Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-10-17 / 42. szám
Szekszárdi, llf- évfolyam. 42. szám. Szombat, 1908 október 17. Kiadóhivatal: Molnár-féle nyomda r.-t., Kaszinó bazár. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. ✓ síi Hirdetések legjutányosabb számítással, díjszabás szerint KÖZÉRDEK Szerkesztőség * Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot éf- deklő összes közlemények. Előfizetés: egész 'évre 10 kor., félévre 5 kor. negyedévre 2 kor. SO fill. Néptanitóknak, ha az előfizetést egész évre elő're beküldik, 5 kor. Megjelenik minden szombaton. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. A56 ORSZÁGOS II. KIR. BELYEMTENYE^YÉSI FELÜGYELŐ^EG HIVATALOD LAPJA. Belmunkatárs : .! ANOSITS KÁROLY. Felelős sz.rkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Egyes szám ára 20 fillér. A boritaladó. A magyar szőlőtermelés benne van a válság kellő közepében. Mi is elju ottunk, vagy jövőre már bizonyára eljutunk a tul- produkcióhoz, a minek természetes következménye az árhanyatlás, igy a szőlőtermeléssel foglalkozó félmillió bortermelőnek, kereskedőnek még csak nem is lassú, de elég gyors és biztos tönkremenése. Itt, nagyon is itt van tehát az idő az önmagunkon való segítésre. Hogyan és miként azonban? A tulprodukciót meg nem akaszthatjuk. A hatalmas szőlőtelepitési akció olyan volt, hogy hasonlattal éljünk, mint a legszebben illatozó rózsa — vagyis érzik bizony annak már a — tövise is. A szőlőtelepítésnek forszirozása a homokon, lapi helyeken most kezdi éreztetni hatását s valósággal megsemmisüléssel fenyegeti a voltaképpen való helyes bortermelést, amelynek tulajdonképpen ott van a helye, a szántásra kevésbbé alkalmatos hegyen. Hogy versenyezhessen például az a hegyi bortermelő, ki átlag legfeljebb 25—30 hektoliterre számíthat holdanként, azzal a lapi bortermelővel, aki 80—120 hektolitert is köny- nyen produkál 1000 ölenként? Bizony sehogy. A dolognak tehát nem lehet más következménye, minthogy mindég jobban-jobban hanyatlik a bor ára s fogy a hegyi bortermelők száma, ami pedig a magyar borok világhírének biztos hanyatlását is előidézi majd. Magyarország gazdáinak legelső, legszentebb feladata azért ez időszerűit az volna, hogy mentsük, meg prima bortermelésünk jövőjét s tartsuk meg számára a világpiacot. S ezzel a hazafias nemzeti feladattal szemben azonban mit tapasztalunk ? Örökös jajgatást, siránkozást s ha nem is ferde, de semmiesetresem a szeg fejére koppintó, egyöntetű eljárást. Nézzünk csak egy kicsit körül. ^ A magyar törvényhozás a közhangulat nyomása alatt — hála Isten hatalmasan felemelte az olasz borvámot. Tavaly éreztük is ennek némi kis hasznát, az idén azonban már nem s még kevésbbé fogjuk érezni jövőre, amikor csakugyan eljutunk a tulpro- dukcióhoz. A dolog ugyanis úgy áll, hogy ha végleg el nem is veszítjük eddigi biztos piacunkat, boraink lerakodó helyét, Ausztriát, tény azonban az, hogy oda megcsappan boraink kivitele, mert ott is hatalmas arányokat öltött a szőlőtelepítés. Itt fogunk tehát állani rengeteg termésünkkel világpiac nélkül s azt hisszük, hogy ha az úgynevezett boritaladót eltöröl- * jük, meg van mentve a haza, a mágyar bortermelés ? ! Ne tessék félreérteni. Igenis, el kell törölni a boritaladót. Evek1 óta hangoztat: juk ezt már lapunkban, de ‘rajta'kell len-^ nünk azon is, hogy a ^aját magunk áltaf mesterségesen támasztott konkurenciát is mérsékeljük Bármennyire nagyrabecsüljük is a boritaladó eltörlése ügyében most megindított országos akciót, nem hisszük, hogyha magyar kormány belemehessen 16 millió biztos álla i adónak egyszerű törlésébe s ha belemegy is,- a bajnak ez is csak ideig-óráig való orvoslása lesz csupán. A vilaghirü magyar bortermelés .meg-" mentésének igenis van módja, de csakis egy. Egyenlítsük ki a fold különböző fokú termő erejének és bor-produkáló képességének visszásságát, abnormális voltát, amely oka a tulprodukciónak s ezzel az árak bekövetkezett, vagy még jobban bekövetkező hanyatlásának. Tegyünk különbséget, hegyi ’és lapi bor között Töröljük el a boritaladót teljesen a nagyobb fáradságot, több -befektetést igénylő hegyi szelőre nézve, de igenis ha mérsékeltebb formában is tartsuk meg az adót a lapon termétt szőlőknél. Sokan mosolyogni fognak erre. Először is azt vetik fel, hogy miként lehet majd igy a boritaladót beszedni ? Hisz van olyan község, ahol a hegyen is meg a lapon is, termelnek szőlőt s kí tudja, a icP* gyasztásnál, hogy melyik bor hol termett! Hát bizony, elképzelhető, lesz is visszaélés, de ezen is lehet segíteni. Minden