Közérdek, 1909. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1909-02-13 / 7. szám

7. szám. KÖZÉRDEK. 3-iK oldal. SINGER MÁRTON ÉS TÁRSA VILLANYVILÁGITÁSI és VILLAMOS CSENGŐ BERENDEZÉSI ÜZLETE. NAGYKÁROLY, Deák Ferencz-tér 14. sz. FELHÍVÁS. Van szerencsénk t. czimed szives tudo­mására hozni, hogy sok oldalról hangoztatott óhajnak engedve, a villamos berendezések jó karban tartására átalány rendszert honosítunk meg. E szerint minden oly fogyasztó, aki 10 villamos lánggal rendelkezik 1 korona havi dij ellenében abba a helyzetbe jut, hogy fel­szerelésének rendbentartását vállalatunk végzi el. 10 lángtól 30 lángig 2 korona 30 „ 50 „ 3 „ 50 „ 100 „ 5 „ 100 „ 200 „ 10 „ havi csekély díjfizetés ellenében érthetik el, hogy villamos felszerelésüket állandóan jó karban tartjuk és minden felmerülendő hiányt a nálunk tett bejelentés után azonnal saját költségünkön helyre igazítjuk. E célbői külön­ben állandóan alhalmazott szakembereink által minden előfizetőnk villamos felszerelését havonta, a szükséghez képest gyakrabban, jelentés ese­tén pedig azonnal megvizsgáltatjuk és rendbe hozhatjuk. Látható ebből, hogy a közönség csekély havi dij mellett jelentékeny előnyhöz jut. Megjegyezzük, hogy minden előfizetőnek hatálya ugyan egy évre terjed, de az előfi­zetési dijak — a fent jelzett csekély dij — havi részletekben is fizethetők. Wolfram lámpák 70% áram megtakarítás. Wolfram lámpák minden helyzetben égnek. Tisztelettel Singer Márton és Társa. Kossuth asztaltársaság tánczvigalma. F. hó 6-án folyt le a Polgári Olvasókör dísztermében. Bátran elmondhatjuk, hogy az asztaltársaságnak aligha volt még ily sikerült mulatsága, bárha az előző évi tánczvigalmak is bizonyos nimbust szereztek az asztaltársa­ságnak. És e kiváló siker a rendezőség érdeme, kiknek élén Drágus István, Steib Antal, Orosz Lajos és Kabelik Gyula állottak, a kik valóban derék és hálás munkát végeztek. A szombat esti hangulat a báli hangulatnak nem kedve­zett. Az utczákon csúnya, csatakos volt az idő. Lassan permetezett az ólmos eső s a köd ráült a városra. Halványan pislákolt az utczai lám­pák fénye s elhaló világuk alig világítják meg a Kaszinóba siető fehérruhás leányokat, kik­nek galléraik alól előkaczag egy-egy pajkos fo­dor, s a tova illanó kocsikat, melyek szintén a Kaszinó-felé törekednek. De ez őszies hangulat egyszerre rózsássá válik a fényesen feldíszített és kivilágított ter­mekben, hol a fekete ruhás, szallagos rende­zők gárdája sürög-forog s vezetik be az érke­zőket. Nagyon kedves dolog volt, hogy senki sem feszélyezte magát azért, hogy esetleg ő ér­kezik meg elsőnek, hanem mindenki igyekezett első lenni s igy a Kaszinó termei már nyolcz óra után tömötten megteltek igen szép közön­séggel. Háromnegyed kilenczkor érkezett meg a bálanya helyettese Ilosvay Katalin kisasszony a kit a rendezőség szívből jövő éljenzéssel fo­gadott, majd Orosz Lajos biz. elnök karján nyoszolyó-leányok és vőfélyek kíséretében be­vonult e terembe. Ez a bevonulás nem volt szemkáprázta- tóan fényes, de annál bájosabb, annál kedve­sebb. Suhogó selymek, bársonyok, gyémánt diademok, vakító ékszerek nem kápráztatták a szemet, hanem ünneplő fehér és rózsaszínű ru­hácskák, melyeknek bájos viselői örömtől ki- gyuladt arczczal, a boldogságtól ragyogó sze­mekkel és ki-kicsattanó életkedvvel siettek el­foglalni helyeiket .a bájos bálanya helyettes körül. Mikor pedig a bevonulás véget ért, csár­dásba fogtak és