Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1908-06-20 / 25. szám

2 1908 junius 20 rengeteg köttséggeiar^O kilométerrel hosszabb utat, csak minket ne fojtsa­nak már meg végképpen csupa - — szeretetből. Beszélhet bárki bármit, a mi vas- utunké a — jövő. Ha viczinálisnak épül is, idővel ez lesz a fővonal. A természet-nyujtotta előnyöket nem lehet mesterkedéssel pótolni. Lám, a folyó csatornát is egy vékony csikocska alakjában hasítják ki először a föld testéből s a viz ereje csinálja meg a | medret, a hajóutat. A mi Boszniával való nyílegyenes összeköttetésünk is igy reparálja ki idővel a rajtunk .el­követni óhajtott — igazságtalanságot. Köszönet a Somogyból jövő tá­mogatásért. Ennek a vasút ügynek az aktái még nincsenek végleg lezárva, kivált, ha a mi képviselőink is nem­csak a katalógus olvasáson lesznek jelen, de résen állva, kiveszik részüket a nyílt, egyenes, bátor — küzdelem­ből is. B­Hogy lett a szakcsi szegény nép­nek vezére Szemere Kálmán?*) Irta: Mányok Ferencz tanító. A fővárosi és vidéki lapok egész meg­rendítő hireket közöltek a Szemere Kálmán féle népbolonditásról. Ez a népbolónditásnak nevezett mozgalom vészes események szín­terévé tehette volna a megye egy részét, ha a hatóság kellő időben fel nem lép annak elfojtására. Habár nem is mutatkozott a lokális intelligentia szemében a mozgalom valami veszélyesnek, mert ismerik Szemere urnák egyinéségét, egyedülállóságát, továbbá nyíl­tan való fellépését, de komoly következményei lehetlek vojna egy tervszerű allattomos buj- togatásnak, ha valamely felforgató politikát követő párt cselek szí meg, mert olyan termé­keny talajra találtak volna a környék népei között, hogy a budapesti hentessztrájk alkal- ,mával történt eset semmisem lett volna ehhez. *) Ebben a czikkben sok a —. keserűség, de úgy látjuk, sok is az —■ igazság. Közöltük tehát szó szerint: lássák az intéző körök, hogy az ottáni állapo­tokon minden áron segíteni kell! A szerk. közérdek Egy-két elvakult vezető annyira feltüzelhette volna a föld- és háznélküli szegénységet, hogy egy virradóra nemcsak az úgynevezett „nadrágos“ ember, de még az egész telkes „polgár“ családok is vagyonban és életben rövidültek volna meg. Mert ennek a népnek nagy a nyomorúsága és ezt a nyomorúságot csak az ismeri teljes valóságában, ki közülök való, közöttük él. Ezt a nyomorúságot bureau- krata szemüvegen át meglátni nem lehet s ilyen rideg szemüvegen keresztül nézve a Szemere féle mozgalmat nem is lehet másnak ítélni, mint osztály elleni izgatásnak, erő­szakos .földosztásnak, .hatóság ellen való szegülésnek. Amiért Szemere elragadtatta magát féktelen kirohanásával, ám bűnhődjék a törvény szigora szerint; de hogy ez a nyomorúságban sínylődő nép megérdemelné a bünhödést azért, mert egy neki jót akaró, bár keveset számitó ember után indult s általa vélte elérhetőnek sorsa jobbrafordultát, szerintem méltánytalanság, miVel itt inkább — segítségre van szükség. Miért ment a Szemere-féle lázadásba V Azért, mert a környékbeli uradalmi birtok mind bérlők kezében van. A napszám igen csekély, egy felnőtt egyén átlagos keresete alig haladja meg a 60-70 krt. Az egyoldalú mezőgazdaság csak az évnek egy részében ad a sok munkáskéznek foglalkozást, de mert erősebb a munka, -jobban is kell élni, minek következtében a kereset nagyobb része el is fogy a munkaidőszakban. Az úgyneve­zett feles, harmados, sőt negyedes kukoricza vagy burgonya mellett oly sok az ingyen teljesítendő napszám és egyéb termény belj szolgáltatandó, hogy az ilyen kukoricza és burgonya mellett a neki jutott mennyiség ára talán sohasem üti meg a -reá fordított nap­számok pénzértékét. t A feles vagy negyedteíkes embernek k-vés a földje, nyolcz-tiztagu családjával két, három annyit is könnyen meg tudna munkálni, ha