Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1908-09-12 / 37. szám

2 KÖZÉRDEK 1908 szeptember 12 I I bánatában. A mienk volt, mi vesztettünk tehát legtöbbet ő benne. Nagy orvos az idő, sok sebet behe- geszt, sok búnak, bánatnak meghozza gyógy- I szerét. De miként a behegedt seb is meg­érzi'az időváltozást, úgy a lélek sebeinek is van olyan idejük, amikor felujulnak, | amikor a régi fájdalom ujult erővel tódul i a szívre. Az a szomorú évforduló, melyhez szeptember 10-én jutottunk, a „szentelt fájdaloménak e napja, meghozza a magyar nemzet gyászának megújhodását is. E napon megérti és szomorú szive mélyéből ismétli a költő fohászkodását a magyarok Istenéhez: „Balsors akit régen tép, Hozz reá vig esztendőt; Megbünhődte már e nép A múltat s jövendőt!“ Jegyzők gyűlése. A simontornyai járási jegyzői egylet közgyűlésének jegyző­könyvéből. (Folytatás.) Azoknak a törvényhatóságoknak nyugdíj szabályzatai, amelyek a milleniumi időnek több­szörös beszámítását már eddig is jogerősen biztosí­tották, a revisió során érintetlenül hagyatnának­Egyesületünk a múlt évben szaktevékenysé­get is fejtett ki. Régi az a panasz, hogy a közsé- j gek pénztári kezeléséről és számviteléről alkotott (42—889 számú) vármegyei szabályrendelettel meg­állapított minták nem megfelelők, a szabályrende- | let megalkotása óta 18 év alatt a gyakorlat a cél- J nak megfelelőbb mintákat állapított meg. A köz­ponti járás jegyző egyesülete az uj minták egész gyűjteményét állította össze, tárgyalta, azután ismer­tetés és tárgyalásra a járási jegyző egyesületnek I küldte meg. A mi egyesületünk részéről Klimes Antal is nyújtott be egy mintagyüjteményt ismertetéssel és indokolással. A kétféle mintagyüjtemény felett a mi egye- ] sületünk múlt évi augusztus hó 27-én Gyönkön tartott rendkívüli közgyűlésében tanácskozott és a i Klimes-féle mintagyüjteményt fogadta el. Ezek a minták azután meg lettek küldve a vármegyei jegyző egyesületnek is, mely a mult j évi szeptember hóban tartott közgyűlésében a | simontornyai járásbeli egyesület mintagyüjtemény ét j fogadta el. A vármegyei egyesületnek lesz most már dolga, hogy a vármegyei szabályrendelet kérelme­zendő módosításával az uj minták a vármegye területén kötelezőleg használtassanak. Éppen jelentésem szerkesztése közben kap­tam i§. Lágler Sándor nágyszokolyi kartársunktql számozó kivetési- lajstrom mintát a községi es vármegyei adókra vonatkozólag. Ennek a mintának egy-egy lapján annyi tetei van, mint az állami adófőkönyv egy egy^ oldalán. Hogy a mintát a változó rendelkezések szül­ték-e és hogy a már megállapított kivetési lajst­rom megváltoztatása szükségessé vált-e, kérem a tiszt, közgyűlést, hogy válasszon egy 3 tagú bizott­ságot, s a mintát tanulmányozás és javaslattétel végett annak adja ki. A bizottság javaslatával a legközelebbi köz­gyűlésben lehetne foglalkozni. Egyesületünk tagjai­nak- személyi dolgairól négy pontban fogok a tiszt, közgyűlésnek beszámolni. A vármegyei községjegyzői egyesület múlt évi szeptember 16-án megtartott évi rendes köz­gyűlésében elnökévé” Klimes Antal tagtársunkat, egyesületünk választmányának tagját választotta meg. S habár a választás nem lepett meg senkit, azért mégis büszkeség tölthet el bennünket, hogy arra a szép polcra a mi egyesületünk tagja emel kedett fel. Az 1906. évi jelentésemben rámutattam arra a munkásságra, melyet ez a férfiú a mi érdekünkben kifejtett, kellőképpen akkor sem tudtam méltányolni, ma sem tudom. Ma sem vagyok erősebb. — De egyet érzek s ezt mindnyájan érezzük, hogy azok­kal az átvirrasztott éjszakákkal, a melyekben át a tolnavármegyei jegyzők és segédjegyzők szolgálati viszonyára és járandóságára vonatkozó adatokat összegyűjtötte, szivünkhöz nem csak közel jött, hanem abban emlékének helyet szerzett s a munka maradandó becse megszerzi azt a helyet az utódok szivében is. Dőring Frigyes volt udvari-i jegyző tagtár­sunk egészsége nem javult. Az a kór, mely hiva­talából kiszorította, fokozódott, elméje most már el­homályosodott s állása múlt évi október 31-én Glöckner János régi ügybuzgó kartársunkkal töl­tetett be. Sajnálom, hogy nem jelenthetek kedvezőbbet Grünwald Gyula belecskai körjegyző kartársunk­ról sem. Az ő egészsége 6 hónapos szabadságolása után sem javult, minek folytán f.