tüzesen, széles jókedvvel ro­pogtatták a délczeg tánczot, melyről Csokonay is megjegyezte: . . . Benne a rátartós gőgje Ázsiának, Díszt ad Európa csinos módijának. Már ekkor a hangulat igen emelkedőben volt s nem nagy jóstehetség kellett annak ki- talásához, hogy ennek a pompás mulatságnak csak a késő hajnal fog véget vetni. Tizenegy óra felé vette kezdetét az első négyes, melyet nyolczvan pár tánczolt. Szünet alatt több felköszöntő hangzott el. Drágus István elnök. Ilosvay Aladárné úrnő és kedves leányáért. Ilosvay Aladár az asztaltár­saság tagjaiért, Orosz Lajos a vőfélyek és nyo- szolyóleányokért, lapunk felelős szerkesztője, Kun István, Meszessy Ferencz, Drágus István alapitók s a nemzeti ellenállás vezető férfiáért Ilosvay Aladárért emeltek poharat. Kötelességünk még elismeréssel adózni Vigh Kálmán festőnek a terem díjtalan feldíszí­téséért, a melyről a Polgári Olvasókör öreg falai remélni sem mertek volna, továbbá Fejes Ferencz vendéglősnek a példátlan és pontos kiszolgálás és a feltálalt kitűnő ételek és ita­lokért. A tánczmulatság anyagilag és fényesen sikerült. Saives tudomásul! Van szítencsém a nagyérdemű fo­gyasztó közönség, valamint a helybeli és vidéki vendéglősök szives figyelmét felhívni Nagykárolyban, Fény-utcza 10. szánt alatt (volt Torner Bertalan-féle házban) újonnan berendezett sörrafitáramra, a hol a legjobb minőségű márcziusi, király, dupla márcziusi és maláta sörök hordókban avagy a legtisztább kezelés mellett, légmentes lefejtő gépen parafa patent zárral ellátott üvegekben kaphatók. Úgy raktáram, mint a kezelés nállam bármikor megtekinthető. Jég reggel 6 és este ó órakor kap­ható, mely kívánatra házhoz is szállittatik. A nagyérdemű közönség szives párt­fogását kérve vagyok kiváló tisztelettel Weinberger Bencze sör raktár- tulajdon os. Ugyanott egy külön bejáratú, csi­nosan bútorozott udvari szoba kiadó. A hétről. Farsangban vagyunk. A vármegye min­den részében, — úgyszólván minden falujában rendeznek szebbnél-szebb táncmulatságokat, hangversenyeket, műkedvelői előadásokat, csak minálunk alszik a társadalom, Igaz. A Kölcsey Egyesület mulatságára megvan az agilitás, megvan az akarat arra, hogy a társadalom különböző rétegeit össze- hozák s épen ezért mondhatom, hogy nem is volt ott még olyan mulatság, amely nem sikerült volna. Ámde bármennyire is iparkodik ezen körnek vigalmi bizottsága, — mindent még sem tehet és a társadalom közönyösségét sem pótolhatja. Elismerem, hogy a polgári kaszinóban is rendeztek már egy-két jól sikerült estélyt, de azok a látogatottság tekintetében még sem állottak olyan nívón, amilyet Nagykárolyból joggal várni lehetne. Hiszen mi Nagykárolyiak oly gyakran és oly szívesen hangoztatjuk, hogy micsoda in­telligens város vagyunk, micsoda nagy intelli­genciával rendelkezünk slb. És talán részben igazunk van. Csakugyan kevés hasonszőrű kisvárost tudnék Magyaror­szágon találni, amely oly szépszámú intelligen­ciával rendelkeznék, mint épen Nagykároly. És mégis! Ha valaki úgy először tölti itt a farsangot, azt kell hinnie, hogy valami sáros sváb falucskában van, ahol két nagy dobbal alig-alig tudnak egy-két kis táncestélyt össze­ütni a farsangban. Hát bizony ez nem válik dicsőségünkre ! És teijes valójában tükrözi vissza a mi züllött társadalmi életünk hű fotográfiáját. * Nemrég meglátogattam egy nagyon ked­ves familiát, akik jelenleg egy szép alföldi városkában élnek. Égy farsangot itt töltöttek, mert