Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-06-06 / 23. szám
2 1908 junius 6 dr. Rubinstein Mátyás izr. lelkészek és főgimn. bittantanárok felavató beszédei. 7. Wigand János főgimn. igazgató átadja a zászlót az ifjúságnak ; Lász\Ó József, a f. tanév VIII. osztályú növendéke, az ifjúság nevében átveszi. 8. Nemzeti zászló. Huber K.-tóI. Énekli az ifjúság vegyeskara. 9. Ünnepi költemény. Szavalja Wagner Lőrincz joghallgató, az intézet volt növendéke. 10. Szózat. Énekli az ifjúság. 11. A szögek beverése; az igazgató zárószavai, 12. Rákóczi induló. Előadja az V. honvédkerület zenekare. 13. 1 Pfi órakor diszebéd a kaszinó kertjében. Egy teríték 4 korona. 14. öórakor tornaverseny a főgimnázium melletti játéktéren. 15. Este 9 órakor a Kaszinó tánczestélye, a szünóra alatt cabaret. Az ünnepély egyes pontjai között, valamint a fölvouulásoknál, mise alatt a tornaversenyen és a kaszinóestélyen az V. honvéd kerület zenekara játszik Wosinsky keleti szobája. Wosinsky Mórnak, a most egy éve elhunyt jeles tudósnak szépséges keleti szobája a maga egészében nincsen meg többé. Elárverezték, széthordták darabonként, nem mondhatni, hogy potom pénzért, mert elég jól kelt el a legtöbb tárgy s mi mégis végtelenül sajnáljuk, hogy ez a szép gyűjtemény a maga egészében együtt nem maradhatott. A „tudósok*- kimondták az anatémát, hogy ennek a pazarul berendezett keleti szobának muzeális értéke nincs. Fütyülünk azonban mi az ilyet állito tudósokra. A szépnek mindig meg van a nemesítő, izlés finomító hatása, tehát már ez az egy dolog is elég lett volna arra, hogy Wosinskynak ez a kis földi paradicsoma külön helyet kapjon a szekszárdi muzeum »valamelyik sarkában. Tudományos értéket s becset kerestek az urak ? Azt is találhattak volna benne, finom Ízlést, poezist bizonyára sokat, igen sokat. Felaggatott darázsfészkeket látok a muzeum- | ban eleget s nem voltak kiváncsiak a szén- j vedélyes műgyűjtőnek, ennek a szorgalmas, munkás méhnek nagy fáradsággal összehordott kincses házára, erre a tarka színes álomra, mely ragyogott, fénylett, mint maga a mesés napkelet . % . ? ! Wosinsky emlékét soha szebben, találóbban meg nem lehetett volna örökíteni, mint ennek a szép gyűjteménynek együttartásával. Az ő szép lelkének, nemes idealizmusának, | dott egykor annyit szenvedni, éz lángolt a hazáért, Istenért, a magyar nőért, a kinek már csak születni is nagy és szép gondolat ? S miért lángolt, miért szenvedett ? Ezért ? Ennyiért? kenyér helyett, egy — marék virágért ? . . . Valamennyien körülbelől ilyen formákat gondolhattunk, mert mindnyájan szótlanul, mereven bámultunk a nyitott sírba. Kozma Andor, a vidám szavú Koboz legalább felriadt álmadozásából, a mikor a sírra mutatva megszólítottam : — íme, egy ember, a ki a halhatatlanságról álmodott ... Hát érdemes nagy embernek lenni ? — Se kicsinek, se nagynak. — Vanita- tum vanitas . . . mormolta ő. Jöjjön inkább nézzük meg, amíg itt a munkával elkészülnek — édes atyám sióját. Négyessyvel, az Akadémia küldöttjével közrevetttik, s ő továbbb fűzte a gondolatot, beszélni kezdett az úgynevezett, örökéletről: — Nevetséges Örökéletről beszélni. Ki él •örökké ? Senki1 Még e sir lakója se. Pedig tudja-e ki nyugszik itt ? — Kossuth Lajos. Megálltunk egy peiczre. Igen,, igen úgy van. Halhatatlanság . . . •örök élet ? Ilyen nincs. Hát a piramisok lakói is nem erről álmodoztak ? S hányán tudják ma még csak azt is, hogy kik nyu- gosznak ott s lesznek-e vájjon még gúlák •egyátalán pár ezer év múlva? — Bizony erre még Kallós remekműve, a Kozma Sándor síremlékén Írásába elmerülő .római törvénytudó sem tudott megfelelni, a swvm .pompázó rózsabokor