonyok, gyémánt diademok, vakító ékszerek nem kápráztatták a szemet, hanem ünneplő fehér és rózsaszínű ruhácskák, melyeknek bájos viselői örömtől ki- gyuladt arczczal, a boldogságtól ragyogó szemekkel és ki-kicsattanó életkedvvel siettek elfoglalni helyeiket .a bájos bálanya helyettes körül. Mikor pedig a bevonulás véget ért, csárdásba fogtak és tüzesen, széles jókedvvel ropogtatták a délczeg tánczot, melyről Csokonay is megjegyezte: . . . Benne a rátartós gőgje Ázsiának, Díszt ad Európa csinos módijának. Már ekkor a hangulat igen emelkedőben volt s nem nagy jóstehetség kellett annak ki- talásához, hogy ennek a pompás mulatságnak csak a késő hajnal fog véget vetni. Tizenegy óra felé vette kezdetét az első négyes, melyet nyolczvan pár tánczolt. Szünet alatt több felköszöntő hangzott el. Drágus István elnök. Ilosvay Aladárné úrnő és kedves leányáért. Ilosvay Aladár az asztaltársaság tagjaiért, Orosz Lajos a vőfélyek és nyo- szolyóleányokért, lapunk felelős szerkesztője, Kun István, Meszessy Ferencz, Drágus István alapitók s a nemzeti ellenállás vezető férfiáért Ilosvay Aladárért emeltek poharat. Kötelességünk még elismeréssel adózni Vigh Kálmán festőnek a terem díjtalan feldíszítéséért, a melyről a Polgári Olvasókör öreg falai remélni sem mertek volna, továbbá Fejes Ferencz vendéglősnek a példátlan és pontos kiszolgálás és a feltálalt kitűnő ételek és italokért. A tánczmulatság anyagilag és fényesen sikerült. Saives tudomásul! Van szítencsém a nagyérdemű fogyasztó közönség, valamint a helybeli és vidéki vendéglősök szives figyelmét felhívni Nagykárolyban, Fény-utcza 10. szánt alatt (volt Torner Bertalan-féle házban) újonnan berendezett sörrafitáramra, a hol a legjobb minőségű márcziusi, király, dupla márcziusi és maláta sörök hordókban avagy a legtisztább kezelés mellett, légmentes lefejtő gépen parafa patent zárral ellátott üvegekben kaphatók. Úgy raktáram, mint a kezelés nállam bármikor megtekinthető. Jég reggel 6 és este ó órakor kapható, mely kívánatra házhoz is szállittatik. A nagyérdemű közönség szives pártfogását kérve vagyok kiváló tisztelettel Weinberger Bencze sör raktár- tulajdon os. Ugyanott egy külön bejáratú, csinosan bútorozott udvari szoba kiadó. A hétről. Farsangban vagyunk. A vármegye minden részében, — úgyszólván minden falujában rendeznek szebbnél-szebb táncmulatságokat, hangversenyeket, műkedvelői előadásokat, csak minálunk alszik a társadalom, Igaz. A Kölcsey Egyesület mulatságára megvan az agilitás, megvan az akarat arra, hogy a társadalom különböző rétegeit össze- hozák s épen ezért mondhatom, hogy nem is volt ott még olyan mulatság, amely nem sikerült volna. Ámde bármennyire is iparkodik ezen körnek vigalmi bizottsága, — mindent még sem tehet és a társadalom közönyösségét sem pótolhatja. Elismerem, hogy a polgári kaszinóban is rendeztek már egy-két jól sikerült estélyt, de azok a látogatottság tekintetében még sem állottak olyan nívón, amilyet Nagykárolyból joggal várni lehetne. Hiszen mi Nagykárolyiak oly gyakran és oly szívesen hangoztatjuk, hogy micsoda intelligens város vagyunk, micsoda nagy intelligenciával rendelkezünk slb. És talán részben igazunk van. Csakugyan kevés hasonszőrű kisvárost tudnék Magyarországon találni, amely oly szépszámú intelligenciával rendelkeznék, mint épen Nagykároly. És mégis! Ha valaki úgy először tölti itt a farsangot, azt kell hinnie, hogy valami sáros sváb falucskában van, ahol két nagy dobbal alig-alig tudnak egy-két kis táncestélyt összeütni a farsangban. Hát bizony ez nem válik dicsőségünkre ! És teijes valójában