Közérdek, 1909. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1909-06-05 / 23. szám
Nagykároly, 1909. junius 5. 23. szám. II. évfolyam. KÖZÉRDEK KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGALÓ TÁRSADALMI HETI LAP. A Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és az Érmihályfalvai ípartestiilet hivatalos közlönye. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Or. Károlyi György-tér 16. Hétsastoll-utcza 12. sz. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főszerkesztő: DR. BISITZ BÉLA a „Bánva“ és „Közlekedés és Közgazdaság“ szerkesztője. Felelős szerkesztő. Laptulajdonos korlátlan meghatalmaz .ttja: SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre .... 6 — korona. „ „ fél évre .... 3-— Vidékre postán küldve egy évre . . . 7.— „ „ „ „ fél évre .... 350 „ Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. Életpályák. Nagykároly, 1909. junius 4. Az iskolákból kiözönlő ifjúság, mint éhes farkascsorda nekirohant az egyetemeknek s ott akarja boldogulását keresni. Túlzsúfoltság mindenütt, hol a magasabb tudományokat mérik, semmi kereset, koplalás, egy céltalan élet hosszú kinos kálváriája a végpont. Korunk prognostikonja ilyen. Senki sincs, ki bölcs tanításaival eltérítené ifjain- kat e félszeg felfogástól, hogy csupán a diploma nyújt tisztességes kenyeret. Senki sem világosítja fel a tudatlanokat, a mit sem sejtőket, hogy messze elkerüljék az egyetemek kapuit, mert onnan nem mosolyog feléjük sem a siker tündöklő virága, sem a kényelmes jólét biztató sugára. A küzdelem***^ szenvedés, a nélkülözés útját nyitja meg az csupán előttünk s a sok tanulás, a sok költség, az elfecsérelt ifjúság e’lenszolgáltatása- képen, csupán egy csillogó, lidércfényként fénylő cimet ad, de semmi egyebet hozzá,; ami az élet küzdelmeiben segítené, a mi megélhetését tovább biztosítaná. A budapesti egyetem ezidei orvosdékánja felhívást bocsájtott ki a szülőkhöz címezve, melyben óva inti őket, nehogy fiaikat az orvos pályára engedjék. Megmondja, hogy ez a pálya, mint egyáltalában minden diplomás pálya, olyannyira túl van zsúfolva, hogy az egyebet száraz kenyérnél, nem nyújthat. A ki tehát szereti gyermekét, ne küldje olyan pályára, hol semmi kilátása sincs boldogulhatni, hanem keressen számára olyan foglalkozást, mely a reá fordított szorgalmat és munkát legalább puha kenyérrel viszonozza. Az orvosdékán felhívása nyilván szeget üthetett sok szülő fejébe. Mert az csak nem lehet humbug, üres szófia, a mit egy ilyen kiváló térfiu nem csak mond, hanem írással is megerősít. Viszont azok, a kik a statisztikákat szeretik bújni, nem fogják megérteni tudni, hogy az esetben, ha az orvosi pálya annyira túlzsúfolt, hogy magának a dékának felszólítására van szükség, a fiatalságnak e pályáról való visszatartására, miképen lehetséges mégis, hogy Magyarországon az elhalt emberek oly nagy százaléka nélkülözte az orvosi kezelést?! Tehát noha sok emberre nem jut nálunk orvos, az orvosi pálya mégsem biztos kenyér. Egy probléma, melynek megoldhatása nehéznek tűnik. Ha azonban elgondoljuk, hogy a mi országunk milyen szegény, ha utána nézünk s látjuk, hogy azért hal meg oly sok ember orvosi kezelés nélkül, mert épen szegénységénél nem bírja el az orvosi kezeléssel járó költségeket, akkor rögtön tisztában lehetünk azzal, hogy hol a bibi s miért nem ajánlatos ifjainkat az orvosi pályára terelni. De hát az orvos dékán felhívását nyomon fogja követni a jogi dékán felhívása, ezt pedig rögvest a műegyetemié s igy tovább. Mert nincs az a diplomás pálya ma Magyarországon, hol óriási tulprodukció ne jellemezné a közállapotokat. Minden téren több a termelés, mint a mennyit országunk anyagi viszonyai elbírnak. A befogadóképesség már rég megszűnt s a diplomás pályákra tóduló Capriccioso. Irta: Battyán Radó. S a férfi lassan, vágyakozva