Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-02-08 / 6. szám
-Szekszárd, Ili. évfolyam 6. szám Szombat, 1908. február 8 Kiadóhivatal: láter-nyomda, Kaszinóbazár épület Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. Nvgjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Bezerédj !stván-utca5 szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Eu Őrizet És ? egész évre 10 kor., félévre 5 k. negyedévre 2 kor. 50 fik NÉPTANÍTÓKNAK, ha az előfizetést egész- évre előre beküldik : 5 kor. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDÉKÉIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS M KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Belmünkatársak : JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja: RÁTÉR JÁNOS NYOMDÁJA. Deputáció a kereskedelmi miniszterhez. A szekszárdi vasúti mizériák közismertek. A ki minálunk egyszer megfordult, esküt tesz reá, hogy bár járt Jegyen az ország, sőt a világ bármely poptján, ilyen tűrhetetlen állapotot még seliolsem tapasztalt. De boldog ember az, aki csak egyszer vagy kétszer volt kénytelen itt megfordulni, bár fogát csikorgatja, utóbb már mulatni is tud a sok ferde állapoton. Utóvégre egyszer kibírja az ember, hogy reggeli 9-től, délután, 4 helyett, 6, sőt 8 órára legyen Szekszárdon. Vagy, hogy Dombóvár felől jövet félnapra ott felejtsék Báta- széken; mindez csak egy vagy két tüszurás. De nekünk már az egész testünk agyon van tetovirozva. Mert az őszi vagy most a téli hónapokban vau-e egyetlen nap, hogy vonat késés ne lenne, hogy lapjainkat valahol el ne felejtenék? Késő ősszel 6—8 ezer hektóliter bor feküdt raktár és kocsi hiányában az Isten szabad ege alatt. Jöhetett volna hirtelen hideg,- ügyes pesti kövezet — tolvajok felét el is emelhették volna s kinek a kára mindez? Bizonyára a feladóé. Hja mert a Tfasut kezet pompásan tud mosni, amikor baj van. De máskor mit törődik mi velünk. Tombolhatunk, dühönghetünk, hogy TARCZA. Egy modern poétának. Én is keletről indultam nyugotnak, Mi bennem forr, az is csak szittya vér! Vagyok magam is sarja ős Mogornak És küzdők■ én is tarka álmokért... És látom én is, sorvadóba' törzsünk, Egünk hányó bíborban alkonyul. Vad, vészes Árnyék vág'.at el ßlöttünk És véres szárnya fojtón ránk borul . . De kishitű gond vergődő siráma, * Gyötrelmes jajt kobzomon nem fakaszt.. . Mert hivő lelkem daczos gőggel várja, Az uj sarjai zsenditő uj tavaszt! Óh, nem nyugatról virrad ránk a hajnal, • Nem idegen megváltót várok én. Ha ősi eke szántja ősi vassal, Csak úgy hajt ki az ősi televény . . . Csengő dallal ne hívj hát új vidékre, Mi csak a régi tarlón mehetünk . . . Nincs egyebünk, egy ezredév emléke, Elvessük azt is ? — Koldusok leszünk . SZILÁGYI'FERENCZ. Két koponya. Irta: Máthé Zoltán. Schultz a tudós professzor, a világhírű antropologus, a kis német egyetemi város büszkesége Íróasztalánál ült. Az óriási, zöld ernyővel letakart villanylámpa kékes villany világításunk daczára az állomáson nincs egy fedett perron, első osztályú váróterem s hogy ott még ma is a ,,jeczet ég jaz lámpába“, vagyis inkább petrólis; hogy nincsen egy tiszta kocsink, a pécsi kiállítás miatt hónapokig egyetleh-egy folyosós kocsink is ki volt más vonalrészre kölcsönözve . . . De nem folytatjuk. Valaki még azt foghatná ránk, hogy az itt felsoroltak ujságiró agynak fantazmagóriái. Átadjuk tehát a szót Szekszárd város uj polgármesterének, ki úgy látszik erős kézzel ragadta meg a gyeplőt s mindent elkövet, hogy a botrányos állapotok orvosoltassanak. így polgármesterünk, mint lapunk más helyén olvasható, értekezletet, majd képviselő testületi ülést hivott össze, a mely elhatározta, hogy még egy kísérletet, tesz, vagyis monstre deputáczióval keresi fel ja kereskedelmi minisztert, kérve a botrányos állapot megszüntetését. A küldöttség vezetésére a kerület képviselőjét, Szabó Károlyt kérték fel, ki már értesítette is polgármesterünket, hogy a miniszter vagy szerdán, vagy csütörtökön fogadja a küldöttséget. A polgármester azonban a szerdai köz- iffazgratási ülés miatt e hó 19-ére tette a tisztelgés napját, egyúttal Szekszárd város nevében a küldöttséghez való csatlakozásra