Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-11-07 / 45. szám
2• is, hogy tőle telhetőleg támogassa a nemes, hazafias célt. Együtt lesz tehát az 500 korona. De kérdjük, elég-e ez az eszme nagyságához, szentségéhez, a kitűzött cél szolgálatára? Nem elég. Tovább kell mennünk. Tolnavármegye területén egy jelentősebb összegnek kell összejönni. Olvassa el mindenki a a Julián-egyesület alábbi kérő levelét. Éles jaj-kiáltás az, amelynek a velőkig, a szivekig keli hatni. 200 ezer, idegenbe szakadt magyar megmentéséről van szó, ekkor pedig fel kell ébredni büszkeségünknek, önérzetünknek, hazafias lelkiismeretünknek s nem csak nekünk, de az egész országnak érezni kell, hogy mi a kötelesség, mi a magyar becsület! Tolnavármegye közönségéhez! Horvát-Szlavonországokban több mini; 200,000 fajmagyar él a képzelhető legszomorubb nemzetiségi helyzetben. A magyar szent korona amaz országaiban csak nehezen megtűrt idegen a magyar. Véreink üldözése a horvát soviniszták szemeben nemzeti erény vagy legalábbisköny- nyü és biztos eszköz olcsó népszerűség szerzésere. A 'horvát nemzeti érzés éberségének szomorú ellentete a magyar társadalom közönye, mely úgyszólván tudomást sem vett a társországokban élő magyarság nagy számáról. Pedig 101.516 magyart 1906. végén még a horvát statisztika is beismert. A valóságban azonban számos olyan falu akad, hol kétszer, ötször, sőt tízszer annyi magyar él, mint amennyit a horvát statisztika kimutat. A magyar közvéleményt hidegen hagyták a szomorú hirek is, melyek a példátlan terrorizmus által szinte elnémított szlavóniai magyarság köreiből időnkint hozzánk eljutottak. Társadalmunknak ez a közönye felbátorította a horvát sovinisztákat, hogy a magyarság erőszakos horvátositását még fokozzák és a Dráván túl már már általánossá vált a remény, hogy a magyarságot egyetlen emberöltő alatt úgy elhorvátositják, hogy még hírmondója sem marad. A horvátok számvetésébe azonban hiba csúszott be. Ntm ismérték a magyar nép természetét. Példátlan türelmét közönynek hitték. A hurt túlfeszítették. Az elnyomás különösen egyházi téren annyira fokozódott, hogy a horvát clérus nemzetiségi türelmetlenségével két szerémségi magyar falu népét valósággal kiüldözte a katholikus egyházból. A tűrhetetlenné fajult elnyomás Szlavóniában is elővarázsolta a magyarság lelkének mélyéből fajunknak azt a sajátságos ellenálló erejét, mellyel a horvát sovinisztáknál sokkal erősebb hatalmak sem tudtak megbirkózni. A szlavóniai magyarság zavargá- sokra nem ragadtatta magát, de a kíméletlen — Nincs annak itt maradása. Ellene van az egész falu, a nagy veszedelmet ő hozta a falura. Mikor az urát ott találta a halál a mérői csárdában, másnap elment kocsin Mérőbe és reggelre itt volt a házunkban a halott. Hiába vitték már vóna vissza . . . Az öreg a botjával piszkálta az indákat s mint aki mindent elmondott már, csak úgy egy pár szót vetett még oda. Amiből annyit értettem, hogy jobb szerették volna, ha az asszony nem hozza haza a halott urát. Mivel az ilyen cselekedet, ennyit még kibökött az öreg, biztos veszedelem. Hát a halottat ott kellett volna eltemetni a mérői temetőben. Ez valami nagyon világos dolog lehet, meg kell érteni ennek az igazságát az első hallásra, mert az öreg csak annyit mond a magyarázatára, hogy elkövetkezett aztán a falura a veszedelem. A nagy bajról a pesti embernek is kell tudni, különben méltán éri harag. Nem is faggatom tovább az öreget. . Elmondott ő mindent és szakítja tovább a tököt. Egy nagyot megbökött a botjával s kimondja a szentenciát. — Többet hízik ezen az egyen a jószág, mint azon az egész répán. Az öreg ért a jószághoz, talán igaza is van. De már megnézem útközben azt a répát, micsoda baja lehet. Mire odaérek a lenézett,. a kitagadott földhöz, a szélén egy kocsi áll. Meszes vagy halaskocsi lehet, mert gyékényes sátor van rajta. Két görhes, vén gebe