Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-01-04 / 1. szám
2- • “•*-* r ' : — ~~ r- . - * ;*T/' T“ I De vájjon nem lehetett volna-e másképp is már régearég —< vezetőink akaratából, buzgalmából, lelkességéből, előrelátásából? Nem vádolunk, mert az úgy sem használna. Csak az segíthet, ha jelen- I leeri vezetőink levonván a múlt évből O • — és sök más hasonló társából — a tanulságokat; erős lélekkel, szilárd i akarattal eltökélik, hogy a jövőben az egész vonalon másként lesz. Fiatal, törhetetlen erélyű, széles látókörű, lánffbuzsralmu férfiakat állított az imént a közbizalom az ügyek élére. Nem j istenek ők, de mégis csodákat, várunk j tőlük. Hogy varázsolják ezt ami szegény, elhagyatott vármegyénket székhelyestül kis Kánaánná, hogy legyen itt jólét, békesség, egyetértés, szeretet a lakosság között, hogy legyen itt haladás, fejlődés, virulás, hogy oszoljon, tűnjön az elfogultság homálya a lel- I kekbői s foglalja el annak helyét a felvilágosodás fénye. Közállapotaink sötét képét tárta elénk újév napja, a jövő reménysége mint egy magasra emelt lobogó fáklya áll vele szemben, fényt, világosságot hint reá, mintha mondaná: lesz, lesz még itt világosság! Legyen is! <—n —S. Idegen hatások. A társadalmi felfogás minden müveit embertől megkívánja, hogy anyanyelvén ki- vül legalább egy modern nyelvet is értsen. Ennek a felfogásnak eredménye aztán, hogy iskoláinkban tanítják a német nyelvet, sőt | sok családban már a zsenge korban német szóra fogják a gyermekeket. Helyes az a társadalmi felfogás, hogy a •magyaron kívül tudjunk modern nyelveket i is, mert nélküle műveltségünk hiányos, hézagos. De erősen helytelen nyomon halad az j az iskola, az a család, a mely a németben látja a modern nyelvet. A német nyelv ba- ] rátái gyakorlati szempontból látják ennek a j nyelvnek jogosultságát, e aztán abban a szoros viszonyban, amelyben az osztrák só- I gorral vagyunk. KÖZÉRDEK % Tagadhatatlan, hogy gyakorlati szempontból és Ausztriával való —• sajnos szoros összeköttetéseink némi tekintetben kívánatossá teszik, hogy Magyarországon sokan j tudjanak németül, de mégis azon előnyök, a melyeket nálunk a német nyelv tudasa egyeseknek nyújt, eltörpülnek azzal a rom bolással szemben, a melyet a német nyelv | úgy közműveltségünk nemzeti szellemének i egységes kialakulása, valamint közgazdasági I érdekeink kárára okoz. Amióta csak kultúránk német hatás j alatt áll, valóságos kinai falként zárja el a j német nyelv általános tudása és terjedése Európa népeinek műveltségét a mi kultúránktól. Ami kevés ' összeköttetésünk van a müveit nyűgöt kultúrájával, az is sajnos, a német nyelv csatornáján át történik. E káros | közvetítés következtében aztán lekopik róla j minden becses, értékes zotnáncz, német egy- j hangú szürkeségbe jut ej hozzánk nyugat j kultúrája, hogy itt nálunk a német szellemet szolgálja, erősítse. Első sorban éppen -a német nyelv és kultúra a fő akadálya annak, hogy az igazi i magyar tudomány, az igazi magyar nemzeti közműveltség hazánkban végre-valahára teljesen kialakulhasson. Mindegyik nyelv a nemzet gondolkozásmódjának a tükre. A német nyelv abstrakt, i a magyar egyike a legkonkrétebbeknek. Magyar és német nyelv és észjárás közt tehát áthidalhatatlan a különbség. Innen van aztán, hogy a német kultúrától ránk erőszakolt tudományban, irodalomban oly nagy a homályosság, a világosság hiánya, az a sok magyartalanság, amely nemzeti jellegétől megfosztja azt. Mivel középiskoláink a német nyelv szolgálatában állanak, ki van szolgáltatva nemzeti műveltségünk á német szellem e j lidércznyomásának, amely alól csak akkor j szabadulhatna meg, ha iskoláinkban a német helyett angol vagy franczia nyelvet tanita nának. E két nyelv minfe szépirodalmi, mind j tudományos szempontból kiállja a némettel ! a versenyt, ezenkívül reánk nézve nagyobb | haszonnal járna azért is, mert ezen nemzetek I észjárása közelebb áll a mi észjárásunkhoz, i E két nemzet szellemi termékeit megértjük jól, azokat felhasználhatjuk nemzeti kultúránk fejlesztésére. Általános a panasz úgy a sajtó, mint az intelligenczia nyelvére nézve, hogy ma- j gyárosán fogalmazni a művelt emberek közül is kevesen tudnak. Ez is természetes folyománya a német befolyásnak. A német befolyás azonban nemcsak nyelvünket rontotta meg, nemcsak magyaros fogalmainkat, tudásunkat tette homályossá, fosztotta meg jellegzetes eredetiségétől, hanem ezenkivül hegemóniájával egységes magyar nemzeti kultúránk kialakulásának, is gátat vet. Veszedelmes azon hatásánál fogva is, melyet a nemzetiségekre gyakorol. Terjeszti hazánkban is. a „nagynémetség“ eszméit. Ez a veszedelmes hatás fokozatosan megszűnnék, ha iskoláinkban más, modern nyelveket tanítanának. így megszűnnék a német kultúra mindent elnyomó ereje és tudományunk, irodalmunk megszabadulna a német szellem lenyűgöző béklyóitól. A haladás ezen útja elvézetne a régóta keresett nemzeti „géniuszához. De nemcsak műveltségünkre vplna jó-1 tékony hatással,. hanem egyúttal közgazda- sági emancipálódásunkat is elősegitené. Iparunk, kereskedelmünk, gazdálkodásunk a német nyelv, osztrák ipar és kereskedelem rabja. Ha e fojtogató karokból menekülni akarunk — pedig menekülni kell, mert elpusztulunk, — akkor más nagy nemzetekkel nyelvi utón is igyekezzünk kapcsolatot teremteni. A magyar kereskedő világ ezt a szép és hazafias czélt tűzze maga elé, lerázni a németnek nevezett, de valójában osztrák befolyást azzal, hogy angol vagy franczia nyelv tudására igyekezzenek, s e két hatalmas nemzettel lépjenek üzleti összeköttetésbe, A franczia vagy angol befolyás sohse lesz reánk nézve nyomasztó, veszélyes, mint a már közelgése miatt is veszedelmes osztráknémet hegemónia. Elsősorban a társadalomnak kell akciói inditani. El tehát a családi otthonból a cselédszámba menő német bonnékkal, kiktől a zsenge gyermek sem nyelvet nem tanul, mert ők maguk is rosszul beszélik azt, sem lelki műveltséget, hiszen biz ők annak is a hijjáva vannak. És kerüljük azokat a kereskedelmi, ipari vállalatokat, amelyek a német nyelv szolgálatában állanak s nem igyekszenek mielőbb annak nemzetölő béklyóiból menekülni. 1908 január 4 A vadházassá.g*. Tekintetes Szerkesztő Ur !. A nem jól értesült Dömötör Miklós, anyakönyvvezető urnák, a jobban értesülendő Dömötör Miklós, anyakönyvvezető Megfordulnak s éppen olyan hallgatagon teszik meg az utat a falusi kúriáig, mint jövet. Bemennek. Az est lassan leszáll, feltűnik az esthajnali csillag. A lány zongorájához ül, vékony ujjai végigfutnak a billentyűkön s valami halk, ábrándos, soha nem hallott édes-bús melódiát csalnak ki a hangszerből. Majd forró lehelletet érez az arczán, egy ajak tapad ajkához hosszan, szerelmesen ; s ő nem ellenkezik, — nem tud, nem akar védekezni, csak két könycsepp gördül végig arczán. A csók elcsattant, a könyü lecseppent, a sóhaj elszállt . . . Tekintetük az esti csillagra téved. — Egy csillag — suttogja a lány. — Mi az ? —- Egy csillag: — hadnagy ! — Bizony csak hadnagy! — s a fiú hangja is sóhajtásba vész. Az előszobában léptek zaja hallik, az ajtó nyitásával fény árad szét a szobában — a varázslat megtörve, eltűnik az álomkép... * * # Azután elváltak.' Egyedül maradt a lány gondolataival, ábrándjaival. Egész szivet betölti a barna fiú, a nyalka hadnagy képe. Hol lehet ? Mit csinál ? Gondul-e néha rátn? — tépelődik magában. — 8 ha gondolatban ahhoz a nagy bűnéhez ér, a csókhoz, mely — úgy érzi — foltot hagyott hó fehér leányleikén, megborzad, szinte fizikai fájdalmat érez — és még sem akarná eltüntetni élte ama pillanatát. Szenved |— s oly jól esik az a szenvedés. A fiú? Amint a robogó vonaton ürve egymásután elmaradozni látta a bólongató akáczlombokat, lassau-lassan úgy elmosódott lelkében a szőke lány törékeny alakja, a kis idill s lelki szemei előtt czigarettája füstjébe burkolva megjelent az a ,—, Másik. Nem volt szép a lány, de ahhoz a fajtához tartozott, kik lebilincselik, rabjukká teszik — ha csak ideiglenesen is — a férfi hvét. Hullámos, fekete haját magasra fel- ssülve hordta, barna bőrű arcza két oldalán iros volt, mint a vér s fekete szemeiben iz lobogott, villámok czikáztak. Az egész >áuy csupa fiatalság, szepvedéiy, kaczérság. És elég volt csak ismét rágondolnia, ogy mindent feledve^ újra rabja legyen. S mint megérkezett kisvárosi állomására, már em volt más gondolata, csak a szenvedé- res, tüzes, feketebaju lány. A szőke Marie pedig tovább szőtte brándjait; mig egyszer egy társaságban ta- ilkoztak mind a hárman: a fitt — és a ét lány. Mikor Marie együtt látta azt a másik ettőt, valami fájó világosság kezdett de- mgeni előtte s mikor tekintetüket összevil- mni látta — mindent értett. A gyenge tnyból a pillanat hatása alatt nő lett, min- en idegén, hangján uralkodni tudó nő. Nem szere; ’ önyörüséget, h snvedését! Ru i I a t a A. A. _ I f * másiknak azt a ejteni is engedje tekkel, vidáman m “ étríorat is a teitsúljrt, —r ^ WtóS a kMtSfiat, viladékst, éjjeti Tüdőbetegségek, hurutok, szamár köhögés, skrofulozis, influenza eilen számtalan tanár és orvon által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen „Roche41 eredeti eeomogoléH. ¥. Hsffmii-U Reche * Ce. Buel (Sfijr» b«. — An U Heur
