Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-09-12 / 37. szám
37. szám Szombat, 1908. szeptember 12 Szekszárd, IV. évfolyam. Kiadóhivatal: Molnár-féle nyomda r.-t.. Kaszinó-bazár épület. (feji előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések 'Íeeíutányosabb számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden szombaton. ' Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. , Ide küldendők a lapot érdeklő össze közlemények. Előfizetés; j egész évre 10 korona, félévre 5 korong negyedévre 2 kor'. 50 fill. Néptanítóknak, ha az előfizetési dijat- egész évre előr( beküldik, 5 kor. T0LNAVÁRME6YE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS M. SIR. SELYEMTEMYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Felelős szerkesztő: B ODNÁR ISTVÁ1 Belmunkatársak: JANOSITS KÁROLY* KOVÁCH ALADÁR. Egyes szám ára 20 fillér. Erzsébet királyné emlékezete. Irta: Magyarász Ferenc. ,0, hogy neked is csak egy Volt életed, te is hogy sebhető Valál! Hol a kony, mely ennyi kárt Fel tudna olvasztani! Szakgassatok Homloktokon sebeket és vért ‘újatok: Letépetett az Istennek remekje ! (Bánk bán V.) Királyné volt ő is, kinek holt teteme fölött a bánkódó férjnek e szomorú sorokat adja szájába a költő. Magyar királyné volt ő is, elseje azoknak a magyar királyasszonyoknak, kik gyilkos kéznek estek áldozatul. De mig az Ő halála csak a szerető hitvesnek ajkáról fakaszt megrázó panaszt, mig az ő ravatalánál csak árván maradt gyermekeinek szeméből hull a 'könnyek árja: addig az a másik, a mi jó Erzsébet királyné-anyánk egy egész nemzetet borított gyászba, midőn időnap előtt örökre eltávozott mi tőlünk. Amannak fejfájára egy sok sanyargatástól megszabadult nemzetnek örvendező sóhajtása volt Írva, emez ^már életében szabadította meg népét az elnyomatástól, a félreértések átkától. S ha II. Endre* 1 a*"Rítvési fájdalom pároxizniusában az Isten remekjének nevezi azt a nőt, kinek nevét népe átkozva ej té Jd: minek mondjuk akkor mi Erzsébet királyasszonyt, kit kettős koronájának sokféle népe közül egy sem tisztelt annyira, mint a magyar, ki e sokféle nemzetek közül egyet sem szeretett annyira, mint a magyart. Bizony nagy okunk van siratni szomorú, váratlan halálát. Tíz éve volt e hó tizedikén, hogy Luccheni az ő gyilkos tőrét megforgatta a | mi királynénk nemes szivében. A szegény, I szomorú asszony az ő nagy bánata elől | menekült mindenfelé, keresve keresvén a I békét, a vigasztalást, a nyugalmat. Hol a I tenger partjain keresett irt az ő tenger kínjaira, hol a havasok napsütötte, 'ragyogó, örök nyugalmában remélt megnyugvást találni. Meg is találta, de életével fizetett meg érte. S miként életében nem járta a I közönséges halandók taposott útját, halála is rendkívüli volt. Azt a szivet, mely a Wittelsbachok évszázados családi átka alatt meg nem tört, mely az anyai és testvéri szeretet veszteségeinek súlya alatt össze nem roskadt, azt a senkit nem bántó, jóságos, ártatlan szivet egy elvetemült orgyilkosnak tőre szúrta” át. Halálos ágyán nem búcsúzhatott el királyi férjétől, kezét nem I tehette áldólag gyermekei fejére: idegenben halt meg, idegenek zárták le szemét örök pihenőre. Az ő hűséges magyar népének szeme pedig megnyílott, hogy egész terjedelmében [ lássa és megsirassa veszteségének nagyságát. Mert a magyar nemzet az ő legjobb barátját, legőszintébb pártfogóját, leghatha- tósabb szószólóját,. legerősebb támaszát, igazi anyját veszté el ő benne, ki épen az elnyomatásnak szomorú napjaiban kelt védelmére annak a nemzetnek, melyért Majláth József gróf őt még gyermekkorában megtanította lelkesedni, melynek történetét ismerte, melynek költőit olvasta, melynek ;sorsát szivén viselte. Oly időben nyújtotta kezét a Habsburgok deli sarjának, mikor z, magyar szabadság eszméjére Világosnál szomorú éjszaka borult, mikor az eszme zászlótartói bitón haltak, börtönben sínylődtek, idegenbe bujdostak, mikor az egész magyar nemzet joggal alkalmazhatta magára a népének hasonló sorsán kesergő Eszter királyné szavait: „Eladattunk, hogy eltiportassunk, megölessünk és elvesszünk.“ (Eszter 7, 4.)