Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1908-04-25 / 17. szám

1908 április 25

KOZ ERD EK

7

5l(i„ vonat elé vetette ipagát - és —7. '•ahogy magam hallottam Tamásiban — ’akkep halt meg, hogy a vonat kerekei ép a szivén men- í tek keresztül.

Az, Arany Pali szeme fölvillant, mikor J a "szpghaju ^boszorkányt meglátta. Hirtelen, szinte föltűnően, a terem közepén ott hagyta akkor a feleségét, kivel épen tánczoít és a JLinka elé ugrott, félretolva egy igazi legényt, ki már az özvegy keze után uyult. És járta j yele ; tüzesen, hangosan kui’jongatva, nagyokat toppantva,' nekipirosodva, mámorosán. Az | özvegy pedig, ráhajolt a férfi vállára, szólni nem szólt, csak pihegett, de amint végignézett a megszégyenülve félrehuzódó menyecskén, daczós, kihívó, szenvedélyesen lángoló fekete szemében a régvárt diadalnak minden gyönyörűsége égett.

— A Lanka nótáját! —- harsogott Pah hangja. A czigány már tudta betéve és szó nélkül rákezdte:

Jaj de szennyes ez a maga kendője!.

Pali meg fújta tele torokkal, bár kissé horizon, mig az özvegy halkan, alig hallhatóan I dudorászott hozzá: ■ ,

. Adja ide, hadd mosom ki fehérre,

" Leszek én magának a szeretője.

Újra nyílik az ajtó. Két kiliti legény lép be. Tisztességesen köszönnek, megállnak az ajtó- j nál, félretolják az ott ácsorgó gyerekhadat í[! és igyekeznek a lámpa vöröses-sárga fényé- I nél megismerni a tánczoló párokat.

Az egyik legény nagyot ugrott előre, ; mikor meglátta Arany Palit a Linkával. j Szegfű Laczi volt, Pali feleségének öcscse.

<3 is eljött a búcsúra, de nem a Paliékhoz, hanem Pali apjához szállt, /mert azoknak ! tágasabb istállójában jobban elfértek a lovai. Azok aztán el sem eresztették, mig a légé- [ nyék érte nem jöttek. Gyereklegény létére í előbb a fiatalokkal mulatott. Ott hallotta fél ! füllel, hogy sógora nem jár többé igaz utón. i Eljött, hogy leszámoljon vele. Senki föl nem I biztatta,' senki föl nem kérte. Csak a lelke hajtotta, az a romlatlan magyar lélék, mely | az igazságtalanságnak láttára föllázad és a j gyöngébbnek védelmére kel. N énjét meg sem látta, csak a sógorán járt a szeme nyugta j lanul De most, a döntő pillanatban, mikor szemtől-szembe látta Palit a Linkával, hamarosan nem is tudta, hogyan kössön sógorába. ; Az pedig dalolta tovább is szilajon:

Adja ide, hadd mosom ki fehérre!

A nótától észhez kapott Laczi is. Nyűgöd- ! tan odalépett, a banda elé, a czimbalom húrjai közé dobott egy koronát és elég érthe- j tőén odaszólt a czigányoknak :

—- Mást húzzatok, de mindjárt. Azt,

hogy:

A faluban a legárvább én vagyok..

A czigányt a legény biztos föllépése is, meg j a koronája is iziben meghódította. Felébe szakítva az előbbi nótát, egyszei’re csak belekapott a másikba. Ez amolyan hallgató nóta, amelyre nem is lehet tánczolni. Lett is nagy kavarodás. A párok megálltak, a legények a czigányra kiáltottak, de mindnyáját legyűrte a Pali öblös hangja, ki czigány nélkül énekelte tovább ■■■'

Leszek én- magának a szeretője !

De mire befejezte, keresztül is törte magát a tánczolókon és a czigány előtt termett.

—t Húzod mindjárt az előbbenit, te fekete gazember!

— Folytasd! — szólt Laczi nyugodtan és még egy koronát dobott a czimbalomra, hogy minden czigány meghallhatta a húrja koppanását. Azzal megfordult és egész higj- gadtan meglebbentette kalapját.

— Jó estét sógor!

Erre a szóra a közelebb állók menten elhallgattak. Önkéntelenül érezték, hogy itt valami készül. Ez a kettőjük ügye, mindenki tudta. Arra távolabb meg szereltek a fiatalok, mert amit Laczi tett, az valóságos me rénylét volt minden farsangi jog és igaszság ellen. De Laczit a csend épugy nem hozta Oki a sodrából, ahogy a zaj sem zavarta. Még egyszer odaszólt sógorának :

— Jó estét, Pali!

