Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-05-02 / 18. szám
Szekszárdi, IV. évfolyam. 18. szám. Szombat, 1908. május 2 Kiadóhivatal : Báter-nyomda, Kaszinó-bazár épület. előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések legjutányosabb számítással, díjszabás, szerint. Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség: Bezerédj István-utcza 5. szám.-Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Előfizetés: egész évre 10 kor., félévre 5 kor.,, negyedévre 2 kor. 50 fill. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 5 kor. TOLNAVÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS m. kir. selyeihtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Belmunkatársak : JANOSITS KÁROLY. KOVÁCH ALADÁR. Kiadja Báter János nyomdája. Egyes szám ára 20 fillér. A szakcsi apostol. A lét — nem lét nagy kérdésén, megoldatlan problémáin nemcsak Hamlet királyfi törte a,z eszét, manapság is nagyon megszaporodott a világ-bölcse- íők, r vagy legalább az országmentők számá, a kik mindenáron a népet akarják boldogitani, természetesen azonban úgy, hogy maguk . is boldoguljanak. Vármegyénknek is van egy ilyen apostola, ki miután sárga epéjét kiöntötte azok ellen a lapok ellen, mely- lyek előbbi, különben senki által nem kicsinyített családi nevét is ki merészkedtek nyomatni, méteres külön plakáton elmondja egész családi származását s igy mutatkozik; be: „De én demokrata vagyok, becsületes nevem Szemere Kálmán és mindenekelőtt úr vagyok, kutya magyar vagyok holtom napjáig, az is maradok, semmi más. Sohasem fogok élni főúri czimekkel, de kis fiacskám jogai meg-, vannak és ha még 20 év múltán is' lesz még czimkórság, éljen vele, mint nagykorú, én meg nem akadályozhatom. “ Hát Isten éltesse a kis fiúcskát, juttassa a papája által oly sokat emlegetett „sárga bugyogóhoz“ ^4» „bárói czimhez,“ nekünk a „demokrata“ apa, a „Ifutya magyar hazafi“ agitácziójához van egy pár komoly szavunk. Szemere Kálmán valami , alapos tudást, „népvezérhez“ illő készültséget nem árul el bőbeszédű plakátjain, zavaros eszmék, zagyva, kuszáit, rend- szertelen stílusgyakorlat valamennyi és mi mégis, anélkül," hogy ő neki hízelegni akarnánk, eléggé nagyra értékeljük Szemere úr agitáczióját, s kimondjuk, ha el is bízza magát, hogy őt tSjveszedelmes embernek tartjuk. Nem azért veszedelmes ő, hogy talán embereket ujján forgató demagóg, de azért, mert játszik a tűzzel. A puskaporos hordó szájánál égő csóvával ha- donász. Ekkor pedig minden ember egyformán veszedelmes. Élénk, emlékezetébe van még itt mindenkinek a pár éve lefolyt arató sztrájk, a melynek néni áldás, csak vér és köny fakadt nyomában. Féltjük most is a"— népet. Könnyű a hiszékeny plebset tévútra vezetni. A szél, a vihar csak nem végzett zeneakadémiát és az eolhárfából, harangjátékból mégis csodaszép hármoniát tud kicsalni. A nép szivén is könnyű játszani. Egy pár tetszetős frázis, hagy mondás, rózsás ígéret, megy vakon az után, aki neki mennél nagyobbakat mond. Láttuk, a csendőr szurony, a sortüz is alig tudja észretériteni. Szóval könnyű a szenvedélyt felgerjeszteni, de nagyon nehéz féken tartani, megzabolázni. Keményebb „népvezérek“ is dobálóztak már ilyen fajta frázis-kövekkel, de biz ők is szomorúan tapasztalták később, hogy áz eldobott kő nem oda talált, a hová ők akarták. De hát mit is akar voltaképpen Szemere Kálmán, a szakcsi apostol? Plakátjaiból, bár a nyomdafestéket nem sajnálja, bizony nagyon nehéz kihámozni. Földet akar osztani? Nem, azt hirdeti ő maga, csak világot akar gyújtani a népnek, mert a pap, tanító, elöljáró semmi, olyik jegyző már valami, de ő minden, a „világosság!“ Félünk azonban csak lidércz fény, a mely hínárba vezet..így ir például: „Tudjátok meg ezennel, hogy minden föld az országban a magyaroké, tehát mindnyájunké, bármely birtokosa e földnek, még a herczeg Eszterházy ő kegyel- messége is törvény és jog szerint csak a föld értékének, vagy bérösszegének a^tulajdonosa, de a földnek munkája, a földnek kihasználása ez a miénk és senki másé; s a földnek megmunkálására mi vagyunk Istentől hivatottak, mert a földmivelők — mi vagyunk!