tükrözi vissza a mi züllött társadalmi életünk hű fotográfiáját. * Nemrég meglátogattam egy nagyon kedves familiát, akik jelenleg egy szép alföldi városkában élnek. Égy farsangot itt töltöttek, mert rokonaik is voltak itt és mert több leány is van a háznál, hát a mama úgy gondolkozott hogy az újnak nagyobb a vonzóereje, ők Nagykárolyban újak lesznek, tehát — eljönnek „bálozni“. Hátha valamelyik leány itt megcsinálja a szerencséjét. Emlékeztem azonban arra, hogy ama bizonyos farsangban a család egyszerre — még a farsang végét sem várva be — eltűnt innen. — Miért hagyták el akkor oly hirtelen Nagykárolyt — kérdém most a mamát. Nagykárolyban — Ugyan kérem ! Hát lehet bálozni ? — No azt nem lehet, de — — — — — De lehet unatkozni rőfszámra, ebben igaza van. Hát én nem azt akartam mondani hanem hát, hogy talán mégis csak találtunk volna alkalmat, hogy a kedves leányai egy kissé kimulassák magukat. — Igen ám ! Maga úgy hiszi. — Én az ellenkezőjét tudom. — El akartunk menni a polgári kaszinóba, oda azért nem mehettünk, mert a Pepi sógornőm férje. — azaz a férje barátja, — azaz a férje barátjának a nővére, — azaz hogy a férje barátja nővérének a férje más politikai elveket vallott, mint a polgári kaszinó tagjai. És mikor elakartunk menni egy estélyre, oda meg nem mehetünk, mert a sógorom hivatalbeli főnökének a vejét egyszer megsértette egy ur, és az az ur vagy talán annak is csak a barátja ben volt a rendező-bizottságban. Ezt már nem bírtam tovább. A lokálpatriotizmus felülkerekedett bennem, láttam, hogy ellent nem mondhatok, mert úgy sem mondanék igazat. Ergo, hogy zavaromat elleplezem, rágyújtottam egy cigarettára és dicsérni kezdtem az előttem lévő kis asztalterítőt, melynek „gyönyörű hímzése őnagysága leányai valamelyikének a kézügyességére vall.“ — Tegyük kezünket a szivünkre és valljuk be, hogy a hölgynek igaza volt. KÉRELEM! Felkérjük a nagykárolyi pincérek jótékonycélu asztaltársasága tagjait, hogy kedden, f. hó 16-án délelőtt 10 órakor Fejes Ferencz vendéglőjében tartandó összejövetelen okvetlenül megjelenni szíveskedjenek. Az Elnökség. HÍREK. Csak egy arasznyi földet! Nap-nap után bál, mulatságok, estélyek, lakodalmak, keresztelők, egyéb hangulatok, összejövetelek vig zaja tölti be a főváros és a vidék házait. Kisebb-nagyobb csoportokban, és egy napon százezrek leikülete derül fel a farsang örömeiben. Hazámfia ! Honleányok ! A jóleső óráknak derűjében ragyogjon ki lelketekből egy pillanatra az anyaföldnek szeretete : az aradi vértanuk megszentelt földterületéhez tapadó kegye- letérzéstek. Meg akarjuk a nemzet számára szerezni ezt a helyet. Kiakarjuk ásatni az ottan porladó csontokat. Oltárát akarjuk emelni a hazaszeretetnek. Ebben segítsetek! Akik örömben úsztok és mulattok, adjatok és szedjetek össze nehány koronát erre a célra s küldjétek azt be Arad szabad, királyi város tanácsának, hogy egy, vagy több négyszögöl a ti kezeteken át s a ti nevetekkel jusson a nemzeti kegyelet lerovására. Csak egy arasznyi földet adjatok, hogy a nemzeté lehesen az egész terület. Budapest, 1909. február 10-én. Barabás Béla dr., országgyűlési képviselő, az Aradon működő tizenhármas bizottság elnöke. Személyi hir. Dr. Falussy Árpád vármegyénk főispánja ma délután az O. M. G. E. gyűlésen való részvétel végett Budapestre s onnan kedves családjával pár heti üdülésre dél- olaszországba utazik csak Márczius 10-én tér vissza székhelyére. — Reök Gyula a Központi Takarékpénztár elnöke 2 heti tartózkodásra Budapestre, — Pallmann Péter kegyesrendi tanár, plébánossegéd szülei látogatására Bilekre utaztak.