Az pedig, csak állt szótalanul, nem tudta,

hogy kezét sógorának nyújtsa e, vagy leüsse-e a vakmerő gyereket. Az özvegy pedig szép lassan levált a karjáról , és hátrább húzódott, mert ő is. érezte, hogy itt- baj lesz. Még pedig miatta lesz a baj. Biztosabb ott hátul, közel az ajtóhoz.

Végre Pali is megszólalt. Szavában az elfojtott düh rezgeti.

—-í•. Jí3, akinek 1 jó,-. De1 i aki, elrontja a jó estét, ne is kívánja másnak. Megtalálja bánni.

—• Én csak annak az estéjét rontom meg, aki a tulajdon nénémnek egész .életét megrontotta.

Dé már erre pár pillanatig teljes csönd lett a teremben. Az égiháboru előtti fullasztó, fojtó csönd. Pali odalépett a sógora elé, hetykén, kihivóan. Kezét hátratette, arczára bántóan gúnyos mosoly ült. Közben azonban I majd véresre harapta ajkát mérgében.

— Talán a Vicza nyafogott ? Kitelik tőle.

Érre a szóra a söntés oldálához támaszkodó menyecske is magához tért abból a dermesztő ijedelméből, mely minden tagját megbénította, mikor meglátta urának és öcs- csének összeszólalkozását. Előre lépett. A bámészkodók szótlanul nyitottak neki utat.-— A Viczát ne sértse kend. Úgyis eleget meggyötörte már.

Haragjában is megadta sógorának a tiszteletet. Hisz ő csak amolyan surján legény volt, az pedig már öt éve „ember“.

— A Viczát nem bántottam soha. De téged majd megtanítalak emberségre.

Ezzel oly gyoröan, hogy Laczi nem ért rá kikerülni, úgy ütötte pofon sógorát, hogy az szinte beletántorodott. De a következő pillanatban már összeszedte magát, a csizmaszárából előrántotta fehérvári bicskáját és dühtől fuldokolva sógorára rohant. Már megvillant a kés pengéje a lámpa fényében, már védelemre emelte Pali a bal karját, midőn Vicza mint a villám vetette magát öcscsére.

— Laczi, az Istenért, megölöd az uramat!

És Laczi karja e szóra lehanyatlott. :

Laczi kése leesett a földre. Ott szedték föl azok, kik a hirtelen támadt förgeteg okozta ijedelmükből fölocsudva, a két sógor közé csoportosultak , villámhárítónak. Vicza pedig tenyerébe fogta öcscse forró fejét és simogatta,' czirógatta, ahogy régen szokta, mikor még dajkája volt a nála pár évvel fiatalabb Laczinak.-— Csúnya gyerek te, majd agyonszur- tad az uramat!

Laczi még mindig nem tudott szóhoz jutni, Melle zihált, arczát elöntötte a pir, szeme előtt véres karikák libegtek-lobogtak. A körülállók is némán mérték a félbemaradt tragédiának három hősét, csupán itt ott hangzott néhány csititgató szó. Mindnyájukat egy és ugyanaz az érzés fogta el, az az érzés, mely Laczi kezéből kicsavarta a kést. Mert mikor a menyecske a legválságosabb pilla- i natban öcscse elé ugrott, hirtelen fölsikoitása I mintha mindenkinek a leikébe markolt volna.

Nem volt ebben a kiáltásban semmi ! a féltés kínjaiból, a csalódás keserűségéből, a mellőzés szégyenébőlí De benne volt a hűséges életpár szivének őszinte, évről-évre I erősbödő, a veszedelem láttára növekedő j szeretete.

— Megölöd az uramat! Ahogy Vicza I ezt mondta, azt nem lehet papíron betűvel j utánozni. Aki hallotta, megértette, át is érezte

rögtön, teljesen. Az aggódó szeretet fegyverezte le Laczit, ki maga sem tudta volna ! megmondani, mi -is történt vele tulajdonké- ; pen, hogy nem forgatta meg kését a sógo- | igában. Csak állt, csak nézett merőn a nén- j jére és ellenkezés nélkül engedte, hogy az I simogassa homlokába csapzott verejtékes haját.