“ Bizonyos tekintetben a kommunizmus hirdetése, s a nép félrevezetése ez, mert egyedül csak a Szemere úr külön jog és törvénytárában van meg az a „jog és törvény“ — hogy a föld birtokosa csak a föld értékének és bérösszegének a- tulajdonosa. Hát kié az a föld? Mem azé a—kié? Jelen esetben például nem az Esterházy herczegé? Nem azoknak adja bérbe, a kiknek akarja? Vagy ha egyátalán bérbe sem TARCZA. Halott van a szomszédunkban. Halott van a szomszédunkban. Gyertek hozzám közelebb, Feleségem, édes párom, Kis fiaim, kis leányom, Úgyis mindig alig várom, Ezt az órát közietek ... — Halott vein q szomszédunkban, Gyertek hozzám közelebb! Öleljetek átal engem, Meleg szívvel, szeretőn; Ez az élet múlandóság, Örömeink hulló rózsák, Egy szomorú, bús valóság Vár reánk, — a temetőn . . . Öleljetek átal engem Meleg szívvel, szeretőn! Melegét a sziveteknek Ma érzőbben érezem, S egy sugár ez áldott lángból: Kóstoló a más világból, Hogy ne féljünk a haláltól, Á szeretet végtelen . . . Melegét a sziveteknek, Odalent is érezem! SZABOLCSRA MIHÁLY. Hero és Leander *-Lyrai magánbeszéd Flóriántól. Francziából fordította Wosinsky Mór. (A színpad Hellespontust-s Sestos partjait ábrázolja; jobb oldalon magányosan álló torony látható, melynek tetején világító lámpa van; habok mossák a torony alját- Éj van; a hold teljében, a legmélyebb csend uralko dik a babok és part felett. Hero kilep a toronyból.) Hero: Végre kiterjeszté az ég szár nyait az egész mindenség felett. Kedves Leander! íme itt van az óra, melyben csak szerelmed, bátorságod sugallatát követve, a habokba veted magadat; s nincs más kalau zod, mint e világitó lámpa, melyet éppen most gyújtottam meg számodra, izmos karjaiddal hasítod a hullámokat, melyek kedvesed karjaiba hoznak. (Majd az égre, majd a tengerre tekint s egy pillanatig gondolataiban elmerül.) . v. . Mily édes gyönyörrel figyelek e mély csendre! Mily nyugodt a tenger ! Mily tiszta a lég! Még a Zephir sem lengi át azt, minden hallgat, minden nyugszik., * Egy éve múlt, hogy Wosinsky, a jeles tudós váratlanul elhunyt. Emlékét kegyelettel őrzi itt mindenki. A kegyelet vezet bennünket is, amikor ezt az első éves teológus korában készült fordítását bemutatjuk. A pécsi papnövelő intézet ma is virágzó Szent Pál Társulata emlékkönyvében van ez feljegyezve s Wosinsky életrajzirója, Haugh Béla tanár ur volt szives lapunknak közlés végett átengedni. A szerk. Oh kedvesem ! Csak a jégmadarak panaszos hangjára s a karjaidnak engedő habok morajára figyelj; a hold teljes fényében ragyog fölötted s a hullámok visszatükrözvén fényét, megkettőztetni látszanak . . . . Oh, az egész természetnek érdeklődnie kell a'zon szerető iránt, aki életét' koczkáz- tatja, hogy kedvesét megláthassa. (Háborodott kedélylyel sétál.) Nem tudom, mily titkos félelem lopód- zott akaratom ellenére is keblembe. Kedves Leander, ma ne jöjj . . . sohase jöjj, ha kocz- káztatod életedet. Oly vészteljes a tenger L Hellé, a szerencsétlen Hellé sírját leié hullámaiban ; az arany kos alig menthette meg; fivérét . |. Neked nincs semmid, mint szerelmem és bátorságod . . . Ha megtörnek . . . De nem ! Hisz kell, hogy Ámor s az istenek őrködjenek fölötted. (A holdat igy szólítja meg:) Szép Phebé, ne távozzál az égről; világosítsd meg a veszélyes utat, melyen kedvesemnek jönnie kell, mutasd meg neki a kőszirteket, add, hogy mindig láthassa a száraz földet, ne engedd, hogy a legparányibb felhőcske csak egy pillanatig is rejtsen, el szemei elől; emlékezzél meg ama fájdalmakról, melyeket a szerelem okozott neked, szabadíts meg egy épp oly hű, mint gyengéd szeretőt, minő volt Endymon. (Figyelemmel hallgatózik s hosszú szünet után igy szól:) Azt hittem, hogy .őt hallom, pedig csak egy hullám hozta remegésbe sziveinek