-évi április hó 6-án nyugdíjazva lett. Állása még nincs betöltve, Balogh János kartársunkkal van helyettesítve. Grünwald János tagtársunk, miként azt a múlt évben jelentettem, nyugdíjaztatása iránti kér­vényét beadta s állása múlt évi julius hó 23-án vejével, néhai Laki Gusztáv kartársunk fiával töltetett be. Itt azonban meg kell állapodnom tisztelt közgyűlés ! Grünwald János egyesületünknek hosszabb időn át pénztárnoka, hű sáfárja volt, rossz néven vehetné tőlem a tiszt, közgyűlés, ha erről meg nem ! emlékeznék s ebbeli működése jegyzőkönyvünkben ! nyomokat nem hagyna .maga után. . (Folytatjuk).- - ? • . a- ­HÍREK. — Főúri vendégek Szekszárdon. Szekszárd­nak tegnap magas vendégei voltak. Apponyi Sándor gróf arany gyapjas, _y. b. t. t. főkamarás- mester járt itt, nejével Esterházy Alexandra gróf­nővel, továbbá nővérével, Apponyi Paula grófné, Borghese hercegnővel. Velük jött vicomte Fonté- nay budapesti francia főkonzul nejével és fiával. Délelőtt Wigand János igazgatónál tettek látoga­tást s Wigand János és Pataki Jákó kalauzolá­sával a gimnáziumot is megszemlélték, igy benéz­tek az I-ső osztályban éppen folyó tanításra is. A vendégek innen a múzeumba mentek, hol az előb­biek mellett Haugh Béla és Kovách Aladár kalau­zolták őket. Fontenay főkonzult különösen meg­lepte a muzeurn gazdagsága, arról nagy elismerés sei nyilatkozott. Különben a magyarságnak ez a lelkes barátja, ki a magyar-francia barátság meg­szilárdítása céljából fraucia folyóiratot szerkeszt s francia kurzust szervezett a magyar fővárosban, Budapesten, minden iránt lelkesen érdeklődött^ Bejárta ő Japánt, a keleten is több helyen volt állomáson s most'a magyar viszonyokat figyeli éleslátással és sok szimpátiával. A. múzeumi láto­gatás után megebédeltek a kaszinóban és innen a selyemgyárba mentek, hol Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazott kalauzolta őket. A selyemtenyész­tésről vetített képekkel tartott előadás különösen érdekelte a magas vendégeket. Délután látogatást tettek Simontsits Elemér alispánnál s az ő és csa­ládja kíséretében megszemlélték a vármegyeház nagytermét, hol éppen a ref. egyházmegye ülé­sezett. A főkonzult nagyon kellemesen lepte meg, hogy született francia nővel, Pataki Jákó tanár nejével is találkozott- Ebéd után sokáig elcseveg­tek a zengzetes francia nyelven. A főkonzul csak azt sajnálta, hogy kevesen beszélik a francia nyel­vet Szekszárdon. Még aznap visszatértek Lengyelbe. — A szekszárdi búcsú. A kisasszonynapi szekszárdi búcsúra a folyó évben is nagy számmái jöttek Szekszárdra az ájtatos hívők. A Remete­kápolnánál a nagy misét Seleznik Ferenc tartottá, magyar szentbeszédet Mosgai Sándor szekszárd- ujvárosi plébános, németet Mózes Endre tolnai segédlelkész mondott. — Uj tollnokok. A m. kir. vallás- és köz- oktatásügyi miniszter Szekszárdra Kosztka János jogszigorlót, Barsra pedig dr. Balga István állam­tudort, szekszárdi vármegyei közig, gyakornokot kir. taüfelügyelőségi tollnokká nevezte ki. formák között, hogy tanulmányozni jövünk őket messze világrészekből. Az amerikai kultúrának a bölcsője az East, — a West csak abból él, a mit ott csinálnak ! Ugyan mit csinálna ma az amerikai farmer, ha McCormick meg nem szerkeszti a róla elnevezett aratógépet! Ehen halna! Megérne, el­rothadna, trágyává lenne a sok szép gabonája, ha aratókat kellene neki állítani a hatalmas búzatáb­láknak s kaszával kellene learatni! A gyárakban készül el az a sok mindenféle szerszám, eszköz és gép, a mik segítségével az amerikai