felkérte Tolnavármegye összes képviselőit s kikérte a vármegye támogatását is, amelyet Apponyi Géza gróf fő- és Simontsits alispán a legnagyobb készséggel helyezett kilátásba. Nem hihetjük, hogy oly széles látkörü férfiú, mint Kossuth Ferencz vezettetni engedné magát továbbra is indolens, valósággal rosszakaratú alantasaitól, biztosra visszük tehát, a magyar államvasutak forgalmi történetének eme szégyenkövet végre vala- hára eltakarittatja a minduntalan meg- botránkozók utjából. De lássuk polgármesterünk nagy alapossággal kidolgozott feliratát egész terjedelmében. Nagy méltóságú Miniszter Ur \ A nem remélt csalódás nyomán fakadt, mély sajnálattal vettük tudomásul Nagy méltóságodnak, Tolnavármegye közönségéhez m. évi 94,174 sz. alatt intézett azon rendeletét, a melylyel a közönség által is jogosnak és gazdasági életünk fejlődésének sine qua nonját képező az iránti kérelmünk teljesítését elutasította, hogy T,a-sárbogárd-szekszárdi vasúton a forgalom terén önhibánkon kívül uralgó stagnálás, pangás és elmaradottság eltávolíttassák, illetve végleg megszüntettessék.“ Éppen azért, bizalommal Nagyméltósá- godnak, a magyar közlekedésügyi politika terén kifejtett szakavatott, közhasznú és nagyarányú működése iránt, ismét kénytelenek vagyunk kérő szavunkat felemelni és tiszteletteljesen fénykörében két finoman preperált koponya fehérük. Az illatos havanna szivar füstje szeszélyes, szürke csikókban úszkál a lámpa' körül; a tudós elmélázva szippant egyet- kettőt belőle. Husvét estéje van és ő az egész heti szünetet jól felhasználta, a méré seknek egész tömegét végezte és rubrikázta be a legpedánsabb pontossággal. A derekas munkát végzett, jó lelkiismeretű emberek csendes nyugodalmát élvezte és arany keretes pápaszemét mosoly ogva hordozta körül a krániometereken, koponyaállványokon és szögmérőkön, miközben markáns vonásu, galambősz fejét hatalmas karos székének párnájára nyugtatja. Az asztal szélére tett havanna szivar füstje előbb bodor, kék karikákban, azután vékony sugárban emelkedett a sötét me- nyezet felé. Emelkedett, emelkedett és a kanyargó, szürke füstfelhő lassan-lassan elhomályosította a lámpa fényét, a szoba háttere komor feketeségbe veszett, csak a két koponya ragyogott fehéren és vigyorgott rendületlenül . . . Igen,' vigyorgott. . . Megdöbbenve konstatálta ezt az agg tudós, ki megszokta, hogy ne csak az anyagot, az élettelen, holt anyagot lássa ezekben az emberi csontokban. Azonban csakhamar elmosolyodott saját izgatottságán, hiszen bizonyos, hogy csak a furcsa megvilágítás okozza a koponyák bunyorgását s ha másfelé fordítja őket, ismét visszanyerik semmitmondó kifejezésüket. Fel akart állni, hogy megigazítsa a koponyákat, de végtelen csodálkozással tapasztalta, hogy nem tud megmozdulni. Egy láthatatlan erő székéhez nyomta, mintha vas- pántok szorították volna vissza. Böszankodva nézett szét a szobában, melyben fagyos fuvallat lengett végig. Ekkor megszólalt az egyik koponya, halk, leheletszerű hangon : — Schultz professzor! A tudós égnek meredő hajjal, az ijedtségtől megdermedve bámult reá, de a koponya ismételte: — Schultz professzor1! Ön rettenetes tévedésben van, mikor az alakot tanulmányozza, ahelyett, hogy a lényeget keresse . . . Higyje meg, hogy téves utakon jár. Hamis tudomány az, melynek szolgálatában erőit felemészti, melynek ifjúságát es életének tartalmas felét feláldozta . . . Önök szemében az anyag minden, ez az alap, melyen állítólagos igazságaikat, a “tudományos dogmákat felépítik és e kínai falon túl látni egyáltalán nem tudnak, — vagy nem is akarnak. A professzor homlokán nehéz izzadtság- cseppek gyöngyöztek s alig birta kinyögni: — De kérem, a tudomány mai álláspontja ... . - ~ A koponya epésen felkaczagott: — A tudomány mai álláspontja ? t Tudtam, hogy erre -hivatkozik! Hivatalos tudomány, mindig erre hivatkozik, évezredek óta Gallileit, a Kepplert elitélő papok is érre hivatkoznak$ Voltát, a békák táncz- mesterét pedig egyszerűen kinevették . . . Erről tehát ne is beszéljünk. Az önök eszközei — drága professzorom — még maig^ is rendkívül korlátoltak és gyermekesen naivak. Maga a kutatás ugyan a haladás
