Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-10-31 / 44. szám
44. szám Szekszárd, IV. évfolyam. Szombat, 1908 október 3f. Kiadóhivatal: Molnár-féle nyomda r.-t., Kaszinó bazár." > Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutányosabb számítással, díjszabás szerint Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Előfizetés: egész évre 10 kor., félévre 5 kor. negyedévre 2 kor. SO fill. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 5 kor. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. A/l ORSZÁGOS M. KIR. SELYEMTENYESZTÉ4*! FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Belmunkatárs: JANOSITS KÁROLY. ____________•_____________________________• Fe lelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Egyes szám ára 20 fillér. Az alispán időszaki jelentése. Az alispán időszaki jelentése fekszik előttünk. Ez a quart alakú, 20 nyomtatott oldalra terjedő füzet nagyobb igénnyel Aé$ fel, mint a megszokott sablonok szerint »össze ültetni« szokott hasonló hivatalos irás, nemcsak, terjedelménél, de belső tartalmasságánál fogva is mintegy számot tarthat reá, hogy vele tüzetesebben foglalkozzunk, útmutatásait megszivleljük^rajtuk okuljunk s úgy cselekedjünk, amint cselekednünk kell. Az alispán egész kultur-képét megrajzolja vármegyénk mai közállapotának. Itt-ott széles ecsetvonásokkal dolgozik, másutt, ahol szükségét látja, részletező, majdnem pepecselő aprólékossággal, de mindenképpen hű, biztos megfigyeléssel s a közügyek határtalan szeretetével. A jelentés minden egyes sorából kiér- zik a vármegye javát előmozdítani célzó törekvés, a komoly elhatározás, a férfias tett vágy. Az alispán nem dicsekszik, hogy ezt tettem vagy teszem; de igenis ösztönöz, sarkal, buzdít, hogy ezt, vagy azt tegyük meg. A maga meztelenségében rámutatóbizo-. nyos szomorú igazságokra, de mint a jó orvos kijelöli mindjárt a gyógyító szereket is, amelyek alkalmazása esetén a biztos gyógyulás várható. Szóval ez a nagyobb szabásúnak méltán mondható jelentés minden tekintetben szélesebb körű érdeklődésre és elismerésre tarthat számot, éppen ezért az alábbiakban rövid kivonatban megkíséreljük ismertetni annak legalább a tartalmát, vagy inkább egyes részleteit. _________________ Az egyke rendszer. Az alispán jelentése elején,örömmel konstatálja a közrend 'és közbiztonság kielégítő ^pltát. Csupán csak Pálfa és Sióagárd ellen van kifogása, hol napi renden a vjrtuskodás, mely az életbiztonságot úgyszólván, állandóan veszélyezteti. Ez ellen a múló baj ellen azonban van hathatós orvosság: a törvény szigora s jó erkölcsi nevelés, de van itt a vármegye területén egy valóságos nemzetsorvasztó betegség, amely ellen eddigelé, minden szép szó, sőt büntető fellépés sikertelennek bizony ult. Ez az úgy nevezett egyke »rendszer/ melyről az alispán a következőképen emlékezik meg : Ha meggondoljuk, hogy az állam erejének értékmérője a népesség száma, e számnak növekedése, vagy csökkenése pedig a népmozgalom két főtényezőjétűl a természetes népszaporodásoktól s a vándorlásoktól függ, akkor szem előtt tartva azt a nagy erő veszteséget, melyet a kivándorlás folytán amúgy is szenvedtünk, a a maga szomorú jelentőségének egész nagyságában áll előttünk az »egyke« rendszer és annak végzetes hatása. Nem egyéb az, mint a »magyar nemzeti állam« megerősödésének alat- tomban pusztító, legveszedelmesebb ellensége! Államérdek szempontjából is hazafias kötelességünk lenne tehát vele szemben újból és újból felvenni a küzdelmet s elkövetni mindent, hogy az erősorvadásnak ezt a végzetes folyamatát megakasszuk és megszüntessük, de még sokkalta szentebb kötelességünkké válik ez, ha a kérdést egyenesen magyar nemzeti szempontból tesszük megfigyelés tárgyává. A^legutóbbi népszámlálás adatai szerint az összes népességnek a szorosan vett Magyar- ország területén 15-38°/o-a/a magyar birodalom területén pedig — tehát Horváth-Szlavon- országok hozzászámitásával — csak 45,40°/0-a magyar anyanyelvű. A magyar szent korona területén tehát az összes népességnek 54\60°/0-a nem magyar anyanyelvű! Ha már most nem tévesztjük szem elől, hogy az »egyke«-rendszer, fajmagyar vidékeink átkos sajátsága, hogy tehát mig a nemzetiségek lakta vidékeken a természetes szaporodásnak mi sem áll útjában, addig - magyar vidékeinken ez az elvetemült népszokás éppen a magyar faj szaporodásának, sőt vidékenként e faj fenmaradásának emel mesterséges gátakat, lehetetlen a szomorú eredményt előre nem látnunk, mely szerint a két tényező közül az egyiknek folytonos szaporodása s a másiknak szüntelen mesterséges csökkentése következtében az erőviszonyok reánk nézve, az ezer év óta fennálló magyar nemzeti államra nézve, mind rosszabbra fordulnak. Azt hiszem — különösen a mostani nemzetközi események és jelenségek idejében — merőben felesleges munkát