kaphatna bérletet, de a birtokok tulajdonosai országszerte csak nagybérlőknek adnak bérletet, kisbirtokosokkal nem állnak szóba. A nagybérlők természetesen igyekez­nek minéf'toSb hasznot kivenni a bérletből s a nép sajnosán tapasztalja, hogy égyálta- lában nincs tudomásuk arról, hogy „méltó a munkás is az ő bérére“ nemcsak a nagy­bérlők a haszonra. Fáj neki látnia, hogy a bérlők gazdagodnak az ő ereje, munkája árán, hogy ő jó a földnek közvetve való munkálására, de már nem jó arra, hogy azt közvetlenül munkálhassa. A kisbirtokos gazda népfes családjának nem jut elég foglalkozás a csekély birtokon, ezenfelül pedig a kiadandók után feninaradó részből lehetetlen megélnie. Csekély 8-10' hold földje mellett 8-10 ed magávat még meg tudna munkálni 20-30 holdat. A saját tulajdon birtokából fedezné fen tartásuk és egyéb kiadásuk költségeit, mig a bérlett föld jövedel­mét midaddig félre tehetnék, mig a feleséges fiák mindegyikének szerezhetnének nyolcz- tiz hold földet. Ennek végtelen nagy szocziális oldala van, mert ily körülmények mellett a család hosszabb időn át együtt maradna, tudván, hogy idővel neki is lesz nyolcz-tiz hold saját, földje. Most pedig alig nősül meg a legény, elhagyja szüleit, mert hiszen azt látja, hogy semmi jövőt nem várhat apja vagyonából. S igy lesz egy nyomorúságból három-négy. A három-négyezer holdas bérleteken hét nyólczszáz lélek él (a napszámkifizetés aránylag kevés összegre rúg), nálunk hétezer holdnyi határon 3200 léleknek kell megélni. És micsoda aranyban van például Ujdombovár (eszményi!!) község községi pótadója Szakcs község 65-70 százalékos potadójához ? — azt ítéljék meg azok, akik össze tudják hasonlí­tani a két község nagyságához mérten azok állami adóját és viszonyítsák akkor egymás­hoz a községi pótadót. De nemcsak községi pótadó van, de még kanász-, csősz-, juhász- stb. járandóság mellett hitközségi adó is. —- Valami furcsa ez az eszményi község, hol a tanyák több kilométernyire vannak egymás­tól (mintegy 30 négyzetkilométer terület)' azonban a puszták lakói járlatokért, anya­könyvi, hitfelekezeti _ ügyben a szomszéd községekhez vannak beosztva, az ujdombo- vári jegyző Ódombováron lakik, egy óriási körnek a szélén, úgy hogy Szakcsmajor csak 22 kilóméter ut megtevésével juthat hozzá, mig Szakostól 1 kilóméter és 400 méter messze van. Ez már csakugyan nevetséges! Ha a I puszták a legközelebbi községekhez osztatná­nak be, hathatósan könnyítve lenne rajtuk a I pótadó csökkenésével. / A lefolyt tiz év alatt súlyos elemi károk is érték a községet. 1898-ban az árpákat (tavaszi határrészt) aratás előtt kibsépelte a jég úgy, hogy aratni nem volt szükség, az­óta pedig háromszor érte aszály, rozsda a gabonát, oly nagy- volt például 1905-ben a csapás, hogy még a jobbmodu ember is alig tudott annyit gyűjteni össze a szalmából, hogy elvetegethetett. Ehhez még súlyos építkezé­sek is járultak, községház, oyoda, iskola, tanítói lakácsok közel Ötvenezer korona összeg­ben. Ennek az évi törlesztése nagyot emej Génévé t „petite Parisának is nevezik és méltán. Páris után a franczia szellemi élet Génévé ben lüktet legélénkebben. Itt van a hires Sorbonne (a párisi egyetem után nevezték el igy a genfit), nincs olyan ország Európában, sőt tovább mehetünk, nincsen olyan világrész, amelyről ne volna itt diák vagy auditeur. Ennek magyarázata amellett, hogy kitűnő tanárok az előadók, két dolog­ban keresendő: az egyik, hogy az előadások — természetesen — franczia nyelven foly­nak, a másik, hogy a genévei egyetem az egyedüli egész Európában, ahol a szocziölo- giának teljes és külön fakultása van.