Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-06-20 / 25. szám
Szekszárd, III. évfolyam. 25. szám. Szombat, 1908. június- 20 Kiadóhivatal: Báter-nyomda, Kaszinó-bazár épület. Az előfizetési • pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutányosabb számítással, díjszabás szerint. KÖZÉRDEK Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 5. szám. Ide küldendők a lapot ér- ' deklő összes közlemények. Előfizetés: egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. '50 fill. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 5'■kor. Megjelenik minden szombaton. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP AZ ORSZÁGOS M. AIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Belmunkatársak: JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja Báter János nyomdája. Egyes szám ára 20 fillér. . Szterényi Válasza meglehetős diplomatikus volt. Igenis beismerte, hogy a kormány tervezi a pécs—bródi összeköttetést, „de hogy sürgősebb-e a pécs— bródi vonal kiépítése vagy a doboj — samaci, ezt akkor lesz itt az ideje elbírálni, a mikor a kormány magával a konkrét javaslattal a t. Ház elé lép és a mikór módunk és időnk lesz ezzel a kérdéssel részletesebben is foglalkozni. (Zaj.)“ A dolog tehát most úgy áll, hogy a pécs—bródi vonalon folynak az előmunkálatok, négy alternativ tervet ás irészitenek. A terepviszonyok azonban a lehető legkedvezőtlenebbek s némi kis fennakadást-okoznak olyan kérdések is, hogy Siklóson vagy Harkányon át vezessék-e a vonalat. ? Nini, Harkány is szóba kerül ? Egy évtizeddel ezelőtt éppen a fürdő tulajdonosa tagadta meg az általa előzetesen felajánlott 30 ezer forint hozzájárulást, persze az egészen más, ha az állam építene erre vasutat. Yalószinü azonban, elkerülik^ mindkét helyet, hogy bár alagutakon át, másfelé keressék a legrövidebb utat Boszniához. Tehát elértünk a legrövidebb úthoz. Ezt ^papoljuk mi évtizedek óta, de persze nekünk nincsenek hatalmas pártfogóink,# hisszük azonban, hogy igazságunk erejénél fogva, most kivált, hogy úgy látszik, érdekazonosságból jSomogyvármegye is csatlakozik hoz: zánk, — mégis csak győzni/fogunk. Az államtitkár ur ugyanis sokat feladott a kormány eddigi merev álláspontjából. Hivatalos leirat ugyanis a . pécs—bródi vonalat tette meg a legrövidebb boszniai útnak; de az államtitkár ur ma már csak legközvetlenebbnek mondja azt. S vájjon mit akar eltakarni a legközvetlenebb kifejezéssel? Azt, hogy a kormány még nem ejtette el a szekszárd- -mohács—eszéki összeköttetést sem, s belátva az országos érdeket, talán támogatná is, de Pécs kedvéért csak amolyan másodrangu viczi- nálisnak szeretné. Mert mit is mondott még az Államtitkár ur? „A mi, t. képviselőház,' a boszniai reláczió további kérdéseit illeti, Bátaszéktől Mohácson át (Zaj. Elnök csenget) Baranyavár—Pélmonostorig, méltóztatik tudni, vasút van épülőben (Nini* már épülőben van ? ' Mi úgy tudjuk,, hogy még a szükséges törzsrészvények sincsenek jegyezve, s éppen a pécsi riválitás miatt, hol még a financirozás ?) és a baja—bátaszéki hid megnyitása folytán a Dunapr tájtól Kalocsán át Bajáig terjedő Vonal is a bródi összeköttetést fogja szolgálni, a mivel újabb összeköttetést nyerünk Boszniával, úgy, hogy nekünk öt összeköttetésünk lesz Boszniával akkor, a mikor Ausztriának 'még a bugojno—arsanói vasút kiépítése után is csak két összeköttetése lesz. így ápolja a boszniai forgalmat a kormány.“ Jó, kérem , mi nem vagyunk irigyek. A vasúiból az a jó, ha mennél több' van. Szerintünk ugyan az országos érdek mi mellettünk szól, de ha Pécsen akarnak segíteni, ám csinálják meg Pécs—Bród, vagy Szekszárd— Mohács—Eszék? A pécs—bródi vasút bevonult, azaz egyelőre csak egy nagyot füty- tyeütett a múlt héten a kis diák otthonba, a minduntalan katalógus olvasás szégyenében részesülő t. Házban. Szterényi államtitkár válaszolt Hoffman Ottó, a Somogy megyei, tabi képviselőnek, a ki bizony nem legyezte Pécs érdekeit, de tárgyilagosan kifejtette, hogy tekintettel a budapest— szaloniki világvonal nagyjelentőségére, félre kell tenni minden helyi érdeket s nem venni tekintetbe csak a magasabb czélt és szempontokat, amelyek mind amellett szólanak, hogy ebbe a majdani világvonalba való vasúti bekapcsolódásunk szerencsés legyen. Szerinte „ezekből a szempontokból a magyarországi területen e vonalnak nem lehet más útja, mint a budapest— rétszilas—szekszárd—- mohács—eszék — samaci összeköttetés, (ügy van.) Ez az útirány a legrövidebb, mentesíti részben a fiumei vonalat és azonkívül a már létező vasúthálózat folytán teljesen forgalmi szférájában tartja a dunamenti élénkebb helyeket s leg- czélszerübben alkalmazkodik a két uj Dunahidhoz s ezáltal az Alföld forgalmi életéhez.