Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1908-06-06 / 23. szám

23. szánt.

Szombat, 1908. junius 6

Szekszárd, 111. évfolyam.

Kiadóhivatal:

Báter-nyomda, Kaszinó-bazár épület.

Az előfizetési pénzek és hirdetések id? küldendők.

Hirdetések

legjutányosabb számítással, díjszabás szerint.

Megjelenik minden szombaton.

V

Szerkesztőség:

Bezerédj István-utcza 5. szám.

Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények.

Előfizetés:

egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill.

Néptanítóknak,

ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 5 kór.

TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDÉKÉIT KÉPVISELŐ HETILAP.

AZ ORSZÁGOS M. KIR. SELYEMTENYÉSZTÉSI FELÜGYELŐSÉG-HIVATALOS LAPJA.

Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN.

Zászlószentelés.

A zászló mindenkor az összetartozás., az egymást megértés, mondhatni a becsület szimbóluma volt. Had- történetileg eleinte ugyanis a menet irányát jelezte, miért is elől vitték, ami tehát azt mutatta, hogy követni kell, s ezért* gyáván cserben hagyni sohasem szabad, egy ez a becstelenséggel. — A spártai paizshoz fűződött jelmondat, vagy ezzel — vagy ezen, jelmondata lett a zászlónak is — megtizedelték azt az ezredet, mely gyáván elfutott szent dobogója alól. A hozzá való törhetlen ragaszkodás varázst, bizonyos misztikus fényt adott a zászlónak, a négyszögü selyemdarab az eszme szimbóluma lett, beszédes jelképe az alája tartozók érzelmeinek. S szaporodtak a zászlók, a hadseregtől átvették a czéhek, egyletek, jelezni akarva, hogy ők is élnek és halnak eszményeikért s ma már általános szokás, hogy saját zászlója alá tömörüljön minden társadalmi egyesület s legkivált az eszményekért leginkább rajongó,1 az azokat mintegy képviselő, lelkes tanuló ifjúság.

Ünnep, örömünnep azért minden zászlófelszentelés.

Ilyen örömünnepe lesz legközelebb a szekszárdi állami főgimnázium derék ifjúságának. Gróf Apponyi GéTARCZA.

Pünkösd.

(A „Mariska-dalok“-ból).

I.

Hogy meghódíthassák a nagy világot,

Lelkűkbe a Szentlélek alászállott —

S erősek lettek az apostolok, fiz ige győzött s megváltást hozott

Ma a kik a nagy Eszmét hirdetik,

Nem üldöztetés sorsuk már nekik;

Hintóba’ járnak, palotává’ laknak —

5 próféták köztük csak ritkán akadnak.

II.

Pünkösdi hangnak szomorú ez kissé,

Az ünneplésbe komor hangot visz bé.m

Or 'U mindenki közeledő nyárnak,

Pirós cseresznyének, pünkösdi rózsának.

Hát mért legyen komor a hang csak minálunk ? Ugy-e, édes feleségem, ne politizáljunk ?

Nyújtsd ide hozzám kis cseresznye-ajkad S engedd, hogy csókot rá számtalant adjak\ .

Hadq nyíljék tőle arcodon a rózsa,

Híkfntha pünkösd szép virága volna t

HONTHY ISTVÁN.

Belmunkatársak:

JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR.

Kiadja Báter János nyomdája. Egyes szám ára 20 fillér.

záné , szül. Széchenyi Paula grófnő zászlóanyai védnöksége alatt f. hó 21-én avatja fel új selyemzászlóját; amelyet a tanulóifjúság részére az intézet kiváló szellemi vezére, Wigand János igazgató a közönség áldozatkészségéből szerzett be.

Az előjelekből Ítélve, fényes, nagyobb szabású - ünnepség lesz ez, melyen nemcsak a vármegye legillusztri- sabb elemei lesznek jelen, de amelyen a legnagyobb valószínűség szerint Apponyi Albert gróf, a közoktatásügyi miniszter is képviselteti magát.

A szekszárdi állami főgimnázium, ez az előkelő kultúrintézményünk, fennállása óta egy alkalmon kívül, a mikor egy kis ifj. segitőalapot teremtett, alig fordult kérelemmel a közönséghez. Inkább adni szeretett. A rábízott ifjúságot állandóan nagy gonddal vezette, évről-évre kiváló színvonalon álló, igen gondosan előkészített ifjúsági előadásokkal, ünnepélyekkel gyönyörködtette a közönséget. Különös figyelemre, széleskörű és a legmelegebb., pártfogásra tarthat tehát számot", midőn most ázt kéri, hogy a közönség mennél számosabban és bensőbben vegyen részt ezen a zászlószentelési ünnepen s tegye mennél emlékezetesebbé annak a jelvénynek a felavatását, a mellyel a vezetőség az ifjúság vallási, erkölcsi és hazafias érzelmeinek a szokottnál nagyobb lendületet kíván adni s ezt az érzelmet állandóan táplálni, fejleszteni, fokozni óhajtja.