áll a rud mellett és javában ropogtatia a répaleveleket. Á répát pedig nézi valaki. Közelebbről látom, hogy a csizmás, törpe emberke: Janó, a váhorvátositásnak erélyesen ellene szegült s csak arra volt szükség, hogy a nemzeti védelem szervezését valaki a kezébe vegye. Erre alakult meg 1904-beh a Julián-Egyesület azt tűzve ki céljául, hogy főleg a magyar tannyelvű népis-s kólák állítása és fenntartása által a Dráva és a Száva közén éló magyarságot nemzetünknek megtartsa. Már eleve kimondottuk, hogy nem akarunk magyarosítani, sőt horvát vagy szerb ajkú gyer- meket iskoláinkba fel sem veszünk. Méltán remélhettük tehát, .hogy a horvátok a magyarság védelmére szorítkozó actiónkat megtámadni nem fogják. Sajnos ngm így történt. Működésünk megkezdése után két évig aránylag még békét .élveztünk, 1906 ban és 1907-ben azonban Horvátországban szilaj és szenvedélyes hajsza indult meg minden ellen, ami magyar s különösen a magyar iskolák voltak a leghevesebb támadásoknak kitéve. A Julián-Egyesület a támadások elől nem hátrált meg. Mert talán megoszolhatnak közöttünk a nézetek abban, tanácsos-e, célszerü-e arra törekedni, hogy magyarosítsunk, abban azonban nem lehet magyarok között nézeteltérés, hogy a magyar állam területén a magyarság horvá- tositását összetett kézzel nem nézhetjük. Hiszen .engedékenységünket még a horvátok is csak gyengeségnek tekintenék. A nemzeti védelmet tehát a leghevesebb támadások közepette is csüggedés nélkül szerveztük és szívós kitartásunk eredménye az a 10 uj iskola, melyet báni engedély alapján az elmúlt év őszén megnyitottunk. Ezekkel iskoláink száma 23-ra emelkedett, melyekben az 1907—8. tanévben több, mint 2.200 gyermek járt be. Iskoláink azonban nem csak tanintézetek, hanem egyben gócpontjai az egész környékbeli magyarságnak. Va’óságos nemzeti és művelődési központok, mely körül szlavóniai véreink tömörülnek. így tanítóink és bizalmi embereink a múlt évDen 11.000 raptárt, több mint 2.000 imakönyvet, közel 1.600 újságot osztottak szét. Tíz uj iskolánk számára köteleseké vagyunk épületet emelni, mi súlyos anyagi áldozatokat ró egyesületünkre. Eddig a magyar társadalmat kéréseinkkel szélesebb körben nem ostromoltuk. Nem akartuk a bizalmat előlegképen kérni. Előbb be akartuk bizonyítani, hogy áldatlan viszonyok között is tudunk sikert felmutatni. Hogy négy évi nehéz munkánk nem marad eredménytelen, hogy adománya nem vesz kárba annak, ki a Julián-egyesületet támogatja, arról minden érdeklődő meggyőződhetik, ha csatolt jelentésünket áttekinti, vagy méginkább, ha a szlavóniai magyar falvakat és a Julián- iskoláinkat személyesen meglátogatja. Négy évi működés után elsősorban Tolnavármegye közönségéhez fordulunk támogatásért, mely megyének számos szülötte él Szlavóniá ___________közérdek________;_____ sá ros tót, aki a falut keszkenővel, késsel, olvasóval, tükörrel meg minden aprósággal «ellátja. Ő jár boritós kocsin vásárra, búcsúra. — Mi járatban van itt Janó ? — kérdezem. ' — A répámat nézem. — A répáját? — Azt, azt . . . — Ez a répa a Törő Vendel özvegyéé... — Az vetette, de a termés az enyém. — Az özvegyé bizony a termés, ha nincs is a faluban. Janó rosszban sántikái, baj lesz ... — Dehogy lesz. Nem kell ez a répa senkinek se. De az én lovaim megeszik. Ezeknek nem árt a tüzes istennyíllá se. Hát ez is tudja az esetet, amiről az öreg beszélt. Talán ez jobban megmagyarázza. — Miért ne kellene ez a répa, Janó ? Most a tót is elmondja a Treszka második házasságát, meg az ura hirtelen halálát. — Hogy aztán hazahozta a Treszka éjjel a halottat a faluba — meséli a tót — meggyütt nemsokára a veszedelem. Vót a nyáron a határban fene nagy jégverés, azon sir még most is falu. Mivel hogy halottat nem is szabad átvinni a határon ... A TreszkánaK se vót azután maradása itt, annyit bántották, szidták, mondták, hogy kódissá tette a falut a gonosz urával. Pedig jó: asszony a Treszka, most vásárokra jár. Bogáton láttam. Kedden beszéltem is vele-, azután megvettem tüle ezt a kis .répát egy téli kendőér. Nagy, meleg kendőt adtam neki . * . 