“ TARCZA. Óh nem érne semmit ... Óh nem érne semmit Ez az én írásom,' Ha lelhetek lángja Nem vonná sugárba S át nem világolna Fekete tintámon. Eléghetne lelkem, Mégis hideg lenne, Minden betűm, mint bús Fejfa integetne . . . Bizony e nótáknak A ti telketektől Van egy kis — melegje! BODNÁBr ISTVÁN. Erről-arról. (Genévei levél.) A „Közérdek“ számára irta: Koritsánszky Ottó. Génévé, 1908 junius 13. Csendes nyárelői este van. . A negyedik emeleten lévő kis szobám egyik ablakán át, lelátni a mintegy 40 méterrel mélyebben fekvő, csodálatos kék tükrü* Lórnan-tóhoz. Mert hát az öreg Génévé-ben vagyunk. Az uj, a modern város a tó partján, a Rhone két oldalán, no meg emez oldalon az Arve felé terül el. Mig innét szűk, mesésen rendetlen s hirtelen emelkedő sikátorokon át jutsz föl a régi városba, a domb tetejére. Szűk utczák erre is. Hol jobbra, hol balra csavarodnak. Régi, kopott vakolatu, de neves eseményekre emlékeztető ósdi házak környezik. Visszaviszik ezek gondolatunkat jó egy pár századdal: a sötétség korába, a mely kort a lelkiismeret aláaknázása jellemzi Be szélnek aztán erkölcsi forradalomról. Üldö zésről és diadalról ... És mire oda érünk a vén St. Pierre-hez*), az a megdönthetetlen igazság férkőzik agyunkhoz, hogy az igazságot szolgáló eszme keresztül jut minden veszélyen, minden sötétségen, s legyen bár ezerszeres az a túlerő, mely feltartóztatni igyekszik útjában, nincsen az ártalmára, sőt a diadalhoz segíti, mert az eszme, az igazat, emez a hazugságot szolgálja. Az eszme világot gyújt, az ellenese a sötétséget terjeszti. És mennyi megerőltetés vész kárba, ha a világosságot sötétséggel akarjuk elnyomni? És kihallszik a szűk utczára az orgona büszke bugása: „Erős vár az Isten nékünk“ . . . Akármerre megyünk is, ha az uj, ha a régi városrészben, lépten-nyolnon eszünkbe jut az, amit a .geográfiává! kapcsolatosan tanultunk Genéve-ről, hogy t. i. Genf = óraipar. Minden sarkon, utczaközépen, középületen és sok nagy üzletházon is egy-egy hatalmas villamos óra emlékeztet arra, hogy az óraipar legrégibb és legnevezetesebb metropolisában vagyunk. Mindenki tisztelettel gondol erre, csak egy ánglius gondolkozott *) A dóm templom. ' „ másképpen. Látva a sok órát, sértette nemzeti büszkeségét, hogy itt nem az angol ipar müveit dicsérik, hanem folyton kitalálják, hogy az óráját a dédoregapjától örökölte, mert azt ekkép alakították s igy csinálták át, hogy ilyen legyen, mert hát ilyen órát manapság már nem gyártanak. Ilyet a XVII. század második felének első évtizede közepén készítettek Loele-ban, tehát az öregapja gazdag ember volt, mert akkor még személyesen kellett elmenni az ilyes holmiért. És . igy fovább. A véletlenül, csupa megszokásból órájára vetett tekintettel a geuévei hires óra-ember, egész famíliáját, vagyoni áilapotját s egyéb körülményeit egy csapásra elő tudta volna adni. Ha angol honfitársa lett volna, büszke lett volna rá, de mert. genévi polgártárs volt: tenni kellett róla. Nagyot gondolt és merészet. IVIajd ő tesz róla, hogy itt is az angol ipar remekeiről beszéljen s ne az unalmas genfi hírességről. Felajánlotta a városnak, hogy a St. Pierre két vén tornya, közé emeltet egy pazar kis tornyot s abba olyan harangjátékot helyez el, amely havonta változva más-más svájczi hazafias dalt játszik el. Jól van, bele ment a tanács. Az angol pedig elkészíttette valami angol városban. No és ott van a szép kis torony. Minden órában eljátsza a darabot a harangjáték. Négy •\satadalt játszik összesen s havonta változnak a dalok automatice. És mit ért el az angol ? Azt, hogy ha idegen — angol vagy más nemzetbeli — hallja a carillont, -felsóhajt: hál’ Istennek, mégis csaK a genfiek a legpompásabb óra- és óraszerkezet csinálók, mire a bizonyság ez a gyönyörű harangjáték t
