Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1908-07-04 / 27. szám

Szombat, 1908. Julius 4> Szekszárd, IV. évfolyam.( I iit uL H/ 27. szám. Kiadóhivatal: Báter-nyomda, Kaszinó-bazár épület. Az előfizetési pénzek és hirde­tések ide küldendők­Hirdetések legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. ÉRDÉK Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 5. szám. Ide küldendők a lapot ér­deklő összes közlemények. Előfizetés: egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész' évre előre beküldik, 5 kor. Megjelenik minden szombaton. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS NI. KIK. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Felelős szerkesztő: ’ BODNÁR ISTVÁN. Belmunkatársak: v , JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja Báter János nyomdája. Egyes szám ára.20 fillér. Harcz a párbaj ellen. Irta: Magyarász Ferencz. I. A nemzetközi párbaj el lenes ligának nömrég befejezett budapesti tanácskozmánya időszerűvé teszi, hogy a párbaj fontos kér­déséről elmélkedjünk, Jól tudjuk, hogy alig van népszerűtlenebb eszme, mint éppen a párbaj elleni küzdelem; jól tudjuk, hogy sokkal nagyobb bátorság kell a társadalom megkövesedett előítéletei ellen való harczhoz, mipt az akármelyik csiri-csári, párbajnak csúfolt, becsületfoltozó hadakozáshoz; s ha mégis szóvá tesszük ezen époly kényes, mint életbevágó kérdést, tesszük ezt azon meg­győződésben, hogy valamely föladat nehézsége férfi előtt nem lehet egymagában elegendő ok árra, hogy visszarettenjen t.őle. Rég megtárgyalt igazságokat melegí­tene föl az, aki akár a párbaj történetével, akár annak esztelen és embertelen voltával behatóbban akarna foglalkozni. Mindenki tudja, hogy a párbaj a régi lovagi játékok­nak maradványa, de nem abból a korból, midőn a lovagi intézmény virágkorában a párbaj az egyéni kiválóságnak volt . fényes próbaköve, hanem a renaissance korából, a midőn - már régesrég elvesztette eszményi nimbuszát és duhaj nemes iijak virtuskodá­sát szolgálván, miben sem különbözött a közönséges utszélr verekedéstől. A közép- és újkor határmesgyéjén százados háborúk pusz­títottak végig egész Európán; e harczok is nagyban hozzájárultak a kedélyeknek azon eldurvulásához, melynek maradványait máig is érzi a párbajmániát eredeti bűnként öröklő és örök behagyó európai kulturember. Idő jártával, az általános műveltség haladásával a párbaj szokása is módosult. TARCZA. Dal egy kis harangról. Szülőfalum csöpp harangja Ki sem haitik a határból S ill egg galamb messzeob elbúg, Kolomp, csengő tovább eiszol, Mégis sokszor, úgy estennen, Hogy mikcp van. Isten tudja, Tiszaháti harang szavát: Áthallom a — Dunántúlra . . . BODNÁR ISTVÁN. Fürdői levél. (Dr. Kiss István körorvos urnák Simontornya.) Balatonföldvár, 1908 junius 18. Kedves Barátom! Nemcsak régi tarto­zásomat ófiajtom leróni a balfi fürdőlevélért, nem is akarom újra felfedezni Balatonföldvárt: csupán pár napi testi és lelki észleleteimet közlöm veled a felséges Balaton ezen gyön­gyéről. A néprajzi, természetrajzi, térmészet- tani, légköri és egyéb magasabb régiókba tartozó észleleteimet alapos bírálatod alá eresz­tem, de gasztronómiai megfigyeléseim és tapasztalataim kritikán felüliek. Balatonföldvár szép Magyarországban irm (ezt jó tudni, mert