| Az utolsó honvédnek kezéből is kicsavarta» a tépett zászlót a túlnyomó ellenség s a piros-fehér-zöld lobogóból csak egy piros foszlány maradt meg: azt is a kiontott honfivér festette pirosra; mert a békének, és örömnek fehér színéből a bánatnak, fekete szemfedője lön, a reménynek zöld színét pedig mintha végkép fakóra változ-: tatta volna a végső kétségbeesés. De jcerült-fordult az idő kereke s eljött, az 1854. esztendő, mely váltságot hozott a magyar nemzetnek. Ezen év^április 24-én I vezette ugyanis oltárhoz a mi ifjú fejedelmünk Erzsébetet, szivének választottját, az ősi wittelsbáchi háznak' szépséges sarját. S ez alkalommal nem kevesebb, mint 874 magyar rab nyert részint teljes, részint részleges kegyelmet. S' midőn az ifjú királyné felséges férjével 1857 május hó 4-én először lépett hazánk földjére, az „oldott kévé“-ből újra 121 nemes szálat hozott magával Magyarhonba. S azontúl is mindenkor kitüntette nemzetünket szeretetével, mindenkor osztozott örömében és vigasztalta TÁRCA. A szivet, « szivet... A szivet, a szivet, Oh azt megbecsüld! Kincs azr tnit az Isten Égből földre küld . . . Száz kincskereső közt Egy éri csak el . . . Kincs az, mit szerelni, Megbecsülni kell. Elveszteni könnyű, . Meglelni nehéz, Drága, de törékeny, S gyenge az egész: , Kíméletlen kézzel Csak egy karcolás, S nem segíthet rajta Többé a sirás . . . 5 ha egy rossz szavaddal Összetörted azt,-Száz jó szavad sem hoz Már rá több tavaszt És bár tenmunkádra Szemed sírva néz: Tört szívből már nem lesz Sohasem egész. ZOLTÁN VILMOS. Amerikai aratás.* Cogswell, N. Dák Nagyboldogasszony napjának s azt megelőző két esős napnak kellett jönni, hogy sorát ejtsem egy kis magánlevelezésnek ! Mert bizony szó sincs itt arról, hogy kellő nyugalom és megfelelő idő birtokában az ember egy kicsit félrevonuljon és a sok szép látott dolgokat magában felemésztve papirosra rakja ! Hja, ha minden úgy vágott volna be, a hogy terveztem! Erről az Isten áldotta termékeny vidékről ment volna már pár levél a redukciónak ! Nagy az elfoglaltságom, reggel 5 órától esti 9—10-ig állandóan — s munka után biz csak r a pihenés minden vágyaimnak netovábbja! Fáradságos, nehéz munkám közepette vigasztalásomra esik tudni, hogy mindaz, a mit Jteszek, minden, a mit látok és tapasztalok, bőséges anyag lesz majdan arra, hogy feldolgozhassam és értéke: sithessem ! Nézetem, ismereteim^Amerikának gazdasági állapotáról módfelett meggazdagodtak. Jóformán nap-nap után jön elő. olyasvalami, a m-i fölött szinte csodálkozással kell gondolkodóba esnem, számtalan rejtélyes dolog, a mit megoldhat- lannak képzeltem eddig, itt gyakorlatilag láttam I megfejtve. A farmer szót, a mit eddig csak a maga ! idegen és hideg ridegségével ejtettem ki a számon, í itt a színről-szilire való tanulmányozás immár valóságom fogalommá nevelte számomra. Sokszor, a mikor kellő közepében állok . s legeltetem nagy gyönyörűséggel a szemeimet a ringó búzatáblákon, eszembe jut s felsóhajtok, *■ Örömmel közöljük Amerikában, tanulmányúton levő kiváló munkatársunknak alábbi tanulságos közleményét. [ miért nincsenek a mi szegény hazánkban ezek a ; még kihasználatlan, buja termékenységü földek ! j Talán nem kerülne -annyi ember kezébe a nehéz ! vándorbot! Ezek a nagy prairiek, a melyeken csak nem is olyan régen vad bivaly csordák legelésztek j széliében hosszában, közel ötszáz esztendős kultúra | folyamán' se tudtak még oda jutni, hogy rajta az [ amerikai munkáskezek milliói biztos kenyeret I keressenek ! Mennyi nyomorgó, testi és lelki üdüI lésre szoruló ember számára van itt még hely, s í a nagy mezőkön még most is csak vadon nő a gaz, vadon nő a fű, terem a széna, s elrejtve maradnak a földben r^jlő termékeny és életfen- tartó erők ! Annyira kevés az ember a farmokon, hogy szinte gondolkodni lehet a fölött, hogy miként volt lehetséges ilyen kevés szellemi és fizikai erővel a gazdálkodásnak ilyen tökéletes fokára emelkedni! Talán ügyesebb az amerikai farmer, mint egyéb országok gazdálkodó polgárai ? Nem! még talán a munkabírása sem közelíti meg, hogy ne menjünk messze, a magyar parasztét! A szorgalmát sé mondhatom nagynak! Az ismeretei nagyon egyoldalúak.. Tisztán gyakorlatiak! A mit igazán ki kell emelni, s a miben talán egyik fontos megvilágítását nyeri ez a kérdés, hogy amerikai farmer talán alig akad, a ki analfabéta volna. Napszámos, cseléd, gazda egyaránt ért az irás, olvasás és fogalmazás mesterségéhez! Akárhogy is kár- . hoztassuk bizonyos szempontokból az amerikai közoktatásügyet, ezt az egyet a javára írom ! De hát a megfejtés kulcsa még sem ebben van ! Egyáltalán nem az amerikai farmeron múlott, | hogy ma gazdálkodik 1 pedig olyan tökéletes