1908 november 7 bau s élvezi ott a Julián-egye'sület védelmét. Erre- támaszkodva s alapszabályainkat megküldve, azon kéréssel fordulunk Tolnávármeqye közönségéhez, hogy alapitó tagjaink sorába belépve, a Julián-egyesületet nehéz, de hazafias munkájában erkölcsileg és anyagilag támogassa. Budapest, augusztus 31-én. Hazafias üdvözlettel: Gróf Széchényi Béla, elnök. Kartel-bank A »Magyar Pénzügy« biztos forrásból közli azt a hirt — melyet minden ellenkező cáfolattal szemben fentart — hogy a bankkérdésre nézve a fúzióval kapcsolatban az a megállapodás jött létre a koalíció vezérférfiai és a pártok között, hogy a közös bank szabadalmát mai -formájában nem. újítják meg, hanem az Osztrák-Magyar Bankot kettéválasztják és a két intézet kartel-viszonyba lép egymással. Ezzel szemben a függetlenségi párt' lemond közjogi. programijának sürgetéséről és^a közjogi kérdések kikapcsolásával egyesül az alkotmány- párttal és a néppárt egyik, Zichy Aladár gróf vezetése alatt álló töredékével. Az ekként fuzionált nagy párt aztán tetszetős Ngazdásági és szociális programmal megy bele az uj választásba. A. bankkérdés megoldása tehát a kartel- bank lesz.-Ez azt jelenti, hogy a mai állapot csaK névleg változik. Tényleg — pénzügyi hatását és funkcióját tekintve az uj banknak — megmarad a bankközösség. A kartelbank ugyanis a két bank jegyeinek teljes paritását jelenti mindkét állam területén. Jelenti a teljesen azonos kamatpolitikát és ugyanazt a kamatlábat, így még sem lesz keresztülvive az Ausztriától való független hitelpolitika. VÁRMEGYE. Tolnavármegye őszi rendes közgyűlése. Tolnavármegye közönsége, a múlt szombaton tartotta meg őszi rendes közgyűlését, a bizottsági tagok nem valami nagy érdeklődése mellett. Gróf Apponyi Géza főispán elnök szívélyesen üdvözli a megjelenteket^ s bejelenti, hogy a napirend előtt Simontsits Elemér alispán kíván szólani. Az alispán lelkes beszédben ismerteti a budapesti Julién-egyesületnek, lapunk más helyén tüzetesen tárgyalt, nemes célját, leghazafiasabb intencióit s mivel a vármegyének alapitó tagságra pénze nincs, kéri a bizottsági tagokat, hogy a gyűlés folyama alatt széthordandó ivén adakozzanak a derék egyesület nemes céljaira. Jasek Sándor vármegyei aljegyző körül hordván az ivet, a gyűjtés 285 koronát eredményezett. Ezután a közgjmlés 101 szóval, egyhangúlag megszavazta a vármegyei háztartáshoz szükséges 2 százalékos pótadót s áttért az alispánnak lapunk múlt számában tüzetesen ismerhetett jelentésére s részére a gondos, kimerítő, szép munkáért, jegyzőkönyvi elismerést és köszönetét szavazott. A jelentésben proponált indítványokat is eifogadva, kimondta, hogy: az egyke-rendszer tanulmányozása s e tárgyban javaslattételre bizottságot küld ki'. E bizottság tagjaiul megválasztotta: a 6 járási főszolgabírót, dr. Szentkirályi Mihály polgármestert, Kovács Seb. Endrét, őrffy Lajost, Leopold Lajost, Óváry Ferencet, Fekete Ágostont, Szabó Károlyt, Bus Lajost, Návay Lajost. Felirt továbbá a törvényhatóság a belügyminiszterhez egy Szekszárdon felállítandó gyer- mekmenhely érdekében s felajánlja a gyám- pénztári tartalék-alap rendelkezésre álló részét. Végül felírnak a kormányhoz a borértékesitési viszönyok javítására Ígért kormányakció mielőbbi megindítására. , . A közigazgatási bizottság félévi s a sza- monkérőszék jelentése után névszerinti szavazással elhatározták, hogy a vármegyének az Országos Központi Hitelszövetkezetnél elhelyezett pénzét továbbra is - ott ** hagyják, a többi pénzeket pedig a Szpgzárdi Takarékpénztárnál és a Tölnamegyei Takarék és Hitelbanknál helyezik el. d/*"«!:.* A közigazgatási bizottságból kilépő tagok helyeinek betöltése végetta választást titkos sza
