Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1908-09-05 / 36. szám

2

K Ö Z E R D E K

1908 szeptember 5

tethetőnek. Annál is inuább meghozhatta ily irányú határozatát, mert az érdekeltek télebbezési joga fennáll. Ha az összes érdekeltek a határozatba belenyugszanak, a határozat jogerőre emelkedése elé akadály nem gördül. Szedres és Simonmajor meg is nyugodtak a reájuk előnyös határozatban. Ellenben Tolna élt a felebbezés jogával, mert a törvényhatóság Szedres és Simonmajor határozatainak jóváhagyásával a két községben nagy munkakört ruházott a IV. jegyzőre, aki ennek alapján a községből bármikor elszólitlató, a mikor is a Tolna részére végzendő teendőket megint csak egy, csupán Tolna által fizetett jegyző végezi. Tolnának mindenképen ügyelnie kell arra, hogy viszonya a két kisközséghez akár közvetve, akár közvetlenül más alapra ne helyeződjék, mint a minőn állott az egyezség megkötésekor, hogy az egyezség alapja el ne tolódjék. Kisebb bajnak tartottam, hogy ha IV-ik jegyzői állás létesül kizárólag Tolna terhére, mint azt, ha a határozat jogerőre emelkedik. Az ezen felfogás érvényesítésével elkészített felebbezést a képviselőtestület elfogadta. Ez a felebbezés lényege. Természetes, hogy eme lényeg kiemelésére a felebbezésben felhoztam mindent, a mit álláspontom erősítésére összehordani tudtam.

A Tolna nagyközségnek az 1886. évi XXII. t.-c. 21. §-ának a) pontjában lefektetett önrendelkezési jogán esett sérelem, nem Szedres és Simonmajor kisközségek határozatainak meghozatalában van, hanem a törvényhatóság véghatározatában, mert jóváhagyta Szedres és Simonmajor kisközségeknek azon határozatait, melyek a tolnai IV. jegyzői állás javadalmazásához való hozzájárulást, illetve ügykörét állapítják meg Szedresre és Simonmajorra vonatkozóan anélkül, hogy Tolna képviselőtestülete a két kisközség határozatának megfelelő határozatot hozott volna, s anélkül is, hogy egyáltalában a törvényhátósági véghatározat meghoza tala előtt tudomással bírt volna azok létezéséről. Sérelmes a törvényhatóság határozata továbbá azért, mert figyelmen kívül hagyta a 2 kisközségnek Tolna nagyközséghez való viszonyát, a mely az 1886: XXII. t.-c. 161. §-a alapján kötött egyezségen nyugszik s a mely szerint csak annyi közük van- egymáshoz, hogy a 2 kisközség teendőit Tolna főjegyzője végzi a két kisközség által fizetett külön javadalmazásért. A 3 község nem alkot körjegyzőséget. Ez van a felebbezésben.

Ez vélemény, igazságon nyugvó vélemény. Ez nem az igazság látszatának kierőszakolása, ez nem félrevezetés, ennek a hirdetése nem vakmerő elbizakodottság, ez az igazság szeretetén nyugvó öntudat szabad megnyilvánulása a szóval és újságban kifejtett terrorizmussal szemben.

A község felebbezése folytán az iratok a belügyminiszter elé kerültek, aki adatokat í’endelt felterjeszteni arra nézve, hogy „midőn Szedres és Simonmajor kisközségek a jegyzői teendők ellátása végett Tolna nagyközséggel szövetkeztek, a jegyzői teendők ellátása tekintetében kötöttek-e és minő egyezséget? Továbbá, hogy mutassa ki a főjegyző a 3 község ügyforgalmát, a községi iroda személyzetének járandóságait, valamint azt is, hogy a jegyzői teendők ellátásához Simonmajor és Szedres jelenleg mit fizetnek ? Végre csatolja a községek vagyonleltárát és legutóbbi költségvetését“.

