Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-05-02 / 18. szám
2 K ÓZ érdek us adja? Egy Esterházy herczeg akár azt is megteheti, hogy évekig parlagon heverted földjeit, kié lesz akkor „a föld munkája, kihasználása ?“ Hátha a herczeg ő kegyelmessége egyszerűen tulád a tolnamegyei birtokain ? Ha hit-bizo- mány is, megteheti. Csak ugyan olyan értékű ingatlant kell másutt szereznie. És ha például a felvidékről letelepít munkásaiul egy pár német vagy tót falut, akkor is a jó szakcsiak „hiva- tottak-e a föld megmunkálására“ ? Szemere ur tehát nem a valóság talajára épit. Porból rakott csirkéi esetleg azonban megtéveszthetik a jó népet, sokan még, hogy nagyot mondjunk, — vakond túrásnak nézhetik azokat. De ha földet nem akar? mit akar tehát a szakcsi apostol ? Kibújik a plakátzsákból a szeg feje is, csak tessék rávigyázni. „Összes népeinket egy táborba kívánom szorítani.“ Gazdaegyesületet akar 32 községnek, 50 ezer főnyi népét egy szabad gazdák égyesületében óhajtja látni, mert ha ez megvan: „30 község körben fogja a herczeg végtelen uradalmait, akkor egy szép napon szét- rughatjuk a község szűk hatórait.“ — Mert ha a herczeg szemben találja magát 32 község gazdasági egyesületeivel, azonnal beadja fenséges derekát. S ha nem, itt a nagy ágyú: „A herczeg és a bérlők munkásokat csakis az egyesületektől kaphatnak. Kaszást, kapást, aratót csak ez adhat.“ Ahá, tehát ide lyukadtunk. „Már oszlik a sötétség, már pirkad — hajnalodik!“ És ha a herczeg ő fensége, vagy a nagyságos bérlő urak szóba sem állnak az őket megrevolverezni akaró néppel s más helyekről hozatnak munkásokat ? 32 falu népének talán Szemere úr ad kenyeret? Nem, a nép nem él meg a félöles plakátok szellemi mannájából. Ne dobálódzunk tehát a nagy szólamokkal. Kis dolgokból is nagyok származhatnak. Egy eltévedt madár megrugja a havat a hegytetőn s lavina seperhet el egész falvakat. Ha a nép bérletet, olcsó bérletet akar, jó helyes, küzdjön érte, becsür letes jó szándékkal. Ha figyelemmel kisérte valaki lapunk évfolyamait, tuczat számra talált azokban czikkeket, melyek az apró bérlet-rendszerre való áttérést I sürgetik. Csakhogy az ilyen dolgot nem Szemere úr, 32 falu népe, de az egész ország, a törvényhozás oldhatja meg. A kérdés érik, s előbb-utóbb meg fog érni. Ki kell várni azonban megérését, mint az alma- szüretet. Lám a -férged alma is hamarabb pirul s kinek van belőle haszna, mert előbb a földre potyog, mint az egészséges ?. Hasztalan siettetem az óra futását a reá akasztott kölönczökkel, az óra siethet, az idő azonban megy a maga utján. Szemere úr ezért ne lovagolja bele magát a nép-apostoli szerepbe. Nem elég erős legény hozzá. Hát függetlenségi képviselőink hol tétlenkednek ? Szemere úr plakátirozása különösen azért veszedelmes, mert a függetlenségi czégér alatt árulja a — hamisított csigert.. A plakátok „A szakcsi választókerület függetlenségi és 48-as párt“ pecsétje alatt küldetnek szét. Nem hisszük pedig, hogy akadna Tolnavármegyének egy olyan képviselője, a ki azonosítaná magát a plakátban foglaltakkal. Rajta tehát világosítsák fel a népet, de a hatóság is legyen résen, mert ha igaz az, amit Szemere úr hirdet, hogy Szakcson, Koppányszántón, Dombóvá- rott, Döbröközön, Gyulajon; Nakon, Lápafőn és Várongon már megalakult a Szabad Gazdák egyesülete s hogy május 17-én Dombóvárott 56 község tart népgyülést’S 70—80 ezer ember (?) lesz ott jelen akkor Szemere úr agitáczióját csakugyan nem lehet kicsinyelni, mert azt nem ő csinálja, de annak szítója, terjesztője, a mélyebben gyökerező gazdasági baj, a mit pedig sürgősen orvosolni nem csak a vár- megye, de az egész ország érdekében mulaszthatlan — sürgős feladat. Czigányok. (F. É.) Egy véres dráma epilógusának izgalmai tartják napok óta fogva egész Magyarország lakosságát. Keveset mondtunk, egész Európa újságolvasó közönségét. A dá- nosi vérfürdő végtárgyalása folyik napok óta a fővárosban s hihetetlen perspektívát nyújt a honi állapotokra vonatkozólag. A tárgyaláson felvetett kérdések, de különösen az azokra adott válaszok, egy tel jesen idegen, lehetetlen világot tárt a közönség elé, mely kétkedve hallgatta, de a mit a külföldi tudósítók annál nagyobb örömmel tálalnak fel olvasóiknak. Micsoda örömmel küldhették szét e tárgyalásról szóló közleményeiket. Hogyne, hiszen ismét rúghatnak egyet hazánkon s ez alkalommal alaposat is. Mert ugyan melyik országban volna lehetséges; a Balkán államokat nem kivéve, hogy annak területén meg- türessék egy nomád életet folytató néptörzs, melynek egyetlen, bíróság előtt bevallott foglalkozása a lopás, rablás és emberölés?! Nálunk a czigányok ebből élnek. Ok maguk vallják, akkor, mikor vallomásaikkal enyhítő körülményeket keresnek súlyos bünükré. Egy kultur állam, melynek belsejében egy néptörzs vándorol ide s oda, anélkül, hogy róluk hivatalos tudomást lehetne szerezni. Születésüket, halálukat nem veszik tudomásul, neveltetésükkel, foglalkoztatásukkal nem törődik senki. Mindenkor a társadalom élősködői s rettegett haramiái. Olaszországban a brigántik valamikor fényes korszakukat élték. Mindenki előtt rokonszenves volt ténykedésük, annál is inkább, mert gyökerüket a népben találták. Hiszen a nép fiai, sokszor, arisztokraták is, állottak a brigántik sorába. De a kultúra nem tűrhette meg őket, lett légyen szereplésük még oly rokonszenves, . s írtak róluk bár száz meg száz hőskölteményt. S iine mi eltűrjük, hogy hazánkban keresztül kasul vonuljon egy éhes, rongyos, vad, minden tettre kész, keletről ideszakadt népfaj, mely minden törvényt, erkölcsöt mellőzve éli századok óta lehetetlen életét ? Senki nem törődik velük, s csak akkor sziszszen fel a társadalom is, ha oly tetteik derülnek napfényre, mint a minő a dánosi vérfürdő volt. Oh a külföld, a vélünk mindenkor oly annyira rokonszenvező jó külföld, minő harsogó üdvrivalgással fogja fogadni a tárgyalásról szóló kiszínezett tudósításokat, minő kéjes örömmel fog vájkálni nemzeti becsületünkben, minő pokoli kárörömmel fogja bar(Kimerülve egy sziklára dől s nagy hévvel ismét felegyenesedik.) Kedves Leander, fordulj vissza, még van idő . . . Térj vissza partodra, csak élted megmentésére gondolj; én foglak meglátogatni, a szerelőm erőt adand, ezen utat bizonyára megteszem, mert utazásom czélja te vagy. A visszajövetről nem vagyok bizonyos, de ha láttalak, megszabadítottalak: nyugodtan halok meg. (A vihar legmagasabb fokon van.) Oh istenek !...,, mily dörgés, mily vihar ; a dühöngő hullámok a villámok ellen törnek, mennykő sújt a habokba, a lég és hullám nem egyéb, mint . czikkázó villámok I által barázdált zűr zavar! Minden elem felháborodott s kedvesem talán egyedül küzd az egész mindenség ellen! (Térdre esik s elragadtatással kiált:) Oh Neptun ! Oh Borea ! Engesztelőd- jetek, kíméljétek őt, ő soha sem sertett meg benneteket; egy napot sem fejezett be anélkül, hogy hozzátok nem fohászkodott volna, j Ti ismeritek a szerelmet, emlékezzetek Phil- Jyre,. emlékezzetek Orythira, könyörüljetek azon fájdalmakon, melyeket magatok is szenvedtetek. Mit akartok? Mit kívántok ? Nincs semmi áldozatom, de ha vér kell, hogy meg* engesztelődjetek, csak egy szót szóljatok, csak egyet s e tőr átdöfi szivemet. Szóljatok. Leander veszélyben van, talán elmerül; szánakozzatok, szóljatok hamar. (A vihar csillapul.) (Hévvel:) Öli kedvesem, kettőztesd erőidet, hogy a tűz, mely téged emészt, érzéketlenné tegyen a hullám hidegsége iránt. Siess ki ezen hűtlen elemből, jöjj megnyugtatni hőn szerető kedvesed, jöjj, szoríts karjaid közé ... Úgy tűnik fel előttem, mintha látnálak; igen, látlak; te gyorsan hasítod a hullámokat; bosszú háborgó barázdát hagysz hátra magad után, szemeidet folytonosan ezen világitó toronyra függesztvén, minél inkább közeledel, annál erősebb leszesz : te nem használod az eget s a csillagokat kalauzul, melyekkel a hajósok rendesen élni szoktak ; egyedüli csillagod ezen láng; csak ezt látod az égen, -csak engem ismersz a földön, e torony, melyben lakom, rád nézve az egész mindenséget rejti magában. (Nyugtalanul:) De a szerelem tévútra vezeti érzékei met. Leander nem jön ; nem látok semmit a habok felett. Talán még nincs is oly késő, mint képzelem : csalódtam, midőn azt hittem, hogy sokkal előbb fog megérkezni, ha előbb gyújtom meg a lámpát. (Visszafordul a tenger felé, visszatekint s figyelmesen hallgatózik.) Azonban úgy látszik, mintha soha sem késett volna ily soká. Mái* százszor kiszámítottam elindulása pillanatát, utazásának tartamát ; itt kellene lennie ... Ha még a tenger zajongna, azt hihet- ném, hogy a félelem tartá vissza . . . Talán el sem indult . . . Talán uj szerelmi viszonyok . . . Oh 1 Bocsáss meg Leander, bocsáss meg, hogy kételkedni mertem szivedben ; ha csak legkisebb szél háborgatná a tengert, nem okoznék mást, mint Neptunt. (Haraggal:) De miért van nekünk, — kik csak egy lelket bírunk, — két hazánk ? Mit használ oly közel lenni egymáshoz, ha mégis el vagyunk különítve? Igen, jobb szeretném, ha az egész mindenség. választana el bennünket. (A láthatár borulni kezd, a hold elsötétül.) Azonban az ég nagyon elsötétül, úgy látszik, a hold el akarja rejteni rezgő fényét, szivem szorong . . . És ha a vihar ... ] 'e félre e szomorú gondolatokkal . . . Bizonyára csalatkozom; félelemből látok .fellegeket, a melyek nem is léteznek : oly gyakran tapasztaltam, hogy kedvesemtől messze, sohasem látszott tisztának az ég ! (Kezdődik a vihar. és mindig növekszik.) Mit hallok ? . . . Nem, ez nem csalódás ; vad moraj keletkezését hallom az örvényben, mely a sötétséggel növekszik és kitör;" zajlik a tenger; a szelek zúgni kezdenek s a már tajtékzó habok ellen dühüngenek . . , (Fájdalom s rémülés kifejezésével:) Hatalmas Istenek!... erőm elhagy; minden villám s ménuykő csapás tőrt üt szivembe . ... Én szerencsétlen ... 0 jönni fog ! . . ., ő jönni fog ! . . .
