Közérdek, 1908 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1908-03-28 / 13. szám
2 képzelhető, igy a méltányos és igazságos kiegyenlítést lehető.yé kell tenni., Ha ugyanis az állam veszi kezelésbé a tisztviselői nyugdíjalapot, 63 váiv megyében 123.192,791 korona adó-* * *- alap után csak 0 75% pótadót szükséges kivetnie s legfeljebb 150;—18Q ezer koronát beállitani az 1898. 'évi költségvetésébe, ami a jó. közigazgatás érdekében nem is nevezhető megter- heltetésnek. így meg lehet oldani a kérdést, egyébbként pedig a vármegyék adózó polgárai összeroskadnak az évről-évre fokozódó közterhek alatt. A szekszárd-bátaszék-bara- nyavár-mohács-eszék-bródi vasút. / A pécsieket, vagyis inkább annak érdemes sajtóját bizonyos fokú idegesség szállja meg,* amikor erről, a fent jelzett vasútról, jobban vasúti tervről esik említés. Igen tisztelt laptársunk a Pécsi Napló például e?eket irja egyik legközelebbi számában: „Hiába való actió egy vasúti terv ellen. A magyar kormány által tervbe vett pécs— miholjácz—bródi vasútról Eszék nem éppen alaptalanul félti a boszniai forgalmát és ez alapon kérvényt intézett a kereskedelmi miniszterhez, melyben kifejti, hogy egy Ízben, a vinkovczei vasút dályai összeköttetése következtében Eszék már nagy forgalmi károsodást szenvedett, de az állami érdekékre való tekintettel akkor belenyugodott annyival is inkább, mert más irányban Ígértek neki kárpótlást, ami azonban elmaradt. Mint Szlavónia fővárosa, a budapest—pécs—bródi vasút következtében beálló forgalmi lehanyatlását nem nézheti közönynyel és e vasút ellen állást foglalva, kérte az érdekelt Mohácsot és Tolnavármegye támogatását és csatlakozását, annyival is inkább, mert a budapest—bátaszék—mohács—eszék—bródi, vagy a bátaszék—mohács—eszék—doboji összeköttetés nemcsak olcsóbban kiépíthető, de mintegy 150 kilométerrel rövidebb is lenne és Sárbogárdon át a fiumi összeköttetést is megkapná. Minthogy a bataszék—baranya vár-f-mohács-^— eszék—.bródi összékő'ttetés léte- ■ sitésé Tolnavármegyének is régi óhajtása >és a/pécs—miliői jáftz—bródi vasút éllen ezen vármegye akczióba lépett és Eszék kérelme ez akcziót kiegészíti és erősiti, annak támo- í gatása a folyó hó ,31-iki megyei közgyűlésen' bizonyára kedvező fogadtatásra fog találni. Mohács már hetekkel ezelőtt megtette a jó horvátoknak azt a szívességet* hogy csatlakozott mozgalmukhoz, most ugyanezt fogja megtenni Tolna vármegye.“ Kevés szavunk vsm a fenti közleményhez, legfeljebb annyi, bogy nem érijük, vagy talán, bogy nagyon- is értjük ezt a bátaszék-mobács-eszéki vasút ellen való erős agitálást. A pécs- miboljáci vasút megépülte ugyanis első sorban Pécs város érdeke, igy dicséretes dolgot követ el az ottani sajtó, amikor tüzzel-vassal kapaczitál a múltban kétségtelenül sok sérelmet szenvedett Pécs vasúti érdekei mellett. Azt sem állítjuk, bogy az országnak is nem válik majd ez a vasút hasznára, de hogy a bátaszék-mobács- eszéki vasút megépítése nem annyira helyi, mint elsőrendű, országos érdek, ezt elvitatni nem lehet, mert kimondhatja azt papíron, akár száz miniszteri leirat, hogy Boszniába Pécsen át vezet 