Ez a rendelet aug. 16-án bemutaftatott a képviselőtestületnek s ekkor tette Horváth Ferenc a Tolnavármegyében részben közzétett indítványát, melynek 2-ik és 3 ik pontját (újságban 1., 2. p.) a képviselőtestület elfogadta. Eredeti indítványának 1. pontja és bevezető sorai, a mely sorok egyeznek a közzétett indítvány bevezető soraival, szavazás alá sem kerültek.

Augusztus 16-án megjelent nyílt levelében azt írja H. F.: „Nekünk tolnaiaknak mindezekkel szemben nem juthat más szerep, mint nyugodtan bevárni azt, mig a miniszter jóváhagyja a vár- megye határozatait“. — Ugyanezen napon tartott képviselőtestületi ülésen pedig beadja ismert indítványát, hogy a képviselőtestület ne kívánja a belügyminiszter által felkövetelt adatok felterjesztését (ez eredeti indítványának 1. pontja, talán nem ismeri az 1886. évi XXII. t.-c. 30-ik szakaszát), hogy a felebbezést vonja vissza stb., mely indítványával 11-ed magával többségben is volt. így vált határozattá a felebbezés visszavonása.

Az ok nélküli személyeskedést utálom. Erre a térre^én önként nem lépek. Gyenge lábon áll annak az igazsága, a ki a személyeskedést használja fel érvül, mégis szeretném tudni, nem fogna-e H. F. a jóváhagyásra való nyugodt várakozásba belefáradni, ha a felebbezés visszavonása folytán ez be sem következhetik.

Arról logikusan beszélni sem lehet, hogy a törvényhatóság határozata „Szedres és Simonmajor

| képviselőtestületeinek aljegyzői vagy segédjegyzői állás fizetését és ügykörét megállapító“ határozatain nyugszik. A szedresi és simonmajori képviselőtestületek soha ilyen határozatokat nem hoztak, tehát az indítvány ezen indoka valótlan.

A másik indok „Szedres és Simonmajor nem sértették, de nem is sérthették Tolna autonom jogait“. Ezt senki sem mondotta, ez nincs benn a felebbezésben, tehát a felebbezés visszavonására sem szolgálhat indokul. Ezért a reflexió, melyet eme állításához fűz, a főjegyző esküjéről, alispánról, közigazgatási és törvényhatósági bizottságról, állandó választmányról, alap nélkül való. Ugyanilyen jogon állíthatta volna, hogy visszavonandó a felebbezés, mert a piripócsi biró egészséges.

A közzétett inditvány 2-ik pontja, mely határozattá is vált, igy szól: („Megkeresi a képviselőtestület a járási főszolgabírót, hogy a törvény- hatóság által már régebben jóváhagyott állást haladéktalanul betölteni szíveskedjék“. A nyílt levélben pedig felkéri H. F. az alispánt, hogy az utasítsa a főszolgabírót az állás haladéktalan betöltésére.

A törvényhatósági bizottságnak idevonatkozó véghatái'ozata még nem jogerős. Tehát eme véghatározat alapján semmiféle intézkedést sem lehet tenni. — Hisz maga a képviselőtestület feleb- bezte meg ezen véghatározatot. Igaz, hogy a képviselőtestület a véghatározat azon részeit kifogásolta kimondottan, melyek Szedres és Simonmajor határozatainak jóváhagyásával a tolnai IV. jegyzői állás javadalmazásához való hozzájárulást és a két kisközségben betöltendő ügykört állapítják meg. Ámde nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a törvényhatóság a véghatározat szerint Tolnát csak 1200 koronával kívánja megterhelni, úgy, hogy a tolnai IV. jegyző javadalmazásához Szedres és Simonmajor 400 koronával járul á két kisközségi, kijelölt ügykör betöltéséért.