még nagyon sokan nem tudják) vasút, posta, távirda és beszélő Quantitative is, qualitative is faragott rajta a korszellem. Szám szerint, amennyiben t. i. valamelyest mégis megcsappant a párbajok száma, s nem fordult élő az az eset, hogy II. H enrik franczia király példája szerint egyszerre nem kevesebb mint 7000 embernek kelljen párbaj vétség miatt amnesztiát adni. Minőségileg is módosult a párbaj, amennyi­ben a későbbi századoknak formalizmusa, a lényeget a formának alárendelő forditott szigorúsága a párbajt is bizonyos formák határai közé szorította, minők voltak: a ki hívás, a segédek, a jegyzőkönyv, a fegyver megválasztása, a hely kijelölésé stb. stb. Ezek a formalitások hozzájárultak ahhoz, hogy a Mercuriók, a Cyrano de Bergerac-ok ne in­tézhessék el stante pede ügyes-bajos dolgai­kat azzal, akibe eszükbe jut belekötni. De e formalitás, amint megapasztotta a párbajok számát, úgy viszont legnagyobb­részt oka annak, hogy a párbaj barbár szokása mainapiglan szinte vita nélkül foglal helyet a kulturélet tényezői között. A XVIII. század a főbünös abban, bogy a párbaj polgáijogot nyert. Az a léha, erkölcsileg és vagyonilag egyaránt végtelenül könnyelmű, a benső romlottságot a szinte tulfinomult külsővel mesterien takaró közszellem, mely.a „roi 8oleil“-ek udvarából, a Pompadour-ok és Du Barryk • boudqüjHibóL, a Trianonok árnyékából áradt egész Európába: kohonesz- tálta a párbajnak nevezett alakiságát a sér­tett becsület jóvátételéül. A XIX. század népei pedig kevés kivétellel átvették az előző , korszaknak ezen örökségét anélkül, hogy a méjlyebb gondolkozástól elszokott, örökké rohanó elméjük csak kevéssé is foglalkozott volna a párbajnak erkölcsi és logikai lehetet­lenségével. Csak egy nép akadt, melyet ez a mánia képtelen volt diadalszekere elé fogni: az angol nép, mely miként sok egyébb kér­állomással; villanyvilágítás és vízvezetékkel; pompás hullámos, fövenyes talajú balatoni fürdővel, fenyvessel, tiszta, kényelmes szál­lodákkal és koronájaként: remek konyhájával^ Fizikai törvény, hogy a hullámverést a- levegő mozgása okozza. Ebből következ­tetem, hogy* ide tette át székhelyét Zephir ő istensége, a kinek kegyétől azután nincs soha nagy hőség s idegeinket csillapítják a habzó, néha tajtékzó hullámverések: tehát az Olympuso.n tudják, hogy Balatonföldvár létezik. Különben, ha a légköri jelenségekről egy, vagy más okból bővebb ismereteket óhajtasz szerezni, fordulj a fürdő igen ked­ves orvosához, a ki kétlaki, vagyis télen Kőröshegyen székel, a fürdöidény alatt pedig Balatonföldváron őrködik a közegészség fe­lett, mert bizony én csak azt érzem, hogy nagyon meleg, vagy nagyon hideg van, előt­ted nagyon ismert silfid alakomnál fogva és ezen kétféle közérzetnek kiegyenlítésére az asztalnál és a különféle k la Dandin kiepe tusokkal gondoskodom. Hirnes mező, pacsirta és fülemile dal, rigófütty, fürj ébresztő, pajkos játszi szellő, locsogó, égkék, hüs habok, fenyvesillat, virágábránd: mind, mind megvannak itt, sőt pályázva a Hermann Ottó által Ígért hal­hatatlanságra, felfedeztük a talpas tyúkot is. (Szabón Pista barátom ne nevess, miként a Balaton hullámai közt tetted.) De erről később. Nem hiszem, hogy bármely fürdőnk dicsekedhetnék oly remek látványnyal, mint a minőt a Stefánia sánczról nézve a