Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-12-05 / 49. szám
Szombat, 1908 december 5, Szekszárd, IV. évfolyam. 49. szám. Kiadóhivatal: \ Molnár-féle nyomda r.-t., Kaszinó bazár. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden szombaton. KÖZÉRDEK Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közleményék. Előfizetés: egész évre 10 kor., félévre 5 kor. negyedévre 2 kor. 50 fill. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 5 kor. TOLNAYÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. A’fl ORSZÁGA M. KIR. NELYE11TEKYE*ZíTJÉNI FELÜGY ELŐ* ÉG HIVATALO* LAPJA. Belmunkatárs: JANOSITS KÁROLY. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Egjes szám ára 20 fillér. Házassági statisztika. Ha alaposan sze.aügyre vesszük, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy a statisztika tulajdonképen nem is olyan száraz tudomány, mint a minőnek azt a közhihedelem gondolja. 4>Sőt ellenkezőleg. Sokszor élvezetet szerző olvasmányt képez. Hogy tanulságos, az már régi hibája. Hogy az okos sokat tanulhat belőle, az meg éppen eredendő bűne. Mert hát a magyar ember nem szeret tanulni, nem szeret okosodni, a kivált- képen a megcáfolhatatlan igazságokat nem szereti szemtől szembe hallani. A rideg statisztikai kimutatásokból érdekes számadat ragadta meg figyelmünket. Szinte hihetetlennek tűnt fel e'őttünk, mikor nyomtatott statisztikai kimutatásokból győződhettünk meg, hogy az elmúlt esztendőben 14,672 házassággal kevesebbet kötöttek az anyakönyvvezető előtt, mint az előbbi esztendőben. Tehát 14,672 családdal kevesebbet alapítottak, mint az előző évben, ugyanannyival többb leány maradt pártában s ugyanannyi remény, várakozás, kívánság iöáradü betöltetlen, teljesítetlen. S a statisztika, ha visszamenőleg lapozgatjuk lap iáit, még egyebet is mutat.' Azt mutatja, hogy a házasságok száma évről évre kisebbedik, tehát nem a véletlen következménye, hogy ebben az esztendőben kevesebben járultak az anyakönyvvezető elébe, hanem szinte szabályszerű pontoság- gal évről évre csökken azok száma, kik a családalapítás nemei missziójában résztvenni kívánónak. Tehát évről évre csökken a megkötött házasságok száma. E pontnál meg kell állapodnunk. Mert ha igy tart tovább s a statisztika hü marad önmagához, egy pár év múlva már egyáltalában nem lesz esküvő s végeredményben vagy teljesen kihal ez az ország, vagy a mi még rosszabb az erkölcsi posvány hitvány fertőjébe fullad. Minden bajnak, ha jó kezelő orvos vizsgálja, mindenekelőtt a kutforrását kell kikutatni. Mert a fibl a baj gyökeredzik ott. kell majd a gyógyítási íolyamatnak megkezdődnie. Mi az oka tehát annak, hogy a statisztika, máskor e vidám s kedves rovata, egyszere ime oly sötét, szomorú s vigasztalan képet nyújt. Miért fogy évről évre, különösen hazánkban a házasságkötések száma! S milyen ellenszerét tudnók e bajnak, hogy ismét vígan s örömmel lapozhassuk ez épenséggel száraznak nem mondható kiváló tudomány lapjait. Miért fogy a házasságok száma ? ! Ezer és egy válaszunk lehet reá. Első és legnagyobb oka, mindenesetre a gyenge keresetben található. A fiatalok a mai nehéz viszonyok mellett, megelégednek, ha^ önmagukat nagy nehezen el tudják tartani s még valóban dicsérendő dolog, hogy e változós időben nem gondolnak arra, hogy szűkös viszonyaikat, egy gyenge, erőtlen nővel meg- oszszák s igy a szerencsétlen házasságok számát gyarapítsák. Másik főoka társadalmi életünk feleségében keresendő. A férjhez menendő lányok, a mig lányok: szalmafödeles viskóról s megosztandó száraz kenyérről beszélnek, a házasulandó fiatalemberek előtt De mikor azután végtére csakugyan fókötő alá kerülnek, akkor már ugyanolyan mértékben akarnak élni, mint a szülői háznál, nem gondolva arra, hogy szülőiknek a jóléte 20 —25 éves emyedet- len szorgalom és munka megérdemelt gyümölcse, mig az ő férjük bizony még nem érhette el azt a jövedelmet. Nem gondolják meg azt, hogy bizony a szülőknek sem ment a soruk házasságuk első esztendejében olyan fényesen, mint a mikor leányukat férjhez adták. S mégis mit látunk. Az ifjú házaspár, épen olyan fédyes lakásban akar elhelyezkedni, épen annyi cselédséget tartani, épen úgy résztvenni, ha még nem jobban a társadalmi élet mulatságaiban, mint a szülők, kiknek az anyagi javak inkább rendelkezésükre állanak. S a fiatalemberek, kiket az élet küzdelme megtanított arra, .hogy hebehurgya módra né*ugorjának immár a sötétbe* mint azt elődeik tették, rájöttek, hogy inkább nőtlenül, virágtalanul,- esetleg boldogtalanul maradnak, semhogy amúgy is nehéz küzdelmüket, még egy boldogtalan házasság terhével súlyosbítsák. Mindenki előtt világos ma már, hogy az egetverő szerelem is csak akkor tarthat sokáig, ha azt a