rokonaik is voltak itt és mert több leány is van a háznál, hát a mama úgy gondolkozott hogy az újnak nagyobb a vonzóereje, ők Nagy­károlyban újak lesznek, tehát — eljönnek „bálozni“. Hátha valamelyik leány itt megcsi­nálja a szerencséjét. Emlékeztem azonban arra, hogy ama bi­zonyos farsangban a család egyszerre — még a farsang végét sem várva be — eltűnt innen. — Miért hagyták el akkor oly hirtelen Nagykárolyt — kérdém most a mamát. Nagykárolyban — Ugyan kérem ! Hát lehet bálozni ? — No azt nem lehet, de — — — — — De lehet unatkozni rőfszámra, ebben igaza van. Hát én nem azt akartam mondani hanem hát, hogy talán mégis csak találtunk volna al­kalmat, hogy a kedves leányai egy kissé ki­mulassák magukat. — Igen ám ! Maga úgy hiszi. — Én az ellenkezőjét tudom. — El akartunk menni a polgári kaszinóba, oda azért nem mehettünk, mert a Pepi sógornőm férje. — azaz a férje barátja, — azaz a férje barátjának a nővére, — azaz hogy a férje barátja nővérének a férje más politikai elveket vallott, mint a polgári kaszinó tagjai. És mikor elakartunk menni egy es­télyre, oda meg nem mehetünk, mert a sógorom hivatalbeli főnökének a vejét egyszer megsér­tette egy ur, és az az ur vagy talán annak is csak a barátja ben volt a rendező-bizottság­ban. Ezt már nem bírtam tovább. A lokál­patriotizmus felülkerekedett bennem, láttam, hogy ellent nem mondhatok, mert úgy sem mondanék igazat. Ergo, hogy zavaromat ellep­lezem, rágyújtottam egy cigarettára és dicsérni kezdtem az előttem lévő kis asztalterítőt, mely­nek „gyönyörű hímzése őnagysága leányai valamelyikének a kézügyességére vall.“ — Tegyük kezünket a szivünkre és valljuk be, hogy a hölgynek igaza volt. KÉRELEM! Felkérjük a nagykárolyi pincérek jótékonycélu asztaltársasága tag­jait, hogy kedden, f. hó 16-án délelőtt 10 órakor Fejes Ferencz vendéglőjében tar­tandó összejövetelen okvetlenül megjelenni szíveskedjenek. Az Elnökség. HÍREK. Csak egy arasznyi földet! Nap-nap után bál, mulatságok, estélyek, lakodalmak, keresztelők, egyéb hangulatok, összejövetelek vig zaja tölti be a főváros és a vidék házait. Kisebb-nagyobb csoportokban, és egy napon százezrek leikülete derül fel a farsang örömei­ben. Hazámfia ! Honleányok ! A jóleső óráknak derűjében ragyogjon ki lelketekből egy pilla­natra az anyaföldnek szeretete : az aradi vérta­nuk megszentelt földterületéhez tapadó kegye- letérzéstek. Meg akarjuk a nemzet számára sze­rezni ezt a helyet. Kiakarjuk ásatni az ottan porladó csontokat. Oltárát akarjuk emelni a hazaszeretetnek. Ebben segítsetek! Akik öröm­ben úsztok és mulattok, adjatok és szedjetek össze nehány koronát erre a célra s küldjétek azt be Arad szabad, királyi város tanácsának, hogy egy, vagy több négyszögöl a ti kezete­ken át s a ti nevetekkel jusson a nemzeti ke­gyelet lerovására. Csak egy arasznyi földet ad­jatok, hogy a nemzeté lehesen az egész terü­let. Budapest, 1909. február 10-én. Barabás Béla dr., országgyűlési képviselő, az Aradon működő tizenhármas bizottság elnöke. Személyi hir. Dr. Falussy Árpád várme­gyénk főispánja ma délután az O. M. G. E. gyűlésen való részvétel végett Budapestre s on­nan kedves családjával pár heti üdülésre dél- olaszországba utazik csak Márczius 10-én tér vissza székhelyére. — Reök Gyula a Központi Takarékpénztár elnöke 2 heti tartózkodásra Budapestre, — Pallmann Péter kegyesrendi tanár, plébánossegéd szülei látogatására Bilekre utaztak.

Next

/
Thumbnails
Contents