fesledező száz- meg sza*\ bimbója is csak mosolygott. Mentünk hát viasza Garay sírjához. Közérdek kiváló szép érzékének, páratlan rendezői szakértelmének tanúbizonysága volt annak a pazar szobának minden egyes műdarabja. Büszkesége, dicsekedése volt ez az egyébként szerény Wosinskynak. Csak látták volna a tudós urak az ő széles pupilláját még szélesebbre tágulni, amint én láttam, a mikor egy-egy uj látogatót vezettem hozzá a hires szoba megtekintésére — talán megkegyelmeztek volna e szép szobának ? Milyen hévvel magyarázott, ismertetett ott mindent. Egész történetek fűződtek minden egyes müdarab- hoz. Ez Ázsiából való, ez Konstantinápolyból, ezt a selyemszőnyeget gróf Teleky Sándórné a ruhája alatt csempészte át a határon . . . . Most már mindennek vége. Dobra került a sok szép jószág. Ez ezé, az amazé. Még jó, hogy a legtöbb műtárgy kegyeletes kezekbe jutott, de sok vándorolni fog azért kézről-kézre, hirdetve mindenfelé Wosinsky nagyságát, de egyúttal a vele szemben elkövetett kegyetlen — kegyeletlenséget . . . * Maga az árverés a szokott sablonok között fdlyt le. Egyszer, kétszer . . . senki többet, harmadszor . . . Az árverést dr. Itáldg Gyula kir. közjegyző vezette. Jelen voltak: dr. Wosinskg István balfi fürdőtulajdonos s öz.v. dr. Treer Józsefné, az elhunyt testvérei. Az alapítványok igazgatósága részéről dr. Sebestgén Emil jogügyi tanácsos Budapestről, sőt Bécsből is több műkereskedő jelent meg, dús aratásuk azonban nem igen volt, a szebb műtárgyak, Szekszárdon maradtak. Az elért vételár 6215 K 10 f. Végül ide iktatjuk a vevők nevét s tesszük ezt csak azért, mert a milyen bolond nemzet vagyunk, Ötven—száz esztendő múlva valakinek még eszébe jut összegyűjteni a szekszárdi muzeum nagynevű alapítójának emlékezetére s éppen talán az itteni muzeum számára a most oly könnyelműen elfecsérelt műtárgyakat. Legyen meg legalább a névsor. Ne tessék nevetni. így szoktuk a dolgot rendesen csinálni. Vásárolták tehát: Wolf Henrik, a Katho- likus kör, Silbermann Jakab (Paks), dr. Wosinsky kskyán^ Simontsits Elemér, dr. Leopold Kornél, Orffy Lajos, Bodnár István, Kunfi Károly (Tolna), dr. Martin József, Undi Karla (Gödöllő), Hazslinszky Géza, Steiner Lajos (Bpest), dr. Sebestyén Emil jogügyi tanácsos (Bpest), dr. Dőry Jenő, dr. Ott éppen rakták bele a korhadt csőn tokát a koporsóba. A koporsó kívülről fehér volt, de a belseje annak is csak olyan7 mint minden koporsónak, sötét, vigasztalan. Nem, mégis jutott belé egy kis fény és világosság. A költő leánya, Garay Gizella elküldte apja kedvencz virágait, ráfektették azokat a korhadó csontokra, ott, pihent azokon a költő testvérjének, Garay Antalnak gyönyörű koszorúja is. Távolabb még egy koszorú szerénykedett. Szerénykedett, hangsúlyozom, pedig az volt a legdrágább,, legpompásabb, a — Kisfaludy társaságé. Talán megérezte ez a koszorú, hogy ő csak a dicsőségnek a hirdetője, de ez előbbi kettő, a — szeretető . .. A szeretető ? Most már megértettem Kozma Andort. Ez a szeretet vezette el őt atyja sírjához ; megértettem az ő borongó skepszisét is, hogy miért hirdette az imént olyan határozottsággal, hogy nincsen halhatatlanság — örökélet. Igen a dicsőség, a hírnév semmi. A szeretet minden. Nem a két első élteti az embert, de az utóbbi. S talán éppen azért nincs absolut halhatatlanság és örökélet, mert idővel a szeretet is kihal a telkekből, pedig mindenki emléke csak addig él, mig vannak, akik szeretettel gondolnak vissza reá. Abban rejlik tehát a halhatatlanságnak egész titka, hogy mekkora szeretetet tudunk visszahagyni, mintegy elraktározni az utódok szivében ; mig ez tart addig élünk, az egyikünk pár évig, mások pár