Eldöntetlen maradt az a kéi’dés, hogy e 400 korona elmaradásával és az ügykör kisebbedésével szükségesnek tartja-e még a törvényhatóság a tolnai IV. jegyzői állás szemezését ? Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a képvisélőtes- tület jelentékeny része azon a nézeten völffés van, hogy csupán a segédmunkaerő szaporittassék, illetve segédjegyzői állás szervéztessék, mert 3 önálló hatáskörű jegyzőnk és lekötött foglalkozású segédjegyzőnk van.sJEzen a nézeten voltam én is, ámbár többször sikertelenül megkíséreltem az ellentétek kiegyenlítését. Ez a nézet azonban — nem domborodhatván ki eléggé egyrészt H. Ferencnek a IV. jegyzői állás szervezésére tett indítványával, másrészt az előadói javaslattal szemben, mely az 1907 nov. 24-iki ülési jegyzőkönyv tanúsága szerint épen H. törekvésének figyelembe vételével Szedres és Simonmajor ügyét is bevonta, -— kisebbségben maradt. A kisebbség nem élt a felebbezés jogával.

Azt mondja Horváth Ferenc: „ezen határozatok ellen - (Tolna községnek a IV. jegyzői állás szervezése ügyében hozott határozatokról van szó) soha senki nem felebbezett. Mindazok tehát, kik ellenkezőleg beszélnek, rosszakaratulag hazudnak“. Aki ezt olvassa és a tényállást nem ismeri és akinek sértő szavak használata imponál, azt gondolhatja: Ejha, ez aztán megmondta! Pedig hát nem ténybeli állításra vonatkozó cáfolat. Ugyanígy elmondhatta volna, hogy hazudik az, aki azt állítja, hogy Tolna rendezett tanácsú város. Mert bizony senki sem mondta,jiem is mondhatta, mert a képviselőtestület határozatai nem lettek megfelebbezve. De ez azért nem jelenti a képviselőtestület határozatának jogerőre emelkedését, mert az 1886. XXII. t.-c. 24. §-a alapján állást szervező határozat a törvényhatóság elbírálása alá kerül. A törvényhatósági bizottságnak határozata lett fentebb kifejtettek szerint megfelebbezve.

Az a fölfogás helytelen, hogy a törvény- hatóság 360/908. sz. véghatái’ozata három, egymástól különálló határozat, hogy az egyik a tolnai, a másik a szedresi, a harmadik a simonmajori képviselőtestületi határozatra vonatkozik s hogy a véghatározatnak a tolnai képviselőtestületi határozatra vonatkozó vége jogerőre emelkedhetik, ha csupán a törvényhatósági határozatnak Szedresre és Simonmajorra vonatkozó része miatt történik a felebbezés.

Ha ez a fölfogás nem lenne helytelen, akkor a tolnai képviselőtestületnek felebbezése nem gördített volna akadályt a véghatározat Tolnára vonatkozó részének végrehajtása elé. Sőt ha e fölfogás megállna, akkor e felebbezés vissza lett volna utasítandó, vagy legalább is végeredményben ebben a sorsban részesülne a 63.202. 1886. B. sz, rendelet alapján, mert Tolna képviselőtestülete

Szedres és Simonmajor képviselőtestületeinek saját bel ügyeikre vonatkozó határozatait, melyek az indítvány phantasiája szerint csupán a két kis községi, közös segédjggyzői állás szervezésére vonatkoznak, nem felebbezheti meg és akkor a belügyminiszter az ügy érdemi elbírálásába nem ment volna belei Az ismertetett helytelen fölfogás érvényesült a képviselőtestületnek áug. 16 án hozott, a felebbezés visszavonását kimondó határozatában.

Ezzel ellenkezőleg a képviselőtestületnek, az 1908 május 3 áu hozott, a felebbezést kimondó határozatában kifejezésre jutott akarata kimondottan odairányul, hogy a törvényhatóság véghatározatának a tolnai IV. jegyzői állás szervezésével kapcsolatosan Szedresre és Simonmajorra vonatkozó része megsemmisittessék. A törvény- hatósági véghatározat Tolna, Szedres és Simonmajor által közösen Tolnán szervezendő IV. jegyzői állásra vonatkozik, az kimondottan Tolna 15., Szedres 5. és Simonmajor 2. sz. határozatáról tesz említést. Ezen határozatok a Tolnán szervezendő

IV. jegyzői állásról szólnak. Sőt a törvényhatósági véghatározatban is olvasható : „Tárgy : Olvastatott Tolna, Szedres és Simonmajor,községek képviselőtestületeinek egy Tolnán rendszeresítendő IV. jegyzői állás szervezése tárgyában hozott határozatára vonatkozó ügyészi vélemény“.