farmer bol­dogulni és gazdálkodni tud. Valóságos gépgazdálkodás ez! Milyen más az amerikai aratás! . Velem együtt bizonyos minden magyar hon­fitársam, a ki a farmára kerül, a kasza meg a tokmány után nézelődne, ugyan hol is lehetnek ezek a fontos szerszámok. No itt ugyan hiába keresgélőd azok után emberfia! Se az eresz alatt! Se itt, se ott! Talán a padlás ablakán kukucskál ki, a hova a farüier a múlt ősszel eldugta, hogy senkibe kárt ne tehessen! Bizonyosan még mind­nyájan emlékezünk azokra a nádfedeles házakra, a melyeknek a padlás ablakából lógnak alá egész télen által a rozsdától pirosra festett kaszák. Az eresz alatt, engedelmet a porch alatt, nemcsak hogy fecskék nem fészkelnek, de kasza sem lóg ott! Ugyan hát mivel megy az aratás ? A gabona már teljesen érett s a farmának csendes és népte- len nyugalma sehogysem látszik megváltozni az aratáshoz! A farmer egy szép napon nagy buzga­lommal előszed bizonyos poros ponyvákat, ame­lyekből sűrűn potyognak alá a tavalyi aratásból rajta maradt zabszemek, s azt felhúzza egy gépre, a mit Amerikában széliében-hosszában csak „bin- der^-nek hívnak s a mi jó magyarsággal kévekötő­gépet jelentene. Pár kereket lánccal összefűz, a tengelyeket meg a csapágyakat megolajozza, s ezzel az összesen egy jó órát igénylő előkészülettel ready az aratásra! Négy lovat beterel a fenceből, s egy célszerű kisefa segítségével azokat a gép elé fogja. Valóságos ördöngösség, a hogy ez a gép működik, —. egy Kocsis ül csak fenn magasan a vasbakon, a ki hosszú gyeplőn a lovakat igazgatja, — a kocsis baloldalán egy vasrudra erősített, fino­man fogazott kis késecskék mozognak ide-oday a melyek a gabona szárát elmetszik olyan szépen, hogy a legfinomabb kasza sem metszi szebben, majd a kocsis jobboldalán kész, bekötött kévék potyognak ki a gépből! Nem akármilyen kévék ezek! Tömöttek s a szárak olyan szépen vannak egymás mellett, mintha csak egyenként lettek volna összeszedve. Lám egy gépben elfér egy kaszás ember, meg egy kéveszedő is! S milyen gyorsan megy minden, egy-két másodperc alatt készen van egy- egy kéve- Nincsen kaszapengés, nincsenek marok­szedők, messziről csak egy mozgó pontot látsz a sárga búzatáblákon, mely megy folytonosan körben, s mikor a közepére ér, már kévékben is fekszik a gabona. így megy az aratás Amerikában ! Ka- szapengás és nóta nélkül. Bizony furcsa annak, aki először éli keresztül. Mégis csak szebben megy az aratás odahaza! A tarló, a mi oly fé­nyesre feni a rozsdaette kaszákat, eltudná mesélni mennyi érdekes és szép részletei vannak az ara tásnak. Itt a Dakotákban e héten fejeződtek be az aratások. A farmerok állítása szerint, az idei ter­més megüti a tavalyit, sok vidéken jobb is lesz, viszont vannak egész pountyk, a hol a rozsda, vagy a szárazság nagy károkat csinált. A szom­szédos Canadából kedvező aratási híreket veszünk. Ott még csak a jövő héten^indul meg a munka javarésze. Megkezdődött a nagy vasúti teherforgalom is a farmvidékeken. Mily nagy előnye van ebben a tekintetben az amerikai farmernek, a hogy learat, nem megy árulni gabonát, egyenest a cséplőgép­ből viszi a legközelebbi elevátorba. Lemérlegelik s a folyó piaci árakor! ki lesz fizetve. A vasúton levő elevátorokat maguk a nagy gabonakereskedők építtetik. Elképzelhető mennyi gabona gyűl össze az őszre Chicago nagy, hatalmas gabona raktárai­ban, s mennyi gabonát elnyelt Amerikának egy igen helyes kis fészke, Minneapolis, Minnesotában, a melyet csak Flour City-nek hivnak, annyira meg van rakva malmokkal.. Odahaza általános a nézet, hogy a milyen a termés, olyan az egész esztendő ! Szegény aratás, szegény esztendő ! Amerikában is csak igy áll a dolog. Egy gazdag aratás nagyot billent Ameri­kának gazdasági állapotán, A sok millió gyáj| munkás, ha nem is tudja ezt, de megérzi, mihelyt drágábban kell megfizetni a lisztet vagy a húst. Kirchner József.

Next

/
Thumbnails
Contents