Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1908-03-07 / 10. szám

10. szám

Szombat, 1908. márczius 7

Szekszárdi, ÍV. évfolyam.

Kiadóhivatal:

Báter-nyomda, Kaszinóbazár

épület

As előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők.

Hirdetések;

legjutányosabb számítással, díjszabás szerint.

KÖZÉRDEK

Szerkesztőség:

Bezerédj !stván-utca 5 szára.

Ide küldendők a lapot érdekli összes közlemények. EUŐpiZETÉS :

egész évre 10 kor., félévre 5 k. negyedévre 2 kor. 50 filL NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész évre előre beküldik : 5 kor.

Megjelenik minden szombaton.

TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP.

AZ ORSZÁGOS NI. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA.

Felelős szerkesztő i

BODNÁR I S T VÁ N.

Beírnunkatársak :

JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR.

Kiadja:

BÁTER JÁNOS NYOMDÁJA.

főoka, hogy népünk nem ragadja meg a keresetre kínálkozó összes alkalmakat.

így a selyemteoyeszté8 is, mely az aratás előtt a kevésbé munkaképes egyének részére is tisztességes jövedelmet nyújt, a szegényebb néposztály részéről nem részesül abban a méltánylásban, amelyet megérdemelne. Pedig a bölcskei Bin János példája Útmutatóul szolgálhatna sok szegény embernek.

Az országos selyemtenyésztési felügyelőségnek Tolnavármegye selyemtenyésztéséről most kiadott 1907. évi jelentése ebben az irányban sok tanulságos adatot foglal magában. Ebben olvassuk, hogy Bán János uramnak a selyemtenyésztési felügyelőség a múlt évben gubóért 650 koronát fizetett ki.

Érdemes ezen gondolkozni.

A most emlitett jelentés szerint vármegyénkben, mely a 30 seljemtenyésztő megye között az 5-ik helyen áll, a selyem- tenyésztés — sajnos, —7 visszaesést mutat. Ugyanis ez 1906. évi 127 tenyésztő helységgel szemben 1907-ben csak 122 községben és pusztán tenyésztettek selyemhernyót, a tei’melő családok száma 3200-ról 2l78-ra, a termelt gubómennyíség 66.640 klgr.-ról 49.788 klgr.-ra, a gubóért ‘ fizetett öjsszeg 113.1,29 korona 52 fillérről1''101.158 korona 52 fillérre apadt le. Ennek azonban megvan a maga természetes oka és . magyarázata. A múlt évi késői tavaszodás a szederfa rügye- zését annyira késleltette, hogy a termelőknek jelentékeny százaléka nem mert a tenyésztésre vállalkozni, attól tartván, hogy a tenyésztés befejezése az aratási időbe esik bele. A kivándorlás is csökkentette a tenyésztők számát és nem kevésbe káros befolyást gyakorolt ez irányban a selyemáraknak, a selyemiparnál beállott válság okozta alászállása is.

Ez az utóbbi ok a jövőre nézve megszűntnek tekinthető, amennyiben a felügyelőség-a gubó beváltási árának 21o/o-al való felemelését ajánlotta a földmivelésügyi miniszternek és bogy a tenyésztők részére nyújtandó jobb árakban a világpiacz árhullámzásai nagy ingadozásokat ne okozzanak, a felügyelőség a tartalékalapról való gondos- I kodást is felvette programmjába.

A tenyésztők számában való apadás daczára némely községben jelentékeny emelkedés tapasztalható. így örömmel látjuk, hogy a tenyésztők száma Tolnán 63 ról 109 re, Alsónyéken 11-ről 23-ra, Váralján 15 ről 23 rá, a Bátaszékhez tartozó Lajvérpusztán 15ről 22 re emelkedett.

A központi járásban a legtöbb tenyészti a folyó évben is Szedresen volt. 112-en 2,755 kgr. gubót termeltek, amivel 5,639 koronát kerestek. Ebben a kis községben a selyemhernyó tenyésztésből, a tenyésztés megkezdése óta 140,972^ koronát keresett a lakosság. A dunaföldvári járásban Duna- szentgyörgy községben volt a folyó évben is a legtöbb tenyésztő, 81. A legtöbb gubót azonban a bölcskei 59 tenyésztő szállította be. 1,466 kgr. gubó után 4,003 korona került a községbe. A simóntornyai járásban a tenyésztők száma a legmagasabb Medinán volt, ahol 38-an foglalkoztak selyemhernyó tenyésztéssel. Ezek 862 kgr. gubót termeltek, amiért 1,775 koronát fizetett a selyemtenyésztési felügyelőség. A tamási járásban Re- gölyön volt a legtöbb tenyésztő, 36. A leg- • több gubót azonban, 880 kilogramm-ot, 1,862 korona értékben Tamási 34 tenyésztője termelte. A völgy ségi járásban a múlt évben

Tolnavármegye selyemtenyésztése.

A magyar selyeintenyésztés az 1840-es években nyert nagyobb lendületet, amikor Széchenyi István gróf Sopronmegyében szederfa-egy letet, Bezerédj István Tolnamegyében selyemtenyésztési egyesületet alapított, az erdélyi részekben pedig Wesselényi Mik lós báró buzgólkodott a selyemtenyésztés terjesztésén. A gubótermés mennyisége ebben az időben mintegy 400.000 klgr.-ot tehetett. Ez a mennyiség is azonban különböző okoknál fogva csökkent, úgy, hogy az 50-es évek végével selyemtenyésztéűünk megszűntnek volt tekinthető.

