Közérdek, 1908. július-december (1. évfolyam, 25-51. szám)

1908-08-01 / 29. szám

á-ik oldal.

kijelenti, hogy azon a vidéken szokásos napszámot akarja holdanként készpénzben. És a gazda ebbe beletörődni tartozik. A mtinkástörvény tehát inkább a gazdára, iriiht az arató munkásra nézve terhes és nihes okuk az aratómunkásoknak azt deres törvénynek elnevezni.

Más itt a baj. Az arató munkás azért nem vállal munkát, mert szocziális- tának vallja magát. Dehát kérem, mi köze a szocziálizmusnak ahhoz, hogy az aratómunkások ne dolgozzanak?

A szocziálizmus gazdasági és társadalmi rendszer, melyhez semmi köze az aratószerződéseknek. Ezek az aratómunkások, kik munka nélkül maradtak, nem értenek a szocziálizmus politikájához, a vezéreik sem és most mégis szo- cziálisták.

Dolgozni nem akar, csak túlságos magas bér mellett, mit a munkaadó fizetni nem képes. De azért megélni mégis akar és lázong, mert munkanélkül nincs oly módja, mint mikor folyton és szorgalmasan dolgozott. És erre feljogosítva érzi magát, mert ő szocziálista. Az elméletről fogalma sincs, de a gyakorlatban szocziálista.

Nálunk tehát másképpen fejlődik a szocziálizmus, mint a külföldön, a hol sikerült az ipari munkásokat a szocziálizmus elmélete köré csoportosítani és legalább a látszatát megmenteni annak, hogy nem politikai rendszerről van szó. Mi erről nem beszélhetünk, mert nálunk időközönkint jelentkező szocziálisztikus mozgalmak inkább anarchikus, mint szocziálisztikus jelenségek. Mert a szocziálizmus sem tanítja azt, hogy a munkásember rázzon le magáról minden kötelességet, ne ismerjen el magára nézve semmiféle társadalmi jogot, hisz utóvégre

épült s e vidéken szokatlan előkelő külsejű gaziendát pillantottam meg. Gyorsabb iramot parancsoltam két fakó szürkémnek', mert hát nadrágomnak nevezett posztódarabok szürke színben játszottak az ut porától s igyekeztem mielőbb a kellemes otthonnal kecsegtető villát elérni.

Hosszas dörömbözésemre, végre nagy nehezen egy marczona férfi sietett a kapu felé.

— Mit kivánáz tőlünk! — hangzott harsány hangon felém.

— Éjjeli szállást az Isten nevében.

— Enni, inni valót azt kaphatsz bőven, szállást nem adhatunk.

— Pedig én inkább lemondok mind e javakról, csak szállást adjatok. Két hete, hogy nem feküdtem ágyban. A sok vándorlás és nélkülözés felette testemet.

— Szállást azt nem adhatunk, ha csak a lugasban levő ágyban nem akarsz hálni.

— Már hogyne akarnék, ezer örömmel, — szólottám én örvendezve.

— Csakhogy azt én nem tanácsolnám.

— Miért, kérdeztem ktváncsian.

— Mert aki még abban az ágybán aludt, annak éjjel tizenkét órakor szellemek jelentek meg. Én nem vagyok babonás és nem hiszek semmiféle szellem létezésében, de ahányan még ott aludtak, azoknak mindig megjelent egy titokzatos kéz, előbb egy uj, majd a másik, végül mind az öt s az egész kéz úgy, hogy ott senki pihenni nem tudott.

— Hohó, jó uram, csak hadd aludjak én abban a kisértet járta lugasban, majd kikutatom én, kinek a szelleme kisért ott.

— Jó van, hát kerülj beljebb.

Pompás vacsorát kaptam s azután elinduldultam, hogy a lugasban töltsem az éjszakát.

Gyönyörű holdvilágos este volt. A csillogó ezüst tányér mértföldekre bevilágította a hatalmas síkságot. Éjjeli fekhelyemül szolgáló lugason épen keresztül sütött a hold.

a szocziálizmus sem akar mást, mint a maga elmélete szerint, bizonyos társadalmi rendet megteremtehi.