nap­nyugta a Balatonon fest. désben, ebben is oly önállóságot tftnusitott, melyre csak a kivételes lelki nagyság tette őt képessé. Még visszatérünk azon állás­pontra, melyet mind az európai, mind az amerikai angol-szász faj a párbajjal szemben elfoglal. E kérdés historikumával foglalkozva, lehetetlen rá nem mutatnunk arra a herosz- tráteszi dicsőségre, melyet a párbaj-métely terjesztésében a német nép nem irigylendő joggal követelhet magának. A német nemzeti ujjáébredés korszakától kezdve, mely mint­egy reakczíója *volt a napóleoni nemzettiprás- nak, a múlt század huszas éveitől datálódik, a német főiskolák hallgatósága a párbajban a fölös energia levezető csatornáját látta és kimondotta a párbaj kényszert. Erről a furcsa német speczialitásról még esik majd szó; itt csak annyit jegyzek meg, hogy éppen a német „Burschenschaftok“ párbaj kényszeré­nek köszönhető, hogy Németországban a párbaj-mánia éppen a legintelligensebb osz­tályoknak eredeti bűne. Az egyetemről viszik ki az életbe. Ha mindezekhez hozzávesszük még a katonaságnak sajátos fölfogását és gyakorlati magatartását a becsület és a párbaj tekinte­tében — a minek szintén nem csekély része van e középkori ásatag szokás föntartásában, akkor nagyjából megrajzoltuk ennek a kér­désnek egész történeti hátterét. II. Ugyancsak ilyen röviden óhajtunk végezni azzal, az úgyis sokat megvitatott kér­déssel, hogy a párbaj erkölcstelen és logikátlan módja a becsület visszaszerzésének. Azt I hisszük ugyanis, hogy minden józanul és el­fogulatlanul gondolkodó embernek meg kell győződve lennie arról, hogy a párbaj és a I becsület között egyáltalán semmi belső kapocs, A fürdőtszép fenyvesen keresz- tül, tizenöt emeléSa^i szerpentin ut vezet fel a „Stefánia sáncz“-nak nevezett, padokkal ellátott magaslatra. Alul, a zöld lombok alatt kaczérkodnak a bájos villák, előttünk a fel­séges Balaton; túlról lila ködbe vész a fertői badacsonyi hegyláncz és mégis kimagaslik Tihanynak béreztetője. Alkonyul, a nap bú­csúzik a kies magyar tengerpart vidéktől s- hogy ábrázatán a buesuzás fájdalmai láthatók ne legyenek : felbőfátyollal takargatja arczát. A felhőcsoport szálldogál, más-más képet, más-más szint rajzolva a Balaton tükrére. Felséges, festői látvány; nincs az a szecessziós festő, a ki különb és különb alakulatokat, színeket vetne vásznára, mint a lealkonyodó nap a Balaton tükörén. Az illúziót csak emeli a Balatonon csónakázó férfi < bariton hangja. Meglátszik áz egész, fürdőtelepen, hogy az, világváros zajához szokott, ott elnyűtt idegek pihentetésére létesült, mest mindenütt előkelő csend honol. Itt' nincs piaczi lárma, nincs zajos, csillogó korzó ; még a kaczagás is diskrét, sőt a fürdő kosztümök is előirvák. A férfiak frakkban fürödnek (értsd alatta : kötött, zefir, kreton, honi, piros bécsi, csicsóné, delin, letyetár, batiszt és egyéb nemzetközi alkotásu, nevű és szinü kabátot és fürdő­nadrágot) és csak a legdiskrétebb flört van, megengedve, lévén választó vonal a nyilvá­nos férfi és női fürdőhely között: a fa fürdőház. Előkelő csend honol mindenütt, de azért a nagy világ zajos hírei posta, távirda, telefon utján kézbesittetnek naponkint több­ször a szeretetreméltó postások által, s hogy a nagyon -„meleg“ levelek körül baj ne le-

Next

/
Thumbnails
Contents