Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1908-04-18 / 16. szám

11)08. áprilist 18

KÖZ BRD BK

disszonáns dalát vérről, háborúról, halálról.- A kereszténység oltáráról pedig kilép az egész embériség elé a föltámadt Krisztus, ugyanaz, ki a szeleknek csendet parancsolt s a tenger, viharát lecsillapította, hogy közelebb hozza az egymás ellen küzdő társadalmi osztályokat e húsvéti köszöntésével : Pax vobis, békesség veletek!

Az asszony.

(F. E.) Ismét sokat beszéltei' magáról az asszony s ez rossz jel. Mutatja, hogy nagyon is sok ideje van bizonygatni azt, mit senki sem tagad, a mit mindenki elismer, bogy t. i. a létért való küzdelemben az asszonynak is juttasson a társadalom olyan szerepet, mint a minő a férfié. A feministák erősen mozgolódnak s majd minden nap adnak alkalmat gondolkozni azon, vájjon mit is akarnak tulajdonképen gyűléseikkel, felöl vasásaikkal, küldöttségeikkel. Elnyomják-e a nőket a mai társadalom korlátái, nem engedik meg az érvényesülést minden téren, gátat vetnek törekvéseiknek, avagy megnehezítik nekik, ha részt kérnek a munkából, a hasznos, fizikumának, testalkatának, szer vezetének megfelelő munkálkodásból ? !

Nem teheti ugyanazt a jelen társadalmában, minden nő, mit bármely férfi, egynéhány pályát kivéve, nem mehet bármely, eddig csupán a férfiaknak fenntartott életpályára % Sőt nem könnyíti meg a nők részére készült tanterv tanulmányi működésüket s nem igyekeznek előmozdítani törekvésüket a gondolkozó fők? És mégis, mit látunk? Általános elégületlenséget, szervezkedést, de- putácziózást és sok- más egyebet, melyek úgy tüntetik föl a nők mai helyzetét, mintha ők a természet koronázatlan királyaitól, az uralkodó férfi néptől szolgai elnyomatásban részesülnének.

Azzal érvelnek ők, hogy az élet nehéz küzdelmeit a férfi egyedül megküzdeni a mai viszonyok mellett nem képes s épen ezért belátva azt, hogy mig egyedül van, a megélhetése némikép biztosítottnak látszik, a családalapítás kötelessége alól kivonja magát, azért mert annak fenntartása anyagi körülményeinél fogva nem lehetséges.

Abban igazságot kell adnunk a feministáknak, hogy az élet küzdelmeiben, a létfenntartásért vívott harcz az utóbbi idők alakulatainál fogva tényleg megnagyobbodott, de ez még nem vonta maga után -a férfiak irtózatát a családi tűzhely megalapításától. Egészen más körülmények játszottak itt közre s azt hisszük, hogy e helyen már igen sokszor megvitattuk azokat, mik az igazi, eltitkolt okai annak, hogy a családalapítás statisztikája mind szomorúbb és sivá- rabb képet mutat, az előző éveknél. Nem a megcsappant jövedelem, még kevésbé a beállott értéknagyobbodás, avagy pénzdeval- vátió okai e szomorú ténynek, hanem tisztán s egyedül az egész társadalmunkat tönkre tevő nobless oblige, a költekező uraskodás, hogy mindenki jövedelmének s tái’sadalmi állásának megfelelő életmódot folytatni nem tud, mert a kötelező uraskodás oly súlyos terheket rak vállaira, melyek előbb utóbb az anyagi romlásba döntik.

Ugyan ki él manapság társadalmi állásának, de főleg jövedelmének arányában Az iparos osztály olyan életmódot folytat, mintha honoráczior lenne, a diplomás honorácziór pedig, mintha ezer hold földje volna a Bácskában. A kisbirtokos a nagybirtokost mim- meli, a nagybirtokos pedig elpazarolja az ősei által szerzett vagyont. így azután természetesen nem kell egy cseppet sená csodálkoznunk, ha az ifjúság még álmaiban sem mer arra gondolni, hogy szegény házasságot kössön, mert hiszen az egyenlő lenne a boldogtalansággal, az ányagi tönkremenéssel.