A vezérek izgatásáhak pedig az lesz a következménye, hogy az aratószerződések nélkül maradt munkások a télen koplalni fognak. A vezérek nem, mert azok a pártkasszából éldegélnek. Az üres gyomor azonban rossz tanácsadó. Így keletkeznek a társadalmi zavargások, a melyek tulajdonképpen onnan erednek, mivel nehány dologkerülőnek sikerült a néplélekhez hozzáférkőznie és azt hatalmába ejtenie.

Természetesen, hogy tenni kell valamit ellene. Az, hogy a dologkerülő munkás éhezni fog, ha megtörténik a kellő felvilágosítás, szintén kijózanitólag fog hatni reája, mert látni fogja, hogy a kik nem hallgattak a vezérekre azoknak van betevő falatjuk, mig ő éhezni kénytelen.

Elérkezett tehát az az idő, a midőn a szocziáldemokrata vezetőség ellen a legnagyobb erélylyel kell fellépni s meg kell menteni a népet a saját érdekét kereső és hajszoló demagógok izgatásaiktól. Ez a magyar kormány feladata s ennél a törekvésével számíthat a magyar polgári társadalom támogatására és osztatlan elismerésére.

KÖZÉRDEK.

........................

Ga

zdasági egyesületünk választmányi ülése.

Vármegyéuk gazdasági egyesülete múlt hó 29-én Szatmáron választmányi ülést tartott a Poszvék Nándor lemondásával megüresedett titkári állás betöltése tárgyában.

Magát a lemondást igen sajnálatos esemény előzte meg. — Ugyanis Domahidy Sándor halálával megüresedett elnöki állásra Kende Zsigmond, lett megválasztva, ki is az országos gazdasági egyesülettel karöltve óhajtván eljárni a szövetkezet ügyében, Poszvékkal ellentétbe

Lefeküdtem. Tudjátok, hogy nem vagyok félénk ember. Akkor még kevésbé voltam az. De — Isten az Atyám — lehet, hogy a nagyon jó vacsora, a hosszas nélkülözések után terhelte meg gyomromat, avagy a kisértetre való várakozás izgatottá tette kedélyemet.

Nagyon fáradt voltam s mégsem tudtam elaludni. Vártam valamit. Nevetni fogtok. Én a hitetlen, atheista, a kisértetet vártam.

A hold félelmetesen világított. Folyton belétekintettem, szinte képrázott a szemem tőle.

Éjfél felé járhatott az idő. A hűvös est nem tudta lecsilapitani forró homlokomat.

Vártam a kisértetet.

Éjfél volt. Éreztem. Egy magányos óra kísértetiesen verte el a tizenkettőt. E perczben az ágy szembe levő végén egy ujj emelkedett a mjgasba. Elhülten tekintettem a látományra. A másik perczben még egy ujj, azután a harmadik, negyedik, ötödik s végre az egész kéz.

Régi kipróbált revolveremet lassan, óvatosan felemeltem s reszkető kezekkel czéloztam a tüneményre.

Hatalmas dörej, majd velőtrázó sikoly verte fel az éjszakát. Magamat sebesitettem meg.

A hazienda összefutott házanépe ott látott engemet véremben heverni, átlőtt lábbal, mert a kéz, mely ágyam szemközti részén feltűnt, az én kinyújtott lábam feje volt, a melyet izgatottságomban kéznek néztem.

Házigazdám persze nem akarta ezt a magyarázatot elfogadni s váltig erősitgette, hogy a golyó a kísérteiről visszapattanva, sebezte meg lábamat.

Én azonban végleg kigyógyultam abból, hogy kísértetekben valaha is hinni merészeljek.

29. szám.

jött, a melynek folyamányaként utóbbi visszalépett a titkári állástól.

A tagok nagy része az állás betöltésénél Világosy Gáspár szatmárzsadányi birtokos személyében állapodott meg, ki mint kitűnő gazda és szakavatott egyén legméltóbnak bizonyult az állás betöltésére, ezzel szemben azonban Kende Zsigmond, Kovácsi János az O. M. G. É. segédtitkárját óhajtotta megválasztatni, eleve kijelentvén azt, hogy azon esetben ha az illetőt nem választják meg, levonja a konzekven- tiát és állásáról lemond.