száz évig, de azután biz örökre meghalunk, még pedig úgy, hogy taláu már a végítélet trombitája sem tud uj életre támasztani. , Káldi Gyuláné, Steiner István, Leopold Lajos, dr. Perczel Béla, Sternberg Z. J., Majtin József (Bpestről). És lelkész társai ? v Bizony érdeklődhettek volna legalább, a jobbára teológiai müveket tartalmazó könyvtára és — bíbor sapkája iránt . . . B. Az öngyilkosok. A fővárosi lapok ép úgy, mint a vidékiek nap-nap után hozzák a híreket, rémregényes eseteket, hogy X. Y. öngyilkos lett, vagy csak öngyilkos akart lenni. Maga egy szekszárdi lap 4—5 esetet hoz fel hetenként, a fővárosi lapok meg mindennap többet. Hát még akikről nem tud a krónika?! ./. . Csak nemrégiben olvastam „Az Újság** czimü napilapban az öngyilkosságról érdekes feljegyzéseket. Egyik gyávaságnak, másik erőnek minősiti, mégis a legtöbb elítéli. Ez természetes Lehet bárkinek bármi a véleménye az öngyilkosságról vagy az öngyilkossági kísérletről, de egy feltétlenül igaz marad, a mi a vallás elvén is nyugszik, hogy az életet mindenki mástól kapta, attól magát megfosztania jo'ga nincs! • Az öngyilkosságnak módja ezerféle. Egyik golyóval, másik kötéllel, ismét más vizbeöléssel kíván szabadulni az élettől, melylyel megbirkózni vagy nem tud, vágy- nem akar. Egy gyönge szerelmi bánat, egy ideig*óráig tartó szerelmi mámor, anyagi vagy erkölcsi balsiker, pillanatnyi szerencsétlenség megzavarja a férfi és nő, ifjú és öreg lelkületét s kezébe adja a gyilkos szerszámot, eszébe hozza az öngyilkosság gotido- latát s menekül, fut, szalad az élettől, ha tud — egyenest a halálba. A régiek azt tartották, hogy az öngyil- I kos az öngyilkosság elkövetésekor elveszti eszét, szóval az öngyilkos nem tökéletes eszü. A katholikus egyház ezen az alapon ma már el is temeti az öngyilkosokat, holott azelőtt egyházi funkezió nélkül a temető árkában volt a helyük azoknak. Ezzel szemben sokan vannak, kik kétségbe vonják, hogy az öngyilkos elméje nem lenne tökéletes, mikor látják, hogy micsoda előzményei és következményei vannak az öngyilkosjelölt öngyilkossági kísérletének. Ide is, oda is levelet ir, sokszor szépen, semmi zavar nél- I kül. Öngyilkosságának okát oly igazi kiszi- nezéssel adja elő, hogy az olvasó zavarba jön s önmagától kérdi: vájjon az öngyilkos- jelölt helyzetében nem ugyanazt tette volna e ő is V Mégis a legtöbb jó lelkületű ember fázik az öngyilkosság gondolatától, idegenkedik az életben maradt öngyilkosjelöltektől. A nagyobb lelki ei’ő, erősebb jelleru, vágy a vallás fogalma teszi-e ezt sokaknál, ki tudná megmondani ?.! Öngyilkosjelöltektől tehát csak fáznak, I idegenkednek sokan, de meg nem vetik, mint teszem a gyilkosokat. Nem vetik meg társadalmi érintkezését, nem szakítják meg vele azért, mert ha valami erős lelki megrázkódtatáson ment az öngyilkosjelölt át, tettét némileg menthetőnek vélik s különb'’” pillanatnyi elmezavart tesznek fel ró ként vannak mások, kik az öngyil semmi körülmények közt sem ülne egy asztalnál, kik nem szívesen ta vele a társadalmi érintkezést. Sokszor nem sikerül az öngi öngyilkossági kísérlete. Csütörtöki forgópisztoly, vagy nem jól talál, I kimentik a vizbefulástól, levágják stb. Ilyenkor az öngyilkosjelöltbei I néhány kivétellel — feltámad a Lel kerüli az embereket, szégyenpir te czát, ott hagyja, tova megy a he szerencséjére vagy szerencsétlenség halnia nem sikerült. Viszont vanr olyan jelöltek is, a kik ,,virtus'*-nal a próbálkozást és fel se vesrik az ö sági kísérletet. Már most nehéz lenne az öngyil valami általános szabályt kimondani kihágás, se nem bűntett, a biróe törődik vele. Társadalmi téren ki kinek az a véleménye s minden Vt