Mert a mai asszonyoknak úgy tetszik, egyetlen vájgyuk a szereples,, a láttatas, a beszéltetés. Csak arra vau gondjuk, hogy mennél több szemlélőjének tetszését érdemelje ki, s mentői többet beszéljenek róla. Pedig, hogy az asszonynak nem az élethivatása az, hogy mennél többet szerepeljen a nyilvános életben, azt mái* ezelőtt pár száz évvel jól megjegyezte Richeliő a hires franczia bíboros és államférfiu, mikor kijelentette, hogy a legjobb asszony az, akinek semmiféle hire sincs. Értette alatta, hogy akiről senki sem beszél. S amit a hires bi- bornok akkor mondott, az még fokozottabb mértékben áll ma is. Az az asszony felel meg természetadta élethivatásának, a ki az otthon házi oltárának szent tüzét ápolja s nem törődik azzal, hogy az idegenek, a bá- mulók, az irigyek tetszését, avagy bosszúságát kiérdemelje.

S épen -ezért a feministák törekvését mindenben nem pártolhatjuk. Nem adhatunk nékik igazat akkor, mikor olyan czélok elérésére törekszenek, melyek elérhetését már maga a természet rendje eleve kizárta. S hasztalan időpocsékolásnak s nevetséges feltűnési vágynak tekinthetünk minden olyan eszközt, a melyet az ilyen lehetetlen czélok elérésére felhasználnak.

Igen, tartsanak felolvasást, a női nem felvilágosításáról, s itt sem okvetlenül szükséges mindenről, küzdjenek a nők gazdasági - helyzetének megjavításán, ne engedjék, hogy a női munkaerő olcsóságával vegye fel a versenyt a férfi erővel s ezzel rontsa a munkabéreket j s ezekben a küzdelmekben, törekvésekben egyetlen józanul gondolkodó férfi sem hátráltatja őket, sőt elsőrendű kötelezettsége a hathatós támogatás.

De mindaddig, tíiig légvárak megvívásában telik kedvük, mindaddig mig a természet megjavitbatatlan rendjét igyekeznek megkorrigálni, sem a mi, sem általában a férfiak pártfogására nem számíthatnak.

Ismét az artézi kútról.

A fölmivelésiigyi miniszterim közegészségügyi osztályából Kiéger István mérnök”] e hó 14 én városunkba jött az ái*tézi kút vizbőségének és emelkedésének megállapitá- | sára és a további teendőkről szakvélemény | adására. A kiküldött állítása szerint a. közegészségügyi osztályban a megsürgönyzött vízmennyiséget egyszerűen nem akarták elhinni és távirda hibának vélték, mivel eddig nemcsak a környéken, hanem az egész országban fúrt ártézi kutak közül egy sincs, a mely ilyen mesésen sikerült volna vizbőség és emelkedés tekintetében.

A vízmérési először egy három hektós káddal, majd bukó gáttal eszközölték. Az eredmények egyeznek a város részéről végzett kísérletekkel.

Délután a városi mérnök kalauzolása mellett a kiküldött megtekintette a várost a vizelosztás és a vizrezervoir elhelyezése végett.

Délután 4 órára dr. Szentkirályi Mihály polgármester a szakértői véleméuy meghallgatása és annak megvitatására több városi képviselőt hivott meg, a* kik közül megjelentek : Őrffg Lajos, Tóth Károly, dr. Kramo- lin Gyula, dr. Leopold Kornél, Bognár Albert, Török Ottó városi ügyész, Szabó János városi mérnök, Ferger Mihály, Nagy János, Vesztergombi István, Nyéki István, Kovács János, Csötönyi István és Békés Mihály.

A szakértő elsősorban e rendkívüli szerencséhez őszintén gratulált és felhívta a jelenvoltakat, hogy ezt a talált kincset a város közgazdasági és egészségügyi szempontból használja fel. A viz állandóságáról is megnyugtatta a jelenvoltakat. Nem kell attól félni, hogy mi lesz akkor, ha ez elfogy. Mert ugyanis az ártézi kutaknál eddig tapasztalt apadásokat a vizvezető réteg túlságos megcsapolásából származó igénybevétel és elhomokolódás okozta. Ez azonban nálunk nem fordulhat elő, mivel a föld további csapolása fölösleges, sőt annak megakadályozására mindent el kell követni, a miben a közegészségügyi osztály támogatására is számíthatunk, másként az elhomokolódástól sem kell tartani, mert a vizvezető réteg igen kevés homokot tartalmaz, ellenben annál több nagy szemcséjű kavicsot. Azt sem kell gondolni, hogy ez a medencze fölös vizét kiadja

és azután csekély mennyiségre leapad, mert a kifolyó vizet a. természet utána pótolja, ugyanazon utón-módon, a melyen a medencze megtöltötte. Az. a viz, a mely eddig nem fért a medenczébe, az más felé folyt el.