simult a leányhoz. Reszkető keze loppal a lány kezéhez ért. Végig simította azt. Mintha villamos áram rezgeti volna azon keresztül, megrezzent s a szent szerelem tüzében égett. S most lassan suttogni kezdett. Hangjában a csábítás minden lángja perzselően lobogott. Izzó forró volt a lehelete. — Azután végig csókolnám kis kezének picsiny ujjától egész a sarkáig. Kezdeném a magasan iveit homlokán. Azután a két szemét. Maga vágyakozóan lehunyná azt s én csókolnám eszeveszettül, őrülten, szünetlenül. Az ajkánál, miként a tikkadt vándor pihenőt tartanék. S szívnám mézét addig, mig lélegzete elállana. A leány megborzongott. Egész testén a szűzi szemérem s az ismeretlen utáni kíváncsiság vibrált keresztül. — Senki úgy nem fogja magát szeretni, mint én. Mert nagyon kevés ember tud úgy szeretni, miként én. Ha rossz hangulat kínozná, megkaczagtatnám tréfáimmal. Ha rosszul érezné magát, addig simogatnám, addig beczézgetném, mig minden búja, baja elmullana. Szeressen egy kissé. A lány nem felelt. Csak éjszinü hajával megkoronázott fejét ingatta, lassan szomorúan. — Minden gondolatom a magáé. Szivem minden lüktető cseppje önért ver, mindig magától indul ki minden gondolatom s ismét magához tér vissza. Egy biztató szót csupán, egy meleg tekintetet, hogy van reményem arra, hogy majd szeret. S a leány hideg maradt, mint egy szobor A férfi minden ékesszólása, minden könyörgése hiába való volt. A gyönyörű leány nem könyörült rajta. Még csak annyira sem, hogy legalább szintéit volna valamelyes érzelmet iránta. Megmondta nyíltan, minden kertelés nélkül. — Nem szeretem, nem tudom szeretni magát. — De hát miért ? Olyan utálatos, annyira rut vagyok, hogy egyáltalában nem tud megszeretni. Vagy nemakar, vagy mást szeret?! — Nem szeretek senkit. S nem olyan rut, sem olyan utálatos, hogy ne lehetne szeretni. De én nem szeretem. Hogy miért azt nem tudom. De most e percben érzem, hogy az amit maga iránt érzek, az nem a szerelem. Nem mondom, hogy nem tudnám szeretni. De várjon türelemmel. Miért olyan sürgős ? Most egyszerre? ! — A férfi ieverten, bánatosan tekintett a leányra. Két szemében könny ragyogott s olyan szomorúan tekintett a messzeségbe, mint a kinek nincs remélni valója. — Miért oly sürgős ?! Hát nem eleget vártam, hát nem eleget igyekeztem, hogy megkedveltessem magamat. Vagy nem úgy intéztem, hogy feledni próbáljam ? Nem sikerült. Ha két napig nem látom, megörülök. Nincs gondolatom, nincs cselekvő képességem. Hulla vagyok, értelmetlen, érzéketlen holttetem. Csak ha magát látom éledek uj életre. Mintha kicseréltek volna pezsegve for ereimben a vér, szivem hatalmasan lüktet s én újra élek, újra gondolkozom. S a lány hideg maradt, mint egy szobor. A férfi még próbálkozott. Minden erejét, minden tudását összeszedte hogy szerelemre gerjeszsze a lányt, de nem sikerült. A másut sokszorosan kedvelt, szeretett férfi, mit sem tudott kicsikarni a hideg jégszoborból. S azután elhagyta ereje. Érezte, hogy itt nincs mit keresnie. Elment. Tudta jól hogy távozása nem okoz keserűséget a lánynak, mert ha csak a legkisebb részvétet, vagy fájdalmat keltet is volna e ténye, úgy maradt volna. Egyetlen szó, egy meleg pillantás visszatartotta volna, de ennyit sem juttatott neki a lány. Építkezési, csatornázási ^ gépészeti yasöntvények gyártására, bármely anyagú gépalkatrészek előállítására, gazdasági és ipari gépek szakszerű javítására — általában minden géplakatos, kazán és mükovács munkák végzésére — legjobban berendezett, legmunkabiróbb és legolcsóbb is a „Debreczeni Vasöntöde és Géplakatosság“ Gyártelep a Hadházi-utcában. Raktár: Péterfia-utca 73. sz. Telefon 466. szám. DEBRCZENBEN. Telefon 467. szám. Kiváló szőlőmalmok, borprések, borszivattyuk, kerti-, udvari-, községi kutszivattyuk és kerti fecskendők gyártásáért többszörösen kitüntetve.