Rajta tehát, aki csak teheti, ne maradjon el erről a szép, lélekemelő ünnepségről. A fiatalságnak kedves, vonzó az ő lángolása, eszményekért hevülése. A fiatalos tüzet, lelkesedést ezért elfojtani nem szabad, sőt az ifjúság minden ilyen irányú, nemes mozgalmát támogatni nemcsak a legszebb hazafias cselekedet, de mindnyájunknak hazafias, legszentebb kötelességünk, mert az ifjúságé a jövő, tehát voltaképpen a fiatalság a — haza sorsa.

Az ünnepség szép változatos pro- grammját itt közöljük:

1. 9 órára gyülekezés a főgimnázium tornacsarnokában, a honnan a főgimnáziumi iíjuság a zászlóvá! a tanári testület, a koszorús leányok és kisérő urak, valamint az egy- begyült vendégek kíséretében a vármegye házában a zászlóanya elé vonul. 2. A vármegyeháza közgyűlési termében a zászlóanya üdvözlése s azután átvonulás a belvárosi róna. kath. templomba. Itt; 3. 10 órakor istentisztelet; a szt. misét mondja és a zászlót fölszenteli Fekete Ágoston tolnai prépost; felavató beszédet tart Szabó Géza főgimnáziumi hittanár. 4. Ennek végesztével ünnepélyes levonulás a főgimnázium udvarára a folytatólagos felavatásra. Ennek pontjai: 5. Himnusz. Énekli a főgimnázium ifjúsága. 6. Gödé Lajos reform., Reichert Gyula evang.,

Valami a sírról és az örök életről.

Irta: Bodnár István.

Ez a hét nem volt alkalmas reá, hogy a keresztyéni megnyugvás mindenesetre fenséges, felemelő érzelmeit váltsa ki lelkemben. A sorssal, a világrenddel való megelégedés bizonyára a legszebb életbölcseség; e héten azonban bevallom, bölcs nem voltam, mert elégedetlen voltam. Elfogott a rezignáczió, valami ködös melancholia, bágyadt, fásult erzelmek ülték meg agyamat, szivemet s tálán meg sohasem láttam ilyen szürkének, hétköznapinak, vigasztalannak, sötétnek ezt a földi világot ...

A múlt pénteken résztvettem Budapesten egy régesrég begyepesedett 'sir felbontásánál. Garay Jánosnak, Szekszárd költőjének 56 éve pihenő hamvait helyeztük át más sírba. A főváros becsülte meg őt. Díszsírhelyet engedélyezett neki.

A sirbontáa kü'sőségeit már elmondtam. Ott volt a család, az Akadémia, Kisfaludy társaság. Szekszárd város, szóval azok, akik Garayhoz közelebb állottak. Megvolt tehát az illendő tisztesség.

Az ásó, kapa serényen működött. Két sirásó felváltva jó félóráig dobálta ki a tele vény vörös földet, amig az elraállott deszkakoporsó maradványai előtünedeztek.

Előbb a költő fiának, Ákosnak hamvai kerültek napfényre. Jó, hogy kéznél volt az öreg Garay Antalnak fényes memóriája. Bizony a fiút temetjük el az apa' helyett, de ő figyelmeztetett, hogy a költő még mélyebben alussza örök álmát.

Ástak tehát tovább, mélyebbre, még mélyebbre. A haza csak a kenyeret sajnálta költőjétől, a sirt nem. Becsületesen megadta neki, a kidukáló 6 lábnyi mélységet.

No de itt van már az a bizonyos tubák szinü, barnás esik a.földben, ez az elkorhadt koporsó fedele.

Lassan, vigyázva! hangzik felülről a temető igazgató utasítása.

A két kérges kezű sirásó gyöngéd kegyelettel rakosgatja ki a csontokat a sir szélere. Ez itt a láb, az oldal, a karcsont s végtére a fej, a koponya ...

Lehajoltam, végig simítottam a földes homlokcsontot, mereven belenéztem a sötét szemüregekbe ...

S valami sajátságos, kimondhatatlan érzés járta át egész valómat. Kellemes semmi esetre sem volt, a mit éreztem. Miért hazudnám, nem fájdalom volt az, de bizonyos levertség, olyan zsibbadtság féle, vagy nem is tudom én micsoda. Annyi tény, hogy azalatt a pár pillanat alatt kérdés kérdésre tolult agyamba. Ilyen hát a halál, vagy inkább az tfrí. örökélet ? Nem furcsa, különös az, hogy ez a kiaszott, szétmálló koponya egyszer tele volt érzéssel, gondolattal, a halhatatlanság vágyával ? A fájdalom, kin, aggódás, szeretet csak úgy tombolt, viharzott benne s édes kaczagó rímekké változott, mire onnan kiért, így gyöngyözik e pezsgő, a kagyló fájdalma, / igy változik át értékes — gyöngygyé . ./. De furcsa, mégis furcsa . . . Ezek - közó, a szűk csontfalak között, hogy fér£ Áneg annyi érzés és gondolat ? Kont hsH*rmincz nemes társával, a vidám Obsitos, hatalmas Szent László ... S ez a megbámult koponya tu-