'a legrövidebb ut, de a valóság ráczáfol s Eszék igazát, hogy Szek- szárdon, Bátaszéken, Mohácson-Eszé- ken át oda 150 kilométerrel* rövidebb utón eljuthatni, meg nem czáfolhatja senki. Követhettek el tehát Péccsel szemben igazságtalanságot, de mi velünk még többet s az igazságot helyre reparálni mások rovására nem lehet, mert az minden egyéb lesz, csak nem igazság. Igen is tüzzel-vassal küzdünk és hisszük Tolna vármegye is szivvel- lélekkel száll síkra a bátaszék-eszéki vasút ügyében. Ha Bartal Béla lelkes , • ■ ' . * Ez a számítás azonban talán egy kicsit tul- magas. ’ - A szerk. ] KÖZÉRDEK indítványára., egyszer A-t mondott, jövő kéddi Igyillásén bizonyára ki fogja mondani a még pedig a nagy B-t. É vármegyében ugyanis senkit sem téveszthet meg semmi tetszetős szólam, a hazghas görögtüz egy perezre fénybe boríthatja a pécsi érdekeket, de az általános országos érdeket, nem ho- mályosithatjá él már az sem., hogy Eszék — horvát. Az az egy fény, hogy a pécs-mihojlac-bródi vasút három annyiba kerül s mégis 150 kilométerrel hosz- szabb a legnyomósabb érv mi mellettünk. Napi 12 vonat közlekedést véve csak alapul, naponta 1800 kilómétert s egy év alatt 657000 kilómétert fut be majd az a vasút hiába s ezt ma még lehet azzal lekicsinyelni, hogy az idő nem pénz, de a jövőnek pénz lesz az idő, drága a szén s annak mindén fölösen elpocsékolt szemerjét sajnálni fogja s nem tudjuk, hogy a most hangoztatott magasabb érdekek reális recompenzációt kapnak e más egyébben is. De nem folytatjuk. Ezt sem igen hoztuk volna fel, ha nagyon tisztelt laptársunk szemünkre nem veti, hogy „Mohács és Tolna vármegye is hibát követnek el, amikor figyelmen kívül hagyják á jó szomszédi viszonyt és Pécs ellen agáinak a nélkül, hogy önmaguk részére ezen vasúti tervből bármit is elérhetnének. “ Dehogy akarunk mi rossz szomszédok lenni!! Ha Pécs oly biztos a maga^ vasutjának ) megépülésében, mit árthat neki a mi ártatlan mozgalmunk? Elvégre ahhoz mégis csak van egy kis jussunk, hogy amikor a torkunknak szegeződik a kés, egy kicsit kiabáljunk, még ha elhárítani nem is tudjuk a szúrást, a mely életerőnket egész biztosan ketté metszi . . . Éljen tehát a szekszárd-bátaszék- baranyavár-mohács-eszéki-bródi vasút! 1908 máf czlus 28 felbukkanó katonákra, majd felkapta fegyverét s kétszer Tóth Mór felé lőtt. A golyók jóval előbb estek le, < alig verve fel egy kis port. — Nekem jobb fegyverem van — szólt Tóth — s jobban is lövök. De csak a lábába. Azzal ezélzott és lőtt. Vidróczki Márton lerogyott, majd felugrott és sántikálva loholt felebb s eltűnt a fák között. — Miért nem felebb ügyész ur ? —, szólt Hegedűs hadnagy. —- Élvé szeretném, és aztán mégis ember, nem akartam megölni. Különben reggelre a mienk úgy is. Katonák! Még csak 5—6 óra. Ahol megpihenünk, enni és inni lesz- mindenkinek. — Éljen! —zúgtak ezek. Menjünk előre. S újból kezdődött a hajsza. A rablók mindig közelebb közelebb kerül tele. Lőttek, bizonyosan Vidróczki lőtt többször, de minden kár nélkül. Egész éjjel' folytatták az üldözést. Az éj csendjében a csörtetésen kívül felharsant a Mokra mérges csaholása. Talán ő unta