A felebbezés visszavonását kimondó határozatból ki nem vehető, hogy a képviselőtestület akarata odnirányul, hogy a törvényhatóság 360/908. véghatározatát tudomásul veszi, nem is mondja ezt a határozat, hanem azt igen, hogy mit vesz tudomásul. Az pedig, amit igy elmond, a törvény- hatóság véghatározatában egyáltalában nincs benne, az csak pium desiderium. Ellenben a felebbezés visszavonása nemcsak a törvényhatósági vég- határozat Tolnára vonatkozó részének, hanem az egész törvényhatósági vég határozatnak végrehajtását eredményezné.

Ha ez megtörténnék, ha a közös jegyzői állás szervezése Tolna, Szedres és Simonmajor részére jogerőssé válnék, akkor H. F. volna az első, aki épen, mert már befejezett dolog előtt állna’ — „a főjegyzőt, alispánt, törvényhatósági és közigazgatási bizottságot és állandó választmányt“ okozná, akiket a közzétett nyílt levélben az ő véleménye szerint ínegcirógatott, de akikkel tulajdonképpen a következményekkel mit sem törődő kakas módjára csak enyelegni kívánt. — Azt be nem ismerné Horváth Ferenc, hogy az a „túrós hátú“ IV. jegyzői állás az ő szülötte.

A felebbezés visszavonásával a törvényhatóság határozata jogerőre emelkednék. Ugyanazon okok, melyek fennforogtak a felebbezés benyújtásakor, fennforognak most is. A felebbezés visszavonását kimondó határozat érvénytelen, végre nem hajtható már csupán azért sem, mert a képviselőtestületi ülés tárgysorozatába a felebbezés visszavonása tárgyában való határozathozatal felvéve nem volt.

Még egy tényről kell megemlékezuem.

Főjegyzőnk tekintve, hogy a képviselőtestület a törvényhatóság véghatározatának Szedresre és I Simonmajorra vonatkozó részét nyomatékkai meg- felebbezte, felirt a vármegye alispánjához, hogy e két községet a jegyzői teendők tetemes meg- nagyobbodása miatt segédjegyzői állás szervezésére utasítsa, mert azt, hogy Szedres, Simonmajor és a tolnai főjegyzői ügykör ügyeit egyedül ellássa, physikai lehetetlenség. Ez megtörtént, a két kisközség a segédjegyzői állás szervezését megtagadta, e határozatok a főjegyző felebbezése folytán a törvényhatóság elé kerültek. A törvényhatóság utasította a két községet segédjegyzői állás szer- | vezésére. Szedres és Simonmajor képviselőtestü- I létéi éltek a felebbezés jogával. Ez az ügy még nem került a minisztériumhoz.

Tolnának eminens érdeke, hogy mindkét I ügy a belügyminiszter elbírálása alá jusson.

Most fennforog ennek a lehetősége. A belügyminiszter által a IV. jegyzői állás ügyében be- kivánt adatokkal ez is felterjeszthető. A tolnai képviselőtestületnek a felebbezést visszavonó határozatának az ismertetett indokok alapján való megfelebbezését kötelességemnek tartom.

Avagy attól tartott Horváth Ferenc, hogy akkor, amikor Tolnának csupán mintegy 9000 kát. hold kiterjedésű határa van (ebből is csak 3000 hold 6 tulajdonosé) és körülbelül 8000 a lakossága, 3 jegyzője, segédjegyzője, félévenkint Írnoka s kézbesítője, végrehajtója, ellenőre, pénztárosa, 2 fogyasztási ügykezelője van, akik rendesen hivataloskodnak, amikor a biró, közgyám, elöljárók a törvényszerint rájuk háruló teendőket elvégzik, tehát helyettük nem kénytelenek a jegyzők a teendőket ellátni, a belügyminiszter a segédjegyzői állás szervezését Simonmajorra és