De némán állt a harmadik is, a férj,

I mig lelkében a legellentétesebb érzések vi- harzottak. Az az egyszerű paraszt» lélek valóságos hadak útja volt, melyen végigvo- : nultak azok a hatalmas érzések, melyektől | hangos a szív, de elnémul a száj.

A veszedelem pillanatában önkéntele nül is a Linkát kereste szemével. De az már a czivódás elején elsomfordált.. Linka helyett a feleségét látta, aki a söutés léczrácsa mel

lől utat tört az ő vérei felé. A feleségét, aki,- őt úgy megbecsülte, akit ő nem becsült meg akit ő elhanyagolt, akit ő megszégyenített csak most is, ennyi mép láttára, mikor annak a másiknak a kedvéért félbeszakította a tán-, czot. ő vele. A feleségét, ki mindent elfelej tett s most az ő védelmére siet. ,A feleségét, aki .nőikül tán már utolsót hörögne, mert a kiliti legénynek biztos a keze és éles a kése.

A feleségét, aki sikoltásával föltárta előtte lelkét, lel kének czikornyátlan, de mélységes szerelmét.- ö pedig ott áll a saját szégyené-’ vei, mely nagyobb volt, égetőbb volt, mintha őt ütötték volna arczul. E néháDy perez marta, dúlta belsejét -— de a régi ember romjaiból uj ember támadt föl. Arany Pali keresztül ment a purgatóriumon és megtisztult.

Nem borult le felesége előtt, nem csókolt neki kezet, nem keresett czifra szavakat. A parasztember lelke nem kap az ilyesmién. Az ő lelke mindig többet érez, mint amennyit ki tud mondani. Az úri népnél hányszor áll a sor megfordítva: sokkal többet mondanak, mint amennyit éreznek.

Egy lépést tett előre, rátette kezét a felesége vállára és szelíden maga felé fordította, Az meg hagyta, hisz oly jól esett neki, hogy ura kezét magán érezte.

— Vicza, haragszol ?

Ez volt minden, amit mondott. De a szivével mondta. Vieza is a szivével hallotta.

— Mért haragudnám ?

Sirt is u szeme, mosolygott is, de a könnyek fellegén át, a mosolynak verőfényében ott pompázott a visszanyert boldogságnak ékes -szivárványa.

De még hátra volt sógora, kit oly nagyon megsértett. Nem is feledkezett meg róla. Bal karjával átkarolva felesegét, Laczi - hoz fordult.

— Kedves sógorom, megbántottalak, tudom. De nézd, Vicza többet bocsátott meg. Bocsáss meg te is, ha tudsz.

És a gyerek megfogta sógora kezét, i megrázta és csak ennyit mondott:

: — Egyszer vertek pofon kiliti legényt

boszulatlanul, de megérte!

A kedélyek lassanként visszatértek a farsangi kerékvágásba. A czigány is elkezdett hangolni, a bőgős is előkerült a söntés- ből, hova a veszedelem láttára menekült. Mert szegény már egynéhányszor megjárta, mikor hajbakapott a korcsma népe. A fejénél is jobban félti tehát a bőgőjét és ipar- I kodik menekülni, ha látja a közelgő égi- I háborút.

Pali pedig odaállt a czigány elé és tánczoít a feleségével kábultan,- őrületesen, ahogy még sohasem járta életében. Csordultig volt a szive mindakettőnek,. könnyíteni kellett rajta. Fiatalok voltak, hát tánczoltak.

Vicza szeme néha kereste azt a másikat, de az nem volt már ott. Megérezte a saját veszedelmét is, nemcsak a Paliét. Félt attól a menyecskétől és félreállt az utjából. Tudta, hogy ez a vihar megtisztította a levegőt és egyszersmindenkorra elsöpörte az ő képét a Pali leikéből.

A czigány pedig húzta a Viezának a régi kedves nótáját:

Páros élet a legszebb a világon.

Magyarász Ferencz.

Tanító urak figyelmébe!

Vizsgalapok finom famentes papíron, magyar, német és diktandó vonalozással, 100 drbonkint 1 korona 10 fillérért kaphatók Báter iános könyv- I és papirkereskedésében Szekszárdon, ! Kaszinó-bazár.

TANÜGYI HÍREK.

Rovatvezető : Nagy Béla.

Faiskolai jutalom. Felhívom tankerületem tanítóit, hogy faiskola kezeléséért, illetve ! gyümölcsfa tenyésztéséért való jutalom enge- J délyezése végett egy koronás bélyeggel I ellátott pályázati kérvényüket faiskolájuk