jólét, az anyagi függetlenség veszi körül, mert abban a percben, mikor a nélkülözés beteszi lábát az ajtón, a szerelem kiröpül az ablakon. E két nagy okban találjuk mi eredendő kutforrását a házasságkötések szomorú statisztikájának. S azt hisszük, hogy egyhamar nem is igen javulnak a viszonyok egyik téren sem. A keresetek a közel jövőben nem igen fognak emelkedni, a mértéken való túl élés pedig, majd minden magyar család le- szoktathatlan, javíthatatlan betegsége. Egész társadalmi életünk a külsőségek imádatában fejti ki erejét, mindenki többnek akar látszani, mint a mennyi tényleg s mindenki ez emberfeletti küzdelem megvívásában vérzik el. A noblesse oblige hamis jelszava talán «gy társadalmat sem hatott át annyira, mint a mi hazug jelszavakon, kívül fényes, belül nyomorúságos alapokon épült társadalmunkat. S a vég ?! . . . Mindjájan Isten kezében vagyunk ! Az egyke. Lágler Sándor ur, »az egyke-* ellen szóval és írásban lelkesen küzdő irótársunk, é b. lap egyik legutóbbi számáé an pontokban foglalva adja, hogy ő hogyan gondolná a nagy jelentőségű küzdelem sikeres megvivhatását. Hát hiszen sok igaza van mind abban, amit azokban a pontokban összefoglal, de szerintem ezen nemzetgazdasági szempontból nagyon szomorú jelenségnek megygyőzésénél e jelenség szülő okára.'kell lemennünk s az igy megtalált alapon felvenni a küzdelmet. Az egyke szociális jelenség. Gazdag ember a vagyonát félti: ha több a gyermek, megoszlik, ha egy, hát ez még szerez hozzá a házasság vagy nősülés utján. Szegény ember ellenben gyermekeiben kényérkereső társakat lát, neki tehát az az érdeme, hogy minél több gyereke legyen, aki akár mint »ostoros-gyerek«, akár mint »mindenes« vagy más egyeb, meg keres annyit, hogy abból jut is marad is. Ezen az alapon tehát annak bizonyítása volna helyén való, hogy a gazdagabb szapöru- lás következménye éppen az olcsóbb munkaerő volna s igy — mint ahogy Lágler is mondja — a több gyermek felnevelése a vagyon növekedését jelentené. Itt aztán helyén való volna szociális törvény által előnybe részesíteni azt, akinek több a gyermeke. A francia parlament foglalkozott e kérdéssel s ott a katonáskodás ■ és oktatás terén messze menő koncessziókat kapnak a nagyobb számú családtagot számlálók. Es különösen az első gazdasági szempontból nagy jelentőségű. Franciaországban pedig nem az egyke, hanem a kétgyerek-rendszer van életben. Nálunk tehát még messzebbmenő gondoskodásra van szükség. De a másik oldalról tekintsük a kínai példákat : az ottani népességi tulprodukciót aval- - íás azon tana szüli, amely szerint annál előbb jut halála után valamely kínai a boldogság országába, minél több a fi-gyermeke. Es hova vezetett ez ? a túl népesedésre, a munkabér nevetségesen kis összegre való lenyomására. (Körülbelül 20—30 fillér a napszám.) Vele az éhínséghez, a köznyomorhoz stó., stb. E kettő közti helyes utat drákói szigoru- ságu, de igazságos szociális törvények hozásával biztosithatnók, amely éppen magyar nemzeti szempontból volna fontos. A másik mód a reális alapon való operálás volna. Forel philozofiai tésise az, hogy nem a szám — a qualitás — hanem a minőség — a qualitás — emeli egy nemzet értékét. Nos, tehát tessék azt bizonyítani, hogy a természetes számbeli szaporodás bármily mesterséges utón való megakadályozásának óriási következményei vannak úgy a szülőkre, mint az egykére. Itt a minőség mit sem érő lesz. Physikuma gyenge, nyápic, törékeny s hogy várjunk ettől egészséges, jó qualitásu utódot ? Én úgy gondolom, ügyes tanító már az iskolában bele olthatná a gyerekbe tudatának csiráját. Ami magyar népiskoláink — jóként az osztatlanok — a mai eléggé nem helytelend- hető, rossz rendszer mellett úgysem produkálhatnak mást, minthogy megtanítják a gyereket irni-olvasni úgy, a hogyan és számolni egy kicsit. Csinálja hát meg azt, hogy ennek a fontos kérdésnek megoldhatóságára készítse elő a talajt., Ép ma volt alkalmam végig hallgathatni egy magas színvonalú tanítást, de bezzeg nem érhetné el az a néptanító ur azt a szép eredményt, ha szigorúan a zöldasztalnál összetákolt rendszabályokhoz tartaná magát. Az ő iskolájában tizen is nyújtották az Ujjúkat arra a kérdésre, hogy mi fontos van azon, hogy a családok ne haljanak el. gyermektelenül, úgy hogy lehetőleg több jó gyerek boldogítsa apját, anyját. És kell is, mert például ebben a szin- magyar iskolában évről-évre 10—20 de sőt nagyobb °/o-a a gyermek létszám kisebbedése. És miért ? — »az egyke«. Hova vezet ez igy ? . .. Ez az iskola megtéremti a jó talajt. Ebbe tessék aztán vetni. Ekkor van aztán helye a, cura pastoralisnak, a vasárnapi iskolának, az ifjúsági egyesületeknek, a fölolvasásoknak. Ez utóbbiakra nagy súlyt fektetnék. Hol erről, hol