*) A hatalmas egyetemi épület a nép jillé- rein épült. Ezt jelzi az az emléktábla, amely az egyetem homlokzatán nyert elhelyezést: Azt mondja az az irás körülbelül: „A genévei polgárság emelte e csarnokot a tudománynak, mert a tudomány fejlesztésében látja a szabadság virágzásának legfőbb biztosí­tékát11. Kérem értsük ezt jól meg, mert ez bevilágít a genéveiek leikébe, gondolkozá­sába. A hol a szellem szabad fejlődése elé gátat emelve, a fejlődés irányát eleve meg akarjuk szabni: ott a szellemi élet korláto­zásával a lelkiismereti és a testi szabadságot is veszély felé sodoijuk ! Van az egyetemnek egy angol szárma­zású, nagytudásu professzora. O az előbb említett angol honfitársával éppen ellenkező­leg Genéve-nek babérkoszorút font. Aülp bátor kijelentést tette egyszer, Hogy Génévé régi idők óta hangadó szerepet játszik az *) Facultó des lettres et des sciences sociales. európai szellemi élet fejlődését illetőleg. Vagyis Genévet az európai szellemi élet góczpontjá hak nevezte. Már most ezt bizonyítani igyek­szik. Széles alapon nyugvó kutatása ered­ményéül egy táblázatot állít össze (ott van ez a Sorbonne II ik emeletén elhelyezve.) E táblázaton összeállítja azon szellemóriások név­sorát s életrajzi adatait, akik Genéve-ben hosz- szabb-rövidebb ideig működtek. E táblázaton többek között ezt olvashatjuk: Magyarország­ból: Zsigmond király 1336—-1437, Teleki József és Lászlód grófok Báró Eötvös, poli- tikus (statesman) 1813—1871. Klapka hires magyar tábornok, aki 1849 ben megverte az osztrákot és későbe genévei állampolgárrá lévén, miniszterré lett (a köztársaság állam­tanácsának tagja James Fazy-val egy időben.) Ifossuth, a nagy magyar hazafi. Tiirr tá bornok, Kossuth és Klapka barátja. Szemere politikus és Liszt Ferencz "hires zongora­művész, a genévei konzei fátorium tanára.*) De nevezik Genévet petite Russie“- nak is. Kis Oroszországnak. Az egyetemi hallgatók óriási százaléka orosz diák, illetve diákkisasszony és az egész lakosságnak körül­belül 49°/0-át képező idegenek közül jó fele oroszországi. Ha valami hangverseny alkal­mával végig sétálunk a Pastillon-kerten, melynek alapját a hires botanikus De Can­dolle vetette meg, iukább hihetnők, hogy a Jekaterinoslavi Erzsébet (egyetemi diákok kedvencz tartózkodási helye) kertben, vagy az odesszai forradalom kiindulási pontját képező nagy parkban vagyunk. *) Az angol szövegből hevenyészve fordítottam. Es emlitsük-e, hogy. Génévé ben az igazi demokráczia mellett is van egy töredék kaszt, melyet a pénz arisztokraták képez nek ? Ők nem értették meg Klapka kortár­sának és barátjának, James Fazy-nak törek­véseit; ők átaludták azt a forradalmat, mely a konzervatív kormányt megbuktatva a de- mokratiküs államformát léptette életbe s az­tán felébredésük után nem tudták félrelökni a ezoptot, görcsösen ragaszkodtak hozzá. De csak kicsiny dolog ez, s ennek elmúlása is m ir csak kevés idő kérdése lehet. Es egy cseppet sem zárja ki ez azt, hogy a res­publika és város vezetősége, kormánya ta­nácsa a legmodernebb szocziális intézmények életbeléptetésével kidomborítsák, hogy mégis csak az igaz demokráczia nyilvánul meg a közélet minden terén. Ez alkalommal csak két ilyen intéz­ményt akaruuk megismertetni. Az egyik a »Juge des psud’ hommes« a Département de justice et police (Igazságügyminiszterium) kebelében fennálló »szakértők bírósága.« Munkaadók és munkások képezik e hivatalosan is elismert bíróság tagjait. És azon peresügyeknek lehetőleg békés utón való elintézését vállalja magára, amelyek mun­kaadók és munkásaik között keletkeztek. Az illető sértett fél a bírósághoz fordul pa­naszával. A bíróság meghallgatja a másik félt s a szélesebb körű utánjárás alapján igyekszik egészen békés utón elintézni, ha azonban igy nem sikerül, büntetést szab ki a bűnösnek talált félre. Ügyvédeknek be­vonása tiltva van. Ha azonban az elmarasz­talt fél nem hajlandó a kiszabott büntetésbe

Next

/
Thumbnails
Contents