Közérdek, 1909. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1909-05-22 / 21. szám

Nagykároly, 1909. május 22. 21. szám. II. évfolyam. KÖZÉRDEK KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGALÓ TÁRSADALMI HETI LAP. A Nagykárolyi Építő iparosok szövetsége és az Érmihályfalvai ipartestület hivatalos közlönye. Megjelenik minien szombaton. Szerkesztőség: Kiadóhivatal: Gr. Károlyi György-tér 16. Hétsastoli-utcza 12. sz. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főszerkesztő : DR. BIS1TZ BÉLA a „Bánva“ és „Közlekedés és Közgazdaság“ szerkesztője. Felelős szerkesztő és laptulajdonos korlátlan meghatalmaz' »ttja; SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak : Helyben házhoz hordva egy évre .... 6 — korona. „ „ „ fél évre .... 3 — Vidékre postán küldve egy évre . . . 7.— „ „ „ ,, fél évre .... 350 „ Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő és a Kölcsey-nyomda r. t. jogosult. Ä miből élünk!... Mindenről beszélünk, politikáról, társadalmi rendről, színházról, művészet­ről, illemről, illetlenségről, élelmességről, élhetetlenségről, szóval mindenről, ami érdekel s közben elfeledkezünk arról, ami a legfontosabb; arról, a miből élünk, vagy jobban mondva arról, a miből koplalunk. Mindent alaposan megvitatunk, gyű­léseket tartunk, ankettezünk, sőt utána btnkeitezünk s ezalatt országunk munkás­népének javarésze kivándorolni kénytelen e hazából, mely száraz kenyérnél egye­bet nem tud neki nyújtani. Az ország lakosainak nagy százaléka esik évenként martalékául e gyógyíthatatlannak látszó rákfenének, a kivándorlásnak. S miért mindez? Mert semmi figyel­met annak, a miből élünk nem szente­lünk. Másod, sőt harmadrangú kérdések fölött parlament s társadalom napok, hónapok, sőt évek hosszáig elvitatkozik s az imminens érdekeket védő dolgok ezalatt elpihennek, a munkás nép pedig messze távozik hazájától, idegen országok érdekét védő munkára használva fel, tett­erős megbízható karjukat. A nép érdekeit szolgáló intézmé­nyekre senki sem gondol. Elvagyunk foglalva túlontúl nevetséges közjogi viták­kal, a melyeknek meddő, haszontalan időfecsérlése a fontos és gazdasági szem­pontból elsőrangú intézkedések megtételét hátráltatják. A magyar ember kivándorlásának, a nehéz megélhetési viszonyoktól elte­kintve, elsősorban a földéhség az oka. Az egész magyar Alföldön talpalatnyi földet sem találunk, melyet bármily pén­zen is megszerezhetnénk. Latifundiumok, papi birtokok, nagybirtokok képezik annak javarészét. S ezek vagy egyáltalában okiratilag el nem adhatók, vagy oly nagy tőkések kezeiben vannak, hogy azokból való megszerzésnek még csak a remény­sége sem sugárzik a magyar lüldmivelő felé. Ez tehát sarkalatos okozója a túl­ságos nagy kivándorlásnak, melynek sta­tisztikai adatok szerint a mi országunk a legnagyobb százalékát nyújtó szál­lítója. A viszonyok rosszabbodása, a pénz­érték devalvátiója, természetszerűleg maga után vonta a kivándorlás nagyobbodását. De a megélhetési viszonyok megnehezü­lése egyben a munkabérek emelkedését is maga után vonta s így ez az ok sok­kal kevésbbé járult hozzá a kivándorlás­hoz, mint inkább a fennebb említett földéhség s annak ki nem elégithetése. S a hol a bajnak kutforrása van, ott kell azt gyógykezelni is. Ha mi majd többet foglalkozunk azokkal, a kikből élünk s több alkalmat adunk nekik arra könnyebben megszerezhetni azt, a miből Legolcsóbb bevásárlási forrás! Turista ingek, nyári gyermek-trikkók, nyári kalapok, zoknik. Színes és fekete napernyők, legjutányosabb árak mellett kaphatók T TJli/T Á T3 T\yrt 1VT férfi és női divatáru üzletében Nagykárolyban> PaíiIac IÓqvaIíTqIíÍq T II I 1 U ÍVJ. JÓL XvlVlllN Széchenyi-utca. (Róm. kath. iskolával szemben. lUULUő MoZiUlgílKlu i Fegyházban kötött harisnyák egyedüli nagy raktára. 