Ily előzmények mellett érkezett el a választás napja, a melynek eredménye az lett, hogy Világossy Gáspárt 35 szavazattal Kovácsi János 9 szavazata ellenében titkárrá választották. A választás kihirdetése után Kende Zsigmond megköszönvén a beléje helyezett bizalmat kijelentette, hogy az elnöki állásról lemond, s ugyancsak lemondott Dr. Keresztheghy Lajos egyik alelnök is s a gyűlésről eltávoztak. A gyűlés vezetését Szőke Barna alelnök vette át s a folyó ügyek letárgyalása után be is zárta.

Az egyesület tagjai a legnagyobb sajnálattal vették tudomásul úgy az elnök mint alelnök lemondását s igyekeztek Kende Zsigmon- dot kinek távozása nagy veszteséget jelent az egyesületre nézve, lemondása visszavonására bírni, azonban sikertelenül s igy ma az egyesület egy újabb elnök választásnak néz elébe.

Az egyesület tagjai nagy része az elnöki és alelnöki állást oly kezekbe akarja letenni, a kik ismert erélyességüknél fogva az egyesületet a néhai elnök útmutatása szerint fogjuk vezetni s minden befolyástól mentesen a vármegye gazdasági fellendülését fogják előmozdítani.

Az eddigi megállapodások szerint az elnöki állást Domahidy Elemérnek, az alelnöki állást Dr. Böszörményi Emilnek fogják' felajánlani, kik, ha az irántuk megnyilvánult bizalmat nem utasítják vissza, az egyesület bennük két oly vezető férfiút nyerne, a melylyel biztosítva volna az, hogy az egyesület vármegyénk mostoha közgazdasági helyzetét üdvös intézkedésekkel igyekezne fejleszteni s az egyesület belé- Ietében is beállana az annyira óhajtott béke.

Krónika.

Az eddigi végrehajtási eljárás egyik Ieg- barbárabb és leginhumánusabb rendelkezése az volt, hogy az árverési hirdetménybe bele kellett venni a végrehajtást szenvedett adósnak a nevét. Az a hirdetmény a legtöbb esetben belekerült a hivatalos lapba, onnan pedig a napilapokba is. llyképpen a hitelező és az adós magánügye teljesen oknélkül a legtágabb nyilvánosság elé jutott. Minden embernek, a kinek semmi köze sem volt hozzá, tudnia kellett, hogy ekkor meg ekkor árverelni akarnak egy embert, a kinek az az egyetlen bűne, hogy többnyire tőle nem függő okok miatt nem tudta egészen pontosan teljesíteni hitelezőjével szemben való kötelezettségét. E miatt még nem érdemelte meg, hogy mindenkinek prédája legyen a neve, hogy az árverési hirdetményben pellengére állítsák. Ennek barbár kegyetlenségnek alaposan véget vet a végrehajtási novellának az az intézkedése, melyet az igazságügyi bizottság javalata alapján szombaton fogadott el a képviselőház. Ezentúl az árverési hirdetményből mindig kimarad a neve, csakis azt jelzik, a mire az árverések megtartása céljából szüksége van : az adós lakását. Nem is lesz adós az országban, a ki ne őszinte örömmel fogadná ezt a humánus újítást, Elég baj az, ha névtelenül árverelnek valakit. Ezt a bajt még pellengérezéssel is tetézni oly megszégyenítés, melyre a kényszerhelyzetbe jutott szegénység — és Túlnyomórészt erről van szó — egyáltalában nem szolgált rá. A pellengér, mint büntetés, rég kiment a divatból. Csak a vég- rehajási eljárásban ragaszkodtak még hozzá. Most végre onnan is eltűnik és csak öröm támad pusztulása nyomán.

Az egész ország aratással foglalkozik. A rónán és a völgyekben, a dombok hátán ezernyi buzakazal emelkedik és zug-bug a sok cséplőgép. Minden falu, minden mező tele van gyúlékony anyaggal, tele csodálatos gyorsasággal föllángoló kazallal, boglyával. A sok-sok verej- tékes munkával megszerzett és nagy nehezen