községben tudják ki termel a lapon, el nem lehet titkolni. Tessék tehát a boritaladót nem a fogyasztótól, de az eladótól beszedni. Az eredmény voltaképpen egy, ennyivel drágább lesz a bor, most meg ennyivel olcsóbb, mert a kereskedő már -figyelembe veszi a vételnél az adót, s legalább ennyivel lenyomja az árakat. Ez tehát nem akadály, s hogy a boritaladó ily irányú fentartása indokolt, sőt a magyar borok világhírének megóvása érdekében egyenesen szükséges, álljon itt ez a kis számítás. Mondjuk, hogy egy hegyi szőlő 20 hektolitert terem ezer ölenként. Ennek ára 30 fillérjével 600 korona. Ugyanolyan nagyságú lapi szőlő azonban könnyen megtermi az 50 hektót. Ennek pedig legmérsékeltebben 15 fillérjével is 750 korona az ára. S melyik szőlő telepítése kerül pedig többe ? S a hegyi szőlő munkálása nincsen-e két annyiban, mint a lapié? Világos tehát, hogy a boritaladót csakis a kevesebbe kerülő lapi szőlő bírhatja el. A gazda ott még igy is megtalálja busás számítását. Legalább is hoz a földje tízszer annyit, mintha búzát termelne benne. S ha meghagyjuk rajta a boritaladót, nem esik a mostani termelőkön semmi sérelem, csak a mai állapot marad meg. De igen is gátat vetünk a mindjobban-jobban elharapózó uj ültetési kedvnek, piaca lesz a lapi bornak és mert boritaladót nem fizet: versenyképessé tesszük a hegyi borokat is' s megmentjük ez által azok jó hírnevét s részükre a világpiacot. A boritaladó eltörlésének csakis igy lesz igazi haszna. Egyébként semmi, sőt egyenesen kárral jár. Örült versenyt zúdítunk vele a hegyi szőlőkkel vesződök nyakába, mert még nagyobb lesz a tulprodukció, százan meg százan sietnek a lapok beültetésére, hiszen a boritaladó eltörlésével 8—12 korona tiszta nyereség minden hektó után teljesen kizár a hegyi bor részéről minden versenyt. Ekkor pedig vége, örökre vége a magyar borok már is nehezen visszaszerezhető jóhirnevének. Becsukhatjuk A boltot, vagy inkább a pincét egészen. Ha Magyar- ország az ő délibábos rónáin könnyű vinkót terrtiel s bortermelésre igazán alkalmas hegyein pedig nem tud acélos búzát termeszteni, ez lesz csak az igazi nemzeti veszedelem. Törüljük el tehát a boritaladót, de a fent leirt módon. Megtalálhatja igy a számítását mindenki, az állam, a gazda, a lapi, de kivált a hegyi bortermelő és ismét versenyképes lesz a jó magyar bor kinn a világpiacon. Hogy az legyen, ennek előmozdítása, azt hisszük, sürgős szükség, elsőrendű nemzeti kötelesség és hazafias feladat! Titekoírá népgyölés a boritaladó ellen. Lapunk más helyén elmondjuk ugyan speciális véleményünket a boriteladóval szemben, mindez azonban nem akadályoz meg abban, - hogy a legmelegebb szimpáthiával ne kísérjük azt az úgyszólván: létfentartásért folyó küzdelmet, amelyet a magyar szőlősgazda közönség folytat a boritaladó eltörlése érdekében. A mozgalom most már országos jelleget öltött. A Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete 21-én fél 9 és 10 óra között tiltakozó gyűlést rendez Budapesten, a Tattersal nagy csarnokában, amelyen sok ezer vidéki szőlősgazda vesz részt. A hazai bortermelést annyira megbénító boritaladó teljes eltörlését fogják itt követelni, kivatkozva Franciaország példájára, ahol ennek az adónak eltörlésével a borfogyasztás mindjárt az első évben 18 millió hektoliterrel emelkedett, továbbá Skóciára, hol az 1822- ben keresztül vitt adó leszállítás az évi fogyasztásnak 300 százalékkal való emelkedését eredményezte. , De ezt megelőzőleg tiltakozó gyűlések lesznek az ország minden " nagyobb bortermelő helyén, igy Tolnavármegye területén is. Az itteni mozgalom élén Jeszenszky Andor, a vármegyei gazdasági egyesület érdemes elnöke áll, ki folyó hó 14-én ez ügyben szükebb körű értekezletet hivott Szekszárdra össze. Az idő rövidsége miatt a vidék gazdáit már nem lehetett meghívni, illetve a rendezésbe belevonni, igy az értekezleten jobbára szekszárdiak vettek részt. Jelen voltak Boda Vilmos, Simontsits Elemér, örffy Lajos, Sass László, Nits István, Molnár József, dr. Leopold Kornél és Bodnár István. Az értekezlet Jeszenszky Andor indítványára kimondta, hogy teljes erejével csatlakozik a megindított mozgalomhoz, rajta lesz, hogy Tolnavármegye minél nagyobb számmal legyen képviselve a budapesti tiltakozó gyűlésen, de már ezt megelőzőleg itt is tiltakozó gyűléseket rendeznek több helyen, például: Szekszárdon, Dunaföldváron, Pakson, Bonyhádon, A szekszárdi tiltakozó gyűlést Boda Vilmos e hó 18-ának d. e. 11 órájára már össze- is hívta a polgári iskola udvarára. A szekszárdi, bonyhádi, dunaföldvári paksi