níeg már a sok szabad levegőn szaladgálást. Most már nagyon mérgesen ugatgatott, vagy pedig azért,, mert már nagyon frissnek találta a nyomokat. Erdőkövesden túl már Heves határszéle fele közeledtek, midőn a felkelő napnál épen egy szembe levő hegy kopár területén,megpillantották a négy rablót. Ott ültek a levágott fák mellett, midőn ők is észrevették a katonákat. Hirtelen felugrottak, majd három hirtelen lecsapta fegyvereit s újból leült. egy férfit, aki egyik kezében egy fél csizmát tartva rohant a kert felé az erdőségbe. Tóth Mór pompás angol fegyverével még eltalálta volna, fel is emelte, de aztán leeresztette. — Ej, Andrisnak ne legyen baja. — A menekülő férfi a hegyoldalban egy éleset füttyentett. S a bokrok közül kimászva három ember indult a menekülőhöz, aki Tóth Mór felé mutogatott. Tóth Mór megfordult s a hegyoldalban megcsillanni látta a katonák fegyvereit. :— Na, ezek sem tartják be, amit mondtam. De legalább szegény Andrisra senki sem gyanakodhatik. Úgy is csak könyörület- ből engedte meghálni. A 60-ik gyalogezred egy szakasza He- düs hadnagy vezetése alatt közeledett. — Hadnagy ur — szólt Tóth — itt kezdjük meg a hajszát. Tudomásom szerint Egerből Apátfalvára ezen az utón szokott járni a rabló. — Ki lesz a vezető ? — Magam is lehetnék. Sokat jártam erre. De most magamat is erre'a kis kutyára bízom. Ezzel kerüléssel arra a helyre vezette az embereket, ahol a hegyoldalban legutoljára pillantotta meg az üldözötteket. Ott intett Mokrának s az csakhamar ugatni kezdett s rohanni akart . . ., — Vissza Mokra! Na, hadnagy ur, most oszoljunk, ezen a hegylánczon szétszórva vonulunk előre, lent a legélesebb s^emü emberek haladjanak, hogy ha a rablók más helyre vonulnának, meglássák őket. Ha eső nem lesz, 48 ói’a alatt kezünk közt lesz Vidróczki Márton. * * * Vidróczki Márton apátfalvi születésű betyár már két év'óta rettegtette a Diósgyőrtől Homokterenyéig terjedő vonalon az egész Mátra vidékét. A közigazgatási hatóság tehetetlen volt vele szemben. A sok panaszra gróf Szapáry Gyula akkori belügyminiszter a megyei hatóság kikerülésével egyenesen és névszerint Tóth Mórra bízta a katonai karhatalmat. Csak előtte való nap kapta Tóth Mór a megbízást és a 60-ik gyalogezred a parancsot s az egy szakasz katona, úgy Tóth Mór bizalmas fogházőre Mata Ipacs Matyi kíséretében másnap reggel 8 órakor a felnémeti erdőben megkezdték az embervadá^ szatot. * * * Szakadatlanul nyomultak előre. Mokra volt a vezető. Egyik hegylánczról átvezette az üldözőket a másikra. A katonaság hideg ételeket kapott s mindenki csak kutyafuttában evett 8 nyomban haladtak előre. Éjjel fáklya fénynél haladtak tovább. Egy katona sem akadt, aki zúgolódott volna az ember- fölötti hajsza miatt, mert nem,egy tudott borzalmasakat beszélni a rettegett rabló tetteiről. Vérrel irta be a nevét mindegyik emlékezetébe s úgyszólván fáradságot sem éreztek. Másnap délután pillantották meg először a rablókat, amint egy szembe levő hegyoldalra kapaszkodtak.' Vidróczki Mártont megismerték hosszú két oldalt lelógó bajuszáról, ha-, talmas termetéről. A rabló öklével fenyegetőzött a szemben