1867. után az alkotmányos kormány újabb kísérletet tett a selyemtenyésztés meghonosítására ; ebből a ezélból Szekszárdiba selyemtenyésztési felügyelőséget szervezett s ugyanitt 30 orsóra berendezett fonodát állított fel. «

Mindez azonban nem vezetett czélhoz, mert a nagy anyagi áldozatok daczára 1879-ben az egész országban alig 100 tenyésztő, összesen 5618 korona értékű, 2507 klgr. gubót termelt.

1880,-ban Kemény Gábor báró, földmivelésügyi miniszter a szekszárdi országos selyemtenyésztési felügyelősóg1 újraszervezésével s hatáskörének Iclbővitésével biztosította hazai selyemtenyésztésünk fejlődését. Azóta a termelők száma 100.000 re, a tei’- melt gubómennyíség másfél millió klgr.-ra, a gubók utáni kereset 5618 koronáról 2,874 032 koronára emelkedett.

Szocziális bajaink egyik legnagyobbika és a közvagyono8odásban való stagnálásnak, vagy legalább is lassú emelkedésnek egyik

TARCZA.

Élet — halál.

Elindulsz és haladsz,

Czélod tán eléred ! ?

De azt soh' sem tudod,

Hol s mikor lesz véged!?

De azért fáradj, küzdj,

Mert ez a végzetünk,

Istennél megírva:

Halálunk s életünk!!

SZÉKY GÉZA.

A Julcsa „Szerencséje.“- Igen is igy nagy „Sz“-szel! Mivel, hogy ez jelenleg élő személyt helyettesített, névszerint Szabó Gábort, a ki tiszti kocsis yolt a József-púsztai uraságnál és Szentgyörgy nap előtti csütörtökön annak rendje és módja szerint megkérette Julcsát.

Julcsának nem sok biztatás kellett, hogy „igent“ mondjon, mert Gábor volt az első legény még az Anna majorban is. De Julcsa se volt alpáribb, olyan fehér cseléd sem tefmett minden bokorban, takaros, szemre való, na meg, a mi szegény embernél a fő, (a szépséget nem eszik kanállal) dolgos, iparkodó.

Már harmadik esztendeje, mióta belső leány az annamajori kaMzkáréknál, s a tekintetes asszonynak ;ugy tedvére tud járni, bogy még a gpajEÍolatat is kitalálja. Mondta

is a tekintetes asszony nem egyszer: no, ha Julcsának szerencséje akad, nem megy el tőlem üres kézzel.

Nem is hiába mondta ezt a tekintetes asszony, megvette most Julcsának a supló- tot, — négy fiókosat, — meg adott neki egy olyan töltött dunyhát, hogy Biró Panni néne se bírta összehajtogatni kétrétre.

Három hét múlva megvolt a Julcsáék lakodalma. A Panni néni állítása szerint még kevés olyan lakzi volt a határban, mert ott még az árva gyerek is jóllakott. (Éjfélkor fis .csigalevest ettek, még a czigányok is).

Múlt az idő sebesen, már a kukoriczá- ban a második kapálást is elvégezték. A Panni néne jelentése szerint a Julcsából nagyon faintos kis menyecske lett. Kuporitó, nem kofás, amely asszonyi tulajdonság tudvalévőén nagy veszedelme a pusztai emberek nek, mert hogy a kofás fehércseléd elkilózza a lisztet a kofának narancsért, meg egyéb haszontalanságért, aztán fertály derekán kibújik a kenyér a hajából, koplalhat a szegény dolgos ember.

Azt is biztosan tudja a Panni néne, hogy az ura nágyon szereti, mert a. saját két fülével hallotta, hogy mikor napszámosokat hitt a kerülő repczegyüjtéskor, oszt a Julcsa is ki akart menni, azt mondta neki az ura : De hiszen, le is töröm a derekadat, ha kimész . .! Azt persze az Annamajorban senkinek sem kellett magyarázni, hogy annál jobban szereti az asszonyt az ura, minél nyomatékosabban tiltja meg neki a napszámba járást.

Nem is történt Julcsáéknál addig semmi hiba, mig Török János oda nem állott a j

tanyába sommásnak. Neki nem volt még asszonya és odaérkezett Julcsáékhoz koszté- rozásra, mert úgy nézte, hogy Julcsa a leg- talponjáróbb asszony a pusztán, Gábor se ellenezte, hát Julcsa elvállata a kosztérozást, Úgy, hogy Török oda adta az egész kom men - czióját fizetségképen.

így ment minden a maga rendjén, mikor Gábor valamiért összerugta a sarkantyúját az első igás kocsissal, a ki veszekedés közben csak úgy foghegyről vágta oda neki: Neked meg jobb volna, ha a magad portáján széjjölnéznél, ne kotorászná’ mindig a más szemétjibe.

Mit gondolt vele a szomszéd, mit nem, azt Gábor nem kutatta, hanem ment egyenesen befelé a házba, ahol (mit nem tesz a véletlen) Julcsa éppen akkor készitette a kosztos tarisznyájába a kenyeret, szalonnát, s- hogy Török meg bejött a bundájáért, éjszakára ki volt rendelve őrségre a repczeszérü- höz, hát elbeszélgettek Julcsával a nagy szárazságról. (Már a kukoricza is lesül).

Szabó nem nézett, nem kérdezett ám semmit, csak neki esett Töröknek és éktelen káromkodással kilökte az ajtón.

Hogy Julcsával ketten mit végeztekr azt nem tudni, az asszonyok csak azt látták„ hogy Julcsa kiment délben a dohányos tanyára, oszt estefelé jött elő a sógorával,, szekéren.

A sógor felpakolta az ágyat, suplótot meg a négy karszéket (azt is Julcsa hozta^ a házhoz), Julcsát maga mellé ültette, s azon mélegiben elindultak az Annamajor felé. Még Kerekes Orzsi néninek se mondta Julcsa azt I se> hogy eb vagy kutya, hát Isten áldjon