végeznék, ha azzal a prespektivával foglalkoznék, melyet a bennünket körülfogó szlávgyürü terjeszkedésének útját, a magyar faj pusztításával egyengető, haza^lle- nes »'egyke« rendszer n^mzetrontó hatása, a jövőt illetőleg a szemünk elé tár. De meg vagyok róla győződve, hogy maga az a tény, hogy ez a rendszer a magyar elemet a mi vármegyénk területén is tizedeli, megérleli a Tek. Törvényhatósági Bizottságban is azt a parancsoló szükségérzetet, hogy ez ellen tennünk kell! Az »egyke« rendszerrel szemben eddig elszenvedett kudarc nem menthet fel bennünket azon kötelesség alól, hogy a kiirtására alkalmas eszközöket mielőbb felkutassuk, s ezek birtokában teljes eréllyel és elszántsággal szembe álljunk vele! Az alispán ezután egy 15 tagú bizottság kiküldését javasolja, amelyet ő, az arra hivatott társadalmi tényezőkkel kiegészíthessen. E bizottság tüzetesen tanulmányozza majd a kérdést, adatokat gyűjt, tárgyal a teendő intézkedésekről. Vajha sikere lenne a most meginduló akciónak. A nemzet számbeli szaporodása egyik fontos feltétele a magyar nemzet hegemóniájának és fennmaradásának. Minden egyés megszületni nem engedett gyermek pedig egy-egy betű ama szomorú sírfeliratban, amely egykor a magyar nemzet önmaga által ásott sírja felett hirdetni fogja egy nagyra hivatott nép er- | kölcsi romlását s ennek következtében pusztulását és vég megsemmisülését. _______ TÁ RCA. Beteg van a háznál . . . Csendesen járjatok . . V Beteg van a háznál. Olyan a szegény, mint a reszkető madár; Minden zajra, neszre felriadna, félne ... — Csendesen járjatok, zajtalanul lépve. Halkan beszélgetek .. .A hangos szó bántja. Fáradt teste, lelke a nyugalmat várja; A csattogó beszéd fájdalmára szólna . . . — Halkan beszéljetek, csendesénsuttogva. Aztán kulcsoljátok kezetek imára, Kérjetek jobbülást betegünk számára — Ki bennünket olyan igazán szeretett, Tejó Isten, ugy-e, beteg az nem lehet? . . . Ugy e meggyógyítod ? . . . Ugy-e nem ha- [gyod él? .. . Letörlőd könnyeink jóságos kezeddel . . . 1 Visszaadod nekünk, akit úgy szeretünk ... — Gyógyítsd meg,gyóyyitsd, hatalmas Istenünk ! CSÉPLÓ ISTVÁN. A boldogság ára. A virágfakadás idején, fényben, napsugárban egy férfi és egy asszony ült a nyíló akácok alatt.-— A felhők között áttört a napsugár és egészen elöntött a fény — szólt az asszony, mialatt férje redős homlokát simogatta: A tavasz virulását a napsugár ókozta. A boldogság egyetlen sugara is — egy egész tavaszt hozott. Mert a boldogság érzésében az örök derű sugarai lakoznak. A férfi pedig ezalatt hallgatott. Az élet gondja gyötörte, melyről az asszony nem tudott. Aztán újra megszólalt az asszony. — A boldogságot ingyen kapjuk. Észrevétlenül reánk süt a nap és napfényben járunk. A boldogságnak nincsen ára. — A boldogságnak nagy ára van, válaszolta a férfi, mialatt egy hervadt virágot tartott a kezében. A boldogság érzéseiben a bánat, a szomorúság árnyai lakoznak. Nagy terhet, nagy gondot okoz annak, kinek örömeit adja. A bánat, a gond szikláit borította rám. És az asszony nem értette szavait, magyarázatot kért tőle. — Megmagyarázom mondotta. .Egy történetet beszélek el a boldogságról. Volt egyszer egy rajongó lelkű ifjú, ki a magányba vágyott a nagyváros zajából. Valahol az erdők között kunyhót épített magának. És minden fájdalma, szegénysége, gondja örömmé változott. Kunyhójához ember közel nem járt, hogy boldogságát megrabolja. Boldogsága verőfényes napjaiban pedig virágokat ültetett. A ku nyhó is alig látszott a virágerdőben. Mikor egyszer a virágerdőben illattól, boldogságtól mámorosán egy lábnyomot vett észre a rózsák között — leült melléje, a távolba nézett és egy másik lényről álmodott. Valami bűbájos érzés ébredt a szive mélyén ama lábnyomtól. Úgy érezte azután, h-ogy valaki várja. Valahol messze a világban él egy lény, ki reá gondol, őt keresi az emberek között. Valaki hívja, várja. És nem volt többé maradása. El kell mennie, hogy megtalálja. Meg kell hogy ossza vele boldogságát, hogy boldog maradhasson. És elhagyja érte mindenét, bár nem ismerte, nem látta. Aztán ragyogó bálteremben, zajban, vigalomban — egy ünnepelt nővel találkozott. Maga volt a szépség, mely szenvedélyt gyújt a szivekben. A rajongó lelkű ifjú azt hitte, hogy ama másik lényt megtalálta. És annak adta a szivét, hogy szivébe fogadja. Megosztotta veié boldogságát, hogy boldog maradhasson. A szépek szépe is úgy tett.. És szivével olyan álmokat, vágyakat ébresztett benne, amelyek összeégették a szivét lassan-lassan. Kifosztotta szivét, mikor szivébe fogadta. És mondá ekkor az ifjú szerelmének: A férfi és nő egymás boldogságának a fenntartója. Az asszony lesz az oka, hogyha elveszítjük. A férfipedig annak az oka, hogy meg nem találjuk. Én elveszhettem te miattad, te meg nem találod én miattam. Aztán kifosztott szívvel, sötét szándékkal