3| A boldogság titka. A boldogságról beszélgettek a különszoba asztala körül. Itt szoktak összegyűlni szombat esténként már érek óta tiz régi cimborák, tépett tollú aglegények és kerekre hízott családapák. Jól ismerték egymás minden kínját, gond­ját. Nem csoda, hogy mindnyájan Pál Istvánra néztek, kérdő pillantással, most, mikor a nagy talányt, a boldogság titkát vetette föl valamelyi­keik. Mert ez a szelíd arcú, csöndesen mosolygó ember nemcsak arról volt nevezetes, hogy az ő nyakkendője volt mindig a legrendesebb csokorba kötve és benzinszagu kabátján soha­sem lógtak a gombok, hanem azt is tudták róla, hogy ö az egyetlen, kiről a társaságban el lehetett mondani, hogy zavartalan boldogság­ban él kis szőke feleségével. Teletöltötték a poharakat és kényelmesen elhelyezkedtek a székeken. Ebbel a mozdulat­ból megértette István ur, hogy tőle várnak most előadást és mentegetődzött, mielőtt erre fölszólították volna. De nem volt menekvés. Meg kellett hajolnia az asztaltársaság alapszabá­lyai előtt. Mosolyogva nézett egy darabig poha­rára, a tán elkezdte: — Túloztok, mikor azt hiszitek, hogy a boldogságnak egyáltalában van titka, aminek kutatásáért magatokat törni érdemes. Hány emberéletet fecsérelnek el e titok kutatására; futkosnak a boldogság után és nem látják be, hogy a szelek játéka vagyunk; visznek, mikor azt hisszük, hogy megyünk; szeszélyes véletlen intézi sorsunkat, a szerencsétől füg minden. Ez az egész. Újra töltöttek és Pál István folytatta : Azt hiszem, ha én kerestem volna a boldogságot, okoskodtam, erőlködtem volna, mint annyi más, sohasem lettem volna ilyen boldog, mint amilyen most vagyok. Pedig higy- jétek el, azt hiszem, boldogabb már ember nem is lehet. — A kedves feleséged egészségére! — kiáltott valamelyik s a poharak megint kiürültek. — Azt mondják, a boldogságnak mindig megvan az ára, — szólt Oprobinyák, a sovány vasutas, — igaz-e Pál ? — A hogy vesszük. Én például a fele­ségemet, akinek boldogságomat köszönhetem, három pohár sörért vettem. A legcinikusabbak is elképedve bámultak Pálra. Mindent vártak tőle, csak ezt nem. — Megbolondultál ? — kérdezte Odro- binyák, rágyújtva egy subára. — Így van. Ép ezért más a fölfogásom az életről, mint nektek. Halgassátok meg a történetem. Szigorló jogász voltam Pesten. Együtt laktam Keréz Tiborral, aki földim volt, szintén jogász de nem szigorló, bár velem egykorú volt. Még csak egy vizsgája volt, azóta se tett le többet, azt hiszem, Tehette, gazdag fiú volt. Délig aludt, aztán öltözködött, többi idejét nők­kel töltötte. Azt hiszem, nem volt Pesten csinos fehérnép, akivel ki ne kezdett volna. Egyszer egy levelet mutat nekem. Szépen gyöngyöző betűk voltak. Tisztelt Uram! Oly meghatóan irta le szenvedéseit, hogy véteknek tartanám megtagadni kérését. És Építkezési, csatornázási»gépészeti vasöntvények „Debreczeni Vasöntöde és Géplakatossá^“ gyártására, bármely anyagú gépalkatrészek előállítására, J „ ... 0 gazdasági és ipari gépek szakszerű javítására — általában Gyártelep a Hadhazi-utcaban. Raktar: Peterfia-utca 73. sz. minden géplakatos, kazán és mükovács munkák végzésére T . f 4fi6 á nFRPP7FNRFN Telefon 467 szám - legjobban berendezett, legmunkabiróbb és legolcsóbb is a 1 eleton 4bb. szám. DCDKLALIVDEíV. leieronw/. szám. Kiváló szölőmalmok, borprések, borszivattyuk, kerti-, udvari-, községi kutszivattyuk és kerti fecskendők gyártásáért többszörösen kitüntetve.

Next

/
Thumbnails
Contents