Ezután áttért a viz felhasználására. Egységes vízvezetéket kell a városnak létesíteni, a mi által gazdasági, egészségügyi és tűzrendészed viszonyai pótadó emelése nélkül a várost megillető nívóra emelkednek.

A vízvezetéket pedig nyomon kell követnie a csatornázásnak.

A városnak naponkénti vízszükséglete

1.615.000 liter. Ebből 100 liter jut minden lélekre, mosásra utczaöntözésre és házi fürdőzésre, 180,000 liter a gőzfürdőre, 10,000 liter a villamos telepre, 7,000 liter a selyemgyárra,

8.000 liter a kórházra és 10,000 liter a vasútra. Marad még 485,000 liter fölösleges viz, a mit fel lehet jövedelmezően használni népfürdőid, ruhamosó, illetőleg öblítő medenczére és esetleg keletkező ipartelepekre.

A vizvezeték létesítése kereken 200,000 koronába kerülne. Ebből jut 10 kim.-re eső hálózatra 120,000 korona, gépházra 15,000 korona, 2 darab 30 lóerejü motorra 4,000 korona, 2 darab' szivattyúra 3,000 korona,

600.000 literes szolgálati medenczére 48,000 korona, tűzcsapok, közkutak és előre nem látott kiadásokra 10,000 korona. A 200,000 korona évi amortizácziós kölcsön törlesztése

12.000 korona.

Naponkénti 15 órás villámmal való üzembentartás 167 korona, a 12,000 korona egy napra eső része kerekszámban 33 korona. Naponkénti összes kiadás tehát 200 korona.

Ezért az összegért rendelkezésünkre áll

140.000 liter víz. A többit nem kell a reser- voisba nyomni, mivel a saját nyomása alatt is rendeltetés helyére jut. Ezt tehát olcsóbban lehet adni, s az ebből befolyó összeg a tiszta jövedelmet emeli. 10,000 liter viz önköltsége tehát 15 fillér, egy hektóé ld> fillér. Valamivel többe kerül azon esetben, ha az üzem nem maximális, vagyis ha nem tudjuk az egész .vízmennyiséget értékesíteni, mert bár az üzemkiadás a hatásfok arányában csökken, de az amortizácziós törlesztés-összege állandó. Mindazonáltal látjuk, hogy az ivó és luxus vizet értékesíteni lehet 2—3, végső esetben 4 fillérért _ 100 literenként és a városnak a szerint lesz azután 5,000 .korona, vagy ennél több jövedelme, megjegyezvén, hogy az utcza öntözés már le van számítva.

Kerüljön azonban 100 liter viz akár 3, akár 4 fillérbe, az oly csekély összeg, a mit mindenki szívesen megfizethet egészséges, tiszta és a hygienikus követelményeknek megfelelő vizértNézzük ezzel szemben az aggodalmaskodókat és szükkeblüeket, a kik megelégednének azzal, hogy a vizet lajtosoktól szereznék be. Nem úgy járnának-e minth a fösvények,-a kik kétszer fizetnek? Nem, hanem úgy, a kik tízszer fizetnek. Mert ugyanis egy lajtosnak az üzemköltsége és saját fenntartása úgy hozza magával, hogy egy kanna, vagy rocska vizet, melybe 10—12 liter viz fér, 2—3 filléren alul nem adhat. A kettő között tehát lényeges differenczia van, eltekintve a hygienia követelményeitől.

A vizmü egy vagy más fél év múlva lesz üzembe helyezhető, addig ki lehet használni a lajtoló ipart is.

A házi bevezetést .minden tulajdonos maga fizetné, az igényektől függően 200 koronától 1200 koronáig. Azon utczákban, a hol házi bevezetésre nincs kilátás, vagy csak igen kis mértékben, ott közkutak állanak a közönség x*endelkezésére, a melyekhez az utcza lakói, illetve háztulajdonosai egy bizonyos összeggel járulnának. Megjegyezzük, hogy egy bizonyos minimális vizdijjal mindenkinek hozzá kell járulni a vizmü létesítés költ ségeihez.

Ezekből a hozzá vetőleges, de reális alapon nyugvó számításokból világosan látjuk, hogy a vízvezetéket meglehet gazdaságosan oldani, sőt meg kell oldani. Nem szabad azonban a városnak a kezéből kiadni ezt a jövedelmező vállalatot, nehogy más városok szomorú sorsára jussunk, a hol a közönséget